Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)

1928-03-25 / 906. szám

Budapest, 1928. március 25. budai napló 3 Óbuda ünnepelt Lelkes március az Óbudai Hegyvidéki Szövetségben A szabad magyar sajtó születése napján gyönyörű díszoklevéllel tüntették ki a negyedszázados Budai Napló-t A kereszthordozó magyar nem­zet szíve az idei márciuson hatal­masat dobbant: kiáradt belőle a poézis, az élet lelkesülése, a tün­dérmeséket elhalványító hazafiúi szent érzelmek utat jelölő világos­sága. A mély kegyelet glóriájával tündöklő és lángoló lelkesedéssel rendezett ünneplések sorában egy ifjú, de annál életerősebb szerve­zet: az ÓBUDAI HEGYVIDÉKI SZÖVETSÉG nemes ambícióval került a ki­választottak helyére. Magyar ta­vaszt érlelő, napsugár erejű ün­nepsége felejthetetlen marad a társadalom minden rétegét felölelő közönségnek, amely zsúfolásig töltötte meg a III. kér. Kiskorona­utcai felső mezőgazdasági iskola dísztermét. Ott volt doberdói Breit József tábornok, dr. Purébl Győző főv. tanácsnok, egyetemi tanár, dr. Lugmayer József ügyvéd és neje, März Károy v. főv. biz. tag, Viraág Béláné, dr. Pethő Antal, dr. Jankovich György ügyvédek, Brandstein Imre, Läufer József gyárosok, Kuncze Géza, a Föld és Szöllőművesek elnöke és neje, Rupp István főv. pénztáros és so­kan mások. Az est gazdag mű­sorát i i : i SZILÁGYI KÁROLY, a Szövetség elnöke nyitotta meg, tűzlelke ragyogásával, maradandó értékű beszédével. Kedvesen em­lékezett arra az időre, amikor Óbudán utoljára recsegett a Gott- erhalte. A hajdanvaló Schlosser- vendéglőben próbálta a Habsburg- I himnuszt a rezesbanda ilyen u'ij- ' ban, márciusban, a feltámadási körmenethez. S amikor a banda felvonult a gyűlölt dallal, ő és diáktársai a Himnusz állandó éneklésével megakadályozták en­nek eljátszását. Ezért ugyan meg­verték őket, de Óbudán soha többé a Gotterhaltét nem játszották. Hasonlóképen rontotta meg a diák­ság a „Grüne Insel“ nevű asztal- társaság mulatságát is, amely csupa idegen tisztviselőből állott s magyarellenes volt. De az ifjak győztek és a Grüne Insel fel­oszlott. Szilágyi Károly zajosan meg­tapsolt beszéde után Füredi Jenő kertészeti igazgató a rózsa­termesztésről beszélt igen von­zóan, értékes gyakorlati tanácso­kat adva az óbudai vidéknek al­kalmas rózsafajokról. Kérte a megjelenteket, termesszenek sok rózsát, hogy a budai hegyvidék újra az legyen, ami Mátyás király és a török időkben volt: rózsá­kért. Utána PURÉBL GYŐZŐ Dr., székesfővárosi tanácsnok, a Buda­pesti Gazdálkodók Egyesületének elnöke lépett a dobogóra, hogy nemes veretű beszéddel bezárja az Egyesület téli előadás-soroza­tát, Magyaros lelkesedése szár­nyat kapott, amikor a márciusi nagy napokra emlékezett: a fen­séges emberélet ragyogó álmaira, a szabadság, egyenlőség, testvé­riség hármas szentségére, amelyet a túláradó nemzeti érzés őszinte és hatalmas erejével tolmácsolt. A szent igékhez azonban a mai Magyarország új igéjét csatolta meggyőző erővel: a munkát. Utalt Mussolini eredményeire, majd vá­zolta a Budapesti Gazdálkodók Egyesületének nehéz küzdelmeit, amelyek ma már sikert, sőt álta­lános elismerést eredményeztek az apostol térítőmunkájával dol­gozó egyesületnek és vezetőségé­nek. A közönség az illusztris szó­nokot melegen ünnepelte. Ezután Szirmay Reginaid szavalta el Petőfi: Nemzethez c. költeményét nagy hatással, amely után VIRAÁG BÉLA mondotta el az ünnepi beszédet. Történelmi tudása kincsesházából pazarul szórta szét a magyar hősi mítosz nagy fejezeteiről való ere­deti felfogását. Adatainak bizo­nyító erejével, frappáns példái­val, szellemes megjegyzéseivel mutatja ki a fogyómagyarok letagadhatatlan tézisét s a mai Magyarország megalapozásának új 12 pontját. Historikus ítéletét, stílusának melegségét nagy taps­sal fogadta a közönség. L é n á r t György hegedűművész szívet si­mogató játéka után V i d n e r Lily nagy technikájú zongoraművésze­tét csodálta a közönség nagy el­ismeréssel. Általános figyelem közepette lépett ezután SZER VE Y GYÖRGY szövetségi főtitkár a közönség elé és emelkedett beszédben üdvö­zölte a szabad sajtó 80 éves szü­letésnapján a 25 éves Budai Napló-t. Élénk színekkel vázolta Viraág Béla életét, aki mint 1848-as honvédtiszt fia, 1885-ben jött Körmöcbányáról Budapestre. Első szép versével, amelynek „Aka­rom“ a címe s illusztrálva az „Üstökösében jelent meg — álta­lános feltűnést keltett. Egymás után dolgozik azóta az Ország- Világ, Kis Újság, Budapest, Buda­pesti Újság, Egyetértés, Magyai Hírlap, Országgyűlési Tudósító, Független Újság, Déli Újság, Fő­városi Lapok című napilapoknak, a Hét, Magyar Szemle, Világnapló, Bolond Istók, Mátyás Diák című | hetilapoknak. Közben megihleti őt a festészet múzsája, tájképeket fest, de szíve csak a költészethez vonja vissza. A millenium évében Puskás Tivadarral, a zseniális mérnökkel megalkotta a Tele­ifon Hírmondót, amikor a vi­láglapok is sokat foglalkoztak sze­mélyével. De ő a hegyvidék szü­lötte s így természetes, hogy előre elrendelt hivatása volt, hogy Bu­dára jöjjön lapot csinálni. Budai lakos lesz s átveszi a „Budai Szemle“ címen megjelenő heti­lapot, melyet utóbb Budai Napló néven jelentet meg. Óriási küz­delmet kellett folytatnia az elma* radt s az újságolvasástól irtózó Budán, de vasakarata, a szent célban való bízása minden aka­dályt elhárított, még a világégést is túlélte a Budai Napló, amelynek örök érdeme a budai öntudat fel­keltése, a fejlődés, virágzás útjá­nak megjelölése, Buda régi fényé­nek visszaállítását szolgáló törek­vés. „Mindezeket őszintén állapít­juk meg a Te érdemedre, a Te dicsőségedre, kedves öregedő cimboránk, jó Béla bátyánk — folytatta lapunk szerkesztője felé fordulva —, akiről elmondhatjuk költőtársad igéjét: Hír, név. dicsőség nem célom nekem: V. tünékeny füstöt nem kergetem, írtam: — midőn az ihlet rámhajolt. Amivel szívem, lelkem telve volt. Amidőn ünnepi érzésünknek, el­ismerésünknek hangsúlyozottab­ban adunk kifejezést a 25 éves év­forduló alkalmából, az elfoszló | szavakon felül maradandó babér- | koszorús díszoklevelet nyújtunk át Neked 25 új előfizetővel és kér­jük a Mindenható áldását Reád, drága családodra és szerkesztősé­ged tagjaira. Isten éltessen, Isten tartson sokáig!“ Percekig zúgott a taps és éljen, mindenki előre tódult, hogy a gyö­nyörű díszoklevelet megtekintse és az „öreg szerkesztőt“ meg­ölelje, kézfogással üdvözölje. A hatalmas díszoklevéllel és az új előfizetők szép névsorával a ke­zében meghatottan mondott kö­szönetét Viraág Béla a kedves figyelemért, aminek különös tar­talmat, értéket ad a szívből jövő szeretet és megértés a Budai Napló nagy missiója iránt, amit hiába próbálnak gáncsolni kicsi­nyes szempontokból egyesek. Ezután Sátán Dália, Angliá­ból ideszármazott énekművésznő adott elő gyönyörű magyar dalo­kat stílusosan, tiszta szövegkiej­téssel, nagy hatást keltve bátyja. S á t á n Erik Pán gitárkísérete mellett. Majd K o v á t s Gyula, a felsőmezőgazdasági iskola tanára a házigazda iskola nevében üdvö­zölte dr. Purébl Győző tanács­nokot és a közönséget, amely után a Himnusz hangjai mellett végző­dött a felemelő ünnepély. Innen utóbb a Korona-Vigadóba vonult az ünneplő közönség társasvacsorára, ahol elsőnek Szilágyi Károly köszöntötte dr. Purébl Győzőt, a Hegyvidéki Szövetség melegszívű pátronusát. Elsorolta érdemeit a budapesti gazdálkodás terén s példának állítva törhetetlen kitar­tását, Isten áldását kérte reá. Lugmayer József dr. a szent március ihletével, szónoki kész­ségének minden szépségével üd­vözölte Viraág Bélát s általa a Budai Naplót. Melegen em­lékezett azokra a hősi küzdel­mekre, amiket ez az újság önzet­lenül és magárahagyottan Buda szebb jövőjéért folytatott. Erre a becsületes, jól elvégzett munkára üríti poharát. A szeretet élénk megnyilvánulása között állott fel azután dr. Purébl Győző ta­nácsnok, hogy megköszönje az ovációt. Nagy örömmel jön min­dig Óbudára, ahol olyan kiváló ember, mint Szilágyi Károly hordja szívén ennek az elhanya­golt városrésznek az érdekeit. Ki­emelte Lugmayer József dr. értékes munkásságát, majd V i- r a á g Bélát élteti, akinek cikkeit figyelemmel olvassa ifjú kora óta és azokban szerette meg újból Budát, amelyhez édesanyja révén tartozik. Azért a nagy és fáradsá­gos munkáért, amit Buda felien dítéséért huszonöt éven át ered­ményesen folytatott a Budai Napló, a főváros tanácsa nevében is köszönetét mondott. März Károly állhatatosságát emeli ki azután, amely a Budapesti Gaz­dálkodók Egyesületének nagy vi­rágzását eredményezte. Purébl Győző dr. nagyhatású felköszön­tője után Viraág Béla köszönte meg az üdvözléseket, általános derűt keltő, tréfás szóval vála­szolva a felszólalóknak és Óbuda fellendülésére, boldogságára ürí­tette poharát. März Károly hatá­sos beszéde után még igen sokáig maradt együtt a legkedélyesebb hangulatban a társaság, a legszebb ünneplés emlékeivel. R. Réw Sándor. Az »Óbudai hegyvidéki szövetség« ünnepi díszokmánya a jubiláló Budai Napló számára A babérkoszorús, rózsákkal díszített, aranykeretes okmány csaknem egy méter széles Budán szerzett érdemek révén került Dóra Sándor dr. rendörfőta­nácsos, az I. kér. kapitányság veze­tője a főkapitányság elnöki ügyosz­tályának élére, míg Qagcl János dr. rendőrfőtanácsos, a 111. kerületi kapitányság vezetője a fogház és to- loncosztály élére került. Az I. kér kapitányság vezetője Szacsvay András dr. főtanácsos, helyettese Somogyi Gyula dr. tanácsos. — a 111. kér. kapitányság vezetőhelyet­tese pedig Köcsky Gábor dr. rendőrtanácsos lett. Weiterwurstln! Radikális vá­rosrendezést kíván a III. kerület, amelynek belső szabályozási terve ugyan már régen készen van, de soha még csak hozzá sem nyúl­tak s így a több évtizedes „állás“- ban a terv megsárgult, meg is avult. De még ha ezeket az ósdivá vált terveket is akarnák végre­hajtani, akkor a rengeteg utca­rendezés s az azt megelőző ki­sajátítás folytán olyan horribilis pénzre lenne szükség, amit — egy mostohagyermek sohasem érhet el. Hogy ne legyünk igazságtala­nok, meg kell állapítanunk, hogy az utóbbi időben nyílt néhány utca, sőt csodák-csodája! — Kr. u. 1928-ban még csatornázás is történt. Azonban ez is csak mind fél megoldás, toldozás-foldozás, minden koncepció nélkül. Óbudán ezt úgy hívják: weiterwurstln. A külső részek, különösen a hegy­vidék az Óbudai Hegyvidéki Szö­vetség hatalmas munkája révén nagyon fejlődött, de szabályozás ott is alig történt. A vízellátás, illetve ellátatlansággal rettenete­sen küzködnek a hegyi lakók s ezt enyhíteni fogja a legközelebbi jövőben megépülő csatárkai víz­medence, amely a Csatárka, Szép­völgy, Pálvölgy vízszükségletét elégíti ki. De ugyanakkor a Re­mete- és Táborhegy egy része meglehetősen vízszegény marad. Ezt sürgősen orvosolni kell! Ha a város megengedte ott a tömeges építkezést, akkor csak viselje a következményeit és adjon utat, vizet, gázt és világítást az oda­fplpnprtpff nrlAfivA+niripV Vizitaxik a Dunán. A nyár elején új színnel gazdagodik Budapest fenséges királynője: a Duna, amelyen negyven mótoroscsónok fogja lebonyolítani a főváros átellenes és ,a dunamenti köz­ségek forgalmát. A vállalkozó Bos- sány i-Havas Rezső volt fővárosi tisztviselő az engedélyt korlátlan időre már megkapta a kereskedelem­ügyi minisztériumtól. A főváros köz­lekedési bizottsága pedig legközelebbi ülésén állapítja meg a viteldíjat és az állomáshelyeket. SZEMÜVEG Zibrinyinél, I , Attila-u. 12 Nyolcvan út építésére van szükség egyedül az I. kerületben a háború utáni nagy fejlődés és a nagy elha­nyagoltság miatt — ahogy ezt B a- d á 1 Ede elöljáró legútóbb kifejtette a kerületről adott programtanában. A legutóbbi évtized egész budapesti építkezésének a fele az I. kerületben történt, bár sok volt közte a kicsi ház. Legjobban fejlődik Kelenföld, amelynek kiépülésénél pedig nagy akadály, hogy a talajt mindenütt egy méterrel föl kell tölteni. Ez hátrál­tatja ott az építést is. Gyönyörűen fejlődik a Sasad és a Németvölgy, a belső területen pedig a Böszörményi- út környéke. A III. kér Föld- és Szőlőmüvesek Egyesülete március 18-iki közgyűlése a jelölőbizottság által megválasztásra ajánlottakat egyhangúlag, nagy lel­kesedéssel megválasztotta. A tisztikar eszerint a következő: díszelnök: dr. Botzenhardt János; tiszteletbeli elnök: id. Gigler György; elnök: Kuncze Géza; alelnökök: Krén György, dr. Lugmayer József; titkár: Füredi Jenő: pénztáros: ifj. Gigler István; ügyész: dr. Kuncze Lajos; gazda: Wéber Károly; számvizsgálók: Ziegler György, Montskó György, Gittinger György. Rajtuk kívül megválasztották a 24 tagú választmányt. Kétezer ház épült volna a Sósfűrdő környékén, ha a főváros a már be­ígért vízvezeték-hálózat -megépítését el nem halasztja. Az érdekelt telektu­lajdonosok Sörös Ferenc vezeté­sével a napokban jártak küldöttsé- gileg a polgármesternél, kérve, hogy a Bikszádi-útra bevezetett vízveze­ték-hálózatot kössék össze a Sósfűrdő előtti vezetékkel. A polgármester megígérte, hogy az ügyet meg fogja vizsgálni és azon lesz, hogy a víz­vezeték-hálózatot még a tayasz fo­lyamán ezen a területen is kiépítsék.

Next

/
Thumbnails
Contents