Budai Napló, 1927 (23. évfolyam, 870-898. szám)

1927-06-30 / 883. szám

4 BUDAI NAPLÓ Budapest, 1927 június 30. A legideálisabb strandfürdő. Buda­pesttől egy órányira (Keleti p. u.) Gyomron van, amelynek szép, hal­mos, fásított részén áll a Tófürdő. 10 percnyire a vonat megállójától. A víz­tükör negyvenezer négyyzetméteres s fövenye végtelen apró kvarc kris­tályokból áll, amelyek fürdés közben gyógyhatású boringért okoznak. A legkedvesebb nyaralásra. Lakások, villák kaphatók. Külön úszóverseny es tréningpálya. Úszó korongok, csó­nakok és tornaszerek állanak ren­delkezésre a sportot kedvelőknek. Ol­csó’ és jó étkezés a strandon is kap­ható. A főváros közelében ilyen ki­tünően feiszerelt és a természettől is megáidott kiváló fürdőhely nincs még egy, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy annak egészségügy' vezetője Okolicsányi-Kuthy Dezső dr. a nagynevű orvosprofesszor. Cél­szerű vonaiok kifelé: 7.3/, 8.30, 11.25. 13.35; vissza: Tófürdőtől 14.16, 16.50, 1>.25, 20 43. Qyömrö-Kóczánpusztáro) 4 perccel később. Ünnep- és vasár­nap csakis Gyömrc-Tófürdöhöz min­den vonatra félárú menet-térti jegy. A Svábhegy ünnepe A Svábhegyi Egyesület eisö nyári vacsorája az új Svábhegyi Szanatóriumban Még nem egészen kész, de már is impozánsan hat a Sváb-hegy büszke­sége, az új szanatórium, amelynek zárókövét szines nagy ünneplés ke­retében június hó 24-én helyeztek el. Káprázatosán szép képet adott az impozáns szanatóriumi épület első teraszán összegyűlt előkelő közönség, amelynek élén megjelent József Fe- rencz dr. főherceg, a magyar fürdő- ügy cstiggedetlen, fáradhatatlan Grál lovagja, íejedclmi hitvesével. Közéle­tünknek számos kiválósága vette kö­rül a fenséges párt és a főherceg rövid, de szárnyaló beszéde megindí­totta a zárótéglák elhelyezését, amn ezüst kalapáccsal ütöttek helyére az arra hivatottak. Nagyon kedvesen régi polgármesteri rutinnal beszéli Bódy Tivadar, mint a Svábhegyi Egyesület elnöke és mondott meg- szívlelésre méltó jele_ntős szavakat. Póz nélkül, egyszerűen, de kelle­mes, válogatott szóval köszönte meg ezt a felavató ünnepet az új szana­tórium tervezője, megalkotója : Jakab László dr. főorvos és meghívta a társaságot a szanatórium megtekin­tésére, mialatt uzsonnához terítettek. A főherceg asztalánál foglalt helyet Ripka Ferenc dr. főpolgármester is, ahol a fürdőügy, az idegenforgalom és a szanatórium előtt panorámasze- rüen kibontakozó székesfőváros e két nemeslelkű barátja és patronusa szi­ves szót cserélt a közeledő szebb jö­vőről, aminek élő bizonysága az ú] szanatórium. A zárkőünnepet megelőzően, jún. 13-án a SVÁBHEGYI EGYESÜLET rendezte az új Svábhegyi Szanatóri­umban szokásos havi társasvacsorá­ját, amelyre számos vendéget hívtak meg. Az első felköszöntőt Bódy Tivadar dr. elnök mondotta, kedvesen ünne­pelve Ripka Ferenc dr. főpolgármes­tert, akit az egyesület díszelnökének választott meg s az ő tiszteletére rendezték a lakomát, ö a budaiak patronusa, aki minden jóért, szépért, hasznosért lelkesedik. Azután üdvö­zölte a szomszédokat ; Kozma Jenőt, Becsey Antalt, Manninger Vilmost, továbbá a megjelent elöljárókat, Ba- dal Edét és Szalay Sándort és sok szellemes fordulattal a házigazdát Jakab László dr. főorvost. Ripka Ferenc szólalt fel és azzal kezdte beszédét, hogy szívesen jött« installáltaim magát a díszelnöki székbe itt Budán, melyet a jó Isten megáldott minden széppel. A múlt nagy mulasztása, hogy ezt a hegy­vidéket nem tudták közelebb hozni a fővároshoz. De most, hogy összefog­nak a hegyvidéki egyesületek és ösz- szefognak a Svábhegyi Egyesülettel, megnyitják a haladás és fejlődés út­ját. Ezekben az egyesületekben oly nagy intelligencia van együtt, mely megtalálja a módot, hogy a főváros miképpen szolgálja e vidék érdekeit. Annál könnyebb lesz, mert oly férfiú áll a Svábhegyi Egyesület s az új Hegyvidéki Szövetség élén, akire már a nagy múltja miatt is, a főváros egész közönsége tisztelettel tekint föl és lelkes szóval köszöntötte Bódy Tivadart és Jakab László dr.-t, aki — mialatt kislakás építő bizottságok a fejüket törik — európai stilü nagy művet alkotott. A kedves ünnepeltetést szerény kedves szavakkal köszönte meg Ja­kab főorvos és hálásan éltette a köz­szeretetben álló főpolgármestert. Mégis megindult az építkezés Az építkezés nagy arányokban in­dült meg Budapest területén. Min­denütt örvendezve lehet látni az épít­kezési kedv föllendülését. Egyes vá­rosrészékben. így például Buda egyes részein, valamint a Lipótvárosban ha­talmas új épületeik emelkednek és a főváros más részein is nagy bér­palotákat emelnek, sóik az emelet­ráépítés, és ugyanekkor családi há­zakat is elég nagy számban építenek. vágfalvi Quittner Ervin oki. építész. Érdekesnek tartottuk ez ügyiben vágfalvi Q u i 11 n e r Ervin oki. mű­építészt felkeresni, aki a következők­ben mondotta el nekünk nézetét a felvetett kérdésekről: — Az építkezési kedv vajóban megindult, ami ncmcsialk a lakáskér- dés megoldását jelenti, hanem egy­úttal azt is, hogy a munkanélküli­ség meglehetősen csökkent, mivel azok az iparágak munkához és ke­resethez jutottak, amelyek az épít­kezéssel kapcsolatosak. Ezt pedig minden ipar megérzi, hiszen a,z épít­kezés természete olyan, hogy a szük­ségletek a legkülönbözőbb munkákra is kiterjednek. —- A magántőke részéről ezidő- szerint körülbelül 3500 lakás épül Budapesten. Hogy a magán tőiké milyen összegeket fordít építkezésre, a;zt termésízetesen nehéz lenne pon­tosan megállapítanom, mert ezeknek aiz építkezéseiknek a természete is igen különböző. Amíg az utolsó éviekben a magántőke az építkezésnek leg­olcsóbb módját kereste, addiig az idén már számos olyan építkezés folyik, amelyet nagy költséggel csinálnak. Néhány épülő m'aigáopalota már va­lóságos luxusépítkezés lesz, kitűnő lakásokkal, központi fűtéssel, meleg- vízszolgáltatással. A gyáripari építkezések vonzották Quittner Ervint az építészet felé, ezekben a gyárépület ékben merült el legszívesebben később is, 'műegyetemi tanulmányai alatt és az ezután kö­vetkező időkben. Született 1891-ben. Középiskoláit Budapesten végezte a Vilma király­nő-úti gimnáziumban. A gimnázium­ból egyenesen a Műegyetemibe, majd Oxfordba ment. Működésének már első éveiben néhány jelentékeny gyárépületet ter­vezett. Az építész tulajdoniképpen három emberből tevődik össze: az igaizi építészben van valami a, mér­nökből, valami az iparosból és valami a művészből. Quittner Ervin az építőművésznek mind a három tekintetben megteste­sítője : megbecsülik úgy a művé­szek mint a technikusok. Alkotóerejét jelentős és szép épületék egész sora hirdeti. Számos építészeti dolgozatot írt, amelyek a magyar, osztrák és német lapokban láttak napvilágot. Szakmunkái, különböző építészeti problémákat tárgyaló írásai és kreá­ciói nevét messze a kis; Magyar- ország szűk határain túl is ismertté tették. A világháború alatt tartalékos főhadnagyi rangot kapott. A magyar építészet évről-évre több hírt és elismerést szerez la magyar népnek. Ezen a téren legtöbbet kö­szönhetünk kiváló építészeinknek, akiknek nevét mind szélesebb körök­ben ismerik és akinek munkássága félé mind több figyelemmel fordul az egész tudmányos Világ. Ennek az ér­tékes. nagyképzettségű építészgárdá- naik egyik legkiválóbb taigja, vágfalvi Quittner Ervin, aki ma férfikora delén áll, munkaképességének, alkotóerejé­nek teliéiben. Az utolsó hét esztendő után, amely építészeti szempontból meddő volt, most már talán termékenyebb és bő­ségesebb esztendőik jönnek s így Quittner Ervin kétségkívül még igen sok szép és művészi alkotással fogja gazdagítani az országot és a főivárost. vágfalvi Quittner Ervin műépítész munkáiból /. Margittay-Neumann villa a Sváb­hegyen. 2. Gyártelep a Soroksári-nton. 3. Lakóháztelep a Gubacsi-utón. 4. Munkás lakóház Kőbányán. 5. Gyártelep Kőbányán. 6. Gyártelep a Soroksári-uton. Mikor legboldogabb a gyermek? Ezt a kérdést tárgyalta a napokban egy asszonytársaság. Az orvos fele­sége akkor látja legboldogabbnak gyermekét, ha étkezik, a kereskedőé, ha gyermek fürdik, a tanáré, ha. megérkezik a „T ündérvásár“ gyermeklap, mert ez minden gyer­mek legnagyobb öröme, szórakozta­tója, játszótársa és egyben a leghű­ségesebb barátja is. E pompásan szerkesztett heti gyermekujság K évre 1 pengő 20 fillér, mutatványszá­mot szívesen küld a kiadóhivatal, V., Akadémia ucca 10. LORGNON Zibrinyinéi, I., Attila-u. 12. Négyszáz mázsa gyémánt van ma az egész világon, aminek értéke több mint egymilllárd dollár. Ennek a tö­mérdek ragyogó drágaságnak, amely egy két és fél méter kockaalakú lá­dában elfér — 82 százaléka Dél- Afrikából, 8 Braziliából, 6 Indiából, 2 Nugat-Afrikából és 2 százalék szár­mazik a világ más vidékeiről. Nagy a panasz a Zugligetiben a fő­város zsugorisága, mia/tt, amelyik pern engedi, hogy a Szép Ilonától fel a pompás kilátást nyújtó Zugligeti úton át a villamos végállomásig padok le­gyenek. Sok kiránduló, de a „ben,- szüllöttek“ is szívesen megpihenné- nejí, de ha ma elfáradnak, csak a csu­pasz földre ülhetnek. A BESZKÁRT közgyűlése. A Bu­dapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság június 25-én tar­totta IV. évi rendes közgyűlését, amelyen mint társasági elnök Sipőcz Jenő dr. polgármester elnökölt. A közgyűlés elfogadta az igazgatóság­nak és a felügyelőbizottságnak az 1926. üzleti évre vonatkozó jelentését és zárszámadását és úgy az igaz­gatóságnak, mjnt a felügyelőbizott­ságnak megadta a felmentést. Elfo­gadta a közgyűlés az igazgatóság­nak a tiszta nyereség felosztására vonatkozó javaslatát. Emberbaráti, tudományos és közművelődési cé­lokra a közgyűlés 20.000 pengőt sza­vazott meg. Az alapszabályoknak megfelelően a közgyűlés hét fel­ügyelőbizottsági tagot választott. Vé­gül Vájná Ede tanácsnok a főváros köszönetét és legteljesebb elismerését fejezte ki az igazgatóságnak és a társaság alkalmazottainak az elmúlt üzletévben kifejtett céltudatos ' és eredményes működéséért. Az igaz­gatóság jól megszerkesztett évi jelen­tésének közérdekű adatait legköze­lebb közöljük. Nem válik díszére a Császárfürdő úszóstadioniának a közelében levő Zátony uccai szükséglakás-barak, amely esztétikai, közegészségügyi s főképpen közlekedési szempontból a főváros képének megcsúfolása. Le­bontására a III. kér. elöljáróság már több ízben tett előterjesztést, amit a Közmunkák Tanácsa is magáévá tett, május 1-re tűzvén ki a kilakoltatás terminusát. De úgylátszik valami vaskéz nem engedi e csúf foltot lera­dírozni a III. kerület képéről. A sóíogyasztás érdekesen változik nemzetek szerint. Amerikában a leg­utóbbi évben fejenkint 15, Angliában 12. Oroszországban 9. Németország­ban 7, Olaszországban 6, Francia- országban 5 kg. sót fogyasztott el át­lagosan minden ember. Kár, hogy a statisztika ezt Magyarországon nem mutatja ki. Az ásufinyuízkeresKetfelem csődje Szomorúbb képet mutat az ásvány- I vizek 1926. évi forgalmi statiszti­kája, mint az előző éveiké. Az 1926-os kivitel a 25-öshöz viszonyítva 50 waggonnal kevesebb volt a behoza­tal pedig 115 waggon pluszt tüntet fel. Amíg a kivitel 1925-ben a beho­zatalnak 121 %-át tette, addig 1926- ban a behozatal 50%-at meghaladta a kivitelt, vagyis ásványvízkereske­delmi mérlegünk passzív lett. Az Országos Balneologiai Egyesü­let igazgató-tanácsának felkérésére e tárgyról tartott előadást F e 1 b e r Lipót, a MIRA Gyógy- és Keserűvíz­forrás r.-t. vezérigazgatója. Egy normális békeévet alapul vé­ve az ásványvízkereskedelem nagyon sivár képét látjuk. Nézzük az ex­portot. Amíg Ausztria 1907-ben 200 wag- gont fogyasztott keserűvízben, ad­dig 1926-ban csak 51 waggonra volt szüksége. Románia, amely pedig az­óta területben megnagyobbodott, 1907-ben 113 waggont, 1926-ban pe­dig csak 15 waggon keserűvizet vett át. Németország 1907-iki 357 waggon fogyasztásával szemben 1926-ban 46 waggon áll. Olaszország békebeli fogyasztásának 7, Anglia pedig csak 5%-át exportálta. Franciaország és Oroszország, amelyek pedig 1907-ben 300 waggont vettek át, teljesen el­vesztek számunkra és így tovább szomorú a helyzet az egész vonalon. Leginkább az Egyesült Államokban, hová az 1907-iki 405 waggon keserű­víz fogyasztással szemben, 1926-ban mindössze 5.5 waggont vittünk. A behozatal képe ugyanily két­ségbeejtő. Itt békeévet veh tünk alapul, hiszen azóta egyharmudára zsugorodott össze szegény 1 azánk. Vegyük figye­lembe az 192?-es és 1926-os évek adatait: Ausztriából 1922-ben 5 waggont, 1926-ban 60 waggont hoztunk be. Romániánál 4:68.5, S. H. S. államiban 1:116 volt az arány, Csehország 1922-es importja 17 waggon, az 1926-os pedig 92 waggon volt. Ez az ásványvízkereskedelem hely­zete, amit tétlenül nem nézhetünk. A belfogyasztás fokozása érdeké­ben mérséklendö az üres és telt pa­lackok waggontételü és darabáru fu­vardíjtételei. El kell törölni az ás­ványvizek városi fogyasztási adóját és mint a külföld megteszi saját vi­zeinél, az importált ásványvizek adó­ját fel kell emelni, úgy hogy a ma­gyar vizek literenként legalább 16 fillérrel olcsóbbak legyenek. Lehető­vé kell tenni mint a békében volt, a magyar gyógy- és keserűvizek ren­delését a betegápolási alap, a mun­káspénztárak és egyéb társulatok terhére. A legfontosabb feladata a Balneologiai Egyesületnek, hogy or­vosaink figyelmét felhívja vizeink ki­tűnőségére és utánozhatatlan gyógy- értékére, mesterséges készítmények­kel szemben. Hiszen a Selters típusú vizeknek megfelel a Málnási Mária, a Karlsbadi vizeket legalább is tel­jesen pótolja a MIRA glaubersós gyógyvíz. És a többi élvezeti és gyógyvizeknek hasonlóképen meg van nálunk a pendent-juk. Az export fellendítéséhez külföldön magyar kereskedelmi kamarák felállí­tására és legalább olyan kereskedel­mi szerződésekre volna szükség, amelyek kompenzációs alapon, olcsó' vámdíjtételek mellett, bocsátanának be országunkba annyi külföldi vizet, mint amennyi magyar keserűvizet mi kiviszünk. Meg kell szüntetni az egyes országokban dívó egyenlőtlen ásványivíz vámdíjtételeket és a szár­mazási bizonyítványok körüli eljárá­sok nehézségeit. Végül a transitke- reskedeleim kiépítése és megkönnyí­tése a feladat, hogy a nyugatról jövő ásványvíz szállítmányokat kompletí- rozhassuk a mi világhírű keserű- vizeinkkel.

Next

/
Thumbnails
Contents