Budai Napló, 1928 (25. évfolyam, 899-935. szám)

1928-01-07 / 899. szám

XXIV. évfolyam. 899. sz. Biícla érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 16 pengő, félévre 8 pengő. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: K.502—96. Felelős szerkesztő : VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 fillér. 20 mm. magas hirdetés 10 pengő. Szövegsor ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1928 január 7. ^ Los von Pest! Buda sorsa most van eldülőben. Itt vagy föléled újból Mátyás ki­rály világszép városa, amelyben jómódú polgárság él. — vagy nyögj ók , az ötven év előtti csatlakozás átkát es marad Buda a másodrangú város, Pest külvárosa, nyomorban sinylődő polgáraival. Lehetünk világfíirdö. Európában az elsők között, de — maradhatunk a vidéki fürdők alacsony színvonalán, elmaradottságban, szegénységben. Eöl kell ráznunk minden budai polgárt, — mindenkit, akinek itt talp­alatnyi földje, üzlete, műhelye, irodája, műterme, háza. kertje van, hogy most álljon önérzettel talpra és küzdjön Buda jövőjéért egész a szakításig, mert — most vagy soha! Buda és Pest írta: dr. Túry Zoltán, közigazgatási bíró Két várost, melyet csak a szür­kén hömpölygő folyam választott el egymástól, ötvenöt esztendővel ezelőtt egybeolvasztott a közös és együttes fejlődés hite és reménye. Buda és Pest összeolvadt, nem az azonos érzések, nem az azonos felfogás alapján, hanem a közös fejlődés reményében. Két város, — az egyik hegyen épült, a másik a folyamparton, — összeölelkezett abban a vágyban, hogy felülemel­kedve az ország agrártermelésén, az iparnak és a kereskedelemnek példaszerű gócpontját teremtse meg, nem egymás rovására, ha­nem egymás segedelmével. Ezt Ígérte Pest és ebben a reményben élt Buda az összeolvadáskor. A lakosság számaránya és fog­lalkozási tagozottsága ebből a szempontból nem volt kedvezőt­len. Buda a maga poétikus és tör­ténelmi zárkózottságában száza­dok óta nehezebben fejlődött. Tö- rökdúlás és a hegyvidéki helyzet­ből folyó szétszórtság a városi alakulást általában megnehezí­tette. A síkon épült Pesten az építkezés könnyebb lehetősége és a Nagy-Alfölddel való közvetle­nebb kapcsolat pompásabb fejlő­dés alapjait adta meg. Az össze­olvadáskor Budának (Óbudával együtt) 70.000, Pestnek 200.000 la­kosa volt; az arány tehát 1:3. Mindkét város lakossága a nemes­ségből, a hivatalnoki karból és a máról-holnapra élő tisztes keres­kedelemből és kézműiparból kerül ki. Az 1872. évi XXXVI. t.-cikk azon a pompás gondolaton nyug­szik, hogy ennek a két puritán ipari városnak egyesítésével az országnak'egy erős ipari és keres­kedelmi gócpontot teremtsen, ahon­nan fejlődés, eszme, tendencia és friss lüktetés áradjon szerte az országban. Maga a törvényhozás látta már akkor, hogy a síkon épült város és a hegyen épült város között az érdekek különbözősége és a fejlő­dés tempója révén ellentétek fog­nak keletkezni és érezte azt, hogy az őserőt a budai rész fogja kép­viselni és megtartani. Éppen ezért a budai résznek a lakosság arány­számánál valamivel nagyobb kép­viseletet biztosított a törvényható­sági bizottságban. Hogy ez az előrelátás nem volt indokolatlan, azt a következő adatok bizonyít­ják. Az 1872. éviién Buda lakossága 70.000, Pest lakossága 210.000; Buda tehát az összlakosságból 25 százalékot képvisel. Az 1891. évben Buda lakossága 92.000, Pest lakossága 400.000; Buda tehát az összlakosságból csak 19 százalé­kot képvisel. Az 1925. évi állapot pedig az, hogy a székesfőváros­nak 960.000 főnyi lakosságából 208.000 lakik a budai, míg 752.000 a pesti kerületekben s így Buda az összlakosság 22 százalékát kép­viseli. Ha tehát pusztán a lélek- szám aránya szempontjából vizs­gáljuk a törvényhatósági bizottság összeállításának arányát, úgy ez­zel a 22 százalékos arányszámmal kell számolnunk, melynek alkal­mazásával a 240 választott bizott­sági tagból 53 hely illetné meg a budai kerületeket; s ha ezzel szemben az I. választókerületből 14, a Il.-ból 10, a 111.-ból 10, a IV.-ből 14, az V.-ből pedig 10, összesen tehát 58 törvényhatósági bizottsági tagot küldünk be, úgy pusztán az arányszám szempont­jából Buda semmiféle sérelemről jogosan nem panaszkodhatik. Lé­nyegesen csökkenti azonban ezt a számarányt az a tényleges hely­zet, hogy az 58 választott budai bizottsági tag közül tíz nem budai, hanem pesti lakos. Távol áll tőlem bármiféle insinuáció, de egészen bizonyos az, hogy a patriotizmus a helybenlakásból nyeri a maga életerejét és lendületét, és érdek- ellentétek esetén maga a bizott­sági tag is két ellenkező érdek üt­közőjébe kerül. Azzal tehát, hogy Buda lakossága 58 hely helyett csak 48 helyet töltött be a saját fiaiból, inig 10 helyet más kerüle­tekben lakóknak engedett át, első­sorban önmaga ellen vétett, mert a patrotizmus hatóerejét csökken­tette le 24.16 százalékról 20 szá­zalékra. Akkor azonban, ha a képvise­leti szervezet kérdését nem a kis­szerű helyi érdekek szempontjá­ból, hanem országos érdekek szemüvegén keresztül vizsgáljuk, azt kell megállapítanunk, hogy az adott helyzetben a lélekszám ará­nya szerinti képviselet az orszá­gos érdekeknek nem felel meg. Ma és a ránk következő két év­tizedben a legelső országos érdek a fizetési mérleg aktivitásának helyreállítása. Ha ez sikerül, a poklok kapui is megdőlnek igaz­ságunk előtt. Ha ez nem sikerül, nyomor és a küzdelmek ered­ménytelensége vár reánk. Minden törekvést, minden erőt és lehető­séget ennek az elsőrendű országos érdeknek a szolgálatába kell állí­tani. A fizetési mérleg helyreállítása szempontjából a mi esetünkben az idegenforgalom végtelenig való fokozása úgyszólván az egyedüli, de mindenesetre a legkézenfek­vőbb remedium. Ez az az orszá­gos érdek, amelynek ma minden helyiérdeket alá kell rendelni. Ha pedig ebből a nézőpontból vizsgál­juk a két városrész súlyát és, jel­legét, a komoly vizsgálat meg nem tagadhatja a budai rész fö­lényét. Azt, amit Pesten talál az utazó: a palotákat, az utak többé- kevésbé rendezettségét, a gyárak és telepek idegfeszítő munkáját, a múzeumokat és könyvtárakat, — a templomokat és középületeket, — Európa minden nagyobb váro­sában tökéletesebb alakban, na­gyobb méretekben, műkincsekben és történelmi múltban gazdagab­ban találja fel. Sajnálatosan ke­vés az, ami a pesti oldalon vonzó erővel hatna az idegenre s ha ilye­nek mégis vannak, ezek között elsősorban szerepel Buda látképe Pestről. Ezzel szemben Buda a maga természeti széi-t 'gével és levegő­jével, forrásaival és fürdőivel az idegenforgalom elsőrangú ténye­zőjévé emelhető, ha kellő jóaka­rat, kellő gazdasági tapintat és kellő anyagi erő áll e tekintetben a fejlődés szolgálatába. Ezt a hatalmas nemzeti erőfor­rást nem szabad figyelmen kívül hagyni a törvényhozásnak, mikor az új városi törvényt megalkotni készül és akár bizonyos költség- vetési önállóságban, akár pedig a törvényhatósági bizottság össze­állításának rendszerében biztosí­tani kell a budai résznek azt a be­folyást, amely lehetővé teszi azt, hogy sorsának és fejlődésének ön­álló és minden más érdektől füg­getlen irányítója lehessen. De nem szabad ezt figyelmen kívül hagyni a lakosságnak sem és pedig oly értelemben, hogy az általa válasz­tandó tagoknál a patroitiznmst a maga teljességében biztosítsa. Budán, 1928. január 6. A Hollós Mátyás Társaság az új­esztendőt fészekrakó estével nyitotta meg e hó 2-án, amikor a most meg­nyitott és régi múltjához méltón át­alakított Császárfürdő-vendéglőben az elnökség és tisztikar, több meghívott vendég társaságában évnyitó vacso­rára gyűlt össze és a vendéglátó új bérlő Csúszka Konrád meghívására ide helyezte át ezzel rendes összejö­veteleit. Hetenkint egyszer, hétfőn este 6 —8 óráig találkoznak itt a ta­gok, de lehetőleg naponkint is ebben az időben a fentartott külön asztal­nál, hogy most, amikor új jövendő elé jutott Buda, a minduntalan felve­tődő, idevágó kérdéseket megvitassa. Az új gazda remekelt, amikor bácskai konyhájának Ínyenc falatait hordatta fel és kóstoltatta „hárs­levelű“ borát — éjfélig. A kedves es­tén résztvettek: dr. Morvay Győző, Szávay Gyula, dr. Tury Zoltán, dr. Mikes Lajos, Csernátony László, Oszoly Kálmán, Szigeth Gábor, Bándy táblabíró, Bándy Boldizsár cisztercita tanár (Baja). Aggházy Kamii, Peterdy Sándor, Istók János, Szilágyi Károly, Rezső Antal, Pataky Alajos, dr. Bárdos György, dr. Kri- voss Árpád, Réw Sándor. Viraág Béla. Nem lesz községi választás 1928-ban — jelentik egyes újsá­gok, — mert a kisorsolt bizottsági tagok mandátuma 1928. dec. 31-én jár le, de addigra készen lesz az új fővárosi törvény s így csak 1929 első hónapjainak valamelyi­kében fog Budapest új városatyá­kat választani. Szükség esetén a belügyminiszter egyszakaszos tör­vényjavaslattal' meghosszabbítja a kisorsolt mandátumok időtarta­mát, hogy ne kelljen egymásután két választáson keresztülmennie a fővárosnak. — Erről a kérdésről néhány héten belül többet fogunk tudni. Marik Frnö kormányfőtanácsost, a budai érdekek nagykésztiltségi har­cosát. a budai ágostai evangélikus egyház másodfelügyelőétil. dr. Sztehló Aladár táblabírót pedig gond­nokául egyhangúlag megválasztotta. Jakab László dr.. a Svábhegyi és a Ligetszanatóriumok kiváló igazgató főorvosa január 5-én este a Polgári Egység Klubja Akadémia-utcai helyi­ségében „A pesti ember idegéletéről“ tart nagy érdeklődéssel várt előadást. A Zugligeti Egyesület, amely meist lépett eredményes működésének 35-ik évébe, az 1928. évi első társasvacso­ráját jan. 7-én, szombaton este 8 óra­kor rendezi a Hattyu-u. 14. sz. alatti Zöld hordó vendéglőben, amelyre dr. Manninger Vilmos egy. tanár, elnök szeretettel hívja meg a tagokat és azok családját s vendégeiket. A Budai Klubban © héten előadást tartott Dán Leó, a ..Bolt titka“ fírrien és sok érdekes adatot, számos (meg­figyelést mondott el, amit a hallgató­ság élénk tapssal, Bárczy István ny. miniszter, v. főpolgármester mint el­nök pedig kedves szóval hálált meg. Külföldi vendégek a Svábhegyen. Dr. R e d i in g Gottfried svájci bank- igazgató és L a n g 11 e d a r t 0 i s Si­gismunde. a Francia-Svájc egyik leg­nagyobb ipartelepének vezető fő­mérnöke. néhány napot töltöttek ma­gyarországi tanulmányútiuk alkal­mából a magyar fővárosban és a Svábhegyen laktak. Mind a két svájci természetesen nagy híve a téli sportoknak és mint a téli sportok értői, több ízben keresték fel a Svábhegyi Egyesület szán-pályáját, amelyet svájci mintára rendezett be az Egyesület. A sportférfiak kitűnő­nek találták a magyar pályát és erről fényképes referádát is küldöttek a svájci sportlapoknak. A két előkelő idegent Bercsényi Antal főta:- nácsos, a Svábhegyi Egyesület ügy­vezető igazgatója látta vendégül, aki svájci tan-ulmányútián ismerkedett meg velük. Két autóbuszjáratot kap Buda a szerződésileg lekötött Rába- kocsikból, még pedig egyet a Várba, a másikat a Rózsadombra. Márciusban az autóbuszoknak már szaladniok kell. Schödl Lipót kormányfőtanácsos, a gázmüvek helyettes vezérigazga­tója dec. 31-én ülte meg ötvenéves szolgálati jubileumát. Ebből az alka­lomból a székesfőváros tanácsa is melegen üdvözölte, míg a gázművek részéről Rózsa Károly vezérigazgató méltatta Schödl Lipót érdemeit s díszes albumot nyújtott át neki. Schödl Lipót meghatóban mondott Jvöszönetet a meleg ünneplésért. Elgáncsolták Óbudát újra a pestiek, mert a már régen szűk Korona- Vigadó bővítését tiltakozásukra tö­rölték a már elhatározott munkák so­rából. Vájjon ott volt-e e tétel lesza­vazásánál a főváros pénzügyi bizott­ságában a III. kerület országgyűlési képviselője? A hangját és érveit, saj­nos, nem hallottuk s így könnyűszer­rel győzött újra Pest. Móra László, a Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság főtitkára írta a költői szépségekben gazdag kará­csonyi cikket az „Óbudai Egyház- községi Tudósítódban. Mészáros Já­nos dr. érseki helytartó az új prímás­ról írt meleg köszöntő sorokat. Sok aktuális cikk, gazdag hírrovat leszi páratlanul élvezetessé, lelket eme­lővé a Reischl-Réw Sándor és Feiner Afiliály gondos szerkesztésében meg­jelenő. a maga nemében talán egyet­len ily irányú újságot. Régi vic már s akik most nyögjük a forgalmi- és fém.vüzésiadó nehéz igáját, azt hittük, hogy valamelyik forradalom utáni pénzügyminiszte­rünk agyából szikrázott ki ez az adó- ötlet. Pedig dehogy! A forgalmiadó 1255-ben az Árpádházi királyok alatt is megvolt már.. De megvolt a fényüzésiadó i-s. Öt .márka értékű posztó után két nehezék, egy szekér szalma után két dénár, tíz kocka só mán egy dénár, egy -szekér komló után három dénár, egy szekér vas után egy dénár, egy szekér bőr után egy nehezék, egy edény méz után félferting, egy vég posztó után két dénár, egy mázsa faggyú után két dénár, egy ló után négy dénár, egy tutaj fa után két nehezék, egv sze­kér széna után két dénár volt a for­galmiadé. A külföldi bor után fénv- üzésiadó járt: a rendes forgalmiadó duplája. A forgalmiadét 1295-ben már átalányban is lehetett fizetni. Tehát semmi s-eim új a nap alatt. Stadion és Duna Hova épüljön ? Budát ismét eibuktatja Pest József Ferenc dr. főherceg azt írta most karácsonykor: I „A Stadion századoknak épül. A 1 legjobbat és legmagasziosabbat ktrtt" teremtenünk, mert ha alkotásunk nem a legtökéletesebb, úgy az a mai tehe­tetlenségünket örökíti meg és akkor az utókor joggal fogja mondani, hogy a Stadion a mi korunk kőbe rakott hibája.“ A Stadion parádés hely. az idege­nek világjáró tömegét akarjuk vele ide csődíteni; a Stadionon lefutó ver­senyek napjai gála napok, ahol maga a fel- és elvonulás is ünnepség, akár egy operai díszelőadásnál. Tessék elképzelni az Operaházat a Szvetenay-utcában. a Szent Jobb kör­menetét Óbudán, a Stadiont Kőbá­nyán túl. „Ami nincs helyén, az pi­szok“ így mondja az angol közmon­dás. A Budai Napló karácsonyi cikke már megjelölte, hogy a Stadion csak­is a Duna mentén épülhet. Vagy fent, vagy lent, de a Dunán. Mert a Sta­dionhoz víz kell. A vízisport, az em­bersport legszebb része. A Dunát bekapcsolni a Stadionba, hatalmas elgondolás, a Dunát ki­hagyni belőle, le nem vezekelhető bűn. Hisz fekvésénél fogva Budapest van hivatva arra, hogy a Duna folyam fővárosa legyen; az igazi Dunaváros, a Donaustadt, a „Danubian capital“ annál inkább, mert csaknem minden fürdője a Duna partján áll és meg­felelő kiépítéssel úgy illeszkedhetné­nek a vízmenti hegyláncba és annak varázsos hátterébe, hogy aki elvonul előtte, szinte álmot látni vél. A Duna két partja a mi fővárosunk kirakata; ám a csodás természeti beállítás kihasznált szakasza még túl rövid: a Afargithídtól a József műegyetemig terjed csupán. Ezt a ki­rakatot — amiért az idegen hajón jön le és hajón megy el és amiért itt tartózkodása alatt is mindég hajóra szállatjuk — bővíteni kell: — felfelé a Monostori-, lefelé a Cse- pel-szigetig. Ezt kívánja a Duna. Ezt érdemli is. Minden újabb intézmény helyének kérdésével az az elv vezessen ben­nünket, hogy amit lehet és ami méltó és érdemes, az a Dunára kerüljön. A Margithíd feletti és a Műegyetem alatti kültelki állapotnak véget kell vetni! Minden nagyot és szépet a Duná­hoz! A kiállítást is! Az egyetemet is! A magyar Stadiont is! Dr. K. L. evezős.

Next

/
Thumbnails
Contents