Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)
1930-12-03 / 1018. szám
XXVII. évfolyam. 1018. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre í2 pengd. Egy szám 5© fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telelőn : 502—96. Felelős szerkesztő : VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 4© fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengd. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1930 december 3. M &ecsllle# még a kalmár nemzeteknél is többet ért árunál, aranynál, pénznél és a világ nagy aranypiacán változatlan kurzussal állott minden világromlás közepette. A nemzet életének talpköve a becsület és becsület nélkül elpusztult a nagy bizánci birodalom. A becsület, nem elvont fogalom, hanem élő valóság. Itt él köztünk, vezet, utat mutat, — mint a sziklafal szorítja vissza a becstelenség hullámverését, — szobor, — oltár, mely előtt térdet hajt a hívő, — hit, bizalom, a kétségbeejtő órákban. Érinthe- tetLen, tiszta, ragyogó. Inkar- nálódik egyesekben, akiket maga fölé emel a sokaság. Rossz szolgálatot tesz a nemzetének, nehezíti boldogulását, tartóztatja szebb jövőjét, aki sarat hány feléje. A sár, a piszok lepattan róla, — de ezt a sarat örömmel látja a becstelenség, vájkál, hempereg benne, mint a sertés a mocsárban. A becsület inkarnációja számunkra itt Budán Ripka Ferenc személye. Egy fél évszázad nemes patinája teszi értékesebbé, — és mi budaiak, akik hiszünk benne, mint az oltári szentségben, — akik nemcsak az egyik kezünket, de habozás, kérdezés nélkül, vakon tesszük mindkét kezünket érette a tűzbe, — nekünk fáj, hogy Ripka Ferenc azt hihette, hogy a reá freccsentett sárnak nyoma maradhat, — fáj, hogy megmutatta hótiszta tógáját, -— | fáj, hogy kételkedett bennünk és a mi hitünkben. Ebben a lerongyolódott világban, nekünk nincs egyebünk, mint az a biztos tudatunk, hogy ennek a városnak az élén olyan egyéniség áll, akire olvasatlanul bízhatjuk az ország kincsét, a főváros sorsát és a nyomor enyhítésére szánt minden összegét, — az ország minden vagyonát, mert az ő becsülete nekünk több minden kincsnél, vagyonnál, — mert az ő becsülete a mi hitünk a jövendőben ! Jaj nekünk, ha majd a pápát fogják számadásra vonni, hogy miképpen sáfárkodott a Péter- f illérekkel ? Ripka Ferenc becsülete nemcsak az övé, — hanem ennek a városnak a becsülete és első sorban ennek a leromlott, elszegényedett budai polgárságnak a becsülete, amelyet legfőbb őrnek állítottunk a kalmárlelkű Pestnek. Nekünk ez szent! Viraág’ Béla. A Városmajor új temploma A legnehezebb viszonyok között, a Csaba-utcai kis szüli és alacsony alagsori szükségkápolnából fejlődött ki a jelenlegi, sokak által kedvesen és jellegzetesen elnevezett „városmajori erdei kápolna”. Bármennyire is bájos, és kedves ugyan ez az „erdei kápolna”, mégis van egy nagy hibája, mondhatjuk „eredeti bűne”, melyet azonban a komműn utáni leromlott viszonyok magyaráznak, hogy nem tudja a nagy építkezések révén erősen megduzzadt hívősereget befogadni. Négy évig a csabauteai. katakombaszerű szűk kis helyen sűrű verejtékezés közben, összepréselve szenvedtek a hívek, — hét év óta pedig az „erdei kápolnában” folytatódik ugyanez az állapot. Ilyen körülmények között természetes, hogy a városmajori körzethez tartozó lakosság az új templom építése iránt egészen csodálatos és megható módon érdeklődik. Szinte szemrehányással illeti a lelkipásztort és az egyházközség vezetőségét, mintha nem viselné ezt a szent ügyet elég aktivitással a szívén. Pedig a legutóbbi öt év alatt az egyházközség a legszívósabb utánjárással dolgozik e szent és lelki, erkölcsi, társadalmi és kulturális szempontból oly nagy kihatású kérdésnek megoldásán. Az első terv az volt, hogy a jelenlegi templomot kibővítik, de ezt a megoldási módot el kellett ejteni, mert a főváros városrendezői szakértője esztétikai szempontból nem járult hozzá. Ekkor merült fel az a szerencsés gondolat, melyet a főváros is örömmel elfogadott, hogy az új templom a jelenlegi kápolna mellett, — azzal árkáddal való öszeköttetés által — egységes épületcsoportot képezve, épül fel és a régi kápolna kultúrház céljait szolgálná. Arkay Aladár, a mostani kedves, magyaros erdei kápolna tervezője, el is készítette * az új templomnak gyönyörű tervét, mely a szeptemberi nemzetközi építészeti kongresszuson a külföldi, építészek között is nagy tetszést aratott. A szükséges telket a főváros már átengedte, a napokban megtörtént a hatósági templomtelek kitűzés, most már csak az van hátra, hogy a szakosztályok által elfogadott templomépítési tervek végleg jóváhagyassanak és a jövő esztendő tavaszán egyelőre az egyházközség által összegyűjtött pénzzel megindulhatna az építkezés. A hívek öröme és reménye a lelkesedés lángjait szítaná fel és arra ösztönözné, hogy e nagy műre továbbra is, fokozottabb áldozatkészséggel adakozzon, de a városmajori parknak végleges rendezése is előbbre haladna, amit a környékbeli lakók oly régóta kívánnak. A hívek nagy buzgóságát és szere- tetét jellemzi, hogy többen már előre megrendeltek nagy üvegfestményeket, melyeknek terveit karácsonykor a hívek részére közszemlére fog helyezni az egyházközség vezetősége. Teljes bizalommal és lankadatlan kitartással dolgozik az egyházközség e szép művön, remélve, hogy a nemes kegyúr, székesfővárosunk, ezt a csodálatos lelkesedést, akarást, áldozat- készséget a maga nemes gesztusával úgy fog honorálni, hogy a szép terv: a városmajori új kegyúri plébánia- templom 1932-ben megvalósul. Kriegs-au Emil. Púvá! Uns Franc ír. Olaj, aszfalt, földgáz Magyar- országon — „Sas Erdő!“ című munka nyomán Valahonnan messziről a sors ujja integet. Valakire rámutat, akinek nagy szerepet szánt, a nagy magyar nyomorúság idején. A „Bányászati és Kohászati Lapok” című tudományos folyóirat írja a következőket: „A petróleumra vonatkozó összes ismeretek bibliája, a világszerte ismert „nagy Höfer” gyökeres átdolgozásra kerül. Az új kiadást Tausz, a karlsrohei műegyetemen Engler utóda, rendezi sajtó alá. A most megjelent II. kiadás 2. része a legkiválóbb szakemberek bevonásával készült s ebben Pávai Vájná Ferenc ismerteti külön fejezetben csonka hazánkban e téren történteket. Bevezetőben megemlíti, történeti sorrendben a legrégibb kutatásokat s a régebben ismert véletlen leleteket. Ismerteti ezután az ország megcsonkításával elveszített erdélyi és egbelli kincseink pótlását célzó Böclch Hugó által céltudatosan megszervezett kutatásokat, amelyeket 1921. után szerző önállóan végzett Dunántúl s különösen az Alföldön. A hortobágyi és a hajdúszoboszlói vérvölgyi, kísérleti próbafúrások tanúsága szerint a geofizikai maximumok közelében jelentkeznek a redőzések, brachyantiklinálisok. Ilyen brachy- antiklinálisba telepítette szerző a hajdúszoboszlói, karcagi és szegedi eredményes fúrásokat. Eredményeiből különösen kiemelendő az a megállapítása, hogy az alföldi fúrások egyező rétegeinek azonosítása szerint a mélységben észlelt fiatal harmad- időszaki rétegek megállapítható redői a pleisztocén, negyedkori rétegekben a külszínen nyomozott redőkkel egybeesnek. Ez a tömör összefoglalás az egész világ előtt ismertté teszi mindazokat a gyakorlati és fontos tudományos eredményeket, melyek a legutóbbi évek nehéz viszonyai között jobbára szerző nevéhez fűződnek, megbecsülést szerezve egyúttal a magyar tudásnak.” Pávait mi budaiak jól ismerjük, bár — ahogy egyszer már egyik szép cikkben megírta a Budai Naplóban — az erdélyi hantok alatt pihennek ősei, mégis mi. a magunkénak tekintjük, egy mindennél kedvesebb sírhant, az édesanyja farkasréti sírhantja révén, mely az ő meleg szívénél is jobban hozzánk fűzte s így a budai föld neki kétszeresen kedves a maga rejtelmeivel, forró gyógyvízkincseivel. Nem a budai házacskája, az ilyen embereket a sírhantok és a szeretet köti le. Szeretet! Ebből adnak neki olyan keveset. Boldoggá tett már néhány várost az Alföldön. Földgázuk és forró gyógyfürdőjük lett általa, sokan-so- kan élnek belőle s akik meggyógyultak Hajdúszoboszlón, talán nem is tudják, kinek tartoznak hálával érttéf Megértés, támogatás helyett háttérbe szorítják, de ő azért csak szereti az Alföld népét és segíteni akar az ő nagy küzdelmében, de egyben harcol, az ő foldbelátó tudásával Buda jövőjéért, a fürdővárosért. Messze minden panamától, minden karteles üzlettől, becsületesen a közért dolgozik mindig. Szeressük értté. Ez neki bizonyára mindennél kedvesebb. Megérdemli, mert, lám, ott künn Karlsruhe!)an is tudták róla, hogy van, hogy nekünk 61 s ő írhatja meg igazán ennek a tudományos német petróleum bibliának a magyarországi részét, pedig az ő igazi szakmája nem is az, Pávai a hévizekkel van eljegyezve. Ö a mi jö- vőnknek, a budai hőforrások, Budapest fürdővárosnak a szerelmese. Tisztára a mienk és Karlsruhe hiába kacérkodik vele. D. P. Az iparosok és kereskedők pafrónusa ^ipka Ferenc dr. Hubert Vilmos programme! adott az I. kér. Iparosok és Kereskedők Köre gyűlésén A választási mozgalom két nagy tényt váltott ki a politikai küzdőtéren: — az iparosok és kereskedők megbecsülését és a gyógyforrások fontos szerepét. Eddig egyik sem volt politikai kérdés, banem csak kortesfogás. A Községi Polgári Párt minden listáján, elől iparosok és kereskedők szerepelnek és minden nagyobb gyűlésen iparosok szólalnak fel. E hó 2-án, kedden este az I. kér. Iparosok és Kereskedők Köre rendezett nagyszabású gyűlést a krisztina- körúti Hajas-vendéglőben, amelyen nagy számiján jelentek meg más kerületek iparos egyesüléseinek kiküldöttei és hitet tettek Kozma Jenő pártja mellett, hűséget esküdve Ripka Ferenc főpolgármesternek. A gyűlést Ravasz László elnök nyitotta meg és üdvözölve a megjelenteket, szólásra kérte fel HUBERT VILMOST, a kör ügyv. ehiökét, aki hatalmas programmot adott, felölelve a kereskedők és iparosok minden sérelmét, megjelölve a segítés módját. A tartalmas programm egészen új eszméket vetett fel, mint amilyen az építési bíróság gondolata, mely az építési pereket volna hivatva gyorsan lebonyolítani. A munkában elöregedett, de szegényen maradt iparosok aggEgy budai kis muzsshajlék A KlsSa!udy>Szitiház története Irta: GEGüS OÄ^ISEL ár. II. Sovány, félszeg, hosszú orrú, apró ember volt ez a Kövessy Albert, de annál nagyobb talentum. Kissé érdes, recsegő hangon beszélt, sugározván magából ki az intelligenciát. Évekig voltam vele együtt, nagyon szerettük egymást. Akkor már formálisan tagja voltam a színháznak, mert Kövessy megtartotta Kápolnay Irént. Kedvence volt neki. Yégigéltem a küzdelmeit, velem beszélte meg a dolgait, vele együtt keseregtünk, ha rosszul ment s örültünk, lia felvirradt. Nehezen virradt. Pedig Kövess'y pompás társulatot szervezett. Oda csábította a vidék legjobb erőit. Nevelőnek is nagyszerű volt. Egy-egy olyan talentumban gyönyörködtem ott, amilyent azóta sem láttam. Volt egy alacsony, kissé bicegő, nem is szép, drámai művésznője: Arday Ida. Orgánuma, színjátszó tehetsége csodálatos nagy volt. Márkus Emíliával mérhettem össze. A fogyatékosságai, kis termete, bicegő járása^ nem en- | gedték tovább Óbudánál. Évában — meri „Az ember tragédiájáét is előadta Kövessy -—- Magdolnában, Henriiéi fuvarosban olyan művészit produkált ez az istenadta nagy tehetség, hói y szinte szédültem bele. Gyúr- ‘ maiin Alice finom, intelligens társal- gású színésznő, Kápolnay Irén, Erdélyi Gizella, a férfiak közül Latabár, — a Király Színház kitűnő „La- tyija”, mint húszéves fiatalember, — Keszler Ede, áld visszament királyi ügyésznek, pedig nagyon talentumos drámai színész volt, Morva.y Antal a tragédiák hőse, Nagy Bella, a későbbi J ókainé, Sarkadi Aladár a Vígszínház volt kedves komikusa, Pa- taky Ferenc a Nemzeti Színház tagja stb. Kövessynek nagy ambíciói voltak. Maga rendezett, dolgozott, új darabokat hozott, előadta Az ember tragédiáját, Magdolnát, A vasgyárost, még az Ördög piruláit is, pedig az nagyon megpróbálta a kis színpad kezdetleges technikáját. Volt neki egy díszletmestere, úgy hívták, hogy: Vasinkó. Ördöngős fickó volt. Egyszer előadás közben leszakadt a vasfüggöny, kis híja, hogy rá nem esett Kápolnay Irénre. Nagy volt az ijedelem, hogy nem mehet tovább az előadás, pedig, — csudák csudája! — közönség is volt. Szerencsére kéznél voltam, mint inspekciós rendőr. Rohan hozzám Kövessy: mi lesz most?! Mentem a színpadra, hol az a Vasinkó! Jön a kis ember s mondja, hogy ő egy hajókötéllel fel tudja kötni a vasfüggönyt. Hát lássuk! Vasinkó felkötötte s én kiadtam az | ordrét: mehet a darab tovább. Saját rizikómra tettem, ha még egyszer leesik ez a vasmassza, engem csuknak be. Nem esett le. Kövessy az előadás végén egyenesen a nyakamba borult. Megmentettem áz estét. Tlven jó ba- - j.tunk ni K^'rc I A derék Vasinkó pedig azután is ezermesterkedett. Csodálattal adóztunk neki, amikor például berendezte technikailag Az ember tragédiáját. Még csudásabb volt az Ördög pirulája. Ahol az égbe emelkedő szék, fog'yó gyertya éppen olyan remekül szuperált a keze alatt, mint az országúton a le- és felcsap ódé útmutató-kar s a darab száz meg száz, furcsa és nehezen előállítható felszeI relése. Vasinkó mindezt nagyszerűen kieszelte s kellő művészettel meg is csinálta. Kedvesen emlékezem vissza a kis múzsahajlék legnagyobb szenzációjára, arra a mélabús, kékszemű, gyönyörű emberalakra, aki többször megjelent a szerény Ids páholyka mélyén s szelíd nézéssel kísérte az előadást, amelynek keretében egy szép, magas, életerős, sok művészi tehetséggel megáldott fiatal leány igyekezett magának utat tömi a pamasszusra. A költőkirály volt ez, Jókai s amikor megláttam őt páholyában, mindig elfogott a csendes áhítat s egyszerre úgy láttam, hogy csodálatos fényesség sugározza be a kis színházat. Elképzelhető, mit jelentett nekem, amikor a magyar szellem e csodált óriását ott éreztem a közelemben. A kis Kövessyvel meg egyáltalán nem lehetett beszélni egy-egy ilyen Jókai- estén. Rettenetes nagy tisztelője volt ő is a költőkirálynak s többször beszélte nekem, hogy nem nyugszik addig, amíg „Az új földesúriját színpadra fel nem dolgozza. Ö ezt tartotta legalkalmasabbnak a színpadra. Valahogy mégis lemardt, meri későbben egy másik direktor, Hevesi Sándor, dolgozta át elég ügyesen s a darab sokáig fenn maradt a Magyar Színház játékrendjén. A fiatal színésznő Nagy Bella volt, akit később Jókai feleségévé is tett. Szép színpadi alak volt Nagy Bella, kifejező arccal, meleg, szép nagy terjedelmű orgánummal, nem közönséges színjátszó tehetséggel. Ha jól emlékszem, „Magdolna”-ban és a „Dalma”-ban lépett fel, igazi, szép sikerrel. Volt egy kis fogyatkozása, nagyon rövidlátó volt, úgyhogy megesett vele, mikor a csábítót lelövi a színpadon, agyával fordította oda a revolvert s a drámát egy kicsit elrontotta, mikor á revolver mégis elsült. A lövést ugyanis a színpad mögött adták le, — az ügyelő, aki lőtt, nem láthatta, hogy a művésznő fordítva fogta a pisztolyt, csak a közönség vette észre s nevetett rajta. Szegény jó Kövessy Bercit azonban sem a kitűnő társulat, sem a jó előadások, sem a költőkirály varázsos megjelenése nem tudták megmenteni a bukástól. Voltak bizony olyan esték, amikor az előadást ketten, ő a direktor, s én az ügyeletes rendőr, néztük végig. Megkívánta ilyenkor is a színészeitől, hogy úgy játszanak, mintha zsúfolt ház élvezné őket. Egyszer már annyira voltak, hogy a felesége, aki bár egy kissé molett, de kitűnőhangú színésznő volt, elpanaszolta nekem, hegy a jegygyűrűjét is zálogba kellett tennie. Lehorgasztott fővel mértük Kövessyvel a színház udvarát s szótlanul lestük egymás gondolatát: mit lehetne itt tenni? Honnan, honnan nem, egyszer elő- kapari egy zsidó operát, amelynek „Szulamith” volt a címe s zenéjét Goldfaden nevű kíitjűn.ő keleti muzsikus írta. Fogta magát, átdolgozta ezt a j argon-darabot s a muzsikát is átíratta Donáth nevű karmesterével s egyszer csak színpadra hozta. A darálj tárgya bibliai: Sulamith és Ab- solon szomorú históriáját tárgyalja s teli van megható, érzékeny jelenetekkel. A hadból megtérő Absölon a pusztában találkozik a gyönyörűséges Sulamithtal, akivel nagy szerelemre lobban s fogadást tesz neki a pusztai kútra és a vadmacskára, hogy sohasem hagyja el. Mire azonban hazaér, elfelejti Sulamithot s feleségül veszi Abigailt, akitől gyermekei is lesznek. Itt jön azután a sötét tragédia: Abigail egyik gyermeke kútba esik, a másikat pedig vadmacska. tépi szét. Eljött hát a hűtlenségért bosszút állam az eskü két tanúja, a kút és a vadmacska. Az érzékeny darab, amelynek tényleg csodaszép volt a muzsikája, mesésen beütött. A közönség tódult a színházba s ki nem fogyott az élvezetből. Igen jó volt az előadás is Sulamithot a szép, nagyhangú énekesnő, a direktomé alakította, Abigailt Kápolnay Irén, Absolont az ér ceshangú, akkor még daliás meg jele nésű Érczkövy Károly. A h árorr kérő között volt Sarkady Aladár é; Pataky József. En suite ment a da rab vagy százötvenszer. Kövessy csal azt sajnálta velem együtt, hogy olyai kicsi a színháza. Volt már kocsi-pari a Duna.parton, meg a Lajos-utcán
