Budai Napló, 1930 (27. évfolyam, 979-1022. szám)
1930-10-12 / 1010. szám
V. XXVII. évfolyam. 1010. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal; I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: 502—96. Felelős szerkesztő : VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. Ä hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1930 október 12 A választás kulisszái mogul Rendezik a színpadot A függöny még nem gördült föl. Még a színpadon dolgoznak a rendezők, hogy az első csengetésre minél hatásosabban vonuljanak föl külön- külön a kórusok. A szerepek nincse- T nők meg kiosztva — végleg, még mindenki azt hiszi, hogy ő lesz a — primadonna. Kiderült, hogy sok, túlsók primadonna várja a föllépést. Mindenütt több a primadonna, mint a szerep. Statisztálni senki sem akar. És fenyegetődznek. Ha nincs megfelelő szerep, — megy a másik színpadra! Csak akkor és csak ott veszi észre, hogy ott is primadonna-felesleg van. De azért mindenki, lázasan készülődik a komédiára. Egyelőre a színigazgatók vakarják a fülük tövét, hogy honnan veszik az előadás költségeit. Mert nem olyan olcsó dolog az „ilyen” színházi előadás. A színpadot is hatásosan kell berendezni, reflektorokkal, bengáli tűzzel — és süllyesztőkkel’. Egyelőre csak a süllyesztők dolgoznak. A vigyázatlan primadonna a legcsaloga- tóbb ária közben rálép és — eltűnik. Az igazgató mosolyogva dörzsöli a két kezét: — Eggyel kevesebb! Bosz- szantó, ha az elsüllyedt primadonna még a süllyesztőben is tovább dalol. A közönség is lassan gyülekezik. Mindenkit úgy kell gyöngéden betolni A komédiásbódó előtt pedig rekedtté licitálják egymást a kikiáltók: — Itt föllép a koplaló tisztviselő! Most kezdi a koplalást! — Itt színre kerül a „Híd”. Nem Herczeg Ferenc írta! — Hidak, mint színpadi dekoráció! Noch nie dagewesen! — Háttéi'ben látható az új Rókus- kórház, amelyik nem épül föl! — Itt a világhírű, két fuzionált kórus! Csodálatos összhang! Tábornoki alhanggal! _ A publikum pedig csak bámul. Vagy hogy nem is bámul. Városszerte kiragasztják a plakátokat. Csupa régi szerzők. Csupa régi melódiák. „Holnapután délután, Nem épül lúd Óbudán ...” Ez is 30—40 éves nóta. Valamivel újabb ez: „Ne beszélj te ármányos, Nem kap hidat Lágymányos ...” Az a szerencsés, akinek a neve A- val, B-vcl kezdődik. így jár elől a színlapokon a színpadi szerzők között Bródy és Biichler. — Hol van még — például — az F betű. A polgár csak nézi. Aszondja: — Legügyesebb a Biichler színlapja. Csupa sláger! Csak a kortinahúzók sopánkodnak. Azokat a nehéz színpadi függönyöket olyan vékony spárgával kell széthúzni, hogy jaj! Hátha elszakad a spárga és nem nyílik szét a függöny. Akkor elmarad a komédia! * A választásra való készülődés nincs minden komikum nélkül. Az egyik kerületben új „Kereske- dők és Iparosok Körét” szervezik most. Csak éppen választási használatra. Nagy plakátok hívták nagygyűlésre a „párt” iparos és kereskedő tagjait, akik egyúttal tagjai a „párt- választmánynak.” Voltak vagy ötve- nen. Mindegyiknek a zsebében ott volt a párt okmánya, mely szerint őt, az érdemdús, a kiváló polgárt a párt az X vagy Y körzet „választmányába választmányi taggá választotta”.. Szó- szerint így. Elég választékos nyelven: „E tisztség elfogadása a körzeti polgárság képviseletét jelenti. Anyagi megterheléssel nem jár”. No, az kéne még. Itt mindenki kapni akar és nem adni. Annak a pártnak Budán 11.764 ilyen megválasztott választmányi tagja van. De csak minden ezredik vallja magát a párt tagjának. Aki még nem választmányi tag, az jelentkezzék sürgősen, „mert a polgárság politikai közönye súlyosan megbosszulta magát a múltban, megbosszulja magát a jövőben is, nemcsak a közélet, hanem a családi és egyéni élet terén is!” Pontosan így. Ezeket a választmányi okiratokat asszonyi ésszel gondolhatták ki. Es szól a „közönyös” férjeknek. — Ugy-e, te csirkefogó, — minden este pártgyűlésre jársz és otthon „közönyös” vagy! így baj lesz a „választott választmányi tagok megválasztása” körül. * A választási ötletek néha kíméletlenek. Durván belemarkolnak az amúgy is sajgó sebekbe. A tisztviselők fizetésének leszállításáról terjesztett hírek a lcgcsunyább választási fogások közé tartoznak. Sok családot tragikus katasztrófa fenyegetne. Egész gazdasági életünknek az ütőerét vágná el. Elkeseríti a kereskedőt is, az iparost is. Akik ezt a bűzbombát felvetették, nem számoltak azzal, hogy majd maguk fulladoznak a mesterséges bűzben, ha kiderül, hogy ez is csak választási kacsa, trükk, de minden alap nélkül való. Majd éppen most, a választások előtt teszi meg ellenfeleinek ezt a szívességet a kormány, hogy ellenségeivé tegye ezzel legbiztosabb híveit! * A sok párt malomköve egyelőre mind Kozma Jenőt morzsolja, őrli. A múlt választás óta minden pártról vitt el választókat. Nem is az utolsókat. A különféle pártpaloták fundamentumából szedte ki a téglákat. A repedések most látszanak csak tulajdonképpen. Ezekre a repedésekre szolgálna malternek az a sok jelszó, mely most rémíti a polgárságot. — Nem épül fel a két új híd! Itt Becsey szisszen föl, amott meg Andréka. Kozma mosolyogva inti le őket és a Ripka-vacsorán megszólaltatta Búd minisztert: — A két új hidat pedig föltétlenül fölépítjük és a munkálatokat azonnal elkezdjük. A legfurcsább ebben az, hogy a választásig minden párt azzal verte a mellét, hogy ö hozza a hidakat! * Egyelőre csak fúziós hidakat építenek azok a. pártok, amelyek a dunai hidak építését tagadják, — hogy azokon elszakadt híveik visszasétáljanak az anya-pártokhoz. Ez is régi kortesfogás. „Mindegy, hogy hová szavaz a polgár, mert meg van a fúzió!” A múlt választáson ez a hír az utolsó órában került a mega- fónra és eredményes volt, most egy kissé elsiettették. A Kozma megafónja visszaharsogja: — Nincs fúzió. * Nemhogy fúzió volna, de még jelöltek sincsenek. Minden csak kombináció. Lehetetlen listák kerülnek napnap után forgalomba, de minden ilyen, csoda csak három napig tart. Bent, tapétás pártajtók mögött egymást hengergetik le a fórumról a jelöltek. Csakhogy a jelölt is olyan, mint ama bizonyos hidrának a feje — ha egyet elhengerítenek, nő helyette két új. Micsoda ócska hasonlat! Akárcsak a választási trükkök. * Van aki nagyon komolyan veszi a jelöltségét és csak éppen a rangsorszám felett folytat vitát a pártjával. Csakhogy a pártvezérek is vén rókák. Ha már most Volnának végleges listák — széjjelszaladna alóluk a párt. Van aztán, aki az első kombináció hallatára otthagyja a pártot és más párton kezd a ranglétrán felfelé kúszni. Csakhogy ezek a mostani ranglétrák — uborkafából készültek. A teherbíró létrák csak későbben jönnek. *• A legmegijedtebb emberek ebben a színházi lehetetlenségben a párttitkárok. Valami különös láz gyötri őket, — a választói névsor-láz. Mindegyik : azt panaszolja, hogy pont — az ő biztos választóit hagyták ki a névsorból. Mindegyik ugyanazokat siratja, amiket a másik. Ha jönne a kudarc, akkor azok a tanítók az okai, akik az öszeírást csinálták. Szegény tanítók. Bismarck azt mondotta, hogy a német-francia háborút 60 év előtt a néptanítók nyerték meg. A párttitkárok azt mondják, hogy ők a csatát a néptanítók miatt vesztik el. Valami, kevés igazság van ebben, mert a névsor tényleg hiányos. Csakhogy a párttitkár urak egy kissé elkésve panaszkodnak. Tetszett volna akkor talpra állani, amikor a névsorokat kifüggesztették, tetszett volna komoly munkát végezni a tájékozatlan, munka után szaladgáló, társadalmilag agyonbiztosított polgárság érdekében, ahogy azt a bolzse — pardon — kommu — újabb pardon! — szocialista pártti.tkárok csinálták. Bezzeg- a szociáldemokrata pártnak egyetlen szavazója sem maradt ki. Azok felszólaltak, fellebbeztek, pro- testáltak, káromkodtak, fenyegetődz- tek és ököllel verték az asztalt minden szavazatért. f Azok akkor sírtak és verekedtek, a polgári pártok titkárai most csak — sírnak. Lehet, hogy ezt a mulasztást a polgárság is megsiratja. * A választás komikumát szolgálja az egyik, mondjuk „liberális” színezetű párt kaszinójának az alelnöke, aki azzal a megokolással, hogy előtte egy zsidót jelöltek, otthagyott papot- csapot és átment egy másik párthoz, ahol ez nem. történhet meg vele. Már előre örült, hogy ezen a másik párton milyen örömrivalgással fogadják majd és fölkínálják neki a kívánt helyet. El is ment az egyik népes pártgyűlésre, ahol a naiv választópolgárok azzal fogadták: — Mit akar itt1? Érdekes, hogy ama másik párt f'gyik titkárának a lakásán a harmadik párt rendezett be telefont. Az is megbízható párttitkár lehet! Czinte- rázhat, azaz czitterázliat tőle a párt. Pedig nincs is kommunizmus. * Volna még- sok pletykálkodni valóm, de ne mindent egyszerre. Maradjon a jövő számra is. Pobula Dani Buda-Alsóváros választópolgárai okt. 15-én szerdán este fél 9 órakor nagy taggyűlést rendeznek az Albert-utcai Avar-féle vendéglőben, amelyen a választással kapcsolatos ügyeket tárgyalják, megalakítják a végrehajtó-bizottságot és megindítják az egész vonalon a legintenzívebb mozgalmat. A taggyűlésen föltétlenül megjelenik Becsey Antal, a Buda-Alsóvárosi Egyesület ügyvezető elnöke, Gömöri Győző és a kerület mértékadó polgárai. Buda Ueiyhslyel az idegenforgalom szolgálatban írt»: Eperjesig István ír. II. Krisztinaváros! Boldogasszony-káp Budapest kegyhelyei között Paulo- vits Sándor dr. harmadiknak a krisztinavárosi Boldogasszonyképet sorolja fel, amelyről a Budai Napló már számos ízben megemlékezett, azonban nem lesz érdektelen, ha annak keletkezesét és történetét Paulovits könyve alapján e sorozatban újból ismertetjük. „A budai krisztinavárosi templom eredete egy nagy pestisjárványhoz fűződik. Ez a tömegpusztító veszedelem 1690-ben lépett fel, a budai lakosság szívét rettegés töltötte el s a hangulat hatása alatt egy istenfélő kéményseprőmester, szószerint Francin Péter, elhatározta, hogy ha családja a vésztől megmenekül, Olaszországba fog zarándokolni a vigesói völgyben nagy tiszteletben lévő Boldogasszony-képhez. Nemsokára azután megszűnt a pestis Budán. A derék iparos el is zarándokolt, mert bar körülötte mindenütt igen számos áldozatot szedett a pestis, az ő háza sértetlen maradt. Az Olaszországi útból a felkeresett kegyképnek hű másolatát hozta magával s a budai vár fehérvári kapuja előtt a mezőn egy kis^ kápolnát építtetett a kép tiszteletére. Azért ép ezen a helyen, mert fel van jegyezve, még Mátyás királynak tudós történetírója, Bonfini is megemlékezik róla, hogy a mezőnek e részén 1495-ben, éppen Mária szeplőtlen fogantatásának ünnepén (december 8.) a budai hívek a levegőben egy ragyogó Boldogasszony-képet láttak. A kápolnának kéményseprőkápolna lett a neve, a képnek pedig vérkép, mert az eredetit egy elvetemült ember kővel megdobta és azon vémyomok látszottak. Az olasz hagyomány Maria del Sangue néven tisztelte a megkapóan érdekes festményt. Az 1739-ik évben újra kiütött Budán a pestis. A levegőben csodálatos harangozás volt hallható, anélkül, hogy a harangok megmozdultak volna. A nép tódult a kis kápolnába imádkozni és a Boldogasszony segítségét kérni. Július 13-án történt ez, másnapra hirtelen megszűnt a pestis. Akkor ezt az esetet hivatalosan megvizsgálták és a képet kegyelem-képnek, a kápolnát kegyhelynek ismerte el az egyházi hatóság. A kápolna környéke benépesedett és az új városrészt Mária Terézia leányának nevéről Krisztinavárosnak nevezték el. A kápolnát többször megnagyobbították a hívők által hozott nagytömegű aján- i dákokból, 1795-ben pedig letették a mostani krisztinavárosi templom alapkövét. Az új templom oltára felett ál a jeles kép és mivel mostanig a hívők szeretete által környeztetik, igen sok azoknak a száma, akik e helyen nyerték^ el a Boldogságos Szűz hathatós támogatását.” A krisztinavárosi templomot még a közelmúltban nem kegyhelyhez illő környezet vette körül. Csaknem a templom falához épült piaci bódék rontották annak hatását, az állandó piaci zaj zavarta a hívek ájtatosságát. A főváros az elmúlt hó folyamán a templom környékén levő diiledező piaci bódékat eltávolíttatta és a templom környékét^ parkíroztatta. Ezt tekinthetjük első lépésnek arra, bog}/ a krisztinavárosi templom visszanyeri azt a helyet, amelyet a hívők sorában mint kéményseprő-kápolna elfoglalt. A templomnak a park felőli fala teljesen dísztelen. Ezen a helyen igen könnyen elhelyezhető lenne egy hatalmas márványtábla, mely hivatva volna arra, hogy hirdesse e templom múltját, annak csodás történetét. Ismerve a krisztinavárosi egyház- község világi elnökének, Ripka Ferenc dr. főpolgármesternek vallásos buzgalmát, Buda iránti törhetetlen szeretetét, kétségtelen, hogy a krisztinavárosi templom kegyhelyeink sorában ismét elfoglalja azt a helyet, amely őt megilleti. Magyarország Nagyasszonyának sziklafempEoma Paulovits Sándor dr. könyvében. Buda kegyhelyei között betűrendben a negyedik helyen Magyarország Nagyasszonyának Sziklatemploma áll, amelyről a következőket írja: „Magyar zarándokoknak, az Urak Budapesti Márta Kongregációjának tagjaiból alakult vezeklő csapata imádságos lélekkel vitte Lourdesba 1924-ben a magyar fájdalmak szomorú keresztjét s onnan, mint sötét magyar éjszaka hajnalcsillagát hozta mgával a szomorú magyar földre azt a különös körülmények között nyert sugallatot, hogy a magyar népnek Magyarország Nagyasszonyának oltalma alá kell menekülnie, mert ha ismét felragyog a szétdarabolt ország minden részében a Patrona Hungáriáé tiszteletének mindent átfogó régi fénye s Boldogasszonyanyánk ismét ránk teríti vódőpalástját, akkor a Mindenható Isten a Szűzartya könyörgésére ismét virágba fogja borítani porbasujtott, elárvult országunkat. Boldog lelkek, akikben a lourdesi Szent Szűz szent kegyhelyén, világosodott meg ez a nagy igazság, áldott lélek, aki a lelkében fényes lángra lobbant gondolatot Isten kegyelméből, Isten csodás megsegítése által valóra váltotta, lelkének izzó tiizével vezérelt hűséges munkatársaival áttört ez akadályon s Magyarország Nagyasszonyának tiszteletére díjtalanul felajánlott építési anyagokból, díjtalanul dolgozó munkástestvérek boldog örömmel teljesített munkájából, mindin gyűjtés nélkül, csodás körülmények között megépítette a Szent Gellérthegy tövében az ősi barlangok mélyén Magyarország Nagyasszonyának Sziklatemplomát. Ezt a felségesen szép kegylielyet 1926 pünkösdjén lélekemelő ünnepségek keretében szenteltük fel s azóta csodálatos erővel vonzza a magyar hívők és a magyar zarándokok | százezreit felséges sziklafalai közé s hódoló gyertyáskörmenetben százezrek vonultak át a templomon, hogy esdő zsolozsmákkal Boldogasszony Anyánk oltalmát esengjék földi királyságára : Magyarországra.” * A felső templom sziklafalát lassan teljesen elborítja a márványtáblák tömege, melyek mind-mind egy-egy csodás meghallgatásnak, egy-egy csodás gyógyulásnak a bizonyságai.” MáriGremete A budai hegyek között, már nem a főváros területén, Hidegkút község mellett fekszik a legkedveltebb magyar. kegyhelyek egyike: Mária- remete. Máriaremetét kegyképe tette híressé, amelynek eredetét Poós Rezső plébános „Máriaremete rövid története” című munkájában a következőkben írja fneg: „A máriaremetei templom kegyképe a svájci Mária-Einsiedeln híres képének másolata. Hogyan került ide ez a kép? A hidegkútiak őseit Németországból telepítették ide. A települők közt volt Tolvizer Katalin, akiről Eszter- ház'y Pál herceg, Magyarország palatínusa, 1696-ban kiadott „Mennyei korona” című könyve, mint hagyományt beszéli, hogy a képet az óhazából idehozta magával és itt a falun kívül, az erdőben egy öreg fára függesztette ...” „Erről a képről az az elterjedt hagyomány, hogy előtte egy budai asz- szony — Fortmár nevezetű — visz- szanyerte szemevilágát. Másik hagyomány szerint pedig Hidegkút on lett volna egy vakon született 45 éves asszony, aki azt álmodta, hogy visz- szanyeri szemevilágát, ha kilenc napig a képhez vezetteti magát és ott ájtatoskodik. így cselekvők és láta.” Poos Rezső leírása szerint ez a kép a fővárosi erdő közelében lévő templomba került, amely templomnak „Die Kirche im Lust” volt a neve. Ezen templom romjai még ma is láthatók a Lust-esárda mellett. A kegykép innen a mai helyére, egy fából épült kápolnába került. A már-már düledező fakápolna helyett a.földbirtokos Terstyánszky Ignác 1808-ban kőkápolnát építtetett. Majd ennek helyére 1898-ban felépült a mai templom. * A máriaremetei templom egész környékét még két évtizeddel ezelőtt hatalmas erdők vették körül. Ez a gyönyörű környezet, az erdő mélyén egyedülálló templom igen nagy hatással volt a hívekre. Az erdőt időközben parcellázták, a fákat kivágták és az egész környéket beépítették. A remetei templom ezáltal elvesztette gyönyörű környezetét és falusi templommá vált. A templom előtti területet rasáma- ponkint ifjak és leányok lepik el, ott úszóruhában futballoznak, amivel az ájtatoskodó hívek megbotránkozá-
