Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)

1930-02-17 / 985. szám

XXVII. évfolyam. 985. sz.

Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengő, lélévre 12 pen^ő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiaddhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : 502—96.

Felelős szerkesztő ;

V1RAÁG BÉLA

Hirdetés ek ára : Egy hasáb szé'es, egy milliméter magas sor, egvszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegkor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendői.

1930

február

17.

A fordított varos

XIIISzáz pesti ember közül kilencven azt állítja, hogy szívesebben lakna Budán, mint Pesten. Ebből az következnék, hogy itt Budán egymásután épülnek a sok balko- nos bérpaloták és családi házak, — a tény pedig az, hogy itt Budán minden héten — bedől egy ház. A Víziváros északi része, az a földszintes háztömkeleg, mely a Batthyány-utea, Fő-utca és Mar- git-körút között fekszik, a két legrégibb híd között, valamikor régen a sáncfal és a Vár közötti területen épült a belső sáncárok feltöltött helyén és a szegényemberek tanyája volt. Még a múlt században is apró, kétabla- kos házikók épültek itt, egymásnak támaszkodva, sárból, agyagból és ritkaság számba ment a téglából épült ház. Nagyrésze ma is olyan, szinte csodálkozik az ember, amikor egy-egy ilyen házat elbontanak. Csak a tetejét kell leszedni és lassan elmossa az eső, szétfújja a szél. így azután, ha egy ilyen viskó bedől, kártya- várszerűen dőlnek be egymásután a házak.

Lehetetlen helyeken, hozzáférhetetlen vidékeken épített a város bérházakat, de ha ezt. a költséget — öntudatosan — egy ilyen elátkozott városrészben az építkezés föl lendítése érdekében és így bizonyos szabályozás alatt álló utcák rendezésének megindítására fordítja a város, ma már ott is élet költözött volna az elhagyott utcákba és hamar akadna gazdája az ilyen bedőlt házaknak. Most senkinek sem kell, mert nem tud vele mit csinálni, mert apró a telke.

A ford’tottság ott van, hogy a város szívében — ott, ahova vágyakozva néz a Duna túlsó oldaláról sok olyan ember, aki keresi a csendet, a békességet, a nyugalmat, nem épülnek, hanem összedőlnek a házak.

*

Az új bérházak helyét nagyon elsietve határozták el, mert a városfejlesztést csak nagyon kevés esetben — és ott is csak távoli időben —• szőlgálják. így történt Óbudán is, a Szöllő-utca, Selmeczi- utca és a Bécsi-út között hosz- szan elhúzódó területtel, a téglagyár régi telkével. Ha az úgynevezett bécsiúti házcsoportot ügyesen elosztva ezen a térségen építette volna fel a város, irányt szabhatna azokkal az építkezéseknek. Holt bizonyos, hogy ott, ahol épültek, nem szolgálják ezt a célt.

De ugyanezt csinálta a város a Margit-kórházzal.

Akárkinek a tulajdonában volt is a kiscelli kolostor, az előtte való térséget., annak a Bécsi-úttal való összeköttetését szabadon kellett volna hagyni, mert a jövendő kutatások megállapítják majd, hogy ezen a dón'bon, ennek a kolostornak a helyén állott az Árpádházi királyok palotája. Maga a domb, mintha erre a célra volna teremtve. Mindezt a laikus is látja. Csak a városnak nincs ilyen célokra sem hivatala, sem szakértője. Pedig ezt a kérdést nem lehet beosztani valamelyik tanácsnok

ügykörébe, ahova az illemhelyek tartoznak, vagy a fináncbódék. A Margit-kórház hosszú, nagyon hosszú időre ellálja a közvetlen kilátást a restaurálandó és rekonstruálandó kolostorra, olyannyira, hogy talán csak a pesti oldalról lesz majd látható, ha Óbuda felépül. Ennek a kórháznak is egészen mindegy lett volna, hogy 200 méterrel idébb, a Kálvária alatt épült volna fel, — ha már nem észszerűen valamely gyógyforrás mellé építették. Nálunk egyáltalában nem tud a város kapcsolatot találni a kórházak és a 88 világhírű gyógyforrás között. A budai gyógyforrásokat a jó Isten is azért teremtette, hogy azokkal a betegeket gyógyítsák, de a városi gondviselés az ő kórházépítkezéseivel messzire elkerüli ezeket a gyógyforrásokat. A Margit-kórház közelében van a bővizű Árpád-forrás, amelynek tájékán csak ásni kellene és egymás után bugy- gyanna ki a föld mélyéből a sok áldottvizű forrás. így pedig ott áll az Árpádvíz kútja és a vize fölhasználatlanul folyik a Dunába és egy félkilométernyire tőle áll a Margit-kórház gyógyvíz nélkül.

Az új fővárosi törvényjavaslatban módot kell arra keresni, hogy az idegenforgalom és a fürdőügy valami külön szakosztályt kapjon, vagy — hogy a mai áramlásnak is kedvezzünk, — külön üzemet kellene állítani, melynek más teendője nem volna, mint ezeknek a gyógyvizeknek a kihasználása.

A városnak vannak erdőségei és meg van hozzá az erdészeti hivatala. Abban bizonyára több erdőszakértő is van. Pedig az erdő egy kereteiben körülhatárolt, kihasználásában előre megállapítható gazdálkodás, amely a legjobb esetben sem hoz sokkal többet, mint amennyit a legrosszabb esetben hoz. Viszont a fürdőügy, ez a 88 kitűnő gyógyforrás és az ezek által alkotott keretek beláthatatlan módon tágíthatok, az ezekből folyó haszon szinte kiszá- míthatlan módon fokozható. Ösz- szemérhetleniil nagyobb hasznot hozhat a vámnál, a gáznál, a villanynál, — föltétlenül többet, mint a város összes üzemei és éppen ennek a kérdésnek, ennek az ügynek nincsen szakértője, nincsen hivatala, nincsen szervezete.

Fekete hó címen nem is olyan régen megírtuk, hogy a mélyfúrások terén mi magyarok vezetünk. A világon mindenütt, Dél- és Észak-Amerikában, Perzsiában és Törökországban, ahol ma mélyfúrások folynak, azokat a magyar zsenialitás vezeti. Budapest székesfőváros egyetlen egy helyen fúratott a Városligetben és akkor is megtalálta Európa legforróbb kénes forrását. A példa nem hatott buzdítólag. Az ilyen mélyfúrások nem adnak elég tápot a pártpolitikának. A szocialista párt csak szóözönben fürdeti a munkásságot és nem sürgeti a gyógyító vizek fakasztását.

E napokban járt szerkesztőségünkben egy Döbrentey-utcai ház- felügyelő, aJki a Gellérthegy környékén forróvizü forrást és iszapot talált. De nem tudott vele semmiféle városi közeghez fordulni, abból az egyszerű okból, mert ilyen nincsen.

Ez a fordított város fürdőpolitikája.

Útban, a bolsevizmus felé? A

jóízlésü emberek napok óta bizonyos undorral nézik azt, a különös izgatást, amely végcéljában egészen mást szolgál, mint azt, amely miatt megindult. A mam- mutfizetések ügyében megindult hajsza olybá tünteti fel azokat, akik ilyen fizetésekhez jutottak, mintha valami rejtélyes, titokzatos, fondorlatos úton jutottak volna ezekhez a jövedelmekhez, holott azokat hosszas tárgyalások, alapszabályszerű szerződések és régebbi megállapítások révén húzzák. Nem akarjuk vitatni ezeknek a kivételes nagy jövedelmeknek a jogosságát, — megengedjük, hogy aránytalanok, szokatlanok, de következményei a magántulajdon alapján álló kapitalista rendszernek. Évezredek óta az volt a kapitalista rend, hogy mindenki tegyen szert olyan jövedelemre, aminőre legális úton szert tehet., hogy így szolgálja a maga jólétét és biztosítsa utódainak is ezt a jólétet. Ha ma a fejlettebb szociális érzés tiltakozik ez ellen, — ha vannak ilyen aránytalanságok és azokat a közfelfogás alapján arányosítani kell, akkor tegyék meg ezt az illetékes hatóságok, de — minden vásári lárma nélkül. Ez a lárma csak a demagógiának ad tápot,. Fölöslegesen izgatja a kenyér és jövedelem nélkül valókat. És hol fog végződni? Ott, — hogy ezután sor kerül a többszörös háztulajdonosokra. Minek egy embernek annyi ház? És eljutunk %y — nem is olyan lassan — az új bolsevizmusig, mely megtámadja a mammutjövedelmek után a mammutháztulajdonosokat, a nagyfizetésű bankigazgatókat, és végre oda jutunk, ahol 10 év előtt elhagytuk, — jönnek majd a jövedelem-biztosok, ház-biztosok, végül a zsebóra-, kabát- és cipő-biztosok. Vagy hogy olyan időket élünk, hogy mindennek botrányba kell fulladnia?

Horthy Miklós híd lesz a neve a lágymányosi hídnak, annak emlékére, hogy 1920 március 1-én a nemzetgyűlés Horthy Miklós fővezért kormányzóvá választotta. A hídra vonatkozó törvényjavaslatot j Bethlen István gróf miniszterelnök február 12-én terjesztette a képviselőház elé.

Hollós Mátyás-diadalkaput kell

a Margit-körúton a Statisztika- park előtt felállítani, ott, ahol a nagy király a Rózsadombon át vadaskertjébe lovagolt, a Rézmál, Zöldmái, Vérhalom, Törökvész, N;/ékdülő érintésével a Gugger- hegy alá. Mátyás királynak ez a hajdani útvonala most épül ki Eperjessy Béla műszaki főtanácsos iránvítása mellett, egészen a Nvékidülő alján álló Mátyás-kút- iáig. Hagyományt őriznénk, ha a Közmunkák Tanácsa ezt az utat Hollós Mátyás-útjának nevezné el. E tervvel kapcsolatban méltó emléket állítana magának a főváros. ha a tulajdonában lévő, Mar- ffit-körút sarkán álló úgynevzett Pécsi Dani-házat a Hollós Mátyás

Társaságnak alapítványként átadná s megteremtené benne a Budán oly régóta szükséges kul- túrházat, ahol helyet találnának a budai kulturális egyesületek, köztük a világhírű Budai Dalárda is.

Attila-park

Rakovszky Iván dr. terve

A főváros pénzügyi bizottságának 32 tagú albizottsága január 15-én megnézte a kiseeTi kastélyt, melyet tulajdonosa, Schmidt Miksa bútorgyáros már évekkel ezeló'tt felajánlott a fővárosnak ajándékképpen a körülötte fekvő telkeivel együtt. Feltételei voltak, hogy a főváros tartozik megvenni az ajándékozandó telkek me Tett elterülő, 45 ingatlantulajdonos 40.000 négyszögöl területű telkét és kb. 20 lakóházat, villát; a főváros tartozik az ajándékozandó telkeket és a kikötés értelmében a főváros által még megvásárolandó óvási, összesen mintegy 100.000 négyszögölt kitevő földterületet parknak kiépíteni, berendezni és állandóan jókarban tartani. Az ajándékozó fenntartja magának a jogot, hogy az ajándék tárgyai, illetve a kastélyban lévő műkincsgyüjtemény felett, amíg él, továbbra is szabadon rendelkezik, abból tetszése szerint bármit és bármikor el is adhat, illetve vehet. A 12-es albizottság, a helyszíni szemle után elhatározta, hogy javasolja a pénzügyi bizottságnak, a pénzügyi bizottság pedig a közgyűlésnek az ajándék elfogadását a közölt kikötésekkel.

Ez a határozat az érdekelt ingatlantulajdonosok között nagy megütközést és fájdalmas elkeser dést keltett, mert az esetleges kisajátítás során csak az 1918-as aranyértéknek felét akarják pengőben nekik kifizetni. Ezen a megváltási összegen pedig máshol hasonló ingatlant vásárolni nem lehet. Ezért az érdekeltségek memorandumban foglalták össze kívánságaikat. Ebben elmondják, hogy a kétmillió G00 ezer pengő értékű ajándékkal szemben a fővárosnak nyolcmillió 10 ezer pengőnyi összeget kell befektetm. Még pedig 45 ingatlan kisajátítási ára fejében hárommillió 800 ezer pengőt, 100 ezer négyszögöl befásítására és kiépítésére hárommillió pengő és a többi összeget pedig a kastély renoválására és közművekkel való ellátására kellene fordítania — ami így felállítva, egyáltalán nem rentábilis a fővárosnak. Négymillió pengőt megtakaríthatna a főváros, hogyha nem a szerződés tervezete szerint óhajtaná az Attila-park ügyét elintézni. Ugyanis dr. Ralcovszkg Iván, a fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke nagyobb bizottsággal 1928 őszén egy teljes napot töltött a helyszínen: a Mátyáshegy aljában és ott egy olyan tervet dolgozott ki, amelyet úgy az érdekeltek, mint a későbben dr. Riplca Ferenc főpolgármester vezetésével kintjárt bizottság is teljes egészében elfogadott. E tervezet szerint nem szükséges negyvenöt ingatlant kisajátítani, hanem csak hét telket, amelyek közül csak kettőn van épület. Ezáltal is biztosítva lenne a Schmidt Miksának az a kikötése, hogy az Attila-park szoros összeköttetésben legyen a főváros mátyáshegyi fenyőerdejével. Az érdekelt ingatlantulajdonosok is megnyugvással vették ezt a középutas tervet tudomásul, mert így nem lesznek földönfutókká és a városnak is módja van ennek a megoldásnak a révén a Schmidt-kastély megszerzésére. Csodálatos módon azonban Ra- kovszkv Ivánnak ez a terve, vagy a. hivatalok útvesztőjében, vagy valahol máshol elsikkadt és nem került a pénzügyi bizottság tizenkettes albizottsága elé, amelyik a helyszínen kint járva, erről a tervezetről nemi vett tudomást. Éppen ezért az ottani érdekesség doberdói Breit József altábornagy vezetésével felkeresi a váj- ros vezető embereit memorandummali hogy a főváros ne taszítsa őket bri zonytalan, hátrányos helyzetbe.

Ölvén új bérpalota Budán

Olcsó lakások, szobánkint 575 pengő bér — Biztosított nyeremén/kötvények sorsjátéka adja a tőkét

Az 50 palota azonnal a város tulajdonába kerül

Nemcsak Buda, hanem egész Budapest lakáshiányát megoldaná, a házbéreket mérsékelné az alábbi tervezet.

Évtizedek óta foglalkozik városfejlesztéssel Neu- schloss-Knüsli Kornél építész-tanár, aki e terv építészeti tervét végezte, — a hatalmas válla’kozás vezetője, dr. Szalag József ny. min. tan., aki a We- kerle-telep tervezését és építését vezette, — a vállalkozás pénzügyi részét Wahrmann Ede, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank nagynevű igazgatója számította és intézi.

Közismert az a tény, hogy az aránytalanul nagy építkezési költségek következményeként előálló magas házbéreket a főváros középosz- tálva (köztisztviselők, magántisztviselők, orvosok és ügyvédek stb.) a mai nehéz kereseti viszonyok mel'ett nem képesek megfizetni. Ennek következtében a fővárosi magánépítkezés rk egyelőre csak nagyon szűk keretekben haladhatnak előre és így a lakáshiány még igen hosszú ideig fenn fog állani, holott a lakások teljes felszabadítása belátható időn belül bekövetkezik.

A jelen tervezet a lakáskérdés immár halaszthatatlan megoldását teszi lehetővé a főváros és az államkincstár bárminemű megterhelése nélkül. Kiviteléhez drága külföldi kö’csönre nincs szükség, kamatterhek sem fogják a főváros büdzséjét terhelni.

A főváros közönségének a főváros belterületén nagykiterjedésű kihasználatlan telkei fekszenek. Ezek közül a tervezet keresztülvitelére speciálisan alkalmasak a Tabán al- sórészc és a Villányi-uti telkek. E helyek a város középpontjától kÖny- nyűszerrel kb. 15—20 perc alatt megközelíthetők.

A tervezet szerint a főváros ezen területeket beépítés céljából átengedné egy alakuló jogi személyiségnek, amely a házakat egy nyereménykötvény-emisszió alapján felépíti. A házak elkészültük után azonnal a főváros közönségének tulajdonába mennek át, míg a jövedelmek és terhek az említett jogi szeméi lyiscget illetik negyven éven át. Természetes, hogy í

a főváros az elérendő feleslegből egy megállapítandó százalékos kulcs szerint telekbér címén részesedne.

Közművek az építkezés megkezdése előtt sürgősen elkészítendők. Az ezzel járó kiadásokat, minthogy úgy a telkek, mint az épületek a főváros tulajdonát képezik, a főváros vise’nó és azokat a fentebb említett százalékos részesedésből fedezné.

E nagyszabású és a fővárosra nézve igen előnyös építkezés egyöntetűségénél fogva az építkezést lényegesen megolcsóbbítja, miáltal a főcél, az olcsó lakások terme1 cse el érintő és 51 iparág is foglalkoztatást talál.

Felépülne 50 (ötven) magasfőid- szintes ötemeletes bérház, magában foglalva kb. 1800 kettő-, három-, négy- és esetleg ötszobás, a lakásk ch- nika minden vívmányával felszerelt lakást.

Minden (gyes ház felépítéséhez