Budai Napló, 1929 (26. évfolyam, 936-978. szám)

1929-07-07 / 962. szám

I Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 24 pengő, félévre 12 pengő. Egy szám 50 fillér. Szerkesztőség és kiaddhivatal ;

I,, Bors-utca 24. Délután 5— 7-ig. Telefon: 502—96.

Felelős szerkesztő :

VIRAÁG BÉLA

Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 40 fillér. 20 mm. magas hirdetés 8 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő.

1929

július

7.

Királynők kertje

Mert valóban a királynők kertje volt annak idején, ahová üdülni vonultak az óbudai királyhegyen épült várkastélyból, — a Hunyadi-ház feje is ideépítette palotáját, — erdeiben remeték éltek, gyógyforrások bugyogtak, míg végül éppen az egyik kristálytiszta forrása után, melyet kőből faragott hatalmas disznófő díszített, Sauwinkel lett s csak a magyar lovagiasság változtatta ez a sertés- zúgot Zugligetté, ami aztán átment Buda németajkú polgársága nyelvén is Au-Winkelre.

A Svábhegy és Hűvösvölgy között ez a hegyvidék egyik legro- mantikusabb része és mintha a város is annak szeretné meghagyni, oly keveset tesz érdekében.

Nem törődik azzal más, mint a természet néhány rajongója és a

ZUGLIGETI EGYESÜLET

és annak lelkes vezérkara. Ez a ma már agilis munkát végző egyesület június hó 28-án tartotta a nagymultú FÁCÁN-vendéglŐ- ben

évi közgyűlését,

amelyen a tagok lelkesen vettek részt, hogy megvitassák ennek a kellően nem méltányolt, a város által eléggé ki nem használt, nyaralótelepnek rendkívül alkalmas hegyvidéki résznek szomorú jelenét, remélt jobb jövőjét, elmerengve dicsőséges múltján.

A közgyűlést igazgatósági ülés előzte meg, amelyen megvitatták a gyűlés teendőit. Amikor már határozatképes számban voltak együtt a tagok,

MANNINGER VILMOS dr.

megnyitotta a közgyűlést, amelyen részt vettek:

Manninger Vilmos dr.. egyet, tanár es neje, Zerkowitz Imre dr. ügyvéd és neje, Bernhard Győző min. tanácsos, W ulkó Lóránd kormány főtanácsos, Eperjessy István dr. főjegyző, Rosenberg Gyula^ dr. igazgató-főorvos, Hrabovszky József igazgató és neje, Révész Margit dr. főorvos, Fellegi József kereskedő, Sternischa Károly kereskedő és neje. Boros Gyula vezérigazgató és neje, Entele Ferenc dr. postaigazgató, Wladárezyk József dr- főorvos és neje, Singer Arthur fő- szerkesztő I., Tárogató-út 12., Virág Géza dr.^ ügyvéd, Török László dr. min. tanácsos, Bendiner Dezső, a dr. Renner-féle vízgyógyint. tulajdonosa, Juchs Emil építész, Langer Lajos és neje és mások.

Azután beszámolt a Svábhegyi Egyesület' jubiláns estjéről, melyet a Svábhegyi Szanatórium díszes termében ültek meg és ott szinte irigykedve látta a tagok lelkesedését. Önmagát es a tisztikart okolja, hogy a Zugligeti Egyesület tagjainak érdeklődését nem tudták kellő módon fölkelteni, de lehetséges, hogy az üdülni kiköltöző csalódok kerülik nyáron a társaságot és pihenni akarnak.

Az érdeklődés ébresztésére, a társadalmi élet felélénkítésére erősebb mozgalmat készül megindítani és segítségül hívja evégből a sajtót is. A tagszám emelése érdekében összeírja a zugligeti állandó nyaralókat, a telkek és villák tulajdonosainak neveit.

Eközben kézről-kézre jár a „Svábhegy” című díszmű, amelyre felhívta a közgyűlés figyelmét, mert a budai hegyvidék propagálására ilyen monográfiákat kell kiadni.

Ezzel megnyitotta a közgyűlést és fölkérte WLADÄRCZYK ' JÓZSEF dr. főtitkárt, hogy az igazgatóság évi jelentését terjessze elő, melyből kivesszük a következőket:

Az 1892-ben alakult Zugligeti Egyesület ma 37 éves. A világháború

és a forradalmak tönkretették a meglevő értékeket,' megakasztották az alkotó munkát. Azt a nagy lelkesedést, ambíciót, dolgozni, teremteni^ akarást, amely néhai Sigray Pál élén az egyesületet a háború előtt tüzelte, — kioltotta ez a szörnyen keserves idő és bizony még a világégés után^ is 8 év telt el, amíg 1926-ban tudatára ébredtek a zugligetiéig annak, hogy ha nem akarják, hogy a Zugliget elsorvadjon, ha nem akarják, hogy a mostoha néma gyermek szerepére sülyedjen,, akkor szervezkedniük kell. így vált szükségessé 1926-ban az Egyesület újjáalakítása. Évtizedes mulasztásokat kellett pótolni. Ezért fogadták szívesen azt az eszmét, hogy az összes hegyvidéki egyesületek egy táborba tömörüljenek, ami a „Szövetkezett Hegyvidéki Egyesületek” szövetségében sikerült is.

Azután ismertette a Szövetkezett Hegyvidéki Egyesületek kebelében és támogatásával benyújtott tavalyi

munkaprogrammot,

amelynek egy része a székesfőváros jelenlegi költségvetése terhére már megvalósult. Ilyenek többek közt a Széher-út kiépítése és csatornázása, a Kútvölgyi-út utolsó szakaszának megépítése, a Diósárok-út és a Budenz- árok csatornázása, a Jánoshegyi-úton létesített vízvezeték, a szennyvíz-ügy rendezése, a kiépített kocsiutak olajozása, pormentes szemétgyűjtés, er- dei útjelző táblák és térképes irányítók, továbbá madároduk és etetők felállítása, hernyók irtása, az erdei utak rendezése és állandó tisztántartása, a közutakról a hernyókat tenyésztő vadbokrok eltávolítása, mintegy 300 pad elhelyezése és a Normafa melletti szt. Anna-kápolna restaurálása.

Azután felsorolta a függőben levő kérdéseket, mint a Kuruclesi-út feltöltése, a Dániel-út és Zirzen Janka- út megnyitása, a Tordai-út kikövezése, a Szarvas-vendéglő előtti tér rendezése. Most folyik a Zugligeti kocsiút kiszélesítése, több tér rendezése, a Budakeszi-út kiszélesítése, de szükség volna a Széher-út és a Cser- mely-út továbbépítésére, a Petneházy- réten átvezető •autóbuszforgalomra is alkalmas kocsiút létesítése és a Sze- pesi-út rendezése. A zalai-úti árok és a zugligeti árok folytatólagos be- boltozása csatornázással. Sok helyre kell még csatorna, vízvezeték és jobb világítás, lehetőleg az útkeresztezé- seknél ivlámpákkal. Kellene gázvezeték a Zugliget egyes fővonalaira, várócsarnok a Szép Ilonához, autóbusz- járat az elkészült Kútvölgyi-útra és erdei útjelző táblák felállítása.

Állandóan sürgeti az erdei iskola felállítását, polg. fiú- és leányiskolát a Labanc-útra, reálgimnáziumot és az elemi iskolák bővítését. Plébánia templomot kértek a zugligeti katolikus hívők részére, a hárshegyi barlang kápolnává való átalakítását. Sürgették a Szarvashoz és Budagyöngyé- hez autótaxi állomás létesítését. Nyilvános illemhely felállítását is kérték több helyre és a kóbor kutyák és macskák állandó irtását.

Week-end telep kellene a Zugligetbe, nyilvános órák felállítása, a vízivárosi temetőben tisztviselőtelep létesítése, a hegyvidékre külön elöljáróság, rendőrőrszem több főhelyre.

Résztvett az egyesület a kertbarátok egyesületének megalakításában; tervezi emléktáblák elhelyezését az Erzsébet-nyaralón és a Mária-sziklán, idegen nyelvű tanulók részére örökös vándordíját létesítettek néhai. Sigray Pál elnök nevéről, erkölcsileg és anyagilag is támogatták az Erdei Visszhang Dalkört és ezzel rámuta- tott az elmúlt évben végzett hatalmas munkára. Meghajtotta a lobogót Manninger Vilmos dr. egyetemi tanár, a 3 év előtt megválasztott és közszeretetben álló elnökünk előtt, ö, aki szerényen, csendben állandóan és kitartóan dolgozott az Egyesület érdekében, amely munkáért a közgyűlés leghálásabb köszönetét tolmácsolta. Ezzel kapcsolatosan kifogásolta, hogy az egyesület tagjai nem jelennek meg mindenkor kellő számban, amit

a közmondásos közönynek kell betudni.

Nagy hálával tartozik az egyesület a bizottságoknak is, így a közegészségügyi bizottságnak, amelynek élén Wagner György dr. áll, az útépítő bizottságnak, amelyet ifj. Hu- bay Jenő dr. vezet, a propaganda bizottságnak, amelynek jeles vezetője Bozúky Ádám dr. ügyvéd, tligi biz. tag, a világítási bizottságnak, amelyet Sigray Pál mérnök irányít, a Hrabovszky József igazgató vezetése alatt álló közélelmezési bizottságnak, a Bernhardt Győző alelnök úr vezetése alatt álló építésügyi bizottságnak és a kertészeti bizottságnak, amelynek lelkes vezetője Zerkowitz Imre dr. alelnök. A jelentés idevonatkozó részével lapunk más helyén „Mintakert a budai hegyvidéken” cím alatt részletesen foglalkozunk.

Végül köszönetét mondott a Budai Naplónak, hogy érdekeikért mindig síkra szállott, továbbra is hasonló támogatást kérve Szerkesztőjétől, viszont arra kérve az egyesület tagjait, hogy ők pedig előfizetéssel támogassák Budának ezt az egyetlen és kiválóan szerkesztett hírlapját. Ezután ! bejelentette a tisztikar lemondását.

A közgyűlés kedves ünnepléssel honorálta az igazgatóság jelentésének gondos és minden részletre kitérő szerkesztését és az elnök külön is megköszönte az ő személyére vonatkozó részt.

Meghallgatták ezután Entele Ferenc dr. postaigazgató pénztári jelentését, költségelőirányzatát, továbbá a számvizsgáló jelentését, mely mindent a legpedánsabb rendben talált, mire a közgyűlés köszöneté mellett a felmentvényt is megadta.

Ezután következett

a választás,

mely egyhangú volt és a választmány javaslatára a régi elnökséget, tisztikart és számvizsgáló bizottságot, a kijelölő bizottság javaslatára pedig a régi választmányt közfelkiáltással újból megválasztották, beválasztva Vi- raág Béla szerkesztőt az igazgatóságba.

Az indítványok során a tagdíjak ügyében megvitatták Dollinger Gyula dr. egyet, tanár által fölvetett eszmét, mely szerint a tagdíjakat föl kell emelni, amivel szemben a választmánynak az volt a véleménye, hogy a tagdíjak most is búsásan fedezik a költségeket s így azokat nem kell felemelni s a közgyűlés is ez utóbbi mellett foglalt állást.

Elnök üdvözölte Singer Arthur szerkesztőt mint új tagot, aki erre szívesen fölajánlotta, hogy a „Svábhegy” című munkához hasonlót —

I

bár szerényebb keretek között — igyekszik majd az egyesület megter- lieltetése nélkül kiadni. Fölkérte a Budai Napló szerkesztőjét, hogy közösen, Eperjessy István dr. bevonásával, — akit Bernhardt Győző min. tanácsos, alelnök ajánlott a közgyűlés figyelmébe, mint a Zugliget történetének kiváló kutatóját, — megszer- j kesztik a

Zugliget monográfiáját

és jövő év május havára azt a „Lloyd könyvek” kiadóvállalat révén ki is adatja, amit a közgyűlés örömmel és köszönettel vett tudomásul.

Eperjessy István dr. a maga részéről melegen pártolta az eszmét, fölemlítette és be is mutatta, hogy 1906-ban tízezer példányban már adtak ki ilyen monográfiát, mely a rákövetkező esztendőben francia és német nyelven újabb 10 ezer példányban fogyott el. A közgyűlés ezÍ

után megbízta az elnök vezetésével a bizottságot a monográfia megszerkesztésével és kiadásával.

Manninger Vilmos dr. elnök külön is megköszönte ezt a kedves ajánlatot Singer Arthur szerkesztőnek és — más tárgy nem lévén — azzal az Ígérettel rekesztette be a közgyűlést, hogy ő és a tisztikar lehetőleg még többet fognak dolgozni mint a múltban, amikor nagy segítségükre volt Thirring Gusztáv kerületi mérnök, aki a Zugliget érdekében hatalmas munkát végzett, amiért meleg köszönetét mondott neki.

Az elnök lelkes éltetésével a közgyűlés véget ért és a tagok kedves hangulatban ültek a társasvaesorálioz.

Budán, IQ2Q. július 6

Végleg' átköltözött Budára a

Hadimúzeum, mely ideiglenesen az Ullői-nti Mária Terézia-laktanyában volt elhelyezve. Most méltó helyre és környezetbe jutott, a Nándor-laktanyánalc a Vérmezőre néző épületrészébe. Az átköltözés július 2-án történt és állandóan folyik, mert az összes helyiségek még nem készek. Az egyik részében még folyik az építkezés, de az alatt is a már elkészült részben megkezdték a múzeum végleges berendezését.

Az átköltözés alkalmából a Hollós Mátyás Társaság elnöksége üdvözölte gróf Csáky Károly honvédelmi minisztert, aki a következő távirattal köszönte meg a Hollós Mátyás Társaság figyelmét:

„A Magyar Hadtörténelmi Múzeumnak Budára való visszaköltö- zése alkalmával hozzám intézett üdvözlő táviratát jóleső örömmel és hálás köszönettel fogadva, kérem a Hollós Mátyás Társaságnak őszinte tiszteletem nyilvánításával szívélyes üdvözletemet tolmácsolni.

Gr. Csáky Károly lov. tábornok, honv. miniszter.

A Hadtörténelmi Muzeum új címe: I., Vár, Bástyasétány 40., telefonja: A. 60—1—60.

Most már sürgősen rendezik is az új Hadimuzeum környékét, de ezt megelőzőleg a muzeum elvégezte ott az ásatásokat és a budai vár falainak nem is sejtett alakulását tárták fel, amely érdekes lelet megcáfolta az eddigi föltevéseket. Az ős bástyafal egyes részeit szemléltető módon megtekintheti majd a rendezés után is az érdeklődő közönség. Az ásatások sok értékes hadtörténelmi lelettel gazdagították a múzeumot.

Sötét a korzó a Vérmező mellett, mert a dúslombú fák közé rejtett villamoslámpák még csak gyéren sem ontják világító sugaraikat a sétányra — panaszolja egyik kedves olvasónk. Helyesebb lenne, ha a sétaút fölé feszített drót közepére helyeznék a világításra szánt lámpákat, hogy azok tényleg világítsanak is s ne csak a homályt kereső szerelmes párok kedvenc helyévé avassák a Vérmező pompás esti korzóját.

Kivilágított temető lesz a „klimatikus“ farkasréti temetőből, amelynek útjait húszezer pengő költséggel elektromos fénnyel világíttatja ki a főváros. Valami beteges mánia tombol a városházán a farkasréti temetővel kapcsolatban. Alig van közgyűlés, ahol ne szavazna meg és költené a főváros kisebb-nagyobb összegeket e temetőre. Legutóbb egy tízezer pengős hullámfonatú kerítés kellett oda, most pedig a villanylámpák. Hát az ott nyugvó holtak kimászkálnak a sírjukból éjszaka regényt olvasni? Mert I hogy egymáshoz vizitbe járnak, az régi dolog. Csakhogy a föld alatt és ahhoz nem kell lámpás. Élő ember azonban semmiesetre sem jár a sötétben a temetőben. Még a legjobb idegzetüek is legfeljebb fogadáskép mennek végig rajta. No meg a temetői szabály- rendeletben is benn van, hogy télen 5 órakor, nyáron 7 órakor, tehát még a sötétség beállta előtt kell a temetői kapukat bezárni. Igazán kiváncsiak vagyunk: — ki jár ott és kinek is világítanak a farkasréti temető „egyes útjain“.

Alkalmas vonatot kér a Balaton mellé a Duna-Száva-Adria- Yasúttól nemcsak a budai, de a pesti kereskedővilág is. A FŐVÁROSI KERESKEDŐK EGYESÜLETE legutóbb Budán tartott gyűlésén számos felszólalás alapján kiderült, hogy az este 10 óra tájban induló balatoni vonat nem alkalmas á kereskedőknek, akik szívesen töltenék szombat estétől hétfő reggelig szabad idejüket a Balaton partján, vagy ott nyaraló családjaik körében, mert későn éjfél után, egy és két órakor érkeznek meg holtfáradtan s így inkább lemondanak arról, hogy a Balaton mellé utazzanak. A kereskedők legnagyobb része szombaton 6—7 óra között zárja üzletét és 8 órakor már vonatra ülhetne, hogy jóval éjfél előtt érhessen a Balaton mellé és még ezt az estjét is kihasználhassa. Az ilyen vonat feltétlenül számíthatna arra, hogy zsúfoltan indulna, amivel a vasúttársaság is szolgálná a Balaton- kultusz ügyét, lehetővé tenné a „Hétvég” kedves szokásának kifejlődését nálunk is és megfelelő üdüléshez juttatná a kereskedő- világot, A FŐVÁROSI KERESKEDŐK EGYESÜLETE megbízásából Fábián József igazgatósági tag, Buda egyik tekintélyes kereskedője, megkereste a Budai Naplót, hogy szószólója legyen ez ügyben is a kereskedők e mozgalmának.

A 13. számú postahivatal a Krisztinavárosé, mely július 1-én megnyílt a Pauler-u. 3. sz. alatt. Az új postahely távbeszélővel egyesített kincstári postahivatal és lebonyolítja a postával összefüggő összes teendőket. A levél, távirat, távbeszélő, értékcikkárusítás reggel 8 órától este 7 óráig, a postatakarék és utalványok feladása 8—12 és 2—5-ig, az értéklevél és esomagfeladás 8—12-ig és 2—6-ig eszközölhető.

Szanatóriumot éjoít a főváros alkalmazottainak Segítőalapja vagy a Rózsadomb déli lejtőjén, vagy Kelen- földön. A külsőbb területekre azért nem gondolnak, mert a súlyosabb betegeket, szülőnőket stb. nem lehet a Hűvösvölgybe, vagy Zugligetbe kényszeríteni. Az építésre négy millió pengő van előirányozva.

Még egyszer a Városmajor. Érdeklődéssel olvastam Dubonai Pál cikkeit a Városmajor parkírozása körül elkövetett sok helytelen intézkedés tárgyában — írja egyik érdekelt olvasónk — és magam is osztom véleményét, kiváltképen a csatornáz- tatás hiányát illetőleg, ami az egész környék egészségére oly ártalmas befolyással van. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban — közérdekű kérdésről lévén szó — fel akarom hívni az illetékesek figyelmét arra, hogy a Városmajor-parknak nemcsak Klára- utcai oldalán élnek adófizető polgárok, hanem a Maros-utcai fronton is. Amíg azonban a Klára-utca las- sankint kultúrképet nyer, addig a szegény Maros-utca hiába könyörög ugyanilyen elbánásért, (talán, mert nem lakik ott semilyen városi hatalmasság!) Az ott elterülő kopár rét ma is vasarnaponkint budai szegc- nyebbsorsú családok kedvenc kiránduló helye, ma is ott költik el ebédjüket és uzsonnájukat, melyeknek maradványa, eldobott ételmaradékok és zsíros papirosok alakjában, tömegekben fekszik a réten, de nincs városi alkalmazott, aki ezt azután eltakarítaná, Hétköznapokon a Maros- utcai^ házak előtti térségen iskola- kerülő suhancok, pajkos játéka és indián üvöltése hazudtolja meg a „csendes“ Budáról elterjedt jó híreket. Szóljak még arról, hogy a mi frontunkon nincsen kocsiút és ha sáros idő van, az autók egyszerűen a gyalogjárót használják kocsi- útnak. (M. R.)