Budai Napló, 1927 (23. évfolyam, 870-898. szám)
1927-04-07 / 877. szám
XXIII. évfolyam. 877. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, tár', sadalom, művészet és sport terén szolgáld újság. Előfizetése egy évre 16 pengő, lélévre 8 pengő. Egy szám 40 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon: K.502—96. Felelős szerkesztő : VIRAÁG BÉLA Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 fii ér. 20 mm. magas hirdetés 10 pengő. Szöveg or ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. Ä hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. 1927 április 7. A haloffak i mindent: — gyümölcsfákat, kerteket, villákat, süt egész útakat, — ahogy most kiderült. De nem minden temető halottjai, csak éppen kizárólag a farkasréti temető halottjai ilyen falánkok. Mert ebben a temetőben a halottaknak igazán jó dolguk van. Pesti módon szólva: — jól megy nekik. De jól is választották meg örök nyughelyüket ebben a klimatikus temetőben. Itt állandóan fürösztik őket és ha elunják a fekvést az egyik helyen, odább csúsznak, vizitbe a szomszédhoz. Pompás egy hely ez a farkasréti temető: védett, szélmentes, enyhe itt talán a tüdőbetegek is meggyógyulnának, csak az a baj, hogy előbb meg kell hallniok, hogy ide jussanak. Ez a temető terjed tovább, föl a hegyre és egyre tovább, — ha jól megy — tíz év alatt föléjrkezik a Svábhegyre, sőt utóbb még a János-hegyre is. A főváros jóvoltából temetővé lesz áz egész budai hegyvidék. Olyanok ezek a halottak mint a selyemhernyók, amiket más helyre visz a gazdájuk, ha egy helyen megették már az eperfalombot. A farkasréti halottakat is kikaparja a város, ha már megettek egypár villát, kertet, vagy — ahogy most történt — megették a város által' kimért útat. Kikaparják, máshová viszik, ahol új kertek, új villák, . új útak épülnek, hogy azokat is falják föl. Lassan megzabálják majd a farkasréti villamost, a fogaskerekű vasútat és végül a Sas-hegyet. Ezek a halottak az én élő tanúim, hogy ebben a városban minden f o rd í t v a történik. Mert lent, a K a m a r a-e rd ő- b e n legfeljebb egypár budaörsi sváb szőlőjét falnák fel és itt az áldott hegyvidéken nem volna kénytelen minden élő lény menekülni előlük. A halottak sáskajárását nem is olyan régen bemutatta Ripka Ferenc d!r. főpolgármester a város urainak, akik megdöbbenve nézték ezt a pusztítást. — „Halt! ez így nem mehet tovább. Ezentúl az óbudai temetőbe temetkezünk!“ — Igen ám, csakhogy oda nem lehet kijutni. Oda nem jár semmiféle vasút. — „Sürgősen meg kell építeni a bécsi-úti villamost!“ — Hogy pedig mindezt komoly valóságnak vegyék ezek a naív hegyi lakók, ott helyben elhatározták, hogy a Kelenföldről föl a i Svábhegyre, a temetőt szegélyező Hóvirág uccán át széles autó-útat építenek sürgősen. Ezt egyék meg a halottak! És megették. Mert, hogy a város urai csak az élők felett uralkodnak és nem parancsolnak a halottaknak. Ezt az autóútat ugyan is kezdték megépíteni lent a Sashegy alján, de mire fölértek a temetőig, ott már várta őket száz kemény vitéz halott, akik megették az útat. Eddig és nem tovább! Tyüh, azt a fűzfán füty .. .oly szegény a re- dakció, hogy nincs módunkban káromkodhatni.... tehát csak szépen símán, udvariasan mondjuk el, hogy a Hóvirág-utca tulajdonképpen szűk vízmosásos árok, megesznek amelynek egyik oldalát szépen ápolt kertek közepén épült villák szegélyezik, míg a másik oldalát már elérte a temető. Ez már a város tulajdona, ide már temetni készültek, arra már opciójuk volt a halottaknak. Hogy itt széles autóútat építhessenek, meg kellett állapodnia a városnak a vil- lajdonosokkal, hogy az út cél- ■ jaira engedjék át a megfelelő területet. Az ő érdekük, áldozzanak. Nem szívesen, de megtették azzal a föltétellel, hogy a város is adjon a temető számára megszerzett túloldali területből 1 annyit, mint ők. Az élők megkötötték a paktumot, de a halottak nem írták alá. Azok előtt még Eolkusházy alpolgármester sem elég tekintély, és mire az út a sasadi-úton föl, kiépült a temetőig, a rettenetes halottak már megették azt a területet, amit útépítésre szánt a város. „Die Todten reiten geschwinde!“ A Hóvirág-út mentén ott hevert 118 halott és már emésztette a megevett utat. A város most megpróbálta, hogy ártatlan ábrázat- tal a villatulajdonosokhoz forduljon azzal a kívánsággal, engedjenek át a telkeikből újabb területet, mert a halottak éltek az opcióval és fölfalták az úttestet. Ezt azonban már a türelmes hegyi lakók sem vették be, hanem vissza kívántak minden jót a városnak és visszaküldték őket a Hóvirágutcának nevezett vízmosásos árok túlsó oldalára, hogy — beszéljenek a halottakkal. ............... És most ott áll a t anács a hegyen, mint az ö- rök autonómia szobra. Hátha a halottak még sem engednek és fölfalják végül magát, a mélyen I tisztelt tanácsot is. (v. b.) bndán, IQ27. április 6 Április hava. Az április bolondja népszokás, amely a franciák, angoioK, olaszok, németeknél is meg van az április csalfa, változékony időjárásával függ össze. Elnevezése a latin aperire (megnyitni) szóból származik, meiy Ovidius szerint a rügyek, bimbók és virágok tavaszi nyílásával áll összefüggésben. E hónapban neveze- ! les uatumok: 1-én Koisuth Lajos temetése 1893-ban, a Ludapesti Társaskocsi r. t. üzembe helyezése 1895-ben, 2-án Morse a teiegrál írás feltalálója meghalt 1872-ben, 3-án Verseghy re- renc született T/57-ben, Ross James a mágnessark felfedezője 18bZ-ben, Napier S. a logarithmus feltalálója meghalt 1617-ben, 4-én Mátyás király meghalt 1490-ben (más kútíorrások I szerint 6-án), Körösi Csorna Sándor a híres Ázsiai utazó született 1784-ben, 5- én Kármán József meghalt 1795-ben, 6- án Rafael meghalt 1520-ban, Dürer a világhírű festő meghalt 1528-ban, Ybl Miklós a királyi vár építője született 1814-ben, Széchenyi István gr. meghalt 1860-ban, 7-én Vass Gereben született 1823-ban, 8-án II. Rákóczi Ferenc halála 1735-ben, Stepheson a vasút feltalálója coulissakormányra szabadalmat vett 1815-ben, a pesti Rákóczi út villany próbavilágítása 1909-ben, 11-én az első omnibuszközlekedés Párizsban 1828-ban, a budapesti László kórház építése 1892- ben, 12-én szabadalmat nyert az Első Osztrák Dunagőzhajózási Társaság a magyar korona országaiban 1831-ben, 13-án a debreceni függetlenségi nyilatkozat a nagytemplomban 1849-ben, 15-én a pesti Vigadó alapkőletétele 1861-ben, a Népszínház alapkőletétele 1874-ben, 16-án Katona József a Bánk bán írója meghalt lS30-ban, 17-én Franklin Benjámin híres fizikus meghalt 1790-ben, 18-án Lorántffy Zsuzsanna meghalt lobü-ban, 19-én a budapesti csatorna szivattyútelep üzembehelyezése 1894-ben, Darwin természettudós halála 1881-ben, 22-én Komáromban és oiidán nagy földrengés pusztított 1783-ban, Kant a híres bölcsész született 1 /24-ben, gr. Tisza István született 1861-ben, 23-án Fiume szabad kereskedelmi város lett és Magyarországba kebeleztetett 1779-ben, a budapesti Társaskocsi r. t. megszűnt 1897-ben, 24-én 1. Ferenc József és Erzsébet királynő mennyegzője Lécsben 1854-ben, 25-éu Celsius a hőmérő feltalálója meghalt 1744-ben, 29-én Széchenyi Ferenc gr. a Nemzeti Muzeum megalapítója született 1754- ben, József nádor szobrának leleplezése 18o9-ben, 30-án a budai Alagút üzerribthelyezésc 1857-ben, a Margit- híd megnyitása 1876-ban. A Széchenyi-fürdő épíkezésé- nek odiózus ügyét pedig mielőbb be kell fejezni. Sürgős azért, mert elejét kell venni azoknak a beteges kombinációknak, amiket a kávéházi várospolitikusok elég logikusan beállítanak. Azt mondják, hogy ahol megtörténhet ez, megtörténhetett más is. Ilyenkor mindegyiknek van egy nénikéje vagy bácsikája, aki a legkompetensebb városházi ügyekben. Minden hír- terjesztő iskolatársa volt valamely tanácsnoknak vagy főtanácsosnak s így sértésnek veszi, ha bárki ké- telkednimerészelne kijelentéseiben. Ma az .a tudat él a közönségben, hogy a városházán különös gazdálkodás folyik, aa meggyőződés lesz lassan úrrá a polgárság felett, hogy ott sok ilyen „hiteltúllépés“ történt, de nem került a nyilvánosságra. Ott nem szabad megbolygatni a múltat. Már a városi üzemek miatt sem szabad, mert a nagy apparátussal megindult vizsgálat is csak azért seké- lyesedett el, mert sokat, szállítottak - szívességből, amiről tudnak a kocsisok is. És sok ilyen pletyka terjeng, mint a fojtó füst, mely lasan beszivárog így a városháza minden ablakán. A város urainak nagy érdeke, hogy ezt a sok „mondják“-ot, ne mondhassák tovább. A Széchenyi-fürdőt is lejáratják, amire egyáltalán nincs szükség és nincsen ok. Fejezzék be a vizsgálatot, hulljon a férgese, — ha van — és szellőztessék ki a városházát. Flammarion Camille a világhírű, nagyfantáziájú csillagász hosszú cikkben értekezett arról az isteni élvezetről, amiben itt jártakor a Svábhegy tetején része volt. — Boldog ember! ő nem tudja, hogy ez a hegy a székesfőváros hamupipőkéje. Nem tett érte semmit 28 év óta. Nincs a a hegyen más, csak amit a nagy természet megteremtett' és szorgalmas magánemberek megalkottak. A város még azt sem tette meg. hogy ezt a hegyet az új fürdőtörvény tervezetében az üdülőhelyek közé vétette volna fed, pedig fürdővárost csinálni Budából e hegy nélkül — aligha lehet. Számonkérő nagygyűlését tartja legközelebb a rendes közgyűlés keretében a HOLLÓS MÁTYÁS TÁRSASÁG, melyről azt az egyet elismeri mindenki, hogy önzetlen, lévén ez a legszegényebb tudományos és irodalmi társaság az országban. Méltó szegény Budához! Itt is meg van minden természetadta kincs, de nincs olyan gazdája, aki ezt az elszegényedett polgárság javára tudná megművelni. A Hollós Mátyás Társaságba együtt élő írók, művészek és tudósok is nagy kultúrerkölcsi tőkét képviselnek, megnyilatkozásuk azonban olyan, mint a falra hányt borsó. Nincs aki megszívlelje, nincs aki a nyújtott magot elvesse. Ami itt-ott elírni, búsásan megtenni gyümölcsét. Három év előtt rendezett fürdőügyi ankétje nyomán, amelyen dr. Ripka Ferenc elnökölt, megalakult a Budapest-fiirdővá- ros Egyesület, az Idegenforgalmi szövetség, a Duna-szövetség és sok más a gyógyforrások ügyét és az idegenforgalmat szolgáló intézmény. A múlt év folyamán beadvánnyal fordult a fővároshoz és azt kérte, ha már foglalkozik végre a város ezzel a kérdéssel, — alapozza meg kellőképen. Legyen Buda a fürdőváros és hogy itt 40—50 ezer idegen megfelelő szálláshoz jusson, módosítsa az építési szabályrendeletet olyképpen, hogy az újonnan épülő házakban még a kétszobás lakások is csak úgy épülhessenek, hogy a két szobából az egyik külön bejárattal kiadható legyen. Húszezer kiadó szobára van szüksége a fürdőügynek. Továbbá azt kérte, hogy az idegenek kedvéért a budai belső körút által a Margit hídtól az Erzsébet hídig terjedő félkörben csak különleges keleti-turáni építési stílusban engedje meg a tervezést és építkezést. Azt is kérték, hogy egy ilyen Budát jellemző, az Ó- várost megteremtő stílus kialakításán kérje föl a város a Mérnök és Építész Egyesületet, mely eszmei pályázatok útján ezt a kérdést bizonyára a legjobban megoldaná. — A közgyűlésen fölveti a kérdést a Hollós Mátyás Társaság — annak dacára, hogy ez ügyben semmiféle érdemleges választ nem kapott, — hogy mi történt e beadványban előterjesztett kérdések ügyében. Mert Buda pusztuló polgárságának ez fontos létkérdése. Mac Donald, volt angol miniszterelnöknek Budapesten legjobban tetszett a Margitsziget flórája, de különösen a kiválóan gazdag szépségű rózsaliget. — Ö nem tudta azt, hogy ezek a világ legdrágább rózsái és a város most fizetett értük 60 milliár- dot. Budai Társaikon* III. közgyűlése A régi hagyományhoz híven, amit még a „felsőkrisztinavárosi kaszinódból hozott magával a tulajdonképpen onnan sarjadt Budai Társaskör Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, március hó 25-én rendezte 111. rendes közgyűlését, dr. Ripka Ferenc főpolgármester elnöklete alatt, akit már a terembe lépésekor is lelkes ovációval fogadtak a nagyszámban megjelent tagok. Előkelő, szép társaság gyűlt össze, nemcsak a Krisztinaváros színe-java, hanem úgyszólván egész Budáé, a tiszta polgári erkölcs vezérkara, mely irányt és vezérelvet szab a várospolitikának. Közgyűlés-megnyitó beszéde elején RIPKA FERENC szíves szóval köszöntötte a megjelenteket, akik számára már 30 év előtt Gyümölcsoltó Boldogasszony napját jelölte ki a közgyűlés napjául Brozik Károly. Ez az újjáébredés napja. Ös népeknél ez volt az időszámításukban az év kezdete, amikor megindul az új élet, a gazdasági megújhodás. A tavaszi napsugár indítja meg a természet e nagy megmozdulását. Ez a napsugár az isteni jóság legnagyszerűbb alkotása, a természet életének kútforrása. Ilyen erő, ilyen kútforrás a társadalmi és szellemi életben a közéleti erkölcs és tisztesség, mely szívesen segít embertársain, anélkül, hogy ebből a maga részére hasznot várna. A Budai Társaskör és az itt együttélők régebbi társadalmi egyesületei mindig a közéleti erkölcsöt termelő melegágyai voltak és a régi budai erkölcs vára ma is a Budai Társaskör, ahol magunkba szívjuk mint a tavaszi napsugarat, a tisztes, patinás, régi budai erkölcsöt. Megtisztulna e nagy város erkölcse, ha sok ilyen társadalmi egyesülés élne benne, ahol megújhodna a polgárság lelke. Kérj a tagokat, hogy polgári otthonának tekintse a Kört, támogassa munkájában az elnökséget, hogy így köny- nyebben felelhessen meg hivatásának. Beszéde végén melegen emlékezett meg a Beethovejn-centenáriumról és Newton halálának 200-ik évfordulójáról. A magyar népet a Gondviselés megáldotta a művészetek iránt való nagy hajlandósággal és a tudományok iránt való készséggel, s e két kiváló nagyság emlékét is úgy ünnepli a magyarság, mintha saját fiai lettek volna, —• azzal fejezve be mély hatást kiváltó beszédét, hogy: — szenteljünk néhány pillanatot e két nagy férfiú kegyeletcs emlékének! Fölállással tettek eleget ennek a közgyűlés tagjai. Kun Attila főtitkár olvasta fel ezután kitünően megírt évi jelentését, melynek rövid kivonatát adjuk a következőkben : A Budai Társaskör főcélja: a közügyek iránt érdeklődő, a múlt tisztes hagyományaihoz ragaszkodó, de az idők változását megértő, higgadt igazi Dudái polgároKat nevelni. A i ar- saskör főgyűjtője a tiszta polgári er- koicsnek, a nemes érzéseknek, a jószándékoknak és a kiváló budai erényeknek: a hűség, fegyelmezettség, vallásosság és hazafiságnak. A társaskör hovatovább dominálója lett Buda közéletének: irányt és vezérelvet adott a várospolitikának és a gondolat mellé a köz szolgálatába állította a megvalósításra hivatott vezért is dr. Ripka Ferencet. Így lett a polgári gondolat megingathatatlan, erős vára a Budai Társaskör. A Vezér nagy egyénisége viszasugározza erejét a tagokra s mind többen emelkedtek a közélet magaslataira az öszetartozan- dóság érzését erősítve. A fejlődés nagy ívű útját mutatja a taglétszám hatalmas emelkedése: 393- ról 683-ra emelkedett az elmúlt évben a tagok száma. A dísztagok sorában van gr. Bethlen István miniszter- elnök, mint díszelnök dr. Rakovszki Iván és dr. Vass József miniszter, míg örökös tagok: Jerabek Kálmán, Paul Pál; a Budai Társaskör jelenlegi helyiségei ma már nem elégítik ki az igényeket s ezért megfelelő. célszerű kibővítést tervez a mindenre figyelő elnökség. Az átalakítás mára zért is időszerű, mert mind több és több társadalmi egyesülés kíván a társaskörhöz kapcsolódni. A tagok szívesen veszik ki a részüket a Kör anyagi terheiben s így a pénztár egyensúlya soha sem billen fel. sőt sikerült egy pompás hangverseny zongorát is beszerezni a legutóbbi időben. A könyvtár is állandóan szaporodik, úgy hogy a legközelebbi jövőben már a tagok rendelkezésére áll. A kör belső élete nagyon élénk volt az elmúlt évben. Gazdag műsort dolgozott ki az agilis vezetőség az egész szezonra, s amelyet nagy lelkesedéssel, megértéssel fogadtak a tagok. Különösen nagyon látogatták az ismeretterjesztő előadásokat, kultúrestéket és a mindig magas színvonalon álló vitaestélyes társasvacsorákat, ahol Buda polgárságának színe-java jelent meg. A közérdekű megbeszélések hosszú sorozata folyt le az elmúlt évben.
