Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)

1931-08-25 / 1053. szám

XXVIII. évf. 1053. sz 1931. AUG. HÓ 25 Megjelenés: hetenkint kétszer ELŐFIZETÉS: Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyesületek, amelyek­nek hivatalos lapja — tagjai f é l á r o n kapják HIRDETÉSEK: Egy hasáb széles, egy m/m. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szö­vegsor ára 2 P. Közgazdasági köz­lemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő Altiadóhtrdetcknek nagy kedvezmény Buda érdekelt a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság VI FELELŐS SZERKESZTŐ; RAÁG B É L A Szerkesztőség és kiadó Hivatal: Budán, I., Bors-u, 24 Telefont Aut. 502—96. Hivatalos órák: délután 4-6-ig ...és szólt újra Budán a müezzin szava! ... és szállt tovább Keletre, mint a költöző gólyamadár, hogy bírt vigyen félünk távoli vidékekre, messze élő testvéreink közé, akkkel vívhattunk ugyan nehéz harcokat is, de akik orvul sohasem akartak leütni. ... és száll a turáni tájak felé, vissz­hangja verődik a tibeti hegyóriásokon, - végigzeng az afgán Szent Völgyön, ahol sok ezer éve pihennek az ős­magyar fejedelmek, Zoltánok és gyu­lák egy tízezer esztendős nagy nem­zeti múlt megszentelt emlékei. i.. és száll át a tengeren kincses In­diába, ahol másfélszáz millió szittya testvérünk áhítattal hajtja még fejét a hun Zoltánok daliás utódai, akik mér- hetlen kincseket gyűjtöttek, hogy a nagy leszámolásnál megsegítsék az idegenek közé szakadt, ezer éven át ott uralkodó magyar testvéreiket. ... és száll a müezzin szavával sok­sok meggyötört magyar szív sóhajtása az ősi mezőkre, ahol őseink már sok ezer év előtt áldoztak az egy igaz Istennek, aki a népek sorsát intézi és hem hagyta el a magyart soha! Azeíső mohamedán istentisztelet Szent István király napján délelőtt 11 órakor zsúfolásig megtelt a moha­medán-magyar kulturkomité díszterme. Egyszérű, szegény napszámosok és iparosok mellett, csillogó, rendjeles egyenruhák, elegáns hölgyek, sötétbe öltözött urak. A mufti egyszerű fekete papi ruhá­ban turbánnal fején, mellén a katonai kitüntetések egész sora. Az istentisztelet rövid, komoly, áhi- tatos, A gyülekezet átérzi a történelmi pillanatot, amidőn az izlám először vesz részt hivatalosan egy kimondott nemzeti keresztény ünnepen. Ennek hatása az egész moszlim világban érezhető lesz és többszáz millió igaz­hívő tekintete Buda felé fordul. Az egyszerű, fehér lepellel borított asztal előtt, mely oltárt helyettesít, imádkozik a magyar izlám főpapja a Koránból. Énekli a szent szúrákat. Izlám eskü a magyarok mellett Az ének befejezése után imát mond a magyar hazáért és vitéz Horthy Miklós kormányfőért Majd általános figyelem között mondja el az ünnepi szent beszédet: „Moszlimek! Díszes ünneplő közönség! A turán-iránl nagy népközösségből más­fél évezred előtt kiszakadt nemes magyar törzs elindult ázsiai őshazájából, hogy Allah akarata szerint új hazát keressen. A bölcs lejedelmek vezetése alatt végié odaértek a négy folyó tájára s megálla­podtak azon a földön, melyet a Kizmet ki­jelölt és melyet északon a Kárpátok, dé­len az adriai tenger határoltak. Egy évezred előtt Allahnak, a Hatalmas­nak és Könyörületesnek akarata egy nagy­szerű fejedelmet ajándékozott a magyar fajnak: a bölcs Szent Istvánt, aki megal­kotta a magyar államot, mely egy évezred viharait állatta, mert a nagy király álla­mát az egy Istenre alapította. Szent István megértette a magyar faj világtörténelmi hivatását az Egyisten-hit, a Kultúra, Civi­lizáció, Jogrend, Emberi haladás, Tekin­tély és Hagyománytisztelet szempontjából. Ezt az országot, amelynek mi magyar mo­hamedánok is tagjai vagyunk, nem kell félteni, amíg nem tér el az első bölcs ki­rálya hagyományaitól. Le fogjuk rázni az emberi rövidlátás és gonoszság által ko­vácsolt trianoni béklyókat is! Allah sza­badságot és nem börtönt rendelt a magyar nemzetnek. Mi szláv anyanyelvű, de magyar érzésű, magyar muzulmánok is tagjai vagyunk az ■ egykori ősi turán-iráni Közös népcsaládnak, ezer évig ősi földünk Szent István koro­nájának ékessége volt, mi magyar hazán­kat utolsó lehelletünkig szeretjük s ha kell. mint azt a világháborúban megmutattuk, életünkkel és vérünkkel is meg fogjuk vé­deni. A korán parancsolja az Isten és haza szeretetét s mi követjük Allah parancsait. Az élő, hatalmas, könyörületes egy igaz Isten hitét a sátán hordái fenyegetik, val­lástalanná. Istennélkülivé, erkölcstelenné, hazátlanná akarják tenni a népet, Isten helyett gépeket állítanak, az erkölcs he­lyett becstelenséget, felebaráti szeretet s különös megbecsülés helyett egyenetlen­séget, becsület helyett sivár anyagi érde­keket hirdetnek, megbontják a családi élet hagyományait,, gyermekeket a szülők ellen lázítanák, megbontják a tekintély tisztele­tét és fel akarják állítani a moszkvai dedzsel (Antikrisztus) országát. Lerombol­nak mecseteket, templomokat, imaházakat, iskolákat és az erkölcstelenségnek és isten­tagadásnak építenek oltárokat. Akár keletről, akár nyugatról jön ez a sátáni támadás, az izlám vétót kiált! Az Isten köré kell sereglenünk, hogy meg- döntsük a Seitán és segédhadai hatalmát s visszavezessük a népet az -istenfélelem, tekintélytisztelet, becsület, hazaszeretet és irgalom útjára. Isten nélkül és Isten ellen nincs élet, nincs haladás, nincs boldogulás! Magyarország létérdeke, hogy a készülő nagy harcban magához ölelje az izlámot, mert ha mindazok, akik hisznek Istenben, összefognak, akkor Szent István biro­dalma nem múló jelenség a történelemben, hanem újra ki fog terjedni a Kárpátok és az Adria között. Mi, magyar muzulmánok tisztelettel haj­iunk meg Szent István, a magyar nemzet pejgambere (próféta) előtt s magyar ke­resztény testvéreinkkel együtt énekeljük: Hol vagy István király, Téged magyar kí­ván, Gyászos öltözetben, Te előtted sírván! Amen!“ Mély megilletődés vett erőt a gyü­lekezeten és a mufti szokatlan, bátor hangja túl fog hallatszani a trianoni határokon, nyugat és kelet felé egy­aránt, ahol régen lomtárba dobható­nak gondolták az Isten, haza és be­csület fogalmait. A magyar muzulmá­nok megmutatják az utat, amely az emberi társadalom és nemzetek meg­újhodásához vezet. A müezzin imája 250 év után Budán csüng a világ szeme és méltó befejezése volt a nagyszabású ünnep­ségnek az a nagy horderejű esemény, amidőn déli harangszó után végre 250 év után felhangzott a müezzim bána­tos, áhtatos éneke: „Haj esz szala! Haj esz szala! Allah ekber, Allah-hu! Allah il 1‘Allah, raszul we Muhamed.. Utána magyarul: „Imára föl! Föl az üdvösségre! Allah nagy, Isten az egyetlen, nincs más Isten nálánál és Mohamed az ő pró­fétája ., Az első mohamedán istentszteleten résztvettek: Báró Peírissevich ezredes, a Mária Terézia rend titkára, Tarr ezredes, Falthay tengerészkapitány. Fejes Jenő százados, Móricz Pál szerkesztő, Sza­bad Antal dr. kir. tanfelügyelő, Weixl- gaertner Tivadar ezredes, Max János alezredes, Morelli József dr. ügyvéd, Suppinger Ferenc műépítész, Mehmed Izmdil Aga, Hasszán Zade Jusszul Bey, tatár khán, Kiss Árpád dr. ügyvéd, Rezulovics Mehmed Bég, Ali Nasszir Bedawi pasa, Stassny János vezér- igazgató, Witályos Gábor szerkesztő, Harsády Róbert főtiszt, lovag Umlaufi Szigfrid Kajmakám, Schöpllin Lőránd, báró Attems, báró Bánffy, Hochreiter Csukalics Hajder Bég, Sir Emery Bothwell, Professor Ladurner, Abbé de la Salle, Marquese Benito Venturini, Campbell-White, Bogya Károly főfel­ügyelő, Tóbiás Mihály gyárigazgató, László Zoltán dr. szerkesztő, Elmer Kurt újságíró, Lázárevits Milán, Kattin- ger Henrik, Eugen Kelnner, a Press- Photo belmunkatársa, Aexander Gerő Redakteur, dr. Orlay Antal min. min. tanácsos, Morris Klein bankár, Dzsin- nics Ahmed Omer Bey, dr. Abdurrah­man Kulovics Bég főorvos, Gorboff Ali Viraág Béla szerkesztő és sokan mások. Crős Quttámzást váltott ki csendes és szenvedéytelen Budán a hirtelen jött kormányválság, jobban mondva Bethlen István _ gróf visszavonulása a politikai aktivitás te­réről, — annál is inkább, mert az utolsó választás erősen meg növelte Budán Bethlen gróf híveinek táborát-. A tá­vozó miniszterelnök nyilatkozatai a hídépítés révén Buda érdekében ter­vezett városfejlesztésről, az idegenfor­galom érdekében megalkotott Idegen- forgalmi Tanács és a fürdőügy méltó kiépítése tervét visszatükröző elgon­dolása — politikai zászlója alá von­zotta a budai polgárságot, — írja ne­künk Buda egyik régi vezéralakja, aki most csendes szemlélője folyton romló Buda harcának a szebb, a jobb jövőért. Vezérlő párthívei közül Ripka Ferenc dr. főpolgármester és Kozma Jenő dr. orszgy. képviselő, az uralmon levő Községi Polgári Párt elnöke, eze­ket az eszméket részleteikben is hirdet­ték, sőt e téren az építő munkát meg is kezdték, — nagy népszerűségük teljes kihasználásával toboroztak a kormány pártjának híveket. Az építő munkát a gazdasági válság és az azt nyomon követő kormányválság meg akasztotta és ez fokozta a gazdasági rendjében megzavart polgárság megdöbbenését. De fokozta ezt az országos kormányzó párt belső párt alakulásainak egymás­sal szemben való versengése és a hata­lom utáni törtetése. Szinte örvendetes, hogy a kormányválság nem járt párt­válsággal is és nem kívánta a nemzeP megnyilatkozatát új választás útján, mert ma már kétséges, hogy a múlt hó­napban elért eredményt az új kormány pártja tudná-e megint elérni, mert gon­dolkodóba ejti a polgárságot az a kö­rülmény, hogy Buda jövendő fejlődé­sének mindazon tényezőit bizonytalan időre a lomtárba tették, holott épen ezek hozták meg a párt nagyarányú gyarapodását. A kormánypárt budai vezéreinek saját érdekükben való első kötelessége, ezt az új kormány figyel­mébe ajánlani és ezeknek a budai lét­kérdéseknek megoldását szolgáló építő munka sürgős folytatását követelni. Buda konzervatív polgársága különben sem híve a hirtelenül jövő változásnak, ami tartózkodásra ösztönzi és csalódás esetén nehezen lesz újból rábírható, hogy olyan szekeret toljon, amelyről az ő érdekeit oly hamarosan lerakták. Buda polgárságát item a párt vonzotta, hanem Bethlen István gróf kiváló egyé­nisége és az ő távozása kérdésessé tette ennek a polgárságnak további pártállását. Ausztria példája megmutatja, hogy miképen kell nya­raló- és üdülőhelyekkel ellátni egy vi­lágvárost. Ott minden összefutó glecs- cservizet tavakba gyűjtöttek össze, mert minden tó környéke kész nyaraló­hely. Ilyen gleccsértó a Weissefelder See is. Nagyon mély, nagyon hideg, fürdésre nem alkalmas csónakázásra veszedelmes. Tulajdonképen csak az Osiacher See dependence, azaz ennek a tónak kirándulóhelye. Ma rendkívül nagy az idegenforgalma, amit egy zsák pisztránggal teremtettek meg, hírét költve néhány év múlva, hogy a weissenfeldi tó tele van pisztránggal, ott mndenki díjtalanul horgászhat s a parton épült szállókban, az ő saját­kezűiig fogott pisztrángját sütik meg számára ebédre. Ilyen eset legalább 100 van Ausztriában. Olcsó, és a kö­zéposztály számára rendkívül alkalmas nyaralóhelyek. Budapest mellett a budai oldalon vadregényes hegyvidék a Pilisi hegy­ség. Némi áldozattal ennek völgyeiben gyönyörű tavak létesíthetők és sok ezer ember jutna munkához, kereset­hez, — Budapest közönsége pedig pompás, közelfekvő nyaraló- és üdülő­telepekhez. A Pilisi hegyvidék csupa őserdő, egymást fölváltó romantikus tájék és mindenütt alkalmas tavak ki­képzésére. Valóságos áldás volna Bu­dapest népe számára, ha egyórai uta­zással kiemelhetné magát a város po­rából, füstjéből, zajából és — ami fő — itthagyhatná üzleti gondjait, hogy es- tétől-reggelig családja körében tölt- hesse idejét a családfő, nyári pihenőt élvezne két-három hónapon át a csa­ládja. Épülhetnének itt drótkötélpályák, fogaskerekűvasutak, százával járhat­nának autóbuszok Budapestről oda, a helyiérdekűvasút elágazhatna minden völgybe, — kenyérhez jutna mérnök, építész, útépítő-vállalkozó, orvos ta­nító, vendéglős, iparos és kereskedő, ott azon a nagy nyaralótelepen, a pilisi hegyvidéken, — Óbudától Eszter­gomig. Benépesedne az a gyönyörű duna- part Óbuda és Visegrád között, amely most felhasználatlanul, mondhatnám parlagon hever. A Dunára nyíló völ­gyek hiába kínálkoznak, rejtett szép­ségeit nem ismerjük, nem méltányol­juk és nem tudjuk kihasználni, mint ahogy kihasználta Ausztria a maga hegyvidékét A Jánoshegy és a Sashegy a magyar-lengyel barátság szimbólumai (Jj adatok Buda történetéhez Aug. 29-én, a mohácsi vész 405. év­fordulóján, díszes emlékművet állíta­nak fel a mohácsi csatatéren annak az 1600 lengyel hősnek emlékezetére, akik kapitányuk, Gnejenski Lénárt vezeté­sével a Jagellók hívó szavára eljöttek a „Fehér sas" honából, hogy az ősi magyar-lengyel barátság szellemében életüket és vérüket áldozzák fel a test­vér magyar nemzet életharcában. Az emlékmű leleplezésére előkelő lengyel vendégek érkezését várják, mert ez az ünnepély a magyar-lengyel barátságnak nagyjelentőségű eseménye lesz. Lengyel vendégeink: a lengyel hadsereg, papság és írók képviselői ez alkalommal fel fogják keresni Budapestet is. Elérkezettnek látom ezért idejét an­nak, hogy felhívjam a magyar-lengyel barátság szolgálatában álló honfitár­sam figyelmét arra, hogy Budapesten a Sashegy és a Jánoshegy elnevezé­sükben - a lengyel-magyar történelmi kapcsolatoknak érdekes és idegenfor­galmi szempontokból is nagybecsű emlékeit őrzik. A Jánoshegy ezt az el nevezését csak Budavár 1686. évi visz- szafoglalása után kapta. Hensch János városbíróról és egy állítólag e hegy tetején állott Nepomuki Szent János­ról való elnevezése minden komoly alapot nélkülöz. Tény az, hogy a Já­noshegy elnevezése egykorú a Sváb­hegy elnevezésével. Mind a két hegy elnevezésében a keresztény-török élet­halálharc emlékei maradtak ránk, ame­lyek történeti patinát adnak a budai városkép két legszebb díszének. A Jánoshegyet Budavár felmentése után, a Svábhegy elnevezésének analógiá­jára, elnevezésében Budának akkortájt főleg katonai lakossága szintén egybe­kapcsolta a kor eseményeinek nagy emlékeivel. Ezért nevezték el a hegyet Sobieski János lengyel királyról, Bécs 1683. évi fölmentőjéről, akinek neve ebben az időben minden ajkon hálás szeretettel forgott, ö volt az, aki már 1683-ban, Bécs felmentése után, fel akarta szabadítani Budavárt- és Jakab fiának a magyar szent koronát szerette volna megszerezni Thököly és társai­nak segítségével. Nem rajta múlt, hogy mindkét terve dugába dőlt és a hős lengyel király Nógrád és Szécsén vá­rának elfoglalása után elhagyta hazánk területét. A Jánoshegy ilyetén névmagyaráza­tának csak egy ellenvetése lehetséges, t. i. az, hogy Budavár visszavételében lengyel csapatok nem vettek részt, s így a lengyel barátság Budán ilyen megnyilatkozásban akkor nem való­színű. Tény és való, hogy Budavár vissza­foglalásának hatalmas irodalmában történészeink eddig nem találtak ada­tokat arra nézve, hogy Buda felmen­tésében lengyel segélyhad is résztvett. Kénytelén vagyok azonban Budavár visszafoglalásáról írott legbecsesebb monográfia, Károlyi Árpád dr.-nak, a nagynevű történetírónak nagybecsű műve alapján megcáfolni őket. Károlyi művében felemlíti mindazon nemzetek fiait, akik Buda felmentésében részt vettek. A lengyelekről azonban ő is mélységesen hallgat. Fel kell tennem, hogy munkájának már nyomása alatt találta lel a Budát ostromló keresztény seregnek azt a pontos térképét, ame- lye müvében leközölt és amelyet egy, a harcban résztvett, katonatiszt készí­tett. Ezen a térképen a legpontosab­ban fel vannak tüntetve az egyes sereg­részek állásai. A Sashegy déli lejtőjén kilenc zászlóval jelezve négyszögletű cartoucheban olvasható: Pollaken — tehát lengyelek. A lengyelek tehát kü­lön seregrésszel nemcsak; résztvettek Buda felmentésében, hanem a Budát körülzárta keresztény sereg legexpo­náltabb pontját védték, ahol a Kelen- töldön táborozó török felmentő sereg áttörési kísérlete a legveszedelmesebb volt Régi topografusaink a Sashegy el­nevezését az Árpádok korában annak vidékén elterült Sasad nevéből szár­maztatták. Csak arról feledkeztek meg, hogy Buda visszafoglalása után, ami­kor a Sashegy elnevezés először buk­kan fel, a Budát lakó németek nem vé­geztek levéltári kutatásokat, hanem e hegy elnevezésénél is az ostrom emlé­kei voltak irányadók, amely emberöltő­kön át foglalkoztatta Buda lakóinak emlékezetét és képzeletét, ök tudták, hogy ezen a hegyen lobogtak a len-r gyei szárnyas huszárok fehér sasos lo­bogói, amelyek az egykori térképraj­zoló német műszaki tisztre is olyan hatással voltak, hogy kizárólag a len­gyel csapat állását jelezte térképén zászlókkal. A Magyar Nemzeti Muzeum Orszá­gos Széchenyi Könyvtárának nagy­becsű gróf Apponyi Sándor könyv­tárában érdekes budai vonatkozású könyvre bukkantam a közelmúltban: olasznyelvű szonettek kis tizenhatod- rétű kötetére, amelyben egy olasz költő dicsőíti Buda felmentőit köz­vetlenül a Szent Buda visszafoglalása után. A szonettek között — amelyeket műfordításban szándékozom e lap ha­sábjain először ismertetni — az egyik Eleonora lengyel királynénak, a másik Radzieiovisk Mihály varmiai lengyel püspöknek van ajánlva. A kortársakat tehát még Itáliában is foglalkoztatta a hős lengyeleknek szerepe Buda felmentésében. Csak mi budaiak feledkeztünk meg róla!... Aug. 29-én a mohácsi csatatéren a magyar-lengyel barátság apostolai ke­gyeletes szép megemlékezéssel áldoz­nak majd Gnejenszki Lénárt és vitézei emlékének. Emlékezzünk meg ez alka­lommal azokról a lengyel hősökről is, akik Buda visszavételében öfök dicső­séget szereztek a lengyel hősiesség­nek. Történeti szerepük megírására, neveik felkutatására és emléküknek •Lengyelországban való felidézésére^ e hasábokról kérem fel Divéky Adorján professzort, a varsói egyetem kitűnő magyar tanárát, a lengyel-magyar kapcsolatok tudós búvárát. Keszthely, 1931. aug. 13. Palóczi Edgár A primási szék Budán, körülbelül 40 éve annak, hogy először merült fel a terv, hogy a primási szék helyeztessék át Esz­tergomból Budára. A „Neue Freie Presse“ akkor e hír kapcsán azt írta, hogy: „Ein enormer Nutzen für Budapest!“ Huszonöt- éves hírlapírói múltam alatt azt tapasztal­tam, hogy hinni kell a németnek, amikor így önkéntelenül elszólja magát. 1914-ben egy Budán akkor megjelenő újság, mint befejezett tényt közölte, hogy minden elő­készület megtörtént már a primási szék áthelyezésére. Sajnos, mindezideig ez a terv csak terv. A hercegprímás a törté­nelmi hagyományoknak azzal tesz eleget, hogy gyakran tartózkodik várbeli palotá­jában és talán az anyagi viszonyok gátol­ják ma, hogy itt fényes rezidenciát építsen. Minden világvárosnak megvan a maga leg­főbb egyházi méltósága, csak éppen nálunk nincsen meg. Vidéki városok érsekségek­kel büszkélkednek, nekünk pedig , csak cim- | zetes püspökünk van Budán. Szomorú emlékek. Tíz éve már annak, hogy a budai hegyvidék erdőit a teljes ki­pusztulás veszélye fenyegette és a nagy fáradsággal befásított budai' ■ hegyekből kietlen karszt nem lett. A kommün alatt és az azt követő nehéz időkben mindjob­ban érezhető volt a tűzifa hiánya: A fő­város lakói tüzelő hiányában mind na­gyobb és nagyobb számmal keresték fel a főváros erdeit, onnan eleinte száraz rő- zsét, majd már élőfát is hordva haza tüze­lőül. Egyesek úgy látva, hogy a főváros erdeinek saját céljaikra való kitermelése reájuk nézve igen előnyös üzletnek kínál­kozik, már üzletszerfileg eladásra kezdték a főváros erdeinek fáit kivágni és lopkodni, sőt a hidakat, padokat, korlátokat, útjelző táblák oszlopait, az egyes telektulaj donor sok kerítéseit is szétverték és elhordtáit. Még az időben a kültelki utak világítására szolgáló petróleumlámpák faoszlopait sem kímélték, úgyhogy néhány nap alatt a kül­telki utak jórésze világítás nélkül maradt A székesfőváros erdőőrei és mezőőrei a legnagyobb erőfeszítéssel próbálták ezt a vandál pusztítást, megakadályozni, azonban a mindig nagyobb számmal és már fegy­verrel fellépő fatolvajokkal szemben. teher tetlenek voltak. A Csillagvölgyber már- ínár egész hegyoldalakat taroltak le. Ez a pusztítás csakhamar megkívánta a maga áldozatait. Egyik erdőőr rövidesein" hiva­tása áldozata lett, .— lelőtték — emlékét a vörösvájriúti erdőőri lak falán elhelyezett emléktábla őrzi. Kolpaczky érdőőr has­lövés által lett hosszabb időre szolgálat­képtelen. Németh erdőőrt térd.enlőtték a budai hegyvidéket ellepő csavargók és munkakerülők. A pesti oldalon az erzsébeti- falvai határban levő véderdőnek ez időben már nyoma sem volt, azt teljesen letarolj ták és már a fák gyökerét kezdték tüzelő­nek kiásni. , Levágni!... No, nem azt a hivatalos copfot, amely • nálunk lehetetlenné- tesz minden fejlődést, minden haladást és akta­szekrényekbe gyömöszöl1 minden -új tervet, minden egészséges ideát ___Hanem le kell vág ni egy darab cifraságot, mely ma gá­tolja a közlekedést. A Keleti Kdroly-atca alsó felének flolytatásaképen hatalmas szerpentin út épült a Margit-körúttól föl a Bimbó-utcáig. Eddig itt nem volt jelentős gyalogforgalom, de most, hogy ez az út kiépült, a gyalogforgalom is erősen meg­növekedett. A Bimbó-utca, a Tudor-utca és az új szerpentin út gyalogforgalma nagyrészt a Statisztika épület előtt bonyo­lódik le. A Statisztika épületnek van kocsi­felhajtó kapuzata, amely felhajtónak pár­kány za! os szegélyköve hosszan belenyúlik a gyalogjárdába és egy hatalmas, gömbben végződik, alig engedve egy lépésnyi teret a szegélytől. Ez annyira gátolja a gyalo* gos közlekedést és esti homályban minden Dsszszemű embernek kész veszedelem, hogy föltétlenül ezt a stílszerű, de fölös­leges és alkalmatlan díszítést egészen rö­vidre kell fogni, ami nem lesz ártalmára az épület szépségének, de a közlekedés érdekében okvetlenül fontos., .1 le kel vágni! — Hasonló az eset a P6-utca és Pállfy-tér sarkán, ahol. ma a Qanz-gyár üres telke1 dísztelenkedik, mert az építendő részvénytársaság . úgylátszik nem talál vevőt. A^ Fő-utcából a Királyhegy-utcába kanyarodó kocsik és autóbuszok nagy kört kénytelenek leírni, hogy a Fő-utcából föl­kanyarodhassanak a Margit-körút felé, amit komplikál még az ottani siíilerakás mert a. villamos. ferde vonalban szeli ott a_ Királyhegyi-utcát Egyszerű vántsrende- zés, alapon ezt a sarkot is ló mélyen. > le.kell vagnrl .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents