Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)

1929-05-26 / 956. szám

XXVI.

Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság.

Felelős szerkesztő :

Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. '

1929

évfolyam. 956. sz.

Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : 502—96.

V1RAÁG BÉLA

magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő.

május

26.

TEMET© I

— ez Budapest legfőbb várospolitikai tényezője. Minden akörül forog, hogy mi lesz a temetőkkel. Az elevenek nem érdeklik a városi urakat, csak a halottak. Az élők megbújhatnak nyomorult barakkokban, putrikban, földbe ásott odúkban, — de a halottaknak villatelkek kellenek, klimatikus temető. Semmiféle statisztika nem érdekli a városházi hierarkiát, csak a halálozási.

Odakint virágzik az orgona, a gesztenye, — nyiladozik az élet, de a városházán csak a halál parancsol. A polgárok százai, ezrei, társadalmunk legjobbjai az életet keresik, abból szeretnének új életerőket kitermelni, — a városházán fekete palástban bolyong a halál és ráborítja ezt a fekete leplét mindenre. Elsorvad alatta az élet. Parcellázzák az áldott hegyvidéket, egyik telket a. másik után ragadják el az élőktől, hogy adózzanak vele a halálnak. Egész ügyosztályok azzal töltik idejüket, azon törik a fejüket, hogy micsoda furfangos módon rántsák ki a földet az élők alól, hogy azt hódolattal felajánlják a halottaknak. Farkasréten egész sor telket, villát, sajátít ki a város a temető számára. Virágzó kertek, családi házak esnek áldozatul ennek a temető-mániának.

Mi, szegény polgárok, ököllel dörömbölünk a sors kapuján, hogy új életlehetőségeket adjon számunkra, — keressük a nagyvonalú megoldásokat, hogy új jövedelmeket, új megélhetéseket teremtsünk a szegéjv^dö, sorvadó polgárság számára és mindig, mindenhol utunkat állja a halál, a temető .

Ennek fekete leple borította be a Gellérthegyre tervezett kiállítást, — ez lehelte rá sorvasztó leheletét a fürdőfejlesztő programúira, — ennek a dögletes levegőjébe fullad meg a Stadion terve és a Lágymányosra tervezett kiállítás. Ez öl meg minden nemesebb, bölcsebb törekvést, akarást, ncki- indulást.

A temető.

Nincs ennek a városnak semmiféle városfejlesztő programmja. Mert, ha volna, akkor már régen megalapozták volna Buda déli része számára az új temetőt, valahol a Kamaraerdő vidékén, Budaörs mellett, úgy ahogy megoldották északon, a Bécsi-út végén. Abban sincs köszönet, mert ott is csak a halottaknak viseli gondját a város, de az élők nem tudnak oda kijutni.

Valami különös gyönyörűsége telik benne a városházának, ahogy azt a farkasréti temetőt, hizlalja, az élők rovására. Tényleg a drnia- partra kell építeni az új városházát, hogy végre meglássák Budát is, a budai hegyvidéket, amit az élők gyönyörűségére teremtett az Ur, de lassan a halottak birodalmává lesz.

Az új községi választásoknál a jelölteknek programmjukba kell venni a farkasréti temető sürgős lezárását, követelnie kell a választó polgárságnak, hogy a város ne csak a halottakkal, hanem az elevenekkel is foglalkozzék, mert egyelőre még — élni- akarunk B.udán. Dubonai Pál.

Budán, 1Q20. május 25

Csodálatos ellentét- van a közmunka programra és a valóságos élet között. A közmunkapyogrammot egyes befolyásos városatyák kívánsága szerint állítják össze s ez nincs mindig kellő összhangban az élettel és a polgárság kívánságaival. De nagyon távol áll, azoktól a kívánalmaktól, amiket a város szépsége, a város fejlődése és a közszükséglet követel. Itt van a Mészáros-utca, mely egyike a Krisztinaváros legfontosabb utcáinak, mert a Láncúidtól egyenesen a Déli- vasút raktáraihoz vezet. De megkerülve a Naphegyet, a mögötte fekvő völgy egyetlen közlekedési útja. És ez a fontos út teljesen rendezetlen. Se gyalogjárdája, se kocsiútteste, sem pedig a Naphegyről beléje zuhanó utcák torkolata rendezve nincs. Itt minden utcasarok egy-egy halálsarok. Hogy ez így van, az természetes, mert az egész Naphegy rendezetlen, pedig tíz percnyire van a Belvárostól és ha csak egy kis városi gondozásban részesülne, a belvárosi kereskedővilágnak ez volna a lakóhelye. Most is épül, de nem szépük Tetején a tér rendezetlen, még csak valami ideiglenes rendezés sem történt a város részéről. A Mészáros-utca is csak éppen hogy ki van kövezve. Belső városi úi létére, szégyenfoltja a belső városnak.

Széli Kálmán-tér lesz a neve a Krisztina-körúti hurok környékének, még pedig a Dékán-utcától a jelenlegi Krisztina-körút 53. sz. házig és a páros oldalon a 6. számmal körülhatárolt területig. Üj számozás lesz tehát a Krisztina-körnton, melynek első háza a mostani 55-nél lesz es^ a páros oldalon a jelenlegi 8-as szám lesz a kettes. A Margit-körút pedig meghosszabbodik V a Dékány-uteáig lesz ez a neve. Ugyanekkor a II kerületi Narw-utca a Hargita nevet kapta.

SCiMíá&oU

A régi rossz úton kapaszkodunk föl autóval a Hármashat árhe gyre. Az Ürömi-utcából indul ez az autóút, de már az elején sok helyen oly szűk, hogy a szembejövő autók nem tudnak egymásnak kitérni. Ezt a részt most csinálják. Egy helyen új út indul belőle jobbra, ez a Mátyáshegyen átvivő új szerpentin út. Mi a régit választjuk. Olyan árokszerű vízmosásféle. Valahol feljebb egy fordulónál kút áll egy ház előtt. Nem is olyan mély, tiszta, jó vize van. Azt mondják, vízszegény a hegyvidék. Bizonyára nem geológus volt, aki ezt a kutat ásta. Hátha még szakszerűen fúrnák meg ezt a hegyvidéket. Döcögve, zökkenve vergődünk fölfelé, amíg egy fordulónál hidat érünk. Sötétben tönkremenne itt az autó, mert a híd deszkapadja beszakadt és köveket kell hordanunk a lyukba, hogy átvergődjünk rajta. Kemény Lajos vegyész- mérnök ismeri az utat és az autója elpusztíthatlan. Ö maga vezeti. Bent a kocsiban 0 róva Zsigmond, az óbudai városatya dorombol és a polgár- mesterek családfáját viszi fel egészen az angyalokig. Mellette felesége, a széphangú Bodó Klári trillázik, mintha bitumenes úton járnánk. Keserves nekirugaszkodás után, nagy ■ kerülővel, rátérünk az új^ útra. Innen már csak egy macskaugrás a Hármas" határhegy új kilátója, tulajdonképen a Budapesti Sportegyesület túrista- háza. Hirtelen megfordult velünk a világ. Mi mindig alulról látjuk a Hármashatárhegyet, valami utólérhet- len magasságban és messzeségben. Most itt van alattunk a Duna és az a sokezer apró ház, ami közelről mind nagy bérpalota lehet és amit úgy hívnak, hogy Pest. Szemközt velünk van Újpest. Az Óbuda—Hungária-kürúti új Ind iránya tisztán látszik. Nagy haszonra van itt kilátása Budának. A hídépítés eltart 8—10 évig. Sok száz kéznek ad munkát, sok száz fejnek munkaalkalmat és sok régi viskó helyére új palota kerül a hídfő környékén, a hozzávezető nagy utakon. Sok ilyen putri ki is van már sajátítva. Mégis . . . Újpest, fogja leszedni ennék a tejnek a tejfelét. Ott ugyanis nincs vasárnapi munkaszünet, ott vasárnap is nyitva vannak

a boltok cs a hétköznap elfoglalt munkásnép ott fogja elkölteni heti keresményét vasárnap. Szomorú kilátások Óbuda rovására. A városatya Orovában megmozdul, a hivatali lelkiismeret. Vagy be kell kapcsolni Újpestet a székesfővárosba, hogy ott se legyen vasárnapi árúsítás, vagy pedig . . . Los von Pest! Ki kell kapcsolni Óbudát Budapestből és meg kell engedni, hogy ott is nyitva lehessenek a boltok vasárnap. Dehát mindez nem sürgős. Még nem épül a Ind. Most még csak a kilátást mérlegeljük. Nem azt, amit látunk, hanem azt, amit nem látunk. Amit látunk, az se nagyon bíztató, mert fiatal még az erdő, körülöttünk alig egy arasznyi, olyan, mintha dudva lepné a hegyoldalakat. Óbuda felől szép murvás sétaút kanyarog fölfelé, ide a kilátóhoz, de sehol egy pad, sehol egy pihenőhely. Csak kilátás van szép, a sok rossz kilátás mellett.

Mi történik a Villányi-útón?

— kérdezi tőlünk, egy kelenföldi öreg polgár, aki megérte, liogy a Kelenföldön megindult az építkezés. Valami kétkedő bizakodással azt kérdezi, hogy nem földalatti vasút épül-e ott a Villányi- utón, mert az út közepét kivájták, embernyi mélységre. Mivel hogy tényleg épül a Villányi-úti villamosvasút az út közepén és — állítólag — oly vizenyős ott a talaj, azért kell két oldalt cementfal között zúzott terméskővel legalább egy méternyire feltölteni és csak azután építik így, erre a biztos szilárd alapra a vasúti síneket. A kiemelt földből úttöltése- ket építenek a Lenke-út felé, töltik a feneketlen tavat, amely pedig ideális strandfürdőnek kínálkozik és töltik azt, a nagy körteret, amely a Lenke-út és Át- lós-út metszeténél fog kialakulni, egy kissé furcsán, mert ferde szögben metszi egymást a két út és nem. derékszögben. Ott különben is be vau szögezve a világ. Az a rettenetes vasúti töltés, amely az alsó budai medencét, amely geográfiai!ag éppen olyan amfiteátrumszerűleg van elrendezve, mint az óbudai felső medence, — derékon vágja ketté, minden különösebb ok és hivatás nélkül. A gellérthegyi és a sasbe- gyi nyaralók régen a pokol fenekére kívántak, minden az orruk alá füstölő vasutat, azoknak igazán nem kell az a kelenföldi pályaudvar. De kellene a vasút a Budafoki-út mentén épült gyáraknak, ahol a városfejlődés rendje szerint a csepeli nagv kikötővel szemben, önkéntelenül, de bolt biztosan szintén kikötőváros fog épülni. Az összekötő hídról le kell kanyarodnia ennek a vasútnak, még a Fehérvári-út előtt a Duna- part felé és az ott, épült gyárvárosnak és kikötőnek kell a szolgálatába állania. A kelenföldi pályaudvart vagy be kell szüntetni, vagy áthelyezni a Buda belsejében lévő „Délivasút” állomásra és Albertfalva határában építeni egy új elosztópályaudvart, ahonnan ezek a vonalak kiágaznának: Pest felé, Budára, Bécs felé, Dombóvár felé és a Balaton felé. Ezt a szörnyű gátat, mely a kelenföldi medence alsó részét faluvá süly- lyeszti, hozzáférhetetlenné teszi az Erzsébct-sósfürdőt és a keserűvízforrásokat, okvetetlenül és mielőbb le kell bontani. Az építkezés rohamosan megindult a vasúti töltéstől északra, de az alsó résszel a töltésen túl nincsen semmi összeköttetése. Holott, ha a Boráros-téri híd tengelyébe sugárútat építene a város a Dobogó-dombra, akkor megindulhatna egy karlsbadi fiir- dőtelep kiépítése az Örsödi völgyben a világhírű keserüforrások völgyében.

Etzelburg

Adatok Attila vára, Etelvár eredőiéről

Újhegyi Bcla nyug. m. kir. Őrnagy 1892-ben Temesváron megjelent alapos tanulmány alapján írt „Budavár keletkezése és hadtörténelmi múltja” című munkájában olvassuk:

„A nagy népvándorlás korszakában Pannónián előbb e, markománok, ezek után a vandálok vonultak át, akiket a IV. század vége felé a nyugati gotok követvén, a rómaiakat e tartományukból kiszorították, az utóbbiak tehát Itáliába vonultak vissza, isteneiket is magukkal vivén, csak Nemesist, a bosszú istennőjét hagyva hátra.

Hunok és Etelvár. Habár a gótok Pannóniát alig egy félszázadig buták, nevüket az Aquincum fölött nyugatra emelkedő (most óbudai szőlőhegy) hegység keletnek kiugró sziklaormára épített vár által mégis megörökítették, mely, amidőn az V. század első felében a hunok Pannóniát elfoglalták, Etele királyuktól „Etel- vár”-nak neveztetett, noha, Etele mint azt Priscus retor naplója után dr. Salamon Ferenc egyet, tanár alaposan kimutatta, ritkán tartózkodott Eteivárott, hanem Szeged környékén a Tisza mellett, keleti pompában díszlő fapalotájában lakott”.

Majd a következőket írja:

„Később Etelvár a királynék nyári és özvegyi tartózkodási helyéül szolgálván, Borbála királyné 1425-ben a bécsi polgármesternek, Holtzer Jánosnak írt, hogy cserépfödő mesterembereket küldjön „auf dasz Wir unsere Eczelpurg renoviren lassen können”.

Az Ofner Stadtrecht-ben betű szerint ez áll: „Dy Eczelpurger haben sich sebs sundenlich verprieft von wegen der fremden wein, das sy dye selben nickten thuen verkaufen”. Kétségen kívüli, hogy a budai polgárság az „Eczelpurgerek” név alatt az óbudaiakat értette. (L. Rupp és Palugyai.)

Újhegyi munkája 14. oldalán a következőket írja a honfoglalás idejéről, „Buda fejlődése” címen:

„A vezérek valószínűleg az Etelvárban laktak, amit az is látszik megerősíteni, hogy Árpád állítólagos sírja, az Ecclesia Alba, annak közelében volt. Geyeli, vagyis Geyza vezér (972.) német gyarmatosokat hívott az országba, Buda (t. i. a mai Óbuda) is kapott új lakókat, akik - miután a római városnak kivált északi része már rombadőlt — a létező várostól délre új városrészt, építettek, amely Szent Jakab nevet kapott. I. István (a szent) király építette a Szent Pétcr-Pál templomát Óbudán, amelyet I. (szent) László prépostságra emelt, de a város gyarapítására II. Geyza tett legtöbbet s az ő uralkodása alatt épült a mai Buda-ujlaki plébánia mögötti hegyen a prépostság vára, mely királyi helyőrséggel bírván, parancsnoka a sz. Péter-Pál káptalan fennsőbbségének elismeréséül, évenként egy márka aranyat tartozott fizetni. III. István (1161—1173.) és III. Béla (1173— 1197.) uralkodásaik alatt a város úgy jólétben mint kiterjedésben gyarapodván, már a felső liévvizig (azaz a mai Császárfürdőig) ért s miután III. Béla névtelen jegyzője a várost valószínűleg a prépostsági vár folytán „Budavár”-nak nevezi, a legtöbb történetíró ezt a várat mintegy háromnegyed századdal később a Pest Újhegyen keletkezett Budavárral téveszti össze. Az utóbb nevezett kot király Eteivárott lakván, jelenlétük befolyása nem is maradt eredménytelen, de minthogy útódaik — úgy mint első királyaink — ismét Esztergomban és Yisegrádon tartottak udvart, Buda fejlődésében ismét pangás állott be”.

A mai Budavár csak a tatárok dúlása után keletkezett, amikor IV. Béla Veglia szigetéről visszatérve, a Pest-Uj hegyen várat és a maga részére palotát építtetett, amelyet eleinte „Uj Buda”, gyakrabban „Pest- újvár”, azután „Nagy Buda”, végül egyszerű Buda névvel neveztek, a régi város azután Óbudának neveztetett. Míg az új főváros, mint Újhegyi írja, mely a pestvári határon létesült, a németektől azonnal az „Ofen” nevet kapta, Óbuda még sokáig neveztetett Etzelburgnak és csak idővel jutott rá az Alt-Ofen név.

Ha Attilának szobrot akarunk emelni, akkor erre a célra a legmegfelelőbb az a hely, ahol a róla elnevezett vár állott és ahol a honfoglaló magyar vezérek és királyaink egy része lakott.

A hatalmas méretű szobor úgy lenne elhelyezhető, hogy úgy a Mar- githídról, mint az újonnan épülő óbudai hídról látható legyen.

Eperjessy István dr.

Sürgős az óbudai híd

írta : Dv. LUGtóAYER JÓZSEF,

a Budai Ingatlantulajdonosok Egyesüleié-nek társelnöke

Rakovszky Iván volt belügyminiszter, aki most a Közmunkák Tanácsának elnöke, rámutatott arra, hogy a főváros helyes irányú fejődésénei?: egyedüli megindítója az óbudai híd megépítése. A híd sürgős felépítését ma már nemcsak a híd környékének, hanem az országnak s a kontinensnek érdeke is megköveteli.

Ma, amikor csak a Hangya szövetkezet teherautói egy évben 350.000 kilométeren felüli ■ utat tesznek meg, vagyis a föld egyenlítő körüli átmérőjét hétszeresen haladják meg, akkor a Duna jobb- és balpartja közti teherforgalom túlnyomó részének lebonyolítását nem lehet egyedül a Mar- githídra szorítani.

A Duna—Rajna csatorna híradások szerint 1930. évben elkészül. Létérdekünk, hogy e réven belekapcsolódjunk nemcsak délnyugatnak kelet felé, hanem északnyugatnak délkelet felé irányuló forgalmába is.

A csatornát amerikai tőkével építik meg a németek s ezzel sikerül békés gazdasági úton a közvetlen összeköttetést délkelettel megteremteniük, amit a háború alatt csak átmenetileg tarthattak fenn.

Ebből a forgalomból kedvező földrajzi fekvésünknél és éghajlati viszonyainknál fogva minden előnyt ki kell aknáznunk.

Hadrian római császár alatt az Aldunától a Rajna torkolatáig megépítették a nagy szárazföldi közlekedési utat, most sikerül a vizi utat is megteremteni.

Amint a rómaiak idején a nagy országút megvédése s kereskedelmi kihasználása érdekében nemcsak Óbudán, Aquinkumnál, hanem minden alkalmas helyen hídfőket építettek ki, úgy most a nagy viziút mentén kitűnő autóutat és számos hidat kell létesíteni, hogy a vizi forgalom megfelelően tápláltassék a helyi közlekedés révén.

Hogy a híd építésére nincs pénz, kifogás nem lehet, mert eddig nem közvetlen gazdasági célú intézmények kiépítésére és létesítésére a győztes államokhoz viszonyítva igen nagy áldozatokat hoztunk, míg a gazdasági befektetésekre semmit sem fordítottunk. Bécs épít hidakat a Dunán, ezzel szemben mi a pesti Margithíd- főtől Szobig, az ország határáig a Duna jobbpartjára teherkocsival át nem juthatunk.

Ezért a dunai közlekedést előmozdító hidakat, elsősorban az óbudai hidat, ha arra fedezet nincs, külföldi kölcsön útján is fel kell építeni, mert ha a négy nagy termékeny medencét összekötő Duna forgalmát a szükséges módon elő nem mozdítjuk, a népek gazdasági harcában, ha egyszerre nem is esünk el, de idővel felőrlődünk. (Budai Ingatlan újság.)