Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)

1931-10-06 / 1059. szám

Budai Napló Melléklete C** ■ J _______- .j LyB_ —7h m^ Sürgős feenook a köz- és magángazdaság talpra állítása érdekében Gyakorlati útmutatások A „Magyar Mérnök és Épitész Egylet* szeptember hó 28-án tartott egyetemes ülésén előadta: Tischer József kir. tan. műépítész. Az általános helyzet és annak okai Az ország súlyos gazdasági helyzetével ma már mindenki tisztában van és azt is érzi mindenki, hogy a bajok sürgős orvos­lása érdekében azonnal célravezető csele­kedetekre van szükség. A fennálló bajok eredete, — a legelemibb ismeretek és kellő meggondolás nélkül lét­rejött békediktátumokon kívül, — főképpen kát fontos körülményre, úgymint: arra a világjelenségre, hogy a kapitalisztikus gazdálkodás a változott viszonyokhoz megfelelő­en még nem tudott alkalmazkodni, helytelen állami belső gazdálko­dásra és a magángazdaság tényleges hely­zetével nem számoló és a való tények­kel és teljesítőképességekkel ugyancsak nem számoló államháztartási ke .'etek tíil- méretezettségére vezethető vissza. A békediktátumok megváltoztatásához szükséges kényszerítő körülmények ma még nem alakultak ki olyan mérvben, hogy a győztes államokat a szerződéseknek a józan ész alapján való megváltoztatására rábírni lehetne. E téren még a várakozás álláspontjára kell helyezkednünk. Az egész világ kapitalisztikus termelési rendszeré­nek átalakulása viszont köztudomás szerint folyamatban van. Ennek az átalakulásnak a mérvét, annak különféle mozzanatait és végleges kialakulását, automatikusan, szá­mos tényező irányítja és végeredményben, amint azt a történelem gazdasági vonatko­zásokban is igazolja, ez a természetes át­alakulás bizonyos idő múlva nyugvópontra fog jutni. Ebbe a kérdésbe való beavatko­zás vagy annak taiglalása tehát pusztán akadémikus elmélkedés lehet. A inai súlyos helyzet előidézésében elvi- latiiatatlanul nagy szerepe van egyfelől Amerika követelésének, másfelől pedig rranciaország magatartásának. Amerika ugyanis a háború viteléhez nyúj­tott kölcsönöket visszaköveteli, holott eh­hez legalább erkölcsi joga nincsen. A szóban levő kölcsöntőkét Ameri* ka rombolás céljaira folyósította. A rombolásban maga is résztvett s így köz­vetve és közvetlenül is segédkezet nyúj­tott az egész emberiséget sújtó, szinte helyrehozhatatlan károsításokhoz hiszen a háborús pusztítások révén mindenki szá­mára felbecsülhetetlen anyagi és erkölcsi értékek vesztek el. Csakis nemes értelemben vett pro­duktív célokra kikölcsönzött tőkék visszakérésére 'van bárkinek is fer- kölcsi joga! Ezt Amerikának előbb-utóbb be kell látnia és;a háború alatt a háború céljaira folyósított hite­leket maradék nélkül el kell en­gednie. Franciaország'önző viselkedése pedig a háború előidézésének elősegítésében és a háború liquidálásában gyökerezik. A nagy entente legfélelmetesebb szövet­ségese ugyanis Oroszország volt. Az orosz „gőzhengert“ pedig Franciaország szerelte fel már jóval a háború előtt cca 20 milliárd aranyfrank hiteltőkével. Az orosz gőzhen­ger azonban a háború vége előtt megtor­pant s az entente Oroszország nélkül vitte tovább és fejezte be a háborút és a szajna- menti békét is Oroszország nélkül, sőt el­lene kötötte meg. Elvették Oroszországtól, a volt elsőrangú szövetségestől, Finnland, Livland, Esztland, Kurland. Lengyelország és Beszarábia területeit és hagyták Orosz­Az államhatalom azonban, a rnaga közismerten szövevényes intézményei­vel és a sok tekintetben elhibázott múltnak hibáival terhelten csak úgy képes ezeknek a lépéseknek megtéte­lére, ha az e célra megszervezett társa­dalom is az államhatalom leghat- hatósabb támogatására siet és pedig úgy erkölcsi, mint anyagi vo­natkozásban és, ha kell, a cselekvés te­rén is! A Magyar Mérnök és Építész Egy­let, ez az európai színvonalon álló tes­tület, melynek tagjai sorában az egész világon elismert számos szaktekintély foglal helyet, elsősorban hivatott arra, hogy az ország magán- és közgazdasá­gának talpraállításához szükséges mó­dokat és eszközöket kutassa és azokat megjelölje s a módozatokat a fegyel­mezett gondolkodás és a mathematika csalhatatlan számvetése segítségével felülbírálva, bocsássa eszközül a kor­mányhatalom rendelkezésére. Ebben a fontos, országmentő munkájában eset­leg oly cselekedetekre, illetve intézke­désekre is lehet szükség, melyek az or­szág egyeteme érdekében egyesekre talán sérelmesek is. A gazdasági helyzet ugyanis sok tekintetben az elfajultság jeleit mutatja s így bizonyos vonatkozásokban nem mellőzhetők esetleg oly intézkedések, amelyek normális körülmények között talán túldrasztikusnak tetszenének. Ma ott tartunk, hogy gyorsan és eré­lyesen kell cselekednünk, mielőtt még a kenyérnélküli töme­gek a felforgatók eszközeivé vál­nak! országot a bolsevizmusba sülyedni. Rossz lelkiismeretűk miatt nem merik segíteni Oroszországot, mert ha talpraállítják, számon kéri tőlük az elrablott országrészeket. Viszont, ha Oroszországban a mai helyzet többé-kevésbbé fennmarad, állandó lesz a bolsevizmus réme, az egész világ állandó gazdasági lázban, krízisben marad és előbb- utóbb megindul (sőt már meg is indult) a versengés a bolsevisztikus gazdálkodás és kapitalista gazdálkodás között. Franciaország tehát azt hiszi, hogy ha gyűjti az aranyat, megtarthatja mai hatalmi pozícióját! Pedig téved, mert világrevoluciót nem lehet arannyal leszereni. Ezt a történelem már sokszor igazolta és minden rendezésben cőbb-utóbb az erkölcsi erők jutnak döntő szerephez. Az igazságnak tartozunk annak a reánk nézve kedvező fordulatnak a meg­állapításával és tudomásulvételével, hogy Franciaországban ma már a jobb belátás és az igazságosabb megértés kezd hazánk­kal szemben érezhetően erősödni. És ha majd az imént említett kétféle gazdasági világ közötti harcnak a sorsa eldőlt, akkor dől cl a sokat hangoztatott és várva várt „Revízió“ kérdéses. Az út odáig még igen hosszú lehet. igaztatanul megcsonkított hazánkban tehát be kell rendez­kednünk addig is egy, bár szerény,1 de emberséges megélhetésre. Ki kell egyensúlyozni anyagi és lelki erőin­ket és gyarapítanunk kell azokat a „leszá­molás“ idejére, mély, hitünk szerint, előbb- utóbb elérkezik. A helyzet azonban ma csonkahazánk­ban az. hogy 8 millió ember, egynéhány száznak a dologhoz való nem értése miatt, göndíerh’es s bizonytalan életet kénytelen élni. A háborús kataklizmáktól idegrend­szerében megrendült és az azutáni időkben átélt zavaros, bizonytalan és állandó meg­lepetések következtében előállott károso­dások és eladósodások folytán az önbizal­mát vesztett polgárság mély apátiába me­rült. Különösen az utóbbi években, a polgár­ság bizalmának és öntudatának fejesztése helyett ennek éppen az ellenkezője történt s ez volt főképpen az oka annak, hogy a rossz gazdálkodás ellen a polgárság eré­lyesen tiltakozni nem tudott. Az eddigi gazdasági rendszer helytelen­ségét bizonyítja a többi között az is. hogy ,'a inunkaalkájmak csökkentek. Pedig csak haszhothájtó! céltudatos, 'a nép Jólétét, a higiéniát előmozdító, a nép minden rétegé­nek anyagi és erkölcsi gyarapodását szol­gálni alkalmas befektetéseknek az eszköz­lése és a mindenféle hangzatos jelszavak mögött rejtőző, haszontalan befektetésektől való szigorú tartózkodás mellett lehet elérni azt, hogy a magyar nép egyeteme belátható időn belül emberséges életet élhésen és az országban erős, lendü­letes, hasznos gazdasági élet fejlődhessék. Szűnjék meg ebben az országban a kol­duskenyér, de egyúttal a mammut-jövedel- inek fogalma is! Csonkaorszíkunk lakosságát súlyosan érintő helyzetünkön tehát' feltétlenül segí­teni kell, de a segítéshez szükséges összes kellékek felismerésén kívül a legfontosabb teendő az, hogy minden intézkedés az erre legal­kalmasabb módon a legnagyobb szakavatottsággal, de a legsürgő­sebben tétessék folyamatba. Legsürgősebb teendők Ennek megákadályozására az egye­düli célravezető eszköz az elégedetlen­ség okainak a megszüntetése. Ehhez pedig három dolog szükséges: 1. a tömegek foglalkoztatása, 2. minden egyén számára legalább a létminimumnak a biztosítása és 3. a nemzet jövőjében való hitnek és bizalomnak a visszaállítása. Ennek a 3 kelléknek a biztosítására pedig megfelelő munkaalkalmakat és eh­hez megfelelő mennyiségű pénzt vagy fizetési eszközt kell előteremteni. Gazdaságpolitika A munkaalkalmakat az egész ország területére vonatkozó tervezet alapján, egyöntetű, átfogó, a célbavett teendők természete szerint rövidebb vagy hosszabb időre beosztott gazdasági Programm alapján hasznos befek­tetések utján kell megteremteni, természetesen a már meglévő gazdasági berendezéseknek kellő figyelembevételével, illetve ezek­nek szükségszerű csökkentésével vagy fokozásával. Utóbbiaknait elengedhetet­len kelléke, hogy a ténykedés és intéz­kedés alapját a való gazdasági hely­zetnek minden vonatkozásban alapos ismerete, a leggondosabb körültekintés és a kellő előrelátás képezze. A helytelen összetételű avagy a bé­kebeli Magyarország kereteihez mért iparvállalatok, üzemek, akár álla­miak, akár közüzemek, akár ma­gáuüzemek, a felállítandó gazda­sági általános Programm célkitű­zéseihez méretezendők vagy alakítandók át, úgy mezőgazda- sági, ipari és kereskedelmi, mint admi­nisztratív téren, mert csak így képzel­hető el az állandó, harmonikus, a ter­ményeket vagy iparcikkeket helye­sen elosztani, felhasználni vagy kül; földre szállítani tudó tevékenység hasz" uossága. A gazdasági életet minden vonatkozásában az ország területéhez, szükségleteihez és Igényeihez, nem­különben a környező államok összetéte léhez, azok szükségleteihez alkalmaz­kodva és azok gazdasági berendezése­inek figyelembevételével kell működés­be hozni és működésben tartani. Ter­mészetesen mindig szem előtt tartsuk azt, hogy a külfölddel való viszonyun­kat az ideálisan vett nemzeti érintkezés kereteiben, úgy gazdasági, mint poli­tikai vonatkozásokban állandóan javít­suk. Olyan nemzetgazdasági politikát kell folytatnunk a legaprólékosabb rész­letekben is, hogy ez a külföldnek irán­tunk való megbecsülését eredményezze. Ezen az úton a legnagyobb következe­tességgel, de elsősorban kereskedelmi becsületességgel állandóan meg is kell maradnunk. Minden tevékenységünknek mindig olyannak kell lennie, hogy az illető ága­zatba befektetett anyagi tőkék meg­hozzák a megfelelő gyümölcsöt addig a fokig, amely a tőke kamatozásának és törlesztésének megfelel. Ebben a vo­natkozásban minden hibás elgondolású vagy idejét múlt vagy a körülményekhez és lehetőségekhez nem alkalmaz­kodó üzem kimélet nélkül meg­szüntetendő. Ilyenekkel ma - sajnos - nagyszámban találkozunk. A közelmúltban elrendelt bankzárlatot is tulajdonképen a rosszul méretezett ipari üzemek A munkanélküliség nagy, de ma még nem öltött ijesztő arányokat, ha azonban a dolgok így mennek to­vább, rövid hónapok alatt nagyobb tö­megek lesznek munka nélkül. Ezt pedig feltétlent) n^ey kell akadályozni! Minden államberendezkedés létérde­ke az, hogy a lakosság munkával állandóan el legyen foglalva és hogy kellően táplálkozhassál Külö­nösen válságos gazdasági időkben fon­tos ez még akkor is, ha ideig-óráig hasznot nem hajtó foglalkoztatásról van szó. Ezt bővebben fejtegetni felesleges. Sajnos, a helyzet ma már az, hogy nemcsak - a szegénysorban élő tehetet­len és gyámoltalan tömegek aggódnak a jövőjükért, hanem a relative jól szi­tuáltak sem látják azt biztosítottnak A ma fennálló bizalmi krízisnek ez a kö­rülmény a legfőbb oka! A tömegek na­gyon türelmesek és igénytelenek is tudnak lenni a jövőbeni célok érdeké­ben, ha helyesen kitűzve látják maguk előtt ezt a célt és világosan látják egy­úttal a célhoz vezető útakat is, bármi­lyen hosszúak és rögösek is legyenek azok. Csak egyben kell feltétlenül biz­tosaknak lenniök, abban t. i„ hogy az őket vezetők minden önzéstől mentesek! Kiegyensúlyozatlan gazdasági viszo­nyaink mellett átmenetileg az államnak kell gondoskodnia a szükséges nyers­anyagoknak, élelmi cikkeknek és a szükséges üzemi- és hiteltőkéknek az előteremtéséről és ezeknek helyes el­osztásáról. Az első pillanatra „szoci­alizálásnak“ látszik, a valóságban azon­ban inkább az, hogy az eddigi hibás in­tézkedéseket csak egyetemleges, átfo­gó, helyes intézkedésekkel lehet jóvá­tenni rövid időn belül, amíg a tömegek a türelmüket még el nem veszítették. De ez intézkedések keretében is a ma­guk lábán járni tudó, jobb helyzetben levőkön szintén segítsünk legalább az­zal. hogy őket élni hagyjuk és munkás­ságukat sokszor helytelenül hozott vagy alkalmazott rendeletekkel ne zavarjuk és ne korlátozzuk teherbíró képességü­kön lelüli közszolgáltatásokkal és köz­terhekkel. Megdönthetetlen igazság, hogy a munka az ország és a nemzet életforrása, a tétlenség pedig ezeknek a sorvasztó- ja és megölője! . . . A helyes munkamegosztás érdeké­ben a mai gazdasági viszonyok között az államnak az ügyekbe bele kell nyúl­ni, de korántsem addig a mértékig, aho­gyan azt a marxizmus képzelte,hanem csupán addig, ameddig ezt az észszerű­ség és a magángazdálkodás talpraállí- tása szükségessé teszi. Kartelek A kartelek kapzsi, hazafiatlan és em­bertelen ténykedését meg kell szüntetni Kartelt vagy monopóliumot csakis az államnak van joga alkotni, de annak is csak bizonyos kivételes esetekben, a polgárság összességének érdekében. okozták, amelyeket bizonyos ban­kok túlontúl istápoltak s melyeket a bankok nem csupán fi- nanciroztak, hanem amelyeket, elég helytelenül, mint kockázatos vállalato­kat, magukba felszívtak és ezzel letér­tek a tulajdonképeni hivatás, a rendel­tetésszerű bankműködés teréről. Ezen a téren tehát minden személyi vonatkozást, károsodást vagy érdeket figyelmen kívül hagyva, rendet kell te­remteni és a dolgokat a helyes meder­be terelni. Ezeket a a küzködő üzemeket az anyáskodó bankintézeteken keresztül radiká­lisan át kell szervezni, az adott helyzetnek és a szükségesség­nek megfelelően ki kell bővíteni vagy esetleg megszüntetni. Ebben az irányban az első lépés az egyes vállalatoknak reális és helyes felbecslése, nehogy a helytelen felbecslés az érde­kelt bankintézetek mérlegeit állandóan bizonytalanná, legtöbbször irreálissá tegye. Az államnak ebbe a kérdésbe kímé­letlenül kell belenyúlni, minden egyéni érdek félretolásával és pusztán az állam- illetve közérdeket tartva szem előtt és a vállalatokba, bankokba, illetve részvényekbe, de fő­képen a betét gyanánt bizalommal elhe­lyezett tőkék tulajdonosainak nem ál­lami kölcsönökkel, de szigorú törvé­nyes intézkedésekkel kell segítségére, illetve megmentésére sietnie, mert csak így képzelhető el a jövőben a tőkekép­zés és a szükséges takarékossági szel­lemnek újbóli meghonosodása és meg­erősödése. Ezen a téren az államnak kell előljámi és mindenkor neki magá­nak is szigorú puritán segítő szervnek és becsületes adósnak is kell bizonyul­nia! Magánosok soha se alkothassanak kartelt az államban embertársaik kifosztására Munkanélküliség A munkanélküliség észszerű gazdálko- dással és illetéktelen egyéni jövedel­meknek teljes kizárásával, megszün­tethető. Angliában pl. a munkanélküliségét el­kerülni nem sikerült, de csak azért nemi mert nem számoltak a természetbeni jóvátételi szállítmányok káros hatá­sával és a domíniumok időközbeni meg" mozdulásával, ami miatt az anyaország gyártmányai elhelyezhetők nem vol­tak. De egyébként nem célszerű az angol és általában a nyugati államok példáit a mi viszonyainkkal összefüggésbe hoz­ni, mert sokszor téves következtetések levonására adnak alkalmat. Az angol munkásviszonyok ugyanis egészen mások. Ott a munkás higiénikusan, családjával 4-5 szobás, saját lakásában lakik és leg­feljebb munkanélküli, de nem szegény. Nálunk ellenben tömegesen laknak rossz lakásban, sokszor lerongyolódva és nincstelen sórban! És Anglia mégis munkanélküli segélyeket adott, mi pe­dig a mi tömegeinknek kellő munka- alkalmakat sem tudunk nyújtani! Ezt az állapotot tehát, bármily áldozatok á- rán is, meg kell szüntetni, de nem sza­vakkal, hanem azonnali tettekkel! A szükséges intézkedéseket azonban csak olyan férfiak vállalják, akik a teendők­kel tisztában vannak, tudják, hogy mit cselekszenek és akik ezt a felelősség­teljes munkát legmesszebbmenő fele­lősséggel és a következmények elől való kitérés nélkül , férfiasán vállalni hajlandók és vállalni tudják. Ennél a pontnál, szinte önkéntelenül, ki kell térnünk, már a túlméretezett ad­minisztráció egyszerüsíténe okából is, annak a megdönthetetlen tételnek a leghatározottabb leszögezésére és hangsúlyozására, hogy szakmunkák élére és vezetésére ki­zárólag csak megielelő szakembe­rek állíttassanak. Ugyanez áll a sokat hangoztatott idegenforgalomra is. Idegenforgalom csak ott van, ahol természeti szépsé­gek, vagy történelmi műemlékek, vagy nívós, modern, tanulságos alkotások pihentetik, gyönyörködtetik, vagy szórakoztatják a vándort és ott ahol kényelmet, jó ellátást nyújtanak aránylag olcsó áron. Csonkamagyar- ország számos részén még mindig ta­lálhatók1 erős vonzó erővel biró ter­mészeti kincsek, de ezeket sokszor nem tudjuk kellő rutinnal bemutatni, vagy nincsenek kellően feltárva. Ellá­tás és kényelem tekintetében pedig igen sok még a kivánni való, nemcsak a külföldi, — de a magunk szempont­jából is. Idegenforgalmat legjobban úgy le­het propagálni, ha néni hozzáférhetet­len helyeken és nagy távolságokban mert szakmunkáért csak szakember vállalhat felelősséget. Hitelélet Minden gazdasági életnek alapfelté­tele az egészséges és okos hitelélet. Az arany jelenléte nem fontos s így, mint a gazdagság fokmérője, esetleg figyelmen kívül is hagyható, amint azt a legutóbbi világesemények is igazolják^Az arany felcserélhető oly mérőeszközökkel, amelyekkel éppoly csalhatatlanul állapíthatjuk meg az ér­tékviszonylagosságokat, mint az arany­nak nevezett mérőeszközzel. Mindenki előtt ismeretes, hogy nincs olyan foglalkozási ágazat, mezőgazda­ság, ipar, kereskedelem, háztulajdon, vagy bármi más foglalkozás, _ (az „uzsora-“ és „kartelipar“ kivételével), amelynél a tőke és a munka együttes eredményeként, normális körülmények között, állandóan 5—8%-nál magasabb tiszta hoza- dékkal számítani lehetne. És mégis a világháború lezajlása után még 13 évvel később is az ingatlanhi­tel 11—12 %, a mezőgazdasági hitel 11—18 %, az adóhátralékhitel 12 %, a Társadalombiztosító-hátrálékhitel 24 %, mely kamattételekhez még a külön­féle címen felszámított költségek is já­rulnak. Ily körülmények között normális gazdasági életről beszélni — frivoli- tás! De ha mindenki tisztában van a mai hitelélet tarthatatlanságával, akkor ért­hetetlen az, hogy e téren nem történ­nek már valami erélyes intézkedések! A túlhajtott kamattételek nagysá­ga arányában számtani pontosság­gal pusztul nemcsak a magán-, de a közvagyon is! E tételnél sem szabad tehát megma­radnunk az „Utánam az özönvíz...“ jelszó álláspontján. Tőkeképződés csak normális kamat­tételek mellett képzelhető el. Ez áll a normális hitelre nézve is. A normális hitelélet a közgazdaság tápláléka, melynek észszerű adagolása a közgaz­dasági vérkeringésnek első alapfeltéte­le! Meg kell értetni a tőkével azt, hogy normális viszonyok között a ma­gas kamatláb a töke értékének bizton­ságával egyszerű fordított arányban áll. Minél kisebb a kamattétel, annál nagyobb a tőke értékálló képessége. Érje be minden tőkés tőkéjének kisebb jövedelmezőségével és így ő maga csak fokozza nyújtott hiteltőkéjének az értékbiztonságát és ellenálló erejét. A normális gazdasági élet elérése min­den polgárnak óhaja s ez áll a tőkével rendelkező polgárra is. Kellő, céltuda­tos intézkedések mellett bizton remél­hető, hogy a tőke birtokosai, saját ér­dekükben is, kellő belátást és méltá- nyolást fognak legalább ebben az or­szágban tanúsítani. Külkereskedelem Szükséges továbbá, hogy közgazdaságunknak a fundamen­tuma külkereskedelmi mérlegünk aktív volta legyen. A magyar búza, a magyar bor, a ma­gyar gyümölcs, a magyar baromfi és tojás, a magyar ló, a magyar vad, csupa világhírű cikk! Ezeket észszerűen termelve és a küliöldön forgalomba hozva, rövid egynéhány év alatt a pengővaluta jobb lehet a terméketlen, hegyes völgyes Svájc valutájánál. De nem állami inézményekkel, borházak­kal és egyéb erre alkalmatlan beren­dezésekkel bonyolítsuk le az exportot, hanem magyar kereskedőinkkel, ma­gyar becsülettel, s akkor visszaállít­ható lesz a külföldön a magyar pro­duktumok iránti bizalom. Az export fejlesztésére nézve a Me­zőgazdasági Kamara jelentései adnak kellő tájékoztatást. Bizonyos kiviteli , tételek 5—10-szeresre emelhetők. E tételek részletes felsorolásához azon­ban a jelen előadás keretei nem ele­gendők, de oly terményeink és cik­keink révén, amelyek a szerencsés és speciális magyarországi klimatikus és talajviszonyok folytán utolérhetetlen minőségben csak hazánkban termelhe- tök, külkereskedelmi mérlegünk 2—3 éven belül 80—100 millióval javítható. eszközlünk, a jövedelmezőség minden lehetőségét nélkülöző befektetéseket, hanem ha a főforgalmi utak mentén és turisztikai szempontból érdekes, szép helyeken észszerűen oly berende­zéseket létesítünk, amelyek az ott tar­tózkodást kellemessé és olcsóvá te­szik. A magyar helyeket külföldiek, Budapest és egynéhány vidéki hely kivételével, alig látogatják, legtöbb­ször ugyanazon oknál fogva, amiért az illető helyeket maguk a magyarok .is kerülik. A vidéki szállodák nívója, a vidéki fürdők ellátási viszonyai, kevés kivétellel, rosszak. Itt tehát az idegen­forgalom emelésére irányuló minden törekvés meddő marad mindaddig, amig berendezkedésünket, a munkanélküliség megszüntetésé­nek elhatározásával egybekap­csolva, A társadalom megszerve­zése a kormányhatalom támogatására A tömegek foglalkoztatása Idegenforgalom

Next

/
Thumbnails
Contents