Budai Napló, 1931 (28. évfolyam, 1023-1068. szám)
1931-07-12 / 1047. szám
XXVIII. évf.1047. sz. 1931. JULIUS HÓ 12 s '7?7 Megjelenés: hetenkint Kétszer ELŐFIZETÉS: Egy évre . . 24.— P Negyed évre . 6.— P Egyesületek, amelyeknek hivatalos lapja — tagjai feláron kapják Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság HIRDETÉSEK: Egy hasáb széles, egy m/m. magas sor, egyszeri közlésénél 30 F. Szövegsor ára 2 P. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő ÁllandóhtrdatfikReH nagy kedvezmíiy FELELŐS SZERKESZTŐI VIRAÁG BÉLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budán, I., Bors-utca 24. Telefon: Aut. 502—96 Hivatalos órák: Délután 4—6 óráig Nyílt kérdésre — — nyílt választ Mise után, a városmajori templom mellett, nagyobb társaság jelenlétében kedves évődéssel azt a kérdést intézte HOCHENBURQER ANTAL altábornagy hozzám, hogy a polgári pártok erősítésére hozott-e a Budai Napló 25.000 választót? A kegyelmes úr szíves engedelmével itt a nyilvánosság előtt válaszolok erre a kérdésre, mely talán nem is volt arra szánva, hogy nyilvános diszkusszió tárgyává tétessék, de a válasz talán sok félreértést előz meg és megvilágítja annak az újságnak a szerepét, mely oly különleges helyzetben van, mint a Budai Napló. Buda a székesfőváros egységének egyik nagyterjedelmű, geográfiaiig elkülönített, ősi hagyományainál fogva vezetőszerepre hívatott része, amely természetadta kincsei — az egész emberiséget érdeklő gyógyforrásai révén — a város többi részétől megkülönböztetett elbánásra tarthat számot, más hivatást töltve be, mint a többi városrész. A Budai Napló ennek a városrésznek az érdekeit képviseli. Kegyelmes Uram 1 Azt méltoztattál kérdezni, hogy a Budai Napló hozott-e 25 ezer szavazót? Engedd meg, hogy itt válaszoljak erre a kérdésre. Nem hozott 25 ezer szavazót, de megtartotta azokat az uralmon lévő párt számára. Megtartotta! — mert én soha a magánérdekemet nem helyeztem a közérdek, fölé. Mint lapkiadónak érdekemben állott volna, hogy állandóan helyi szenzációként ható híreket közöljek, ami csak úgy volna lehetséges, ha a közélet élén álló vezérek és a vezérkar egyes tagjait támadva, belenyulkálva azok magánéletébe, bizalmas körben elejtett megjegyzéseiket, másokról mondott véleményeket kihurcoltam volna a budai nagy nyilvánosság elé, — kávéházak és kurtakorcsmáR pletykaéhes népe örömére. Még azt sem tettem soha, hogy engem és lapvállalatomat súlyosan és anyagilag érintő sérelmek esetén, amikor egyénileg és élőszóval kiforrott belőlem az elkeseredés, — hogy én azt a nyilvánosság előtt toroltam volna meg lapomban. Ismerem egyes pártvezérek életét gyermekkoruk óta, az életük nagy támadási felületet tárt elém, — és én — talán más párton állva — soha ezt lapomban fel nem használtam ellenük. Árthattam volna sok embernek anélkül, hogy a köznek szolgáltam volna és nem tettem meg. Heccelhettem volna vallásfelekezetek ellen, — mindennap nyújt rá alkalmat, — és tányérozhattam volna a nevetők között, — de én nem kerestem az olcsó érvényesülést, hanem szolgáltam a társadalmi békét. Mutassatok nekem bárkit, bármely pártból, akinek a cselekvését az én lapom ne kisérte volna meleg elismeréssel, ha azzal Buda érdekeit szolgálta? Örömmel háláltam meg így budai polgártársaim nevében a becsületes „munkái." A „Béke és Munka“ jelszava Budán született jelszó. Szíthattam volna a gyiilölséget, ha helyet adtam volna lapomban azoknak az egymásra förmedéseknek, amiket a bor, a kártya, a szerelem váltott ki és vetett papírra. íróasztalom egyik ládafia szinültig telt ilyen Írásokkal és piacra dobva azokat, fellángolt volna a gyülölség egészen a fúrkósbotig. Nem tettem. Felszínen tarthattam volna apró és nagy panamákat, amikről jegyzőkönyvek és okmányok állottak rendelkezésemre, amikkel az irigy gyűlölet kereste szereplő egyének romlását, de eltoltam azokat magamtól és eltoltam ezzel azt a halom pénzt, amit innen vagy onnan szerezhettem volna írással, vagy hallgatással. De nem romboltam tekintélyeket! Talán, — ha az ellenkezőjét cselekedtem volna, mint ahogy cselekedtem, — talán több részre szakadt volna Buda társadalma, — talán alkalmasabbá vált volna itt a talaj a nemzetellenes izgatásra, — talán gyorsabb meghallgatásra lelnek a „világszabadság“ cimü eszmék és — talán lemorzsolódott volna sok-sok ezer választó a kor- mányzópárt tömegéről. És ha nem vittem volna be a budai polgár öntudatába vezérgondolatnak a gyógyforrások révén való megváltás gondolatát, mely ma a folyton szegényedő, lerongyolt budai polgárságot a jobb jövő reménységével kapcsolja szorosabban egymáshoz, — talán egymás ellen harcolna a ma egységesnek mondott polgári tábor minden zászlóalja. Ha nem is hoztam tehát 25 ezer választót, de itt tartottam őket a zászló alatt. A politikusok már régen szétverték volna. Mély tisztelettel üdvözöl Viraág Béla J(etet feté...! Feltűnt Budán, hogy ez a kizárólag Buda érdekeit szolgáló újság, — most keleti ügyekkel is foglalkozik, azoknak rovatot nyitott, holott azelőtt — minden Budától távol álló kérdés — távol állott a laptól is. Az évtizedes harc Buda idegenforgalma érdekében megérlelte bennünk azt a tudatot, hogy ezt csak Kelet felől várhatjuk, és ha itt lesz a Kelet, önkéntelenül ide tódul a Nyugat is. Azt azonban, hogy a Kelet felénk jöjjön, csak úgy érhetjük el, ha mi is a Kelet felé megyünk. Hat éves munkával kiépítettük keleti összeköttetésünket és ez az első szál, mely összefűzi a turáni népeket. Diplomáciai bonyodalomra szolgáltatott okot a szerbiai titkos mozgósításról közölt és a balkáni irodáktól érkezett hírünk, amelyet a balkáni emigránsok bécsi irodája is megerősített. Az olaszországi lapok átvették ezt a hírünket és szenzációként közölték, amelyet a szerb kormány megcáfolni nem tudott. A közlemény megjelenését bűnül tudták be Lukovich budapesti szerb követnek és e hó 7-én hirtelen és váratlanul felmentették állásától. A Begum kincse — Tízmillió font alapítvány mohammedán kulturcélra. — India leggazdagabb mohammedán feje- delemnője: Bhopal begum-ia fia javára lemondott á trónról és életének Hátralévő részét a mohammedanizmus szervezésének szenteli. Hatalmas, szinte mesébe illő vagyonából tíz millió angol fontot (kb. 270 millió pengő) kitevő kegyes alapítványt tett muzulmán vallási és kulturális célokra. Ez a kiváló fejedclemnő, aki túl van a hetven éven, történelmileg is értékes uralkodó egyéniség. A muzulmán propagandabizottság ügyeit egymaga irányítja, vagyonából iskolák, kói házak, mecsetek keletkeznek. Erélyes, bölcs, jószívű uralkodó volt, akit alattvalói rajongásig szerettek. Országa hűbéri viszonyban áll az angolokkal és második legnagyobb mohammedán állama Közép-Indiának. Terjedelme 7000 négyzet- mértföld. Jó termő, egészséges vidéken terül el a birodalom, kitűnő vasúti vonalai vannak, hegyek, erdők, vizek tarkítják területét. Fővárosa Bhopal s azonkívül több nagyobb városa is van még ennek az érdekes muzulmán vazallus-államnak. Jelenleg a Begum fia: Hamidullah Khán uralkodik, aki nagy sportférfiú és India legelső pólójátékosa. Édesanyja a muzulmán nők iskoláztatása érdekében különös érdemeket szerzett, amiért a legelső indiai mohammedán egyetem díszdoktorává avatták. A fenséges asszony nemrég adománnyal tetézte az amúgyis fejedelmi alapítványt, mely szoros kapcsolatban áll Budun (Buda) zarándokhellyel és így Buda idegenforgalmát is szolgálja. (L. Z.) UíóQangok a választáshoz Talán egyik párt sem használta ki a választásoknál is csak nehezen elfogadható trükköket és kortesfogásokat oly mértékben, ahogy azt a Frie'drich párt tette. Egyenesen rápályázott az alantasabb műveltségű keresztény választók tájékozatlanságára, amikor egy nagyon Ízléstelen beállítással támadta meg a keresztény pártot, írván a következőket: Keresztény Testvér! Tudd meg, hogy a nagy fajvédő, az agyonreklámozott keresztény vezér, Wolff Károly, Lédermen Mórt, Glückstahl Samut a főváros örökös bizottsági tagjává választatta, a keresztény Városháza és a magyar nép nagyobb dicsőségére. Keresztény Testvér! Tudd meg, hogy Wolff Károly a parlamentben ellene szavazott a hadikölcsön valorizációjának! Ne féltsétek a kereszténységet Friedrich Istvántól, aki nélkül a most nagyhangú urak sehol sem volnának. Velünk kell szavaznod! Hazafias üdvözlettel a Keresztény Ellenzék. Friedrich Párt. (Nyomatott: Ábrahám és Sugárnál, Budapest. — Felelős kiadó: Palúgyi István.) Szinte megdöbbentő ez a merészség, amellyel Palágyi István úr ezeket a valótlanságokat röplapokon merte szétszórni Budán. Mindenki tudja, hogy Qjückstahl Samu és Lederman Mór nem a Wolff- pártnak köszönhetik örökös tagságukat, hanem a saját maguk értékének. Különben is ezt az értéket emeli a Friedrich párt, amikor ezen a röpcédulán azt jelenti ki, hogy még a Wolff párt is elismerte ezeket az érdemeket • Egészen más elbírálás alá esik egyik óbudai olvasónk levele, akinek ellenzéki hangulatú szatíráját menti a szellemesség, amellyel azt megírta. Az új dunai hidak, főleg pedig az óbudai híd építésének elhúzódása fölött keseregve azt írja, hogy: „Budapesté a dicsőség, hogy a rengeteg légvár mellé megépítette az első két léghidat. Az a tendeciózus beállítás, mintha a két léghid csaló azért épült volna, hogy bizonyos budai politikusok rajtuk a pesti parlamentbe jussanak, légből kapott koholmány.“ E levélben a tévedés Ott van, hogy a két dunai híd már tényleg épül, a vas alkatrészek már készülnek, a szükséges telkeket már kisajátították, a hídfőket már töltik és a hidtervek már részletes kidolgozás alatt állanak. A második tévedés az, hogy dr. Kozma Jenő se mint városi vezérpolitikus, sem pedig, mint országgyűlési képviselő, azokat a pozitív kijelentéseket-nem tehette volna meg, ha nem volna biztos tudomása arról, hogy a liidak tényleg felépülnek. Már megint sérelem érte Budát! Budapest idegenforgalmi fellendülése sokkal nagyobb lehetne, ha az idegenforgalmi közegek Buda propagálását komolyabban végeznék. A nyári hónapok alatt Budapestre érkező külföldiek túlnyomó része Buda kedvéért jön és él itt s így nyilvánvaló, hogy ősi Buda gyakorolja az idegenekre a legnagyobb vonzóerőt világraszóló gyógyforrásaival és oly természeti szépségekkel, hogy ezeknek csak egy parányi része Is elegendő volna valamely osztrák, vagy francia fürdőhely sikeres propagálására. A főváros idegenforgalma legjelentékenyebb nyáron. El kciv*&hát dönteni azt, hogy milyen címen hirdessük külföldön, világvárost hirdessünk tehát, vagy fürdővárost? A válasz erre a kérdésre könnyű, ugyanis Európában számos, Budapestnél nagyobb és régóta szervezett propaganda szerint idegenforgalmi központként beállított város van, de olyan város, amely nagy gyógyhatású fürdők tömegével, a környék lebilincselő s egyben felüditő természeti szépségeivel rendelkezne, nyugodt megfontolással leszűrt véleményünk alapján nincs ezen a földrészen, bármerre is kutassunk a térképen. Tehát Budapest fürdővárosi jellegű hirdetése a legcélszerűbb, ahol Buda a fürdőhely, Pest az elmúlt évtizedek alatt amerikai méretekben fejlődő nagyváros. És mégis mi történik? Nemrég osztatlan örömmel vette tudomásul a magyar sajtó, hogy a Bécs—Budapest közötti új országúton városközi autóbuszjáratot indított meg a két város érdekelt vállalata. Az új autóbusz is a Bécsből érkező s Budára tartó fürdővendégeket hozza. Ezért nem értjük azt, miért nem létesített a magyar vonalvezetőség a dunajobbpartl részen, Budán, állomásokat? ahol az amúgyis Buda fürdőibe vágyó közönség leszállhatna? Miért visszük át előbb külfödi vendégeinket Pestre, mikor ide úgyis visszatérnek? Miért kap minden kiváltságot Pest? Miért szenved mindig Buda? Pedig a bécs—budapesti autóbusz egyik felbecsülhetetlen előnyét jelentené vasúttal szemben az a körülmény, hogy a város szívéig közlekedik. Ez az előny azonban a mostani helyzetben teljesen elesik: az Oktogon-téri végállomás nem jelent többet, mint akármelyik vasúti pályaudvar, ahonnan az utasnak újabb közlekedési eszközt kell ígénybevennie, hogy szállójába jusson. De ha már — előttünk ismeretlen okból — ragaszkodnak is az Oktogon-téri végállomáshoz, vezessék a vonalat a legrövidebb úton, Margit-híd—Lipót- és Teréz-körúton át s ne akarják a hatórás úttól elcsigázott utasoknak a félvárost megmutatni. Az utasok ily állapotban úgy sem fogékonyak semmi szépség iránt s csak tisztálkodásra, pihenésre vágynak. Ezt a tényt kell az autóbuszvállalatnak szem előtt tartania s eszerint állapítani meg a vonal- vezetést, ami logikusan és célszerűen csak úgy lenne megoldható, ha az autóbusz végighaladna a Fő-utcán, Lánchíd- és Döb- rentei-utcán, Gellértrakparton át a Gellért- szállóig, onnan a Ferenc József-hidon, Ferenc József-rakparton, Mária Valéria-utcán át a Dunapalota szállóig, majd a Dorottya- utcán át a Vörösmarty-térig, mint végállomásig. Innen esetleg a Royal szállóig és vissza. Ez útirány mellett szól az a körülmény, hogy így útba esik a Császár-, Lukács-gyógyszállók s az Esplanade-szálló komplexuma, a Rudas-Gyógyszálló, Gellért- szálló s túl a Dunán: Bristol, Carlton, Hungária, Vadászkürrt- és Dunapalota-szállók. Mind e helyeken természetesen feltételes megállók, létesítendők, ahol az illető szálló megbízottja fogadná az előre bejelentett, vagy várható utasokat. A Vörösmarty-téri végállomást pedig indokolttá teszi az, hogy itt van a fővárosi autóbuszforgalom gócpontja, itt a két repülővállalat: a Cidna és Malert irodája s közvetlen közeiben a Menetjegyiroda s az Ibusz. És ha már úgy van, ahogy van, akkor érthetetlen marad, hogy a Bécsből érkező idegent éppen a vidéki kis városokra emlékeztető Óbudán át hozzuk a belső városba, ami kóstolónak hitvány, vizitkártyának silány. Miért nem közlekedik ez az autóbusz Solymártól Hidegkúton át a Hüvösvölgybe, ami félórával megrövidítené az utazást és Budapestet egészen másképen mutatná be a külföldnek. Ha rossz az út, ki kell építeni. A legszebb fasorban, káprázatos kilátásokkal, szép villák sorai között érkezne meg az idegen. IbCum György Spines végrehajtva az új ßärdőtörvény Budapest Türdőuáros CgydSütet ütése. A magyar fürdőügyet évek óta intéző parlament, a Budapest Fürdőváros Egyesület július hó 2-án ült össze dr. József Ferenc főherceg meghívására, hogy megsürgesse az új magyar fürdőtörvény Budapestre vonatkozó részének és rendelkezésének végrehajtását. Ezen a választmányi ülésen resztvettek többek közt a következők: József Ferenc dr. főherceg, Szviezsényi Zoltán dr., Skerlecz Iván báró, Tomiay Géza államtitkár, Tasnády Szűcs András államtitkár, Hlinka Béla, Bánlaky Géza, Ringer Lajos dr., Dalmady Zoltán dr., Dräsche Lázár Alfréd, Wenhardt János dr., Marenchlch Ottó, Vértes Emil, Peller Imre, Ligeti Lajos, Baranski Gyula dr., Grün- vvald Béla dr.. Tábori Kornél, Viraág Béla és mások. Napirend előtt az elnök beleegyezésével Hegedűs Ármin építész, főtanácsos szólalt föl és kifogásolta, hogy a Fürdőváros Egyesület a városi és magánkézen lévő fürdők érdekében elnézte azt, hogy a Magántisztviselők Biztosító Intézete a Bethlen-téren építendő új kórházban nagyarányú víz- gyógyintézetet állítson és ezzel tagjait kivonjá a budapesti fürdők látogatói közül. Szviezsényi Zoltán dr. min. tan. a Fürdőváros Egyesület ügyv, igazgatója hivatkozott az egyesület alapszabályaira. amelyek védik a fürdők erkölcsi és' anyagi érdekeit és úgy értesült, hogy ez az új hidegvízgyógyintézet mintegy 80.000 tagot vonna el a fürdők, tői, tehát kötelessége volt az egyesületnek ez ellen állást foglalni. Tiltakozott e terv ellen Pajor Sándor szanatóriumtulajdonos is és bizonyos megoldásra adott módot Dalmady Zoltán dr. indítványa, mely szerint nem kifogásolja a Fürdőváros Egyesület azt, ha a Bethlen-téri új kórházban csak az ott gyógykezelés alatt álló betegek használják a kórház új vízgyógy- intézetét. Ezután áttért az egyesület a napirendre és dr. Szviezsényi Zoltán felolvasta azt a memorandumot, amelyet a Budapest Fürdőváros Egyesület terjeszt a kormány elé. MEMORANDUM. A gyógyfürdőkről és gyógyvízforrásokról szóló általános rendelkezéseket tartalmazza az 1929. évi XVI. törvénycikk. Ez a fürdőtörvény kerettörvény, amely tág felhatalmazásokat biztosít a magy. kir. kormánynak a szükségesnek mutatkozó rendeletek kiadására. Ez a felhatalmazás különősképen vonatkozik a Balatonra és Budapestre, amely utóbbinál különleges szempontokat kell figyelembevenni, mert az nem alkalmazható az egyéb fürdőhelyekre. Budapestre nézve főképen a gyógyhelyekre és üdülőhelyekre, továbbá a kisajátításokra és a gyógyhelyi bizottság (kur- komlsszló) megalakítására adja meg a kormánynak a felhatalmazást, hogy rendeleti úton léptesse életbe a Budapest fürdővárosra vonatkozó szükséges intézkedéseket. Ez a törvényben adott felhatalmazás meglehetősen tág jogot biztosít a magy. kir. kormánynak és éppen azért teljesen indokolt az érdekeltségeknek és a Székes- fővárosnak, mint ugyancsak egyik legnagyobb fürdőtulajdonosnak az az állásfoglalása, hogy a fürdőtörvény általános rendelkezéseitől eltérően a Budapest fürdőire vonatkozó rendeletek az ő meghallgatásukkal adassanak ki. A parkok, közterületek, vízmüvek és egyéb közművek létesítése terén — a fürdőtörvény indokolása is kimondja, — a Székesfőváros nagy gonddal és áldozatkészséggel évről- évre fejleszti és valóban mintaszerű létesítményekkel gazdagítja a fővárost. A törvényben biztosított felhatalmazás alapján feltétlenül rendeleti szabályozás alá tartozik azonban s gyógyhelyek védőövezeteinek kijelölése, a gyógyhelyi bizottság létesítésének, szervezetének és hatáskörének, továbbá bevételeinek megállapítása, új fürdőtelepek engedélyezésének mikéntje, a kisajátítás szabályozása, a Budapestre'1 kiterjesztendő adó- és illetékkedvezmények megállapítása. Minthogy Budapest nem kizárólag gyógyhely és fürdőtelep, hanem Magyarország metropolisa, a kereskedelmi és gazdasági élet centruma és meglehetősen kiterjedt ipari központ, mindezen érdekek összhangba- hozatalával kell a fürdőtörvény végrehajtási utasításának készülnie. Budapest fürdőinek szerencsés elhelyezkedése következtében nem lesz nehéz a látszólag heterogén szempontokat ösz- szeegyeztetni, minthogy a gyógyfürdők és források túlnyomó része olyan helyeken van, melyek egyrészt a további fejlesztésre alkalmasak, másrészről az ipartelepek meglehetős nagy távolsága nem veszélyezteti a fürdőknek közérdekű szempontjait. Az elhatárolás és a iürdőzónák megállapítása nem lesz nehéz feladat. Néhány ipartelep áldozatul fog esni ugyan a rendelkezésnek, de azok a hatalmas nemzetgazdasági értékek, amelyek Budapest fürdőiben és ásványvizeiben mutatkoznak, bőséges gazdasági erőforrásokat jelentenek. Egyébként az ipar és kereskedelem érdekei azonosak az idegenforgalom érdekeivel, mert Budapestnek és Csonkamagyar- országnak megfogyatkozott vásárlóerejét az idegenforgalom új fogyasztópiacaival kell megnövelni. Nincs benne semmi kétség, ha Budapestre tudjuk irányítani főkép a rheumabetegek ezreit azok mint vásárlók a budapesti kereskedelemnek és iparnak új éltető erőforrásaivá válnak. Éppen azért Budapesten a fürdők fejlesztésének problémája nem kizárólag egynéhány fürdő és szálloda magánügye, hanem az egész gazdasági élet vitális érdeke. Nehézségeket fog okozni annak a kérdésnek az eldöntése, hogy Budapesten ki a fürdővendég, ki űzessen gyógyhelyi illetéket, mely területekre terjedjen ki a gyógyhelyi illetékeknek a beszedési joga és különösképen milyen érdekeltségekre hárittas- sanak a múlhatatlanul szükséges fürdőpropaganda költségei, a tudományos kutatás és a fürdőélet kialakításához feltétlenül szükséges intézmények létesítése. Az alábbiakban az összes érdekelt tényezők meghallgatása után a következő intézkedéseket tartjuk rendeleti úton szabályozandóknak: GYÓGYHELYEK, FÜRDŐZÓNÁK. Budapest területén Budapest gyógyhelyei három íürdőövezetbe tartoznak: — /. Fürdóövezet: a Gellérthegy, a Tabán, a Dunának a Lánchíd -s Ferenc József-híd között elterülő mindkét partisétánya és az azokon épült ingatlanok, fürdők, gyógytényezők, szállodák és a fürdők érdekeit szolgáló egyéb létesítmények. — II. Fürdóövezet: a Szent Lukácsfürdő, Császárfürdő, Szent Margitsziget és az ezekkel összefüggő területek, parkok, stb. — III. Fürdóövezet: a Széchenyifürdö a Városligettel, továbbá az Andrássy- út és a városligeti fasor által határolt területek és azon létesített gyógyintézetek és a fürdők céljait szolgáló egyéb létesítmények. VÉDÖÖVEZETEK. Budapest területén a fürdőövezetbe csupán olyan területek tartoznak, ahol a gyógytényezők csoportosan és megfelelően kiépítve találhatók együtt. A fürdőövezeteken kívül védőövezeteket is kell kijelölni, főképen a budai hegyvidék, a keseriiviztelepek és a még ki nem épített gyógyfürdők védelmére. A budai hegyvidék külön védööve- zetbe tartozik, s az itt létesített szanatórium, fürdők, egészségügyi intézmények, szállodák ugyanazokat az illeték- és adómentes-
