Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)
1929-12-22 / 978. szám
II BUDAI NAPLÓ a vidéket, ahol a telek ára évekig nem tudott emelkedni, ahonnan minden új telepes menekülni igyekezett. Régi és új temetők környéke maradt sárga pusztaság Buda térképén, amiket megszaggattak a vadvizek veszedelmes árkai. Az egész világon előbb megcsinálják annak a vidéknek a szabályozását és rendezését a térképen és a valóságban s az így lefektetett keretekben nyugodtan fejlődik, terjed és nő a város, csak éppen Budapesten csinálják fordítva: •—• felnőtt egy világváros, de még ma sincs szabályozási térképe. Máshol a város vezetősége gondosan figyeli, hogy mely irányban terjed a város és ott sietve megépíti a közműveket: utcákat, csatornákat, víz- és gázvezetéket, hogy a közönség nyugodtan építkezhessen. Különös csatornák Még az idegeneknek is feltűnt nálunk, hogy itt előbb megcsinálják az utat, hogy aztán újból felássák és megcsinálják a csatornát. Ha ez is elkészült és rendbehozták az úttestet, akkor jön a gázcsőfektetés, vagy a vízcső és mindig és mindig bontják az úttestet, hogy ismét rendbehozzák. Azért ne csodálkozzék rajta senki, hogy ennek a városnak olyan rengeteg adóssága van. De aztán az is különös, hogy a csatornákat milyen különös rendszer szerbit építik. A Lipótmező lejtőin végigmenő utak közül pont azt látták el csatornával, amely a legmagasabban fekszik. A Iiidegkúti-utat. De szigorúan megkövetelték a mélyebben fekvő telektulajdonosoktól, hogy a házuk szennyvizét levezető csatornákat — hegynek föl — a felettük elvezető főcsatornába kapcsolják bele, mert a szennyvíznek az útmenti árkokban nem szabad lefolynia. De mit tesz Isten? A szennyvíz nem akar hegynek fölfelé folyni, minden városházi parancs ellenére. Igaz, hogy az érdekelt felek és háztulajdonosok ez abszurd-terv ellen anké- teztek, deputációztak, kérvényeztek, de nálunk a hivatalokban nem hallgattak a józan szóra. ^Csak egy példát. Mélyen a Hideg- kúti-út csatornájának szintje alatt áll a Holtzspach-penzió. Megengedte a város, hogy ott 20 fürdőszobát építsenek a vendégszobák számára és a szennyvíz (20 fürdőszoba eleget produkál) vígan folyt le az Ördögárok felé. De jött a szigorú parancs a városháza egyik bölcsétől, hogy az útmenti árokban nem lehet levezetni ezt a szennyvizet, e célra ott van a Hidekúti-út csatornája — igaz, hogy 3^ öllel magasabban. Iíoltzspachék kétségbeesve járták a városházát, de nem volt pardon és Holtzspaehból végre is kifakadt: — Hát mit csináljak ezzel a rengeteg szennyvízzel? . .. Megigyam? És ilyen hegyháti csatorna sok van Budán. A nagy csizma Hagy áldást hozó cél az — idegen- forgalom. Csakhogy ezt is fordítva kezelik ebben a városban. Megvan a gomb:-— az idegenforgalmi hivatal, — de hol van hozzá a kabát? A budapesti idegenforgalom Bécsben döglik meg. Abból, úgy, ahogy csinálják, sohasem lesz kabát. Olvasom, hogy egy kis német városban, Döbeln-ben a susztercéh 600 éves jubileuma alkalmából egy mesébe való csizma készült. A remekműnek Wallenstein-csizma formája van és hat méter magas. Talpához két mázsa talpbőr kellett, a szárához pedig tíz tehén bőre is alig volt elég. A kis város cipészei közül naponta felváltva öten dolgoztak a csizmán és így sikerült két hónap alatt elkészíteni. Most egész Németország a csodájára jár. Eddig 60.000 látogatót vonzott a városba. Egy csizma! Jó tréfa. De eredeti és hatott. Mi van Budapesten, ami hatna? Évekkel ezelőtt azt ajánlotta a Budai Napló, hogy mint látványosságot, telepítsék át az Állatkertből a zergéket és kőszáli bakokat a Gellérthegy Dunára néző sziklás oldalára s ezt kerítsék el. Oda járna a város apraja, nagyja és az idegen is. — Nevettek rajtunk a városházán, pedig ez is fölér egy nagy csizmával. Az utolsó budai basa Mondjuk, hogy mégis idecsaljuk az idegent, aki jól felkészülve érkezik. Elolvasta az ország történetét és a németet, olaszt, meg a franciát is, megragadja az a gondolat, hogy itt ebben a városban van egy emlékezetes hely, ahol egy európai veszedelmet hárítottak el. A török uralom terjedését, mely egész Európát és kultúráját fenyegette. Európa testének ék alakban szegeződött itt Budán. 1686-ban ez a veszedelmes ék megtört s a törökök visszavonultak a Balkánra. Hősiesen védte Budát Abdurraman pasa és a török sereg akkor adta meg magát, amikor a hős pasa elesett. Ezen fordult minden. Az idegen ezt így tudja. Noshát, meg tudjuk mi neki mutatni azt a helyet, ahol a pasa elesett? Van ott valami emléktábla? Valami jel? Nincs. Pedig akkor egész Európában napokig zúgtak a harangok és futárok vitték Becsbe az uralkodók üdvözletét és szerencseldvánatát. Tabán romjai Tabán összeomlását nálunk helytelenül a Tabán szabályozásának mondj ák. Minden világváros csak akkor bontat le egy egész városrészt, amikor általános az a meggyőződés, hogy ez a városrész, lebontás után, rögtön fölépül. Kinek volt Budapesten ilyen meggyőződése? Senkinek, még Bárczy Istvánnak sem, aki zseniális ember, de nem ért a harangöntéshez. Amikor boldogult Rózsavölgyi Gyula alpolgármesterrel együtt nézegettük a városházán a lebontandó Tabán helyén épülő gipszmodellt, önkéntelenül megjegyeztem és meg is írtam, hogy reám ez a gipszmodell egy behavazott temető benyomását tette. Azóta sem tudok szabadulni ettől a gondolattól. De jellemző volt az alpolgármester akaratlan sóhajtása, hogy ki fog itt építkezni? A Lipótvárosban van a városnak néhány szép telke és éven- kint nyilvános árverést rendeznek azok eladására és -— szinte hihetetlen — ezeket a telkeket sem tudja a város értékesíteni. Ki vegyen hát telket a lebontott Tabánon? A pénzügyminisztérium napidíjasai? A B-listás tisztviselők? A esődbe menő kereskedők? Ki? Az egész tabáni akciót fordítva csinálták. Az ottlakó budai őspolgárságot szétszórták, hajléktalanná tették s helyükbe nem jött új polgárság, aki építkezett volna. A Tabán leomlása beteges kórkép, tükre a fordított városnak. Érdemes volna vele foglalkozni. Hol a szobor ? 1905 június 13-án az a gyász érte a nemzetet,^ hogy Budapest nagylelkű és nemesszívű jóakarója és pártfogója, József főherceg elhúnyt. A polgármester rendkívüli közgyűlést hívott össze és meleg hódolattal búcsúztatta el a nagy halottat és felhívta a tanácsot, hogy az elhunyt emlékének méltó megörökítése iránt minél előbb tegyen javaslatot, A tanács erre azt javasolta, hogy őfensége emlékére a Margitsziget valamely alkalmas pontján emlékszobor állítandó fel, amit a közgyűlés július 15rén egyhangúlag elfogadott, ,csak a szobor felállításának helyét tartotta függőben. Ma, 22 év múlva is függőben tartja azt a tanács, pedig adakozásra hívta fel a törvényhatóságokat és maga is húszezer koronát szavazott meg e célra. így járt boldogemlékezetű Batthyány Lajos gróf, az első magyar alkotmányos miniszterelnök, a nemzeti vértanú. Tanács és közgyűlés elhatározta,^ hogy Budapesten szobrot állít neki és negyvenezer koronát szavazott meg. Hol a szobor? Emberkinzás Apró esetekből is lehet nagy dolgokat következtetni és bevezetésül elmondok ilyenfélét, egyet-mást. A Sikló. Azért épült, hogy a gyöngeszívű, rossztüdejű és siető emberek hamar feljussanak a Várba. Tehát kényelmet és egészséget kellene szolgálnia. Már most az történik, hogy aki leszáll a Dunaparton a villamosról, annak legalább három emeletre kell felmásznia, amíg a Sikló kocsijába beülhet. A Dunától fel az utcára, az utcán fel az Alagútig, ott fel a Sikló várótermébe és ott is még néhány lépcső a kocsiba. Kiszálláskor még egy félemelet. A gyönge- szívű, rossztüdejű ember elfullad, amíg a Sikló kocsijába jut. Miért nem indul ez az utca szintjéről, vagy a Dunapartról? Akik ezt így felépítették, azok mindent rosszul csináltak ebben a városban. Az elrontott hegy Szabályozták a szerencsétlen Naphegyet és örökre elrontották. Szinte elképzelhetetlen, hogy itt, a város közepén, a Belvárostól alig 10 percnyire emelkedő domb miért épül be oly kínos lassúsággal. Itt kellett volna fölépülniök a legdrágább, legpompásabb villáknak és bérházaknak. Sokan foglalkoztak ezzel, sőt a Németh testvérek óriási vagyont is fektetve bele, igyekeztek leküzdeni a Naphegy iránt való közömbösséget és — mégsem ment. Ott lakik maga a főpolgármester is s így megvolna a szükséges támogatás is, de sohasem fog sikerülni ezt a dombot azzá tenni, a mire egyenesen hivatva van, mert — és itt vegyünk hosszú, mély lélegzetet — erre a dombra nem lehet feljutni. A város bölcsei szelíd lejtésű. utak helyett olyan meredek kapaszkodókat terveztek ide, hogy ember és ló kidől bele. Minden út egyenesen vezet föl a domb tetején íevő platóra, amit egy-két helyen lépcső- szerűen lehetett volna megoldani, esztétikai szempontból és a sietők kedvéért, de ilyen meredek utakat még Svájcban sem talál az ember. A domb keleti oldalán még talán megoldható ez a kérdés a Palota-tér és Tabán szabályozásakor és itt visz is föl a Szent János-térről egy elfogadható út, de a többin látszik, hogy irodában, térképen készült és megteremtője az a hatalmi téboly volt, amely diktátorokat tenyésztett ki a városházán. Ott nem volt józan beleszólása sem Palóczy Antalnak, a nagynevű városrendezőnek, sem másnak. Ott minden tanácsot kelletlenül letorkoltak. A mostani generáció pedig törheti a fejét, hogy ezen a sok szamárságon hogyan segíthet majd. Drága kaszálórét Fürdőhelyet park nélkül elképzelni sem lehet és — teszem azt — a Széchenyi-fürdőnek van is megfelelő gyönyörű parkja, az őt környező Városligetben. Viszont Budán, ahol 10 — tíz — fürdő van és néhány ivókúrára alkalmas gyógyforrás, azoknak együttvéve, összesen nincs annyi parkjuk, mint a Városliget egyötöde. Ez szomorú dolog, de így van. Segíteni ezen csak új parkok létesítésével lehet. Maga a természet szinte fölkínálja a Vérmezőt ilyen parknak, mely, ha kellő dísszel elkészülne, megadná Budának a fürdőhely jellegét. A Vérmező felső csücskét, a Marosutcánál el kell vágni s az így nyert darabra kell fölépíteni a kőszínházat, mert ez központi fekvés. A Vérmező többi részét parkírozni kell díszesen, szökőkútakkal, kávéházzal, vendéglővel, térzenével, sőt — ott lehetne fölépíteni elszórtan a néprajzi falut is. Minden elfér azon. a 20 holdas kaszálóréten, melyen most még a világ legdrágább szénája terem. Lehetne gyönyörű dunai sétautat létesíteni az összekötő hídtól a Rómaifürdőig, -—• ha a Margit-rakpart aszfaltsivatagját feláldozná a város és parldroztatná azt — ha a homok- és kőrakodópartot a Lukács- és Cszásár- fürdő Duna partjáról áthelyezné a túlsó oldalon levő „Vizafogóra”, —• ha kiépítené a villamost az óbudai Béesi-úton végig az óbudai vasúti állomásig és ezzel fölöslegessé tenné a dunaparti sínhálózatot. Fonák dolgok A Városligetet a város már így találta, József nádor volt annak pátró- nusa, nem merték elrontani s így aztán park lett belőle. De hallott-e már valaki valaha arról, hogy a közeli, budai hegyvidéken „hegyi ligetet” tervez a város? Szép az erdő, de a városi ember a ligetet szereti. Valahol messze, egyelőre megközelíthetetlen helyen, a Mátyás-hegyen, van a városnak 300 holdas, hatalmas parkja, de ki tud róla? Ki jár oda? Hogy menjen oda? Itt közel a Hűvösvölgyben, a Zugiigetbsn vagy a Német- völgyben kellene egy új Városliget, csakhogy — ha-há! — nem oda Buda! A kelenföldi medence veszi föl a Dunának szorított belső város fölöslegét, — hogy a csepeli szigettel szemben fekvő kelenföldi Dunaparton új kikötő és és új gyárváros fog fölépül- ; ni, — hogy jönni fog egy egészséges idő, amikor mégis áthelyezik a gyárakat északról délre, — hogy a keserűvízforrások körül mégis megépül egy magyar Karlsbad, — hogy egy világváros fejlődésében egy vasúti híd és egy vasúti töltés nem az örökkévalóságnak adott tételek, — hogy azt a vasúti hidat,, ha kell, két-három kilométerrel délre tolják el, — hogy a gyárvárosnak kell az áru- és teherszállító vasút és nem a sasadi villáknak, — hogy a vasúti töltés nem dísz, és ha ma adva van, holnap már nincsen adva, mint ahogy a régi szűk Hatvani-utca egy éjszakán át vált széles Kossuth Lajos-utcává, pedig adva volt egy sor drága ház, tízszeresen nlyan értékben, mint egy vasúti híd vagy töltés. A 70-es évek elején, egynéhány évvel Pestnek Budával való egyesülése után a kormány átírt a fővároshoz, hogy a Lánchíd tatarozásának költségeiből a főváros közönsége is vegye ki részét egy bizonyos hányadban. Az elnöklő polgármester pár szóval elfogadásra ajánlotta az ügyet s az aktát félretéve, már-már más tárgyra akart rátérni. Felpattant erre azonban a Kraxelhuberek vezére s pártja nevében élesen tiltakozott az ilyen fölösleges és könnyelmű kiadások ellen. Ékes németséggel előadott filippikáját e szavakkal fejezvén be: „— Für die paar Jahr die i noch zu leben hab is mir die Kettenbrücken so a gut.” Ennek a kis specerájosnak szatóesi világnézete annyira belevette magát már akkor a városháza légkörébe, hogy azt most már csak egy friss le- heletű fővárosi törvénnyel lehetne onnan kiirtani. Ócska beosztás Nem árt néha visszanézni a múltba és aki kezébe veszi — „Budapest szkfv. közigazgatása 1905-ben” — című munkát, különös dolgokat tapasztalhat. Nagyon aktuális például a főváros kerületeinek már 25 évvel ezelőtt az akkori polgármester által tarthatatlannak mondott beosztásának kérdése. Az idevonatkozó jelentés így szól: ,,A polgármester, mint az utóbbi években mindig, a közigazgatási bizottsághoz intézett 1 9 0 5. évi jelentésében is utalt arra, hogy a mai 'kerületi beosztás úgy a területre, mint különösen a lakosságra való tekintettel és a változott viszonyoknál fogva nem mindenben felel meg a közigazgatás akadálytalan és hatásos működése iránt joggal emelt követelményeknek és ez okból a fővárosi törvény revíziójakor okvetlenül szükséges a kerületek arányosabb, újabb beosztása és kik e r e kite s e.” Tehát már egy negyedszázad előtt sem felelt meg a beosztás s azóta a különbségek még feltűnőbbek. A holtak várnak Még egy klasszikus példát idézünk a már említett „Budapest szkfőv. közigazgatása 1905-ben” című munkából és kiírjuk szószerint a következő részt: „Igen sokat foglalkoztunk ez évben a régebbi, de még be nem fejezett vonaltervezetek ügyével. így az 19 0 5. ében adatott Iái a vasúttársaságnak a z óbudai temetői vonaltervezetre, valamint e vonal mentén létesíteni számdélcolt forgalmi telep, nemkülönben a kelenföldi forgalmi telep mellett létesítendő új forgalmi telep építése és üzletére vonatkozó engedélyokirat is, úgy hogy a z ó b u dali t emt öi v o n al megépítése ■— a III. kerületi polgárság régi óhajára — a kivitel s t á dium áh a jutói t.” Nesze neked Óbuda! Huszonöt év előtt már jelentette a város, hogy: „ ... a III. kerületi polgárság régi óhajára az óbudai temetői vonal megépítése a kivitel stádiumába jutott...” Ezt az ígéretet megismételte az első alpolgármester is a farkasréti temetőben, négy évvel ezelőtt, harminc tanú jelenlétében, amikor kijelentette, hogy: „...a farkasréti temetőbe már nem temetkezünk, hanem egyelőre az óbudaiba és rövidesen kiépítjük oda a villamos vasútat.. Óbudán pedig már földig érnek azóta a szakállak. VJRAÄG 3ÉL& KRÓNIKA Szerkeszti: R. RÉW SÁNDOR. Az utolsó János-est 1882-ben volt Budán. Nepomuki Szent János volt a halászok patrónusa. Ezt' ünnepelték akkor utoljára. Kedvesen emlékezik meg erről Pesti Históriák című könyvében Magyar Elek: A titokzatosan viliódzó Duna vizén ünnep készülődik. Fanda apó, Sing- hoffer mester legényei díszitik az Eskü-tér alatt horgonyzó halászbárkákat. Színes papiroslampion kerül a klasszikus csiga alakjára kun- korított hajóorrokra, a védőszent képét a hajófenékbe vezető ajtón apró libegő-lobogó mécsesekkel rakják körül. A budai oldalon kelepelő vízimalmok a Császárfürdőtől felfelé és a Sárosfürdőtől lefelé maguk is kivilágosodnak. A Lánchíd felől mozsárlövések szalvéja hallatszik, nagy tutajon égő lámpákat, fényárba borított óriási üvegcsillagot úsztatnak az öreg Duna közepén. Emlékezetére szent Joannes Nepomucenusnak, a hallgatás mártírjának, kit ama kegyetlen cseh király, Venceslaus a Moldva hullámárjába vettetett, minthogy nem akarta neki elárulni bűnét vagy bűntelenscgét a királyi asszonynak, az alázattal gyónó felséges hívőnek. ^ A halászok, mint afféle vizen élő emberek, általában komolyak, kevésbeszédűek, hasonlóan a patrónusokhoz s az bizonyosan nem haragszik meg reájuk, hogy a nevén k ünnepén a hagyományos ceremónia befejeztével egy kissé megoldódik a nyelvük. Vidám nótázás, muzsikaszó hallatszik a bárkákról, a bográcsban rotyogó pontyból, harcsából, kecsegéből fövő halpaprikás, a tálon gőzölgő, forró tejfellel nyakon öntött, sonkapörccel kicifrázott, pattogós túróscsusza, a kulacsban csobogó sashegyi borocska mellől. 1882-ben volt az utolsó ilyen János estéje a pesti Dunának. Az ősi Buda. A szerkesztőség kigondoló hivatalának megkönnyíti a munkáját az a tanulmány, melyből már idéztünk s melyből ez alkalommal kivesszük azt az eszmét, mely a budai Dunapartra vonatkozik. Jóhi- szeműleg mondja a tanulmány írója, hogy a budai rakodópart képe olyan, hogy a Spree partján Berlinbe, a Wien partján Bécsbe állítható, -— de magyar jellege nincs. Az új palotákon változtatni nem lehet, de a még lebontásra váró viskók helyére már csak úgy adjon építési engedélyt a város, ha történelmi vonatkozású stílusban készült terveket nyújtanak be. Mintegy központja ennek a Hun- gária-malom helyére épülő új Il-ik kerületi elöljáróság épülete volna, szép és magyar motívumokkal. Olyan Vajdahunyad-féle épület, vagy a Thököly kastély, mely egy csapással változtatna az egész látképen. Ha hozzávesszük még a Halászbástya kiépítését a Dunáig, egy magyar bazilikát a Batthyány-téren, akkor a Margithíd és a Lánchíd közötti rész már nemzeti karaktert kapna és ébredne benne az ősi Buda képe. Macskaforradalom volt 1842-ben Budán, írja egy régi krónika. A Pest és Buda között építendő Lánchídnak alapköve 1842 iki augusztus 24-én tétetett le, felséges V. Ferdinánd császár és király nevében főherceg Károly által. Báró Szína György és vállalkozó építőtársai 87 esztendeig fogják szedni a hídvámot. A János fővételi kéthetes országos vásárra (aug. 29) már jóelőre minden sze- dett-vedett nép is gyülekezett, elhozván magával egész háztartását. így történt, hogy Pest szabad királyi városban 1842-iki esztendőben a 85.000 lakosság száma 92.000-re emelkedett. A hétezernyi többséggel ám" majd annyi patkány is birtokába \4 Ite Pe tet és Budát. Még a septemvirális tábla (hétszemélyes főtörvényszék) termében is itt-ott felbukkant egy szemtelen patkány. Pedig ide kellett volna a nagytekintetű magisztrátusnak a fel égés vendéget elhelyezni. Nosza 1 hirdették a patkányok elleni ha-eot. Minden ember, aki egy macskát hoz magával és átadja a királyi ügvek igazgatói hivatalában, egy Vi ezüst forintot kap. Másnap háromezer ember akart első lenni egy vagv több macskával a J/4 ezüst foo .it részesülésében. A rettenetes tolongásban az akkor nagyszámú kóbor kutyák is résztvettek. Félelmetes ugatás és miákolás verte fel egvszerre a csendet, melybe az utcai suhancok is résztvettek uszításaikkal. A megfélemlített macskák megszöktek gazdájuktól. veszettül menekültek fákra, ablakokon át lakásokba be, mindent, ami útjukba került, összetörve. Az utcai macskaforradalom után valóságos vadászatot kellett rendezni a dühödt macskákra és 870-et lebunkó- zottan találtak másnap az utcákon. PROF.1 uras s/MUixOTli M A L*~G rOB13 ÉS LEGMEGBÍZHATÓBB VILÁGHÍRŰ MELFG V ZTEHVULÖ KÉSZÜLÉK! K Hí H nMtt Kaphatók!
