Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)
1929-01-07 / 936. szám
XXVI. évfolyam, 1929. január 7. Budai Napló 25 év Buda történetéből Huszonöt év munkájából gyűjtöttük össze a huszonhatodik évfolyamba lépő Budai Napló szerkesztősége, az itt újból lenyomatott közleményeket, annak bizonyságául, hogy lehanyatló Buda újbóli fölvirágoztatása, jobb sorsra érdemes polgársága jóléte érdekében folytatott küzdelmünk nem maradt gyümölcs nélkül. A közlemények keltezése bizonyítja, hogy sok-sok évvel ezelőtt fölvetettük már azokat az eszméket és gondolatokat, amelyek ma a budai köztudatban élnek, megvalósításra kívánkoznak. Férfikorom javát ennek a munkának szenteltem, ebben megöregedtem, önmagamat elkoptattam. Mint a sötétben gyújtott gyertya, mely — ha világít — önmagát sorvasztja. Sokszor csalódtam emberekben, intézményekben, — sok lelkes, igaz barátot szereztem Budának. De beleöregedtem, és öreg vállaimról edzettebb, munkabíró, fiatal vállakra szeretném áttenni ezt az örökséget, hogy gondos kertésze lehessen utódom azoknak a gyönge hajtásoknak, nehezen izmosodó csemetéknek, amiket a Budai Napló ültetett Buda szebb jövőjének virágos kertjébe. Sokáig jártam e kertben egyedül, mcgértetlenül, — aki utánam jön, már táborral indul. En ugart szántottam, bozótot irtottam, magokat ültettem, -— ő már kikelt vetést talál, lombosodó fák árnyékában jár. Az én kezemet még megvérezte a vadrózsa tövise, lábamat felmarta a csalán, nehezen jártam, — őt már rózsák várják, nemes gyümölcs hull az ölébe. Már virágos a kert! ... és én, az öreg kertész, lassan elmegyek ... Viraág Béla. Ösmagyar fürdőélet Már a görög udvarnál Bizáncban is keresett" cikk volt a magyarok által készített bőrfürdőkád, ami azt bizonyítja, hogy a magyarság a ,meleg gyógyforrások vizét távoli vidékről hozta betegeinek. Ázsia tele van különféle forróvizű gyógyforrásokkal és ez fejleszthette ki a bőrkád-ipart, mert a nagytudású mágus papok egyúttal a nemzet orvosai is voltak és hirük messze földre elterjedt. A gyógyvizek hatását a mágusok már akkor felismerték, amikor más népek még alig használtak ilyen fürdőket. A fürdőt megbecsülte maga Árpád fejedelem is, mert Anonymus krónikája szerint amikor átkelt a Dunán a magyar Rév-nél, a Duna mentén felmenvén, a felső meleg forrásoknál ütött tábort, valószínű csak azért, hogy megfü- rödjön honfoglaló vitézeivel, mert a magnum áldomást azután északabbra, a mai Óbudán tartották meg, amelynek huszadnapra szakadt csak vége. Az első táborütés helyén alakult Felhéviz (a mai Lukácsfürdő helyén), ahol már 1176-ban a János vagy keresztes lovagoknak van a Szentháromságról elnevezett kolostoruk, templomuk, kórházuk és fürdőjük, amely szép épülettel volt körülvéve. Felliéviz jelentősége a mai Császár- és Lukácsfürdő helyén az Árpádok alatt nagyon emelkedett. II. Géza idejében és később is ez volt Budának a vásárhelye. Forgalmát emelte a rév, amely a Margitsziget alsó csúcsának érintésével a (pesti) balparton levő Jenő községgel kapcsolta össze. Felhéviz első virágzása Zsigmond- dal ért véget és a Jagellók alatt lesz újra divatos. Ezüst fürdőkádat, amely párja volt egy ezüst bölcsőnek, kapott pazar hozományában kedves nászajándékul Erzsébet királykisasz- szony, II, Endre és Gertrud leánya, a későbbi Szent Erzsébet, Lajos thüringiai őrgróf felesége. Nyugat-Európában a fürdés akkoriban nem nagyon dívott s legfeljebb a fakádakat ismerték. Ezért csodálták meg a keresztes hadakkal itt járt külföldiek a mi fürdő- medencéinket, a kőfürdőket. Érdekes különben, hogy Szent Erzsébet legkiválóbb életírója, Monta- lambert szerint a Thüringiába került magyar műkincsek nem té- vetsztették el hatásukat a nyugati iparművészeire. Az utolsó nemzeti király II. Lajos, a felhévizi fürdőbe járt a várbeli palotájából s ott külön borbélyt is tartott, de aligha azért, Buda világfurdó hogy szép selymes szakállát megigazgassa, hanem, hogy a borbély, aki orvosszámba ment, kéznél legyen, ha a király roskatag egészsége megkívánja. Téli időben a hévizet a várba hordták fel, ahol fűszerekkel megtoldott fürdőt készítettek a királynak. — Ahol ilyen kultúrája van a fürdőzésnek, ott alapja van a világfürdőnek. (1906 jan. 12.) 450 éves jelsző már: Buda viíágfairdő! Érdekes hírt közöl velünk egyik kiváló történetírónk, aki most kutatja Mátyás király korát, A nagy királyt, aki Erdély száz gyógyforrását ismerte gyermekkora óta, aki klasszikus műveltsége és trónját körül álló olasz tudósai révén tudott Róma nagyszerű fürdőiről, — nem hagyhatták különös gondolatok nélkül a királyi vár tövében fakadó gyógyforrások és csak serkentő alkalom kellett hozzá, hogy e fürdőkről — az ő nagyságához mért — terveket ne szőtt volna. Lapunk tudós barátja, a következő érdekes és alig ismert adatot közli, a budai gyógyvizek ügyében folytatott tevékenysége alátámasztására: Buda világfürdö programmját már Hollós Mátyás király dolgozta ki akkor, amikor neje Beatrix súlyos betegségben — a bécsi orvosok tanácsára Baden- ben töltötte a nyarat. Mátyás király rövid időt töltött a zöld erdőkkel övezett kies fürdőhelyen, amelyet már Aeneás Sylvius leírásából ismert s amelynek mintájára a Budavár alatti hévizek bőséges meleg forrásai közül világraszóló gyógyfürdő- helyet szándékozott létesíteni. Építészeit, kertészeit, humanistáit, orvosait magával vitte Ba- denbe, hogy tervrajzokat vegyenek fel, tanulják meg a kúra használatát, a fürdőberendezés, a meleg és hideg zuhanyok, a forró levegő és hevítő s hűtő készülékek mechanikáját. Hatalmas terveket szőtt arról, hogy a budai hévizeket körülépíti nagyszerű csarnokokkal, valóságos római fürdőket rendez, felépíti Caracalla thermáit, hogy az egész világ betegeit odacsődítse a magyar királyi székhelyére.” (1904 nov. 27.) Ivó-Kúrát! Ritka alkalom kínálkozik arra most, hogy a jóhiszeműen piacra dobott jelszót: — Buda világfürdő! — valóra váltsuk. Lehanyatlott Budának, leromlott őspolgárságának eminens érdeke, hogy ezt a kérdést a városházán reálisan, modern világfelfogással és nem azzal a szokásos sablonnal intézzék, amellyel oly gyönyörűen tudnak ott mindent agyonütni. Szakítani kell azzal a maradi felfogással, hogy Budapestet ipari és kereskedelmi központtá kell kifejleszteni, mert természeti kincsei önmagukat fejlesztik ki. A helyzet éppen fordítva áll. A természetadta kincseket, elsősorban tehát a mi világhírű gyógyforrásainkat kell európai stílusban kifejleszteni és itt aztán sokat tehet a város és az állam. Csakhogy ide is nagyon öntudatos, gondosan előkészített terv kell, mely nem abból áll, hogy fölépítünk egy fürdőt, hátha attól kedvet kap a többi. A gyógyfürdők érdekében egész Budát át kell építeni. De nem a városházán készült sablonos tervek szerint, amiket 8—2-ig ki kell gondolni annak a szegény segédmérnöknek, akinek ezt az aktát kiosztják. A gyógyfürdők ügyében is változtatni kell a hivatalos és közfelfogáson. Mert eddig mindig a gyógyfürdőkre fektették a fősúlyt, holott az ivókúra adja meg a világhírt. Európaszerte sok a fürdésre alkalmas forró gyógyforrás, de az ivásra, a belső kezelésre csak kevés van s ennek köszönheti világhírét Karlsbad és a többi ivókúrára berendezett gyógyhely. Nálunk ezzel nem törődött senki. Legkevésbbé az illetékes hivatalok 8—2-ig. Világhírű a keserűvizünk s egymaga alkalmas volna arra, hogy Budát világfürdővé tegye. Ám a forrásnál keserűvizet Budán még nem ivott senki. Érelmeszesedés ellen egyetlen egy forrás van a világon: — a budai Mária forrás. Alig van Budapesten ember, aki tudná, hogy az Újlakon van, az Ürömi-útón egy elhanyagolt udvarban. A legtöbb ember azt sem tudja, hogy van ilyen forrásvíz Budán s legtöbben csak a francia akadémia tudós professzorainak nyilatkozata útján értesültek róla. Csak épen az Erzsébet-híd melletti Hungária-forrás számára épült fel a kis ivócsarnok, egy lelkes, ügybuzgó tisztviselő erőszakoskodása révén, akit majd agyonütöttek azért, hogy egy-két millióval többe került az építkezés, holott most' egy hét alatt többet jövedelmez ez a forrás a városnak, mint amibe az egész építkezés került! Akárhol fúrnák meg Buda földjét, —- forró gyógyforrások fakadnának a nyomán, enyhülést, gyógyulást nyújtva minden betegségre. Mert Budapest a gyógyvizek városa, ezt így kell köztudatba vinni, és nem úgy, hogy fürdőváros. Ez utóbbi magától jön azután. A jánoshegyi kilátó körül épülő klimatikus fürdőtelep a legideálisabb nyaraló hely. Párisban Eiffpl-tornyot építettek, de a mi Gellért-hegyünkön ma is egy félig lerombolt citadella éktelenkedik és a hivatalos észjárás nem tud vele mit elkezdeni. Az istenadta művész Mcdgyaszay István Párizsban elnyerte az első díjat azzal a tervvel, amit a Gell értre szánt, csak úgy — minden hivatalos támogatás nélkül. A copfot kell levágnunk a város ósdi parókájáról, hogy felszabaduljon ez a város a lidércnyomás alól, mely alvásra késztet mindent. Az olló most jó kezekben van. Ripka Ferenc főpolgármester nem a szundikálás embere és ha levágja a copfot, ki fogja tárni a zseniális emberek előtt a városháza kapuit, hogy a sablontól megdohosodott irodákba modern friss levegő sodródjék és fölébredjen, talpraálljon minden alkotásra kész akarat és erő. (1925. aug. 28.) Buda világfürdői programmját majd kidolgozzák az arra hivatottak, — mi csupán egy-egy eszmével, gondolattal, tervrészlettel járulhatunk hozzá. Ilyen volna a Margit-rakpartnak fürdőparkká való átépítése. Most sivár a képe. A széles utat nyáron perzseli a nap, télen jéghideg szél öli gesztenyefáit. így nem sokat ér s elvész a gyakorlati élet számára. Ellenben, ha öntudatos fürdőprogrammal az egész Dunapartot a Gellért- fürdőtől a Császár-fürdőig fürdőparkká alakítanák át, ebbe gyönyörűen illeszkednék bele a Margit-rak- part. A Műegyetem előtt, az a némileg parírozott Dunapart fogalmat ad arról, hogy a közönség mily gyönyörűséggel keresné fel a világfürdőhöz méltóan parkírozott Dunapartot. A Margit-rakpart kocsiútjának a fele, a második fasor mentén fekvő séta- úttal, középen dúsan gyepesítve, fölvirágozva, rendkívül föllendítené ezt a gyönyörűen szép, de elhagyatottságá- ban legszomorúbb dunaparti részt. A villamos sínpárt a házak felé kellene áthelyezni, csekélyebb forgalomra számító, szűkebb kocsiúttal. A Lánchídfő melletti részekről teljesen ki kell szorítani a villamost. A Margit- rakparttól, már a Halász-utcán át a Fő-utcára kell kanyarodnia és a Lánc- híd-utcán át haladni egészen az Ap- ród-utcáig. Vagy pedig ki kell helyezni végig az egész vonalat az alsó rakódópart fölé, úgy, mint a pesti korzó mellett. Ez sem volna baj, mert alatta raktárhelyiséghez jutna a hajó- forgalom. A Margithíd feljárója alatt szintén létesíteni kell átjárót, mint az Erzsébet-híd alatt, mert hisz^ úgy is rendezni kell a Margit-híd két fejét, mivel ilyen falusi módon nem maradhat. Ezzel aztán a közönség a Császár-fürdőtől már kész parkon át jut a Pálffy-térig, ahol a közúti vízgyűjtő-kriptát át kell alakítani hozzáépítéssel kedves külsejű kioszkká, a várkerti kioszk pandánjául. A teret pedig parkírozni és szabályozni kell. ínnen a sivár Margitrakpart, mint a gyönyörűséges park vezetne végig, a Lánchídon túl a Döbrcntei-térre s onnan a Gellért-hegy alatt már létesített park felhasználásával a Gellért- fürdőig és föl a Gellért-hcgyre. (1910 szeptember 22.) Sír an d-fürdő Évekkel ezelőtt Szapáry Pál grófnak figyelmébe ajánlotta egy tervét a napi sajtó egyik munkása, mely terv akkor a Credit Lyonus igazgatójához került, sőt annak egyik tagja ez ügyben Budapesten is járt. E terv egyik része egy strandfürdő létesítése lett volna a Római-fürdő mellett fekvő Dunaparton. Két nagy hotel, az egyikben étterem, a másikban kávéház szegélyezte volna két végén a strandot, ahol a Római-fürdő forrrásvize a Dunába ömlik s enyhítette volna a folyóvíz hidegét. Hajón, vonaton és villamoson megközelíthető e hely, mely csakhamar közkedveltté vált volna. Most újból felmerült az eszme, nem ily nagy arányokban ugyan s ha alkalmas helyet keresünk strandfürdő számára, ismét csak ez a terület jut érvényre, mert a város alatt, délen a főváros szeny- vízével vegyült víz már nem igen alkalmas e célra. Ez pótolná nálunk a bécsi Gänselhäufel és a berlini Wannsee ismert szabadfürdőket, amiket ott óriási közönség látogat. (1913 ápr. 23.) Világhírre méltók a budai ásványvizek, melyek nagy része — sajnos — idegen kézre került. Csakhogy az idegenek értették a víz értékesítésének módját s ma a budai keserűvizek a világpiac legkeresettebb cikkei közé tartoznak. Mióta a város modem vezetés alá került, a városházán is keresik azokat az értékeket, melyek eddig parlagon hevertek, vagy idegen érdekeket szolgáltak s így került sorra a legértékesebb budai ásványvíz- forrás, a Hungária-forrás, melyről eddig kevesen tudtak. Kiváló gyógy- erejét bizonyítja, hogy nagyemlékű gróf Andrássy Gyula, a volt külügyminiszter, báró Korányi orvostanár ajánlatára, halála napjáig ezt a vizet itta, pedig neki igazán módja lett volna megszerezni a világ bármely jobb ásványvizét, ha ilyen létezne vesebajok és gyomorrák ellen. Ez bizonyult legjobbnak, valóságos áldás. A Hungária-forrás a Rudas-fürdő mellett, az Erzsébet-híd feljárója alatt fakad, ahol a hídépítéssel_ egyidejűleg kiilönfülkét építettek neki. Idejár _ a székesfőváros gyomorbeteg, vesebajos népe, pohárral, kancsóval és hordják szét ingyen ezt az áldott vizet. Most hogy híre ment, hogy a város palackozni fogja ezt a forrásvizet is, bizonyos ijedelem fogta el a szegénysorsú betegeket, attól való féltükben, hogy az ingyenes használatot eltiltják? Többen levél útján kértek erre nézve megnyugtató választ s mi rögtön utaltunk a Rudas-fürdő humánus főorvosa és igazgatója, dr. Sass 1st-
