Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)
1930-11-30 / 1017. szám
4 Budapest, 1930 november 30. dai polgárnak létjogosultsága van és ezzel a tudattal menjen mindig küzdelembe. (Lelkes éljenzés és taps.) DÖRNBACH JAKAB cipészmester szólalt fel ezután. Valószínűen nagyon sokan lesznek, akik úgy gondolkoznak, hogy ily illusztris szónokok után egy iparos hozzászólása felesleges. Én kötelességemet teljesítem, mikor bátorságot veszek magamnak, hogy a választóközönség figyelmét felhívjam bizonyos dolgokra. Itt nagyon gyakran van módja a közönségnek politikai pártok gyűléseit meghallgatni, a vezéreket s a könyöklőket megismerni. Ma a választópolgárság igen értékes valami, minden párt igyekszik közelébe férkőzni s meggyőzni arról, hogy csak ő és senki más a polgárság védője. A választóközönség különösen a mostani időben nagyon megnézi, hogy a legszebb igével miképpen él. A polgárság a mostani választásokon a maga sorsáról fog dönteni és én arra kérem a polgárságot, hogy ne essenek abba a hibába, hogy nem törődvén saját sorsukkal, azt mondják: majd más elvégzi a dolgot. Mert az lehet a következménye, hogy majd ő fogja megbánni. Ma a választópolgár még a szociáldemokrata párt előtt is kedves valami. A szociáldemokrata párt mint polgárt állítja a maga táborába s megadja neki most a teljes címzést. Vannak, akik azt mondják, hogy a polgárságnak nincs oka félni, mert a szociáldemokrata párt is alkotmányos párt s a hatalomra jutásával minden oly eszközt félre tesz, ami a polgárságot emlékezteti arra, ami volt. Ebbe a hibába a polgárság ne essen bele, mert a helyzet az, hogy a szociáldemokrata párt, amely tömegekkel rendelkezik, úgy neveli őket, hogy a tömeg a polgárságban ellenséget lásson s amint a tömeg észreveszi, hogy a hangadók jutottak gyeplőhöz, akkor azok képtelenek lesznek ellenállni s ha belátják is,, hogy helytelen az, amit tesznek, vagy bedőlnek s végrehajtják, vagy helyüket átadják annak, aki a mai társadalmi rendet felborítani hajlandó. Ezen egyszer már keresztül mentünk. Akárhányan voltak, akik gondolják: — hátha jó lesz; de miBudai Napló vel egyszer megjártuk mentség nincs. Azért tegye meg mindenki alkotmányos kötelességet, lassa meg, hogy polgári kötelessége van s a szavazat leadásánál vizsgálja meg, hogy kit tüntet ki bizalmával. Nézze meg, kik a vezetők, négy élj ük fel, vegyelemez- zük őket, ugyan mit csináltak már s én meg Vagyok győződve, hogy a választóközönség nyugodtan bírálat tárgyává teszi, mikép állják meg helyüket s rá fog jönni mindenki arra, hogy ^ az Egységes Polgári Pártnak a vezetősége igen is joggal várhatja a választók bizalmát, azt kiérdemelte, mert bebizonyította, hogy ebben a városban rendet teremtett. Gondunk van elég, nem megyünk érte a szomszédba, de legyünk tisztába azzal, hogy a gondot szertelenségbe való csapkodással nem lehet megszüntetni. Rendnek kell lenni, mert arra lehet csak epitem jobb jövőt es én bízom, hogyha a bizalom megnyilvánul az Egységes Polgári Párt iránt, az a polgárság javára fog válni. (Éljenzés.) Elnök az ülést berekeszti. y A Községi Polgári Párt nagygyűlése lelkes hangulatban, a Himnusz eléneklésével záródott be. Délután a Kér. Községi Párt tartott ülést, a terem csaknem megtelt, ^ este pedig az Egyesült Nemzeti Párt ismét zsúfolt terem mellett, ahová a különböző pártokon levő polgárságot a fronthareok emléke vonzotta. volt, Andréka KM «Jolija vezérének Ma-ÖM Programmbeszédek a BSI. kerületben Szürke keddi estén gyűltek össze a III-ik kerület választó polgárai, hogy meghallgassák vezéreik programraj át. Az óbudai Korona-Vigadóban rendezte ezt a nagygyűlést az Egységes Kózséai Polgári Párt és vezéreinek hívó szavára megmozdult a régi Buda, az ősi Buda, a kelták, a rómaiak, az avarok, a húnok ősi lakóhelyének derék polgársága.. Megtelt a terem, még az előcsarnok is érdeklődőkkel, akik keresik a béke útját, a választás elfajult harcában. Annyira megtelt a Korona nagyterme, mint talán még soha. Az ülőhelyeket nagyrészt a hölgyeknek engedték át és a férfiak sűrűn, szorongva állottak a falak mentén, amikor az elnökség Bárczy Istvánnal az élén elfoglalta helyét az emelvényen és nagy csendben állva hallgatta végig a régi, nagyhírű óbudai dalárda, a Dalkoszorú által előadott Hiszekegy-at. Ebben a hazafias, áliítatos hangulatban nyitotta meg az óbudai polgárok nagvgyűlését BÁRCZY ISTVÁN ny. igazságügyminiszter elnöki megnyitó beszédében kifejtette, hogy a főváros iránti régi sze- retetétől áthatva, kéri a III. kerület polgárságát, támogassa a. választásokon Andréka Károlyt és a polgári párt többi jelöltjét. Ez a párt végezte annak a munkának oroszlán- részét, amellyel a háború után feldúlt rendet helyreállították a főváros igazgatásának különböző területein. Lelkes éljenzés közt emelkedett szólásra ezután ANDRÉKA KÁROLY, Tisztelt Polgártársaim! Hölgyeim és Uraim! Szükségesnek tartom beszédem legelején kijelenteni, mint az előttem szóló pártelnökünk is kifejtette, hogy bennünket a nagy politika most nem érdekel, mi kizárólag a város dolgaival foglalkozunk és az a törekvésünk, hogy ennek a városnak, ebben a kerületben minél több alkotó munkát végezzünk s ezáltal a város, a kerület minden rendű és rangú polgárának anyagi jólétét emeljük. Mindenki nagyon jól tudja, hogy a háború és forradalmak vészes ideje után Budapesten nem volt rend és nem volt meg a lehetőség a békés, alkotó munka megindításához. Dr. Ripka Ferenc főpolgármester és dr. Kozma Jenő ekkor megalapították a béke és munka pártját, az Egységes Községi Polgári Pártot. Űgylátszik, hogy akkor azért kértek fel engemet arra, hogy ebben a kerületben én vegyem át a vezetést, mert tudták rólam, hogy én egész életembe a békéért munkálkodtam és a törvény betűin mindig a szív érzésével könnyítettem. Én pedig örömmel vettem a megbízást, mivel én a keriüet polgárságát mindig nagyrabecsültem, mert az hazafias gondolkodásának már 50 esztendővel ezelőtt is kifejezést adott, amikor a kerület lakói a „Nemzeti Társaskör” megalakulásakor büszkén mondották: — „Wir sind Ungarn!” Vállaltam a feladatot és az Önök bizalma engem küldött be a közgyűlési terembe s az Önök szolgálatába állván, próbáltam megoldani a feltornyosuló kérdéseket, mely munkámban később dr. Or óva Zsigmond barátom hathatósan támogatott. Mind a ketten igazolhatjuk, azokkal, akik hozzánk fordultak, hogy a kerület minden polgárának — bármilyen pártállású lett légyen is az illető — mindenkor rendelkezésére állottunk és, ha a kerület bármily ügyéről volt szó, — nem a pártpolitikai előnyöket keresve — a legteljesebb egyetértésben igyekeztünk a problémákat megoldani. Bátran mondhatjuk, hogy a mi kerületünkben a szép és nagy gondolat — mely pártunk fundamentuma — testet öltött, mert mi leromboltuk a pártkereteket a sikeres munka keretének ki- terjesztésére. Rátérve a konkrétumokra, elsősorban meg kell említenem a két városi bérházcsoportnak a létesítését, melyek a kerület szempontjából elsőrendű fontossággal bírnak, nemcsak azért, mert az általános lakáshiány enyhítéséhez nagyban hozzájárultak, hanem azért is, mert sok arraszorulót egészséges lakásokhoz jutattak. A bécsiúti városi házak létesítése kizárólag a mi pártunk érdeme. (Éljenzés.) A Zsigmond-utca szűk és a kocsiközlekedés lebonyolítására immár alkalmatlannak bizonyult. Közbenjárásunkra megépült a dunaparti párhuzamos út, melynek használatbavétele a legközelebbi időben megtörténik. Az iskolaépítés terén megemlítem a Római-fürdőben megnyitott elemi iskolát, továbbá a háború eleje óta különféle célokra lefoglalt Kolosi-téri elemi iskolának iskola céljára való rendbehozását. A kerület régi kívánsága az Árpád-gimnáziumnak bérházból az iskola céljának megfelelő, erre a célra épülő épületben való elhelyezése. Az új gimnáziumot a Nagyszombat-utcában fogják felépíteni és az ehhez szükséges telket a kultuszminisztérium már meg is szerezte. (Lelkes éljenzés.) Útépítés terén megemlítem a Szépvölgyi-útnak a hármashatárhegyi kilátóig való megépítését, továbbá a Zöldmáli-utcának és a Zöldmáli-útnak a forgalom részére való átadását. Ezeknek az utaknak megépítésével összeköttetést létesítettünk Óbuda és Hűvösvölgy, továbbá Óbuda és Pasarét között s így pártunk útépítő munkája az idegenforgalom emelése által nemcsak kerületünknek, hanem az egész fővárosnak érdekét szolgálta, mert azok a külföldiek, akik egyszer fent voltak a II ármashat árheg yen, Budapestet soha sem fogják elfelejteni s az a panoráma, amiben részük volt nekik örökké feledhetetlen emlék marad. E nagy utak megépítése mellett felemlíthetném több kisebb utcának nyitását és rendezését, ha ezek nem volnának köztudomású tények. Csatornázás terén: a Szépvölgyi-útnak, Bécsi- útnak, Föld-, Mayláth-, Raktár- és még több egyéb utcának csatornázását. Világítás terén elért eredményekről nem szükséges beszámolnom, mert nem szükséges egyebet tennünk, mint este felnézünk a hegyvidékre és ez elegendő ahhoz, hogy ebben az irányban folytatott munkánkról bizonyságot tegyen. Ezek voltak nagy körvonalaiban azok a dolgok, amelyek az utolsó öt esztendőben létesültek. Elismerem, hogy nem minden kívánság teljesült, nem minden óhaj vált valóvá, viszont azt jogosan mondhatom, hogy még ez is sokkal több, amit az ország meg- csonkítottsága, vesztes háború után, gazdasági megrázkódtatások között eltelt öt év alatt csináltunk ebben az elhanyagolt, elmaradott kerületben, mint amennyit a boldog béke s tündöklő Nagymagyar ország fővárosa ezért a kerületért ugyanilyen idő alatt tett. A kerület és egyúttal a főváros, sőt az ország érdekeire is kiható néhány mielőbb megoldandó fontos kérdésről akarok még megemlékezni. Az egyik az Óbuda—Hungária-úti híd kérdése. Ezt a hidat már évtizedek óta ígérik és épp ezért nem népszerű ennek a felemlítése, mindamellett én úgy érzem, hogy ebben a kérdésben is jogosan számolhatok be bizonyos eredményekről. Az én és pártom intervenciójára kezdődött meg itt Óbudán a telkek vásárlása, úgyhogy a híd építésénél szükséges terület biztosítva van. Továbbá ígéretük van a kereskedelemügyi miniszter úrtól,, hogy amint a szükséges tőke rendelkezésre áll, az építést azonnal megkezdik. A második kérdés a Nemzeti Stadion megépítésének kérdése. Tudvalevő dolog, hogy a Stadiont a rákosi rétekre tervezték az illetékes tényezők és nagy munkába került, amíg sikerült az illetékeseket meggyőznünk arról, hogy a Stadion megfelelő elhelyezése csak kerületünkben képzelhető el. A harmadik dolog, amiről szólni akarok az a HÉV megváltása, hogy ez mit jelent a kerület és a főváros szempontjából, azt legjobban azok tudnák megmondani, akik éppen a HÉV miatt nem is jelenhettek meg közöttünk. A HÉV megváltását pártunk — a többi párt ellenzése dacára is — fontos, mielőbb elintézendő dolognak tartja. A negyedik kérdés a bécsiúti villamos kérdése, melyen ugyan autobuszforgalom beállításával igyekeztünk enyhíteni,, de végleges megoldásnak ezt nem tartjuk. Üj választás előtt állván, ezek voltak azok a dolgok, amelyekről Önöknek számot adtam. Itt állok Önök előtt, felmentést kérek a múltra és bizalmat a jövőre. Meggyőződhettek róla, hogy ajtóm a kerület minden polgárának jogos kívánsága előtt mindig nyitva állott és nyitva áll. Küzdelmünket csak akkor folytathatjuk, ha bizalmukkal újból megtisztelnek és alkalmat adnak arra, hogy érdekeiket a közgyűlésen képviseljem. Azt mondhatom, hogy úgy mint a múltban, a jövőben is a békés munkára fogunk törekedni. Mi nem harcot, nem küzdelmet, de minden becsületes magyar ember megbecsülését hirdetjük és valljuk. Mi a múltban sem szidtuk egyik pártot sem, mi a békére törekedtünk és törekszünk, mert alkotni csak békében lehet. A régi mondás: „Ha békét akarsz, készülj háborúra” enyhítjük s én azt mondom: „ha békét akarsz, gyiijts erőt”. | Most a legjobb alkalom,, hogy a polgárság megmutassa azt, hogy meg akarja teremteni a békés munka feltételeit, a felelősségteljes, komoly és alkotó munkára képes férfiakat küldve be a városházára. Mindig az egységre kell törekedni, mert csak egységesen lehet eredményes munkát kifejteni, különben széthullunk, mint a láncszemek, míg, ha összetartunk, kart karba fűzve, erős láncot képezünk,, mely sikeresen dacol bármilyen oldalról jövő, nem békés törekvéssel szemben. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én bizalommal tekintek az Önök választása elé, mert ismerve a kerület józan gondolkodású polgárságát, tudom, hogy szavazataival meg fogja teremteni a békés, alkotó s a Nagy- Magyarország útját előkészítő munka előfeltételeit. A zajos és lelkes éljenzés és taps csillapultával OROVA ZSIGMOND dr. főv. biz. tag szólalt fel: ^Minden emberi cselekedetért felelősséggel tartozunk elsősorban a saját lelkiismeretünknek, azután embertársainknak^ akiket megillet a felelős- ségrevonás joga. A saját lelkiismeretünk elé tartozik az, hogy melyik párthoz csatlakozunk. A keresztény községi párt ellen két aggályunk van, az első az„ hogy nem engedhetjük meg Trianon után megunknak azt a fényűzést, hogy egy törvényes bevett és több törvényesen elismert felekezet tagjait kizárjuk a nemzeti munkából, mert meggyőződésünk szerint csak a nemzeti egységtől várhatjuk a feltámadást. A keresztény pártnak, saját kebeléből keletkezett ellenzéke a Friedrich- pártban és ez igazolja legjobban, hogy a kiindulás és a program hibás. Elvi ellentétben állunk a baloldallal is, mert a szocialistáktól elválaszt bennünket a világnézleti szempont, az osztályharc problémája és az inter- nacionalis álláspont. Nem mehetünk együtt a baloldali polgári pártokkal sem, mert azoknál nem látunk produktív alkotást, csupán minden áron való ellenzékeskedést. Vázsonyi Vilmos híres kolozsvári beszédében az akkori ellenzéki pártokról elmondotta,, hogy kiírhatnák párthelyiségük ajtajára: „Itt kormányok buktatását elvállaljuk és határidőre szállítjuk”. Ez áll ma a baloldali polgári pártokra, amelyek azért sem alkalmasak az alkotó munka végzésére, mert még maguk között sem képesek egységet teiemteni. Igazolják ezt a demokratapártnak bomlása és a szabadelvű párt keletkezése, úgy hogy azt kell hinnem, hogy a demokrata pártban hiányzik a szabadelvűség, a szabadelvű pártból pedig a demokrácia. Ha nem így volna, egy párt lehetne a két párt. A demokrácia jelenti a nép uralmát, a szabadelvűség pedig a tehetségek egyenlő érvényesülésének lehetőségét. A kettő ikertestvér, együtt élnek,, de egymástól elválasztva elpusztulásra vannak ítélve. Ezután rámutatott azokra az alkotásokra, amelyek a párt munkájának eredményei. Az Andréka által felsoroltaknak kiegészítéséül hivatkozik arra, hogy az akvinkumi múzeum megnagyobbítása és az Óbudán végzett feltárások azt eredményezték, hogy míg 1920-ban 12 ezer, 1927-ben 22 ezer, 1929-ben 41 ezer látogatója volt. A Kisfaludy-színházat támogattuk, könyvtárakat létesítettünk. Közlekedési szempontból fontos az autóbuszüzem megalkotása és az óbudai temetőknek közlekedéssel való ellátása. Sociális téren érdekes a gyer- | meknyaraltatási statisztika: 1925-ben 742, 1926-ban 6 ezer és 1928-ban 15 ezer gyermeket nyaraltattunk. Miért nem tették ezt 1925 előtt,, holott akkor volt infláció, pénz bővében, nyomorgó gyerek is akadt a kér. községi párt uralmon is volt. Az Egységes Polgári Pártnak kellett jönnie, hogy Budapesten legyen komoly gyermeknya- raltatás. Az építkezés megindulása is a mi pártunk fellépésével esik össze, mert 1922-ben 2, 1925-ben 36 és 1928- ban 159 új házat építettek a kerületben. Sok egyéb statisztikai adat közlése után még arra hívta fel a figyelmet, hogy 1920 és 1923 között egy méternyi csatornát sem építettek a III. kerületben, de 1926-ban 3 ezer, 1927-ben 2 ezer és 1928-ban 4 ezer méterrel emelkedett a III. kerületi csatornák hossza. Még sok a teendő,, hiszen az idő kevés volt ahhoz, hogy mindent elvégezzünk. Ezért kérjük a polgárság bizalmát, hogy folytathassuk a munkát a kerület érdekében. Békét akarunk biztosítani mindenki számára együtt akarunk munkálkodni mindenkivel. ^ Csak így lesz lehetséges a főváros érdekét szolgálni. Zajos éljenzés és taps követte Or óva Zsigmond beszédét, amely után HARRER FERENC ny. alpolgármester előbb a közüzemi problémákról beszélt, ^ majd hangoztatta, hogy az. új fővárosi törvény nem csonkítja, hanem tágítja az autonómiát, amen'y- nyiben a polgárság választott képviselői helyet foglalnak a törvény- hatósági tanácsban és így nemcsak az ügyek elintézésében, hanem végrehajtásában is résztvesznek. A városi gépezet kezelését hozzáértő férfiakra kell bízni, akik jónak tartják e gépezetet és akik igénybe veszik az államhatalom segítségét a polgárság érdekében végzendő munkájuk során. FABINYI TIHAMÉR Dr. ötletes beszédében hangoztatta, hogy Magyarországnak á külföld részéről elismert hitelképessége a magyar polgárságot is a legnagyobb bizalommal töltheti el a nemzet jövője iránt, súlyos hiba a társadalom szét- tagolása, mert ő mint egy nagy üzem egyik vezetőembere látja, hogy a rengeteg pénzzel rendelkező kommunizmus ma is teljes felkészültségű földalatti agitáció- val dolgozik Magyarországon is a társadalmi rend fel forgatására. A nagygyűlés élénk ovációja közben szólásra emelkedett UGRÓN GÁBOR ny. belügyminiszter, aki elmondta, hogy Magyarország megcsonkítása óta nem foglalkozik napipolitikával és minden törekvése csak arra irányul, hogy támogassa azokat a férfiakat, akiknek hivatása, hogy az országot jelenlegi súlyos helyzetéből kivezessék. Amikor a háború utolsóelőtti esztendejében Nagy- magyarország bel ügy mi n i szter e volt, legkedvesebb munkatársa Andréka Károly volt. mert Andréka hivatását, a rendnek a főváros nyugalma és a polgárság- boldogulása érdekében való fenntartását nemcsak kötelességtudással, hanem melegen érző szívvel és szociális érzéssel teljesítette. Valahányszor érintkezést kellett keresni a néppel a háborús szenvedések és áldozatok ide-' jen mindig Anclrékában találta meg a kormányzat azt a férfiút, aki bölcs higgadtsággal és megértéssel párosult eréllyel megoldotta a legkényesebb problémákat is. Azóta az országnak sok belügyminisztere és főkapitánya volt, de valamennyi mellett ott állt mint segítőtárs és megbízható tanácsadó, szerényen és háttérbe húzódva Andréka Károly, akit az egész közvélemény megbecsült. Beszéde végén Ugrón Gábor a miniszterelnök külföldi utazásaival kapcsolatban arról a kedvező változásról beszélt, amely Magyarország külpolitikai helyzetében beállott és rámutatott arra, hogy azért becsülik meg külföldön Magyarországot és értékelik barátságunkat, mert látják, _ hogy ennek az országnak a polgárai dolgoznak és összeszorított foggal küzdenek a jobb jövőért. Ebben a bitten nem szabad. megrendíteni a világot és ezért kérte, hogy a békés munka pártját támogassa a polgárság a választásokon. Bárczy István lelkesítő zárszavaival véget ért a kitűnően sikerült nagygyűlés. Laptulajdonoa: Viraág és Társa. — Kiadásért felelős: Viraág Béla. — Nyomatott a Révai Irodalmi Intézet Nyomdájában, Budapest, V., Ügynök-utca 8. — Nyomdaigazgató: Linzer M.
