Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)
1930-06-12 / 1000. szám
Budapest, 1930 június 12. 5 A rozsuyói óra írta: HORVÁTH KÁROLY törvényhatósági bizottsági tag Híres volt messze földön a XVII. század elején, a rozsnyói óra, Szontagh Márton uram műve, áld ezért nemességet is kapott „iglói” előnév- vel. Arról volt neves ez az óra, hogy délben és éjfélkor hangos szóval hirdette a jó cipszereknek: „Lutheránusok, vigyázzatok!” Titkát nem ismerte senki. Még a híres svájci órás, Albertas Turibius is hiába jött ki tanulni, mely huncutság is lakozik benne. Zsebóra már ismert dolog volt akkor, sőt sok is volt belőle. A Rozsnyóra utazók tariszányába szedték össze ismerőstől, jóbaráttól, hogy hozzáigazítsák Szontagh uram mesterművéhez. Országos okmányokban pedig elrendeltetett, hogy: „a rozsnyói óra szerint vétessék az idő”. Egy ember ismerte csak a titkát — a készítője. De Szontagh uram nem beszélhetett: néma volt. Állítólag a magisztrátus vágatta ki a nyelvét, hogy így védje meg a rozsnyói óra titkát... * Két okból is eresztettem soraimhoz elöljáróba a rozsnyói óra hites meséjét. Először: mert Budán is elkelne oly óra, mely legalább naponta kétszer süvítse be a nép fülébe: Budaiak vigyázzatok! Es másodszor: a kivágott nyelv miatt. De vegyük csak sorjába. Budaiak vigyázzatok: újra születés előtt áll ez a város. Mikor hat évtizeddel ezelőtt meghozták a „fővárosi” törvényt, akkor egyesítették Budát Pesttel. Az egyesítés következményeként persze elvittek Budáról és Budától mindent, amit emberi kéz elmozdíthatott, csak a kopár hegyek s a mindezeken mosolygó napsugár maradt a Duna jobb partján. Most új törvényt hoztak, lerakva benne az igazi autonómia alapjait és lehetőségét. A valóraváltáshoz csak emberek kellenek, akiknek helyén van a szíve, a feje, no meg a nyelve. Utóbbi már annál is inkább, mert immár nem kell félnie senkinek attól, hogy a magisztrátus — kivágatja. Tehát beszélhetünk. Hisz volna — sőt van — éppen elég mondanivalónk. Én a sok közül csak egyet ragadok most ki: közlekedést Budának. * Ha értelmes ember végigtekint a világvárosok térképén, játszva állapíthatja meg, hogy minden városnak van egy központja, melyből sugár- szerűen vezetnek kifelé a közlekedési főútvonalak. Ezek a város élet-erei, melyeken át bonyolódik le a mozgató forgalom. Párizsnak 11 ilyen sugár- I szerűen szétágazó főútvonala van. j Pestnek talán öt. Budának? De előbb tisztázzunk egy kérdést. Hol van az a budai központ, amely- j bői e sugárszerű szétágazás kiindulhat? Kétségtelen, Budát nem mérhetjük ugyanoly szemmel, mint a sík területen fekvő más várost. Buda helyzete kötve van. Nemcsak a Duna, de a mellette fekvő hegyek is nehéz feladat elé állítják a megoldás keresőjét. Es kétszeresen. Először, mert az összekötő hidak mindegyike nemcsak hegybe torkollik, de — másodszor — mert ezek a hidak is osztályozottak. Értve ezalatt, hogy nem mindegyik áll korlátlanul a forgalom rendelkezésére. A természetes széttagoltság eme mesterséges fokozása okozza azután, hogy külön életre van kényszerítve Óbuda épúgy, mint a déli rész Kelenföldje s egyedül a Vár körüli terület tudott összekapcsolódni a túlparté testvérvárossal. Igen, de mi van a többivel? Az óbudai hegyekkel. Hűvösvölgy^ Zugliget, Svábhegy, Sasad stb. óriási területével, mely térfogatra nagyobb, mint az agyondédelgetett egész pesti városrész? Ezek azután nemcsak külön életre vannak kényszerítve, hanem erre kárhoztatva. Egyszerűen azért, mert ezeknél még az az igen vékonyka életerecske is hiányzik, mely akár a Zsigmond-utca óbudai, akár a Horthy-Miklós-út kelenföldi, akár pedig az Alagút váralatti ösz- szeköttetésével egyezne. Ezeknek kell a közlekedés, ezeknek kell a bekapcsolás. Kell, mert saját jövőjük, fejlődési lehetőségük követeli és kell, mert a kőház rengeteg éltető levegőre vágyó tömege nélkülözi. Nem lehet az, nem maradhat az, hogy a Svábhegynek csak egy „fogasa” legyen s villamoson csak a temetőbe (!) juthasson a budai polgár! Nem lehet az, hogy a Virányos- Kútvölgy csak a közlekedés elhaló zaját kapja, hogy az Orbánhegy, Mártonliegy csak tülkölést kapjon, ne pedig tényleges közlekedést! New Yorkban sok a gazdag ember, tehát sok az okos ember is. Ott nem rossz kiejtéssel beszélő törzsfőnökök titkos ismerete a jövő városfejlesztése. Ott kijelölik azt az irányt, amelyben — további intézkedésig (de ismerős kifejezés!) fejlődni, lehet! Ezért nőhet ki a földből ott rövid idő alatt egész városrész, ezért nem lehetne ott megközelíthetetlen hegyvidék és ezért van ott értéke a polgár minden talpalatnyi, göröngyének ! Budaiak vigyázzatok! Ha az eljövendő i gazi autonómia nem kapcsolja be a ma még megközelíthetetlen legszebb részeket az Életbe, ha Pálvölgy és Csatárka csak földrajzi fogalom marad s nem fejlődhet városrésszé, ha Hűvösvölgy, Zugliget embertömege csak izzadt üstökkel és ökölbe szoruló kézzel térhet haza otthonába, ha a budai egész hegyvidék nem lesz rövidesen hangos téglahordó szekerek nyikorgásától s malterhordó tótleányok énekétől, ha a Sasad csak keringő sasoknak s nem élő embereknek lesz megközelíthető s ha általában Budáról bejönni Pestre époly utazást fog jelenteni, mint Reszege-Piskoltról Kajászó- szentpéterre, akkor, igen, akkor kelljen újból életre a tekintetes magisztrátus csak azért, hogy nyelvetek ki- tépesse! Mert meg vagyon mondva az írásban: nem azért adatott Néktek, hogy ne használjátok! Hát jó budaiak: vigyázzatok! Pusztuló őslakosság írta: Lugmayer József div Óbuda szőlő- és földműves őslakosságát új telepeseivel együtt a fillokszéra és háború pusztításai után a gyáripar, továbbá a kis- és háziipar fejlődése, valamint a kültelek benépesülése állíthatná gazdaságilag újból talpra. Hazánk és fővárosunk szerete- téből fakadó jóindulat mellett számba se jövő anyagi áldozattal Óbudát elfeledett s rejtett ősi kincseivel együtt fel lehetne tárni a főváros s a nemzet anyagi javára és lelki épülésére. Nincs itt egyébre szükség, mint a gazdasági viszonyokat szemmel tartó bölcs szabályozási tervre, a régi utaknak jókarban tartására, s a világforgalom lebonyolítását előmozdító Hungária-körúti híd megépítésére. 1686-1936 írta: Christián Rezső A „Budai Napló“ ezredik számából nem hiányozhatik a Budavár visszavételének 250. évfordulójára tervezett világünnep propagálása sem. Az 1936-ra tervezett világünnep, erkölcsi jelentősége mellett, Buda fejlődésének is egyik emeltyűje lesz. Áll ez különösen Budavárára. Mindig egy-egy jelentősebb év- foruló adott lökést, különösen a Várban, Buda szépítésének. Egy- egy jelentősebb évfordulónál éreztük mindig — többnyire bűnbánóan — Buda elhanyagoltságát, de egyúttal azt is, hogy ha méltó, maradandó és vonzó emlékkel akarunk egy-egy évfordulót megörökíteni, azt Budán kell létesítenünk. Ennek a megérzésnek köszönjük a Halász-bástya, a Primás-bástyasétány, az új Bécsi-kapu, a Horthy Miklós- bástyasétány és egyéb kisebb-na- gyabb alkalmi emlékművek tervét és megvalósítását is. Az 1936-ra tervezett világünnep is ilyen újabb lökés legyen Buda fejlődésében. Mert amikor ünnepelni, régiekről emlékezni, idegeneket vonzani kell, ilyenkor szükség van Budára, ilyenkor kedves mindenkinek a máskor kissé lesajnált Buda, ilyenkor jut Budának is a bőség szarujából. Budai Napló A világünnep tervét a budaiak szívére kötjük, — Budának fog gyümölcsözni. „Aki kér, annak adatik; — Zörgessetek, és megnyittatik.“ * Megragadom az alkalmat, hogy igaz szívből köszöntselek az ezredik szám előestéjén. Mint jövevény érdemeidet nem méltathatom, de jogom van megmondanom, hogy abban, hogy jövevényként megszerettem Budát, hogy Buda mindinkább szívemhez nőtt és valahogy én is összenőttem már Budával, oroszlánrésze van kedves lapodnak, amelyből Buda minden varázsa sugárzik minden régi és új otthonba, ahová vele hétről- hétre beköszöntesz. A jó Isten vezéreljen és segítsen a második ezredik számig is. BUDA MŰEMLÉKEI Irta: LECHNER JENŐ építőművész Sokat beszélünk ős Budaváráról, de kevesen tudják, hogy a három egyesített testvérvárosnak Budavára a legifjabb tagja. Óbuda még a kelta időkre tekint vissza, Pest is állott már, amikor a honfoglaló magyarok a Dunához érkeztek. Budavára csak a tatárjárás után születik meg IV. Béla király jóvoltából, aki a szomorú tapasztalatok után a várhegyen erősséget épít. És mégis, székesfővárosunk külső képe úgy tagolódik, hogy az „ifjú“ Pest az előretörekvő magyar főváros szimbóluma, Buda és Óbuda pedig a főváros hagyományainak őrzője, tárháza. Kétségtelen, hogy az egyesített három város közül a múltban a budai városoknak jutott a nagyobb és előkelőbb történelmi szerep, s ha 'évezredes históriájuk minden emlékműve állhatna, Óbuda és Budavára gazdagsága messze felülmúlná a mai büszke, gazdagon pompázó Pestet. Tatárjárás, törökdúlás, politikai küzdelmek, a hagyományok iránti kegyetlenség megfosztották ezeket a városterületeket az elmúlt évszázadok sok szép emlékétől. A szó legszorosabb értelmében kő kövön alig maradt itt és világraszóló hírű építményeknek is alig, hogy a helyet ismerjük, mint aminők a Mátyás király irigyelten ragyogó várkastélya, vagy az óbudai Szt. Péter-bazilika, vagy a Szt. Mar- git-szigeti Szt. Klára-templom, ahová a messze külföldről özönlöttek a zarándoklók. De Buda kispolgári szerény házacskái között a régi mohos kövek beszélnek, ha értjük nyelvüket, megelevenedik előttünk úgy a rómaiak Aquincuma, mint az Árpádok és Anjouk Ó-Budája a királynő várával, az Álba ecclesia a Szentháromság és a Szent Péter középkori templomaival, a Szent Margitsziget a premontreiek románstílű kápolnájával, a Domonkos apácák gótikus kolostorával és magas ívezetü templomával, a klarisszák nagyméretű gótikus Istenházával, a János lovagok kolostorával, és a püspöki várral, IV. Béla király palotájával. A várban gótikus templom állott a mai helyőrségi templom helyén Magdolna tiszteletére, zömök tornyáról ha levernők a vakolatot, még előbukkanának a középkori építészeti tagozások. A most restaurált iskolatéri öreg torony a Dominikánusok templomának gótikus tornyából maradt töredék, hátul a Halászbástyán meg van még a szentély diadalívének a csonkja és az apszisz támpillérei a várfalat támogatják. A koronázó főtemplom eleven példája az itt állott többi középkori templomoknak, amelyek egyike az Uri-utcában állott Szt. Pál temploma. Csak egy árva kőfal a hírmondója. Az elöljáróság épületében volt az alamizsnás Szt. János kápolnája. A Dísztéren — ez volt régen Szent György-tere — még a törökök kiűzése után is ott látták Mar- sigliék a Szt. György gótikus templomát, csak a sárkányölő lovag feje hiányzott és a templom boltozatai dőltek be. Köveit elhordták egészen. A mai várszínház helyén a Karmelita-rend temploma állott. Azután széles ároksánc választotta el a teret a királyi várkastélytól, amelyet Zsigmond király és Corvin Mátyás építettek ki pazar pompával, ragyogó művészettel. De lent a szerény Tabánban is már az Árpádok dijeében ro- mánstílü templom állott, a hajdani Kispest temploma. Csak egyetlen faragott kőtöredéket őrizünk belőle. Később a Szarvastér környékén állott Mátyás király híres márványcsarnoka, amelynek képét régi metszeteink olyan felismerhetetlenül felületesen őriztek meg számunkra. Kint a Szépjuhászné tájékán is középkori bazilika állott, olyanfajta, mint amilyen a zsámbéki templomrom. Még a köveket sem találjuk meg belőle, amelyekről még 100 év előtt szemtanuk emlékeznek meg. Lehet, hogy a Béla-kútházban befalazott darabok odatartozók. Ezt a gazdag keretet a középkorban bizonyára a polgári építkezés is számottevő objektummal gazdagította, csak az Uri-utca néhány kapualjába kell bekukkantanunk, vagy a Bárczy államtitkár halijába, ahol mindenütt pompás faragott kőrészletek mozgathatják fantáziánkat, mely a múlt idők Budavárát igyekszik rekonstruálni. Azután jön a másfél évszázados török uralom, nagyszámú mecseteivel, pompás fürdőivel, majd a Habsburgok bárok korszaka, kivált III. Károly és Mária Teréziáé, akik sokat építkeztek Pest-Budán s velük együtt a budai főurak. II. József, a kalapos király, idehelyezett közintézményeinek emeltet székházakat, csak rikitó példának említem a most rekonstruált régi ország- háztermet, a belügyminisztériumban, hogy fogalmat alkossunk amaz idők építőművészeti teljesítményeiről. Mindezt nemcsak a háborús fegyverek, hanem a polgárság közönye segítette pusztuláshoz. Minden erőnkkel ápolnunk kell a közönségben a múlt emlékeinek tiszteletét, a műemlékek iránti rajongást, hatóságainktól pedig követelnünk kell azok respektálását, gondozását, sőt ha kell és lehet, ezek rekonstruálását. Amikor a modern haladást szolgáljuk és a fejlődést munkáljuk, ez a hagyományaink iránti szeretet kell, hogy irányítsa a dolgozó kezeket. Csak így lesz a jövőben kialakuló modern Buda a múltat és jelent harmóniában egybeolvasztó édes otthonunk. Buda kertváros írta: Bárdos György dr. ügyvéd, a Budai Ingatlantulaj donosok Egyesülete elnöke Buda fürdőváros mozgalom mellé az utóbbi években: Buda kertváros jelszó alatt újabb teljes mértékben jogosult törekvés csatlakozott, melynek célja Buda nagyszerű vidékeit a lakosság legszélesebb rétegeinek hozzáférhetővé tenni, kertes saját otthont nyújtani. A bérkaszárnyák levegőtlen sikátorai helyett a levegő, napfény, kert áldásait kell általánossá tenni és meg kell találni az ehhez segítő eszközöket. Ezt a kérdést tartom én a legaktuálisabb, legfontosabbnak valamennyi közt, mely a közeljövőben napirendre kerülhet, összefügg ez elsősorban az építkezésekkel, amelyeknek nagyobbkörü megindulásától egyesek indokolatlanul ma még annyira félnek. Összefügg másodsorban azzal a nagyjelentőségű problémával, hogy a kertes otthonok céljaira legalkalmasabb, de ma elhanyagolt és parlagon heverő vidékeket be kell kapcsolni a forgalomba, hozzáférhetővé kell tenni azt a kispénzű emberek számára azzal, hogy kistelkeket engedélyeznek a megfelelő vidékeken. Természetesen egyes vidékek megmaradhatnak a nagyobb területi beosztás mellett, de ez nem lehet általános, az egész hegyvidékre kiterjedő. Minden más kérdés elé helyezzük ezt a problémát és 'munkásságunk sarkkövének ezt tekintjük. Nekünk ez mindennél élőbb- való, mindennél sürgősebbnek tekintjük ezt, mert meggyőződésünk az, hogy a saját jó otthon megoldása az általános jólét és megelégedettség problémájának a kulcsa. Szívesen várunk a luxuskiadások eszközlésével, ha azok a város külső szépségének emelésére is szolgálnak. Az idegenforgalmat nem csak azzal szolgáljuk, ha luxusintézményekkel idecsalogatjuk az idegeneket, őket az is érdekelni fogja, ha a város szívében olyan vidékeket látnak, melyek a természeti adottságon kívül az emberi kultúra, ízlés és gondoskodás jeleit is magukon viselik. Lényegében ez volt és ez ma is a programja az ezredik számát nyújtó Budai Napló-nak, ezért érzi minden budai magát közösnek e lap céljaival és kíván ezekhez az értékes nagyjelentőségű törekvésekhez gyors kiadós eredményt. Buda ereje Irta: Petracsek Lajos dr. a B. B. T. E. ügyvezető elnöke Buda az ország fővárosához legközelebb eső kisváros. Tisztább, egészségesebb a levegője, őszintébbek,, becsületesebbek az emberek, kevesebb a fényűzés és több a józanság. Társadalmilag egységes. Ha hiányzik is a felsőbb ezrek régiója, ha nem vesz részt Buda társadalmi életében a születési és pénzarisztokrácia — de hála Istennek, hiányzik az az alvilág is, mely fertővé teszi a világ összes nagyvárosait. Budának patinája van és vannak történelmi hagyományai. És van szolid polgársága, mely mindezt megbecsüli. Ebben az egységes polgárságban van Buda ereje. Ezt az erőt, a jövő fejlődés reményét honorálta a törvényalkotás az új fővárosi törvényben, midőn Budának összesen 50 törvényhatósági bizottsági tagot juttatott Pest 100 törvényhatósági tagságával szemben. A törvényalkotás az állandóság bázisát találta meg Budában. De ez kötelezi is Buda polgárságát. Lehetnek különböző elvi álláspontok, haladhatnak pártok különböző utakon, de törekvésüknek a nemzet egyetemes céljai felé kell haladni. A polgárság megoszolhat több polgári párt között, de minden felforgatással, minden nemzetellenes iránynyal, minden veszéllyel és politikai ragállyal szemben együttesen kell felvenni a küzdelmet. A harcban nem szabad felaprózott erőkkel felvonulni és egymással szemben is harcolni. Semmiféle személyi érdek kedvéért sem szabad Buda polgárságának egységét megbontani és a „nem polgári” pártoknak kiszámíthatatlan erőt adni a polgárság megosztásával. Polgár a polgárnak nem lehet ellensége. Tehát minden választási küzdelemben Buda polgársága egy blokkban és egy fronttal vonuljon fel. Nyilatkozzék meg ebben Buda ereje. SZENT GYÓGYFÜRDŐ Vízgyógyintézet és napf&rdő — ■ — Külön Iérfi és női osztály Ä legmodernebb berendezés Szakképzett személyzet Papp KLÁRI ILLATSZERTÁRA II., Zsiqmond-utca 12. ' ! Valódi francia illatszerek, kozmetikai cikkek és háztar- tási áruk legdúsabb raktára
