Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)
1930-03-02 / 987. szám
XXVII. évfolyam. 987. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. Ä hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1930 március 2. Kisember ek—Nagy-Budapest Néhány évtizede kísért a városházán egy kellemetlen gondolat, amelynek különben igen szép neve van és úgy hívják, hogy: — Nagy-Budapest. A mai Budapesttel már csaknem összenőtt, de belátható időn belül rövidesen ösz- szenövő szomszédos községek becsatolása alkotná meg ezt a Nagy- Budapestet s ezek között első' helyen azok, amelyek befolyással vannak Budapest, életére. Ilyen például Káposztásmegycr, ahol a város vízmüvei állanak. — Rákoskeresztúr, ahol a temetője van, — Rákospalota, ahol a budapesti1 pályaudvar vasúti rendjét fenntartó főműhely áll és így tovább: Rákospalota, Pestújhely, Rákosszentmihály, Mátyásföld, a We- kerletelep és Kispest és a Soroksáriét mentén fekvő gyárváros, amely csaknem Soroksárig húzódik. Budán Albertfalva és Budafok és nemsokára Budaörs, talán Budakeszi is, Üröm és Csillaghegy. A városháza rövidlátó urai Nagy-Budapest fogalmánál valami' különös meglátási hibába esnek, mert nem látnak abban egyebet, mint mammutadminisztrá- ciót, rengeteg munkát és sok új költséget. Ez az a várospolitika, amely nem lát túl az íróasztal peremén. Országok és nemietek sorsát sohasem a falvak döntötték el, hanem mindig a városok. A római világbirodalmat nem Itália szerezte és kormányozta, hanem Róma. A francia forradalmat nem a bretagnei falvak, — hanem Párizs csinálta. A nagy német egység szimbóluma — Berlin. És, ha a világ tud valamit Magyarországról, akkor az csak Budapest. Ha kétmilliós világváros volna Budapest, egészen másképpen vélekednének Magyarországról az idegen népek. A makói kofák csak hagymát visznek Londonba és nem az ország hírnevét. Kétmillió ember zárt területen beraktározva óriási energiát képvisel, sokkal nagyobbat, mint tízmillió ember szétszórtan. Ha tehát van nemzet a világon, amelynek létér- . deke, hogy kifelé egy sokmilliós világváros képviselje, akkor ez a magyar. De nézzünk szemébe annak a mammutadminisztrációnak, mely a maga óriási arányaiban, egy éven belül megalkotva, talán veszélyeztetné ennek a városnak a rendes ügymenetét, de lépésről- lépésre megalkotva, minden zökkenés nélkül alakulhat át a mai Budapest Nagy-Budapestté. Három fontos tényező követeli egyelőre az egységes irányítást: — a közegészségügy, a közbiztonság és a városrendezés. Ezek közül kettő: a közegészségügy és a közbiztonság mint állami felügyelet alatt álló ügykörök már egységesek, . csak a városrendezés kérdése az, mely egyelőre valami közös fórum elé utalandó, nehogy megtörténjék a közlekedés rendjének biztosításának a hátrányára, hogy egy * Budapestről tervezett 20 méteres átlósutat Újpesten 10 méter szélesre építsenek. Ne történhessék $ meg az, hogy, amikor Budapesten a közegészségügy érdekében elhatározza a város, hogy északról áthelyezi a gyártelepeket délre és ezt nagy költséggel igyekszik keresztülvinni, akkor Káposztásmegy eren éppen a Duna partján új gyárakat építhessenek és azok füstje fojtogassa a város népét. Ha olyan fórumot tudunk teremteni, amely ma ezeket a közös kérdéseket intézné és a közegészségügy, a közbiztonság és a város- rendezés után bevezetné az egységes csatornázást, ezután pedig az egységes világítást, a közös vízszolgáltatást, akkor az egységes közlekedés rendje, melynek óriási szerepe van ennél az egységesítésnél, már könnyen megoldható kérdés, amely már nagy részben meg is van oldva. Aki tízlépésnyire fekvő célt akar megközelíteni és folyton azon töpreng, hogy tud-e akkorát ugrani, hogy ezt a tízlépésnyi területet. egy ugrással tegye meg, — az csak nehezen fogja magát rászánni az ugrásra és nem ér olyan biztosan a célhoz, mint aki azt nyugodtan tíz lépést téve egymásután megközelíti. Sok esztendő fog elmúlni, amíg az előbb vázolt módon az egyesített Nagy-Budapesten szó lesz különös adminisztrációs .kérdésekről és éppen ezért a mammutadminisztráció rémét egyszerűen törülni kell. A székesfőváros adminisztrációja teljesen elhibázott rendszeren alapul: — ez a választási rendszer. Ha nálunk nem választják, hanem kinevezik a tisztviselőt, aki ma munkaidejének nagyrészét a jövendő választás előkészítésének szenteli, — aki az ügyek elintézésénél kénytelen pártszempontokat venni tekintetbe, — ha ez alól felszabadítják, jobb és több munkát fog produkálni s az így felszabaduló munkaerőket lassan felszívja az a felsőbb fórum., amelynek ügyköre növekedni fog évről-évre minden újabb egyesítő kérdés bekapcsolásával. A városi tisztviselőket tehát nem fogja rengeteg munka terhelni és ezzel ez a rém is törülhető. A kis lelkeket hamar megszédítik a nagy költségek rémével. És jogosan. A fokozatosan létesítendő egységesítés terve azonban sehol sem mutatja ezt a rengeteg költséget, ami pedig mégis fölmerül, azt búsásan fedezni fogja a város megnövekedett bevétele. Az egyesítés politikai következményeiről egyelőre nem eshet szó, — az 10—20 esztendő után jelentkező kérdés. Ahogy ezt itt elmondottuk, ez nem rövid néhány évre szabott egyesítő program, ez csak útirány, amelyen azoknak kell elin- dulniok, akik az egyesítést országos nemzeti szempontból okvetlenül szükségesnek tartják. A világ többi nagy városában sem ment ez máról-holnapra és Londonban még ma is tart, holott már negyven év óta csinálják. Maga a tulajdonképpeni London, amely a londoni főpolgármester jogara alá tartozik, alig valamivel nagyobb, mint Budapest belvárosa. A többi az csatolt rész, mely véglegesen ma sincs beleolvasztva I Londonba, pedig Londonnak hétmillió lakosa van, de Anglia területe kisebb, mint volt Nagy-Ma- gyarország. A lazább összefüggés dacára kifelé London a világ legnagyobb városa és világuralmának ez az egyik titka. De nem kell ilyen messzire mennünk. Itt van Bécs. Gross Wien. Alsóausztria tartománynak a fővárosa. A konglomerát. osztrák birodalomnak székesfővárosa. 26 különböző kiscbb-nagyobb nemzet és nemzetiség világvárosa, amely egy század óta gátolta Budapestet, hogy a ilágvárossá fejlődjék. Ez, az egy város uralta egész Keleteurópát. Se Belgrád, se Bukarest nem tudott, tőle világvárossá fejlődni. Most, amikor ezt a varázslatos erőt Budapest meg tudná szerezni önmagának, — miért állja annak útját a városháza és néhány városházi vezér? Dubonai Pál. ÜNNEP Sötét, szürke hétköznapok virradnák reánk nap-nap után tíz esztendő óta. Mint a léket kapott hajó népe, amely nem ismer sem éjt, sem napot és inaszakadtan meríti a vizet, dobálja értekeit a tengerbe, hogy a víz felett tartsa a hajót és végül mégis a kikötőbe fusson, -— tíz év óta folyik e nemzet zátonyra ' Jött-, betört falú hajójának a mentése és a hajó híd- ján rendületlenül áll a kapitány! Vagy révbe vezeti a hajót, vagy vele pusztul. Az egész világ nézi ridegen ezt a halálküzdelmet. A világító torony lámpafénye halvány $ugarát már reánk vetette. Megpihenünk — ünnep van. Minden szem a kapitány felé fordul és a felzdklatott szivek' hangos dobbanása adja hozzá az ünnepi harangszót. És mégis forog... Megdöbbentő igazságokat szolgáltat néha az élet. A kétségbeesett embert egy-egy lelki meglátás, valami, megvillanása a mennyei gondviselésnek, a jövőbe vetett pillantás megállítja a kétségbeesés útján és ismét bizakodva indul annak a küzdelemnek, amely előzetesen kétségbeejtette. Az ország sorsán töprengő magyar lélek, a mai meztelenségében, meg- csonkítottságában, keserű válságok közt vergődik az eljövendő sors felett, amikor ennek a sorsnak a jobbik keze meglibbenti a jövőt eltakaró fátyolt, vagy rámutat a jelen olyan nem mindennapi jelenségére, amely új bizakodással, új reményekkel tölti el töprengő lelkét. Valami — nem is oly jelentékeny — kultúresemény készült vasárnap Budán, amely a maga eredményében nem is lehet számottevő tényező és inkább a hivatásom, a kényszerült kötelességérzet vitte el a városmajori elemi iskolába, amelynek tornatermében színpadot állított a műkedvelőknek a város. Sokszor túlságosan pongyola előadásait rendezi itt a „Budai Iparos és Kereskedő Ifjak Kultúr- egyesiileté”-nek két műkedvelő csoportja. Erre a vasárnapra tervezte a „Magyar Műkedvelő Egyesületek Országos Szövetsége” azt az első versenyt, amely az ország műkedvelő egyesületei között megindult. Négy budai egyesület,, a már említett két csoporton kívül, a MOVE Budavári Sport Club műkedvelőgárdája és az óbudai „Barátság” nevű műkedvelő csoport, mérték ott össze műkedvelő, színjátszó tudásukat, négv darab egy felvonásos vígjáték bemutatásával. A versenyzők között mindegyik jó volt, mindegyik megállta a helyét és adta a legjobbat, ami tőle tellett. Elsőnek jött a „BIKIKE” A) csoportja, amely a „Motor” című egy- felvonásos vígjátékot mutatta be, ahol Kopper Gusztávné és Schneider József váltak ki. leginkább. A második versenyző az óbudai „Barátság” volt, a Drasche-féle téglagyár egyszerű munkásainak az előadása. „Forog vagy nem forog” című paraszt- komédiát adták és az olvasó szíves engedőimével ennek méltatását hagyom a legvégére. A budavári műkedvelők „Cselszövés” című darabját erősen megtapsolták, mert mind a három szereplő, nagy felkészültséggel és ügyes játékkal jött a színpadra. A negyedik darabot, a „Narancs” című vígjátékot a BIKIKE B) gárdája mutatta be S. Ilardek Lonci rendezésében, aki maga is ennek a csoportnak legkiválóbb erői közé tartozik. A főszerepet Zeidler Mici vitte tökéletes játékkal. Nagyon jók voltak Tarnay Antal, Vukovics Gizi és kis szerepében Ha-rdek Lonci. Ezt a darabot szánták főslágernek és ha az óbudai, téglagyári munkáscsoport nem jön közbe, el is vitték volna a pálmát. De ott voltak az óbudaiak. Négy istenáldotta tehetség, amely megállaná helyét a világ bármely színpadán. A Nemzeti Színháznak nem kellene röstellnie. ha előkelő közönségének ezt a darabot adná, ebien az előadásban. A magyar földből kisarjadt négy ős zseni, aminőt a jó Isten csak jókedvében teremt. A legtermészetesebb mozgással, a legegyszerűbb magyar nyelven, a leggyönyörűbbet adták, amit színpadon produkálni lehet. Komédia volt a darab, de aki feldobbanó magyar szívvel, magyar lélekkel nézte ennek a négy egyszerű embernek ezt a misztikusan szép játékát, annak könny szökött a szemébe és visszafojtott lélekzettel nézte ezt a magyar csodát. Idejegyzem a nevüket: llögye Ee- rencné, Pnsztarok Jánosné, Beider László és Barna Mihály. Az általuk eljátszott, jóízű kis parasztkomédia és az abban kifejtett művészetük örökké égetni fogja éltető lánggal annak a lelkét, aki látta őket. Talán egészen elhibázott lett volna az életem, talán egyik legnagyobb gyönyörűségéről mondottam volna le, ha ezt nem látom. Mint újságíró éveken át írtam jelentéseimet a Nemzeti Színház és a Népszínház előadásairól, de ilyen előadást nem láttam soha. Bizakodóbb lettem! Hiszek ennek a nemzetnek a föltámadásában! Mert ahol egy, a város szélén fekvő téglagyári telepen a zsenialitás négy ilyen alakban nyilatkozik meg, még hozzá egyszerű munkásemberek között, az ilyen nemzet nem veszhet el soha ! Micsoda szunnyadó energiák, micsoda kipattanásra váró zsenialitások élhetnek egy olyan nemzetben, amelynek egyetlen munkástelepén, ilyen arányokban nyilatkozik meg a nemzet ősereje, ennek a magyar földnek büszke nemes temiése. Hát mégis csak forog ez a magyar glóbus? ... Viraág Béla. Széljegfyxetek dr. Rakcvssky Éván előadásához: A terek Jelentősége a nagyvárosok építészetében Az Országos Széchenyi Szövetség egyik nagytermében beszélt e hó 26-á,n este dr. Rakovszky Iván ny. miniszter, a Közmunkatanács elnöke, az ő kedves, lebilincselő modorában a terek jelentőségéről és bizonyára szívesen veszik olvasóink, ha közéletünk egyik kiválóságának széljegyzeteivel kísérjük az előadást. A terek keletkezéséről mondottakhoz szóló széljegyzet a következő: „A man ember egyszerűen adottságnak veszi, hogy a városban térnek kell lenni, amelyen lehetnek fák, bokrok és padok, amelyeknek közepén esetleg a megfelelő háttér gondos elkerülésével felállított szobor ágaskodik, amelyen autók vagy autóbuszok állomásoznak egymás mellett vagy amelyet a piaci hatóságok jószívűségéből otromba deszkákból összetákolt és rongyos kátránypapírral fedett árusítóbódék tesznek éktelenné. Mindezekbe a mai ember belenyugszik. Belenyugszik abba is, hogy a különböző jellegű terek ötletszerűen vannak a városban elszórva, gyakran olyan helyre, ahol semmi szerepűje nincs és távol onnan, ahol nagy szükség lenne reájuk.” Sok érdekeset mondott el a terek keletkezéséről, amelyeknek négyféle céljuk lehet és így négy típusát különbözteti meg: — a fórum, — a piac, — a forgalmi tér — és a sétatér. Fórum alatt nem tisztán a római városok középületek által körülvett, az állami életnek szolgáló köztereit érti, mert — „A primitív néger falu közepén is marad egy szabad tér. Itt ülnek törvényt a törzsfőnökök. Ezen a téren zajlanak le a vallásos táncok, Ezen szólal meg a törzset egybehívó dobszó és alkalomadtán ezen sütik meg embertársaikat a kannibálok. Végeredményében a primitív néger tér is fórum, amint fórum- jellegü tér volt Cet-injében annak a tölgyfának a környéke is, amely alatt Nikita fejedelem az igazságot szolgáltatta.” Terek alakultak ki templomok előtt is és nemcsak azért, hogy a templom perspektívája jobban kiemelkedjen. A templomtervező építésznek volt a kötelessége, hogy a templom homlokzatát olyan perspektívának megfelelően tervezze, amely éppen rendelkezésére állott... „Valószínűleg megkövezték volna azt az építészt, aki az egységes homlokzat egyik felével kiment volna a térre, a másik felével elbújt volna egy mellékutcába, — amint az új levéltár építkezésénél megtörtént.” A fórumok hivatását és céljait ismertette .. . „Budapesten a nép gyűléseknek és népünnepélyeknek a Tattersal- ban kell elvonulniolc, amelynek területe a lóvásár igényeinek megfelelően van rendezve. A középületek által környezett Országház-teret túlságosan beparkosították. A. tavaszi napsütést élvező közönség gyülekezőhelyéül szolgáló clunaparti Vigadó-térre pedig, satnya akácfák közé, kávézó-kioszkot állítottak, ahelyett, hogy kikövezték volna márványkővel és a gyönyörű vigadóépület és a Duna között megalkották volna Budapest egyik legszebb fórumszerű terét.” A piactér ősi fejlődésére vezethető vissza... „A csíkos ernyő alatt kövérre hízott kofaasszony őse régóta szereivel az életben, csak nem viselte mindig a nagysága címet és nem. kötött a szomszédokkal kartelszer- ződést úgy, mint ma.” ... A piacok nagyrészt háromszög- letűek, mert mindenki a piacon akart építkezni és minél közelebb jutni a közepéhez, így lett a végén utcává a tér... ,,A modern piactér be van bútorozva. Nem bízzák rá az egyes árusítóra-, hogy saját Ízlésének és a- higiéniáról alkotott egyéni felfogásának megfelelően csináljon bódét magának, még kevésbbé, hogy az állítólag faluról bejött áltermelö árujával szemétdomb közepére telepedjék le . . .” így lesz a piacból vásárcsarnok. A forgalmi tér ősi. formája a keresztét. Amikor kialakult, senki sem gondolt téralakításra. Kocsisok, amikor az egyik utcából a másikba átkanyarodtak, kissé kényelmesen vették a fordulót és belehajtották a saroktelek szélébe. Akkor még nem volt közlekedési rendőr, aki, a szabálytalanul hajtó kocsist följelenthette volna. A szokásból jog lett és a jogból: köztér. Az ilyen, saját erejéből kialakult forgalmi térnek rendesen I (
