Budai Napló, 1927 (23. évfolyam, 870-898. szám)
1927-03-26 / 876. szám
XX11I. évfolyam. 876. sz. Buda érdekeit a várospolitika, a közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgált) újság. Előfizetése egy évre 16 pengő, félévre 8 pengő. Egy szám 40 fillér Szerkesztőség és khdőhivatal: I., Bors-utca 24. Délután 5—7-ig. Telefon : K. 502—96. Felelős szerkesztő : V1RAÁG BÉLA Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésnél 50 fii ér. 20 mm. magas hirdetés 10 pengő. Szöveg or ára 4 pengő. Közgazdasági közlemények megállapodás szerint. A hirdetések dija mindenkor előre fizetendő. au 1927 március 26. A fordított város VII. Fölénye,s mosollyal naivitásnak mondanak a város urai minden tervet, amit nem „belső“ ember ‘ proponál és valóságos averzióval viseltetnek minden ilyesfajta cikk iránt, amely a sajtóban megjelenik, még ha egy negyedszázad tapasztalatainak, tanulmányainak az eredménye is az ajánlott terv. Amit huszonhárom év óta ír és 1 ajánl a Budai Napló, az naivitás, azért hát engedelmet kérünk, ha most rideg tényeket regisztrálunk. Elég aktuálisak. Az egyik budai kisiparos régen leszállított, elfogadott, bevált munkája díját — ezer pengőt — nem tudja behajtani a városházán és végül megbízza ezzel az ügyvédjét, aki kellő protekcióval el- . látva, reggel 9 órakor beállított a városházára és a következő kálváriát járja, — rövid utón! A bemutatott számlát az illetékes ügyosztályon beiktatta Vargha • kisasszony, s azzal azután jelentkezni kellett Springmann igazgató úrnál, aki azt kiosztotta Vossala referens úrnak. Ez szignálta is és most már Fiatt mérnök urat kellett fölkeresni, aki a számlát felülvizsgálta. Ezt elintézve ismét Vossala referens úrhoz Mellett visszatérni, aki viszont Mihalik osztályfőnök úrhoz utasította az ügyvédet könyvelés céljából s, így került az eddig sikeresen elintézett turné után ismét Springmann igazgató úrhoz, aki most már a hitel nyilvántartóosztályba küldte az ügyvédet, ahol Farkas kisasz- szony vette át és az ügyvéddel együtt áttette az aktát Rózsásy főnök úrhoz, aki szintén kedvezően elintézte és visszadirigálta Springmann igazgató úrhoz, hogy innen más utakon eljusson Kubi- nyi úrhoz, aki szignálta, azután tovább Szvecsindol úrhoz, aki iktatta, ismét újabb helyre Reich referens úrhoz, aki számfejtette. Mindez szép rendben meg is történt és eljutott így felsőbb utasításra Schrey úrhoz, aki megállapította, hogy a követelés nincs letiltva, ami igen fontos körülmény. így szerencsésen elintézve, kijárva, várakozva, ismét visszakerült az ügy Szvecsindol úrhoz, hogy onnan Kubinyi úrhoz diri- gáltassék, aki a számlát aláírta, így jól elrendezve Springmann igazgató úrhoz kerültek vissza a számla és ügyvéd, de most már csak Rózsásy urat kellett fölkeresni újból a htielnyilvántartó- ban, hogy egy csekket adjon ki, ezzel átmenni Rikk Ödön úrhoz, aki a csekket kiállította, innen Mihalik úrhoz, aki azt aláírta és Végh úrhoz, aki ellenjegyezte. Ez is rendben volt, vissza tehát Springmann igazgató úrhoz, aki a számlát kivezette, onnan ismét Farkas kisasszonyhoz, aki a számlát kiadta és végül a pénztárhoz, ahol az érdekelt d. u. 2 órakor átvette a pénzt, — rövid utón! Itt vannal# a nevek, mindenki ellenőrizheti, hogy a számla —• az ezerpengős számla — kifizetésének ez az útja. Ezt az illetékes ügyvéd egy óbudai nagy nyilvános értekezleten így olvasta föl. De 25 milliárdos építési tál- kiadást egy plajbásszal írott félíven, rövid úton utalványoznak a városházán. Hát neun fordított város ez? Van ilyen eset sok. Előkelő társaságban, egy .régi előkelő budai Kasinó társasvacsoráján elmondotta egy volt magasállású városi tisztviselő, hogy maga a főváros állította fel a Pedagógiai Filmgyárat, mely gyönyörű felvételeket csinált Budapestről cs a Duna mentéről. A felvételek oly pompásan sikerültek, hogy a német filmvállalkozók örömmel vásárolták meg azokat. Csak éppen a főváros egy másik hivatala, az Idegenforgalmi Hivatal nem vett róla tudomást és 800 millióért Parisban a Pathé filmgyárnál rendelt budapesti felvételeket. Trés bien! * Naivitás? Budapestből fürdővárost óhajt csinálni a tanács. Nagyon szép és okos terv. Nagy mozgalom indult meg ennek érdekében, mert — és ebben a város urainak teljes igazuk vau —• vannak még naiv emberek, akik az ilyen tervezgetése- ket komolyan veszik. Fürdőhelyet park nélkül elképzelni sem lehet és — teszem azt — a Széchenyi-fürdőnek van is megfelelő gyönyörű parkja, az őt környező Városligetben. Viszont Budán, ahol 10 — tíz — fürdő van és néhány ivókúrára alkalmas gyógyforrás, azoknak együttvéve, összesen nincs annyi parkjuk, ' mint a Városliget egyötöde. Ez szomorú dolog, de így van. Segíteni ezen csak új parkok létesítésével lehet. Maga a természet szinte fölkínálja a Vérmezőt ilyen parknak, mely, ha kellő dísszel elkészülne, megadná Budának a fürdőhely jellegét. A Vérmező felső csücskét, a Maros-utcánál el kell vágni s az így nyert darabra kell fölépíteni a kőszínházat, mert ez központi fekvés. A Vérmező többi részét parkírozni kell díszesen, szökő- kutakkal, kávéházzal, vendéglővel, térzenével, sőt — ott lehetne fölépíteni elszórtan a néprajzi falut is. Minden elfér azon a 20 holdas kaszálóréten, melyen most még a világ legdrágább szénája terem. Csakhogy a Vérmező nebánts virág, még a gyerekek sem labdázhatnak rajta, és — megtörténhet az a szörnyűség, hogy ide építik a Stadiont, kifelé rideg sáncfalakkal, belül homokos poronddal és kivándorolhat a Krisz- tina-körútról minden üzletember, iparos és kereskedő, mert a Stadionban nem nő számukra fű. Naivitás? Itt volna a Városmajor. Egy részét tetszetősen parkíroztatta már a város, de ehhez a parkírozott részhez nem lehet hozzájutni, mert köröskörül, minden úton feneketlen a sár. Ám valószínű, hogy ezeket az utakat is rendbehozzák, a többi részét is parkírozzák és csinálnak belőle* végül — lovaglópályát, ahová gyereket vinni, öreg embert vezetni valóságos Istenkísértés lesz. Mégis hol akarja sétáltatni a város a fürdőhelyet látogató idegeneket? Minden tenyérnyi parkunk zsúfolva van apró gyerekekkel és minden négy embernek szánt pádon nyolc dada iil. Lehetne ugyan gyönyörű dunai sétautat létesíteni az összekötő hídtól a Római-fürdőig, —• ha a Margit-rakpart aszfaltsivatagját feláldozná a város és parkiroz- tatná azt — ha a homok- és kőrakodópartot a Lukács- és Császárfürdő Dunapartjáról áthelyezné a túlsó oldalon levő „Vizafogóra“, — ha kiépítené a villamost az óbudai Bécsi-úton végig az óbudai vasúti állomásig és ezzel fölöslegessé tenné a dunaparti sínhálózatot — és ha nem sütné mindezekre a naivitás bélyegéi. A Városligetet a város már így találta, József nádor volt annak pátrónusa, nem merték elrontani s így aztán park lett belőle. De hallott-e már valaki valaha arról, hogy a közeli, budai hegyvidéken „hegyi ligetet“ tervez a város? Szép az erdő, de a városi ember a ligetet szqreti. Valahol messze, egyelőre megközelíthetetlen helyen, a Mátyás-hegyen, van a városnak 300 holdas, hatalmas pakkja, de ki tud róla? Ki jár oda? Hogy menjen oda’ Itt köze! a Hűvösvölgyben, a Zugligetben vagy a Németvölgyben kellene egy új Városliget, csakhogy — ha-há! — nem oda Buda! Szinte agyafúrt módon gondolnak ki a városházán mindent, ami Budát csúfítja. Vagy elképzelhető-e az Andrássy-úton, esetleg a Nagykörúton olyasmi, mint ami most létesült a Krisztina-körúton? Az új postapalota mellett olyan raktárt engedélyezett a város, hogy röstelkedve jár arra minden budai polgár. Nagy hodályok telve ócska nagy kerekekkel, ahol folyton égetnek valamit, füstölnek, kalapálnak, akár csak valami elhagyott faluvégen. A legmerészebb fantázia sem képzelheti el ezt Pesten, még a Hungária-körúton sem. Csak éppen Budán, a fürdővárosban lehetséges ez. * Budapest egyik volt polgármestere, aki ugyancsak ismeri ennek a városnak az adminisztrációját, egy pártértekezleten kijelentette, hogy „Budapesten minden tanácsnok üzemet vezet és építkezik — az adminisztrációt elvégzik a gyakornokok és a napidíjasok“. De úgy is néz ki ez az adminisztráció. Az ezerpengős számlát 25, mondd huszonöt helyen iktatják, ellenőrzik, felülvizsgálják, szignálják, revideálják — de 50 milliár- dot uk-muk-fuk-ra kiutalványoznak egy ceruzával hevenyészett félíves tervezet aiapján. Hol maradtak most Springmann úr, Flatt úr, Vossala úr, Mihalik úr, Reich úr., Pikk úr, Szvecsindol úr és a többi jó magyarok — most, amikor nem „egy“ ezer, hanem négy millió pengőről volt szó? * Mit várhatunk mi szerencsétlen, másodrangú budai polgárok attól a ’városházától, ahol még a kiválóak, az elismert okosok, a nagy kapacitások sem tudnak valamivel magasabbra a mai napon és a hétköznapi szükségleteken felülemelkedni, valami magasabb szempontból elbirálni az adott viszonyokat és elősegíteni az eljövendő fejlődést. Ahol megértenék, hogy a kelenföldi medence veszi föl a Dunának szorított belső város fölöslegét, — hogy a csepeli szigettel szemben fekvő kelenföldi Duna- parton új kikötő és új gyárváros fog fölépülni, — hogy jönni fog egy egészséges idő, amikor mégis áthelyezik a gyárakat északról délre, — hogy a keserűvízforrások körül mégis megépül egy magyar Karlsbad, — hogy egy világváros fejlődésében egy vasúti híd és egy vasúti töltés nem az örökkévalóságnak adott tételek, — hogy azt a vasúti hidat, ha kell, két-három kilométerrel délre tolják el, — hogy a gyárvárosnak kell az árú- és teherszállító vasút és nem a sasadi villáknak, — hogy a vasúti töltés nem dísz, és ha ma adva van, holnap már nincsen adva, mint ahogy a régi szűk Hatvaniutca egy éjszakán át vált széles Kossuth Lajos-utcává, pedig adva volt egy sor drága ház, tízszeresen olyan értékben, mint egy vasúti híd vagy töltés. ❖ Dehát mindez csak naivitás. Itt minden úgy van jól, ahogy van. Itt mindent úgy csinálnak jól, ahogy csinálják. Itt csak egyetlen hiba történt, hogy amikor a főpolgármester úr először értesült a Szécheinyi-fürdő körül folyó furcsa játékról és érdeklődött iránta, — hogy akkor, már az első napon nem függesztette föl ennek a fordított városnak egész tanácsát, minden üzemvezetőjével, tanácsadójával, vállalkozójával és kijárójával együtt. Csak egy elrettentő példa kellene ide és egy századig rend volna itt. Naivitás! Á lakásépítés Bécsiben és — nálunk A legutóbbi községi választások alatt a szociáldemokraták hetvenke- dön hirdették vérvörös plakátjaikon, hogy a bécsi elvtársak a lakásügyet milyen jól megoldották. Ezzel szemben most dr. Németh Béla kormányíötaná- csos, iöv. biz. tag és a Háztulajdonotok Orsz. Szövetségének eiínöke a meggyőző érvek teljes fegyverzetével mutatta ki egy értékes cikkben a bécsi kislakásépítő akció és a szociális lakáspolitika tarhatatlanságát. Az a fejlődés, amely Bécs városát kívánja egyedüli ház- és telektulajdonossá tenni, nemcsak az egyéni érdeket sérti a legnagyobb mértékben, hanem a közérdeket is súlyosan károsítja. Élénk példákkal illusztrálta, hogy az osztrák legújabb épülettömbökben levő kislakások inkább csak hálóhelyül szolgálnak, de igazi otthont nem nyújtanak. A lakók óriási, házakba való beszorítása pártpolitikai előnyöket szolgál, a bérlőnek ugyanis az uralkodó szociáldemokrata szervezethez kell tartoznia, a pártlapra tartozik előfizetni és köteles a tömegfelvonulásokban is részt venni. A családi kötelékeket lazítják, a szomszédokkal állandó súrlódási felületeket tartanak fenn és forradalmi hangulatot szítanak a lelkekben. A legközvetlenebbül érdekeltek, Bécs városának, mintegy húszezer iparosa sem nyilatkozott valami hízelgőén a szociáldemokrata gazdálkodásról, amelynek lakásépítési adóját általában lopott pénznek nevezik. Az e tárgyban tartott nagygyűlés kimondotta, hogy „az iparosok a bécsi városháza építkezési tevékenységében ismerik fel a magas adóztatás tulajdonképpeni okát, követetik tehát az adópénzekböl való építkezések teljes beszüntetését és a magánépítkezés lehetővé tételét olcsó hitel útján. Az iparosok a magánépítkezés és tíz ingatlanok .értékének helyreállításától remélik a normális gazdasági élet bekövetkezését, a munkanélküliség enyhítését és a gazdasági krízisből való kiemelkedést.“ Ha ezt az elvtársak nem teljesítik, hatalmi mámorukból nem térnek a reális élet útjára, tovább fog nőni a munkanélküliek száma, dacára Bécs városa megengedhetetlenül drága építkezéseinek s bekövetkezik, amint odaát mondják: a Verlinzung — Európa egyik nagy városának vidéki várossá való süllyedése. Nálunk a belügyminiszter most hagyta jóvá a kislakás építkezéseket, amelynek egyik lényeges kikötése, hogy a főváros legalább 2000 lakást építtessen a bankokkal, a hazai ipar helyzete az építésnél előnyösen biztosíttassák és a főváros kívülálló, teljesen érdektelen szakférfiakkal ellenőriztesse az építkezést. Becsülettel fog tehát felépülni Budapest sok ezer kis lakása, amely a családnak szentélye, meleg otthona lesz, a régi angol jelige alapján: az én házam, az én váram ! Budán, IQ2J. március 25 Buda községi szervezete a törökök kiűzése után az 170U--as években már rendezett volt. Kormányzata a belső tanácsból a 60 tagú választott pol- tanácsból s ennek alárendelt külső gárságból és a tisztviselőkből állott. A belső tanács gyakorolta a polgári és büntető igazságszolgáltatást, kezelte^ a városi vagyont, befogadta a polgárokat, választotta a tisztviselőket és kinevezte a kezdetben 12 tagú, majd 1723-tól a 24 tagú küiső tanácsot, s küldte ki saját kebeléből a város két követét az országgyűlésbe. A belső tanács az „Innerer Rath,“ „Magistrat“ állott a városbíró, polgármester, kapitány és tizenegy tanácsosból, akiknek neve Rathsherr, Senator, Magistratsherr volt és élethossziglan választották, míg a három elsőt csak 2—3 évre. A külső tanács (die Ernannten) közvetítő szerepet töltött be a belső tanács és polgárság között. Kötelessége volt az adókulcs megállapítása, segédkezés az adóbehajtásnál, szabályrendeletek, hitelesítése — véleményadás. Tulajdonképpeni működését a bizottságokban (kenyér és hús, vásári és köz- tisztasági) fejtette ki. A külső tanács mellett volt a választott polgárság (erwählte Bürgerschaft) — a képviselőtestület, amelybe tartozni nagy megtiszteltetés volt. A külső tanács és választott polgárság elnöke a szószóló (Vormund) volt. Eleinte csak egy volt (német), de később magyart is választottak. A szószólók mellett volt még két szenior, akik a választásokon kibukott, előző szószólók voltak. SZEMÜVEG Zibrinyinél, 1, Attila-u. 12 A régi tabáni temető, ahol Budavára 1849-iki ostrománál elesett honvédek nyugszanak, ligetté alakul át, de persze gondoskodtak hős honvé- deink emlékének méltó megörökítéséről — ahogy ezt a mindig jól értesült Fővárosi Hírlap jelenti. Ä vízivárosi temető helyére is park kerül, ami elsőrendű fontosságú már csak a közeli Szent János-kórház tüdőbeteg pavillonjában ápolt betegek szempontjából is. Gondosabb tervet igényel a régi újlaki temető rendezése, miután ez a nevezetes és a városnak ajándékozott Kiscelli-úti kastély gyönyörű parkiának a szomszédságában terül el és szó van arról, hogy a temető fái közvetlen kapcsolatba jussanak a parkkal és együttesen Óbuda lakosságának romantikus szépségekben bővelkedő, impozáns sétakertjévé váljanak. A kiürítendő sírok maradványai természetesen mindenütt új, kegyeletes elhelyezést fognak kapni.
