Budai Napló, 1920 (18. évfolyam, 631-654. szám)

1920-06-19 / 653. szám

XVIII, évfolyam. 653. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 80 kor. Egy szám: 2 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1., Bors-utca 24. Telefon: I2Ö—96. Felelős szerkesztő: V'.RAÁG BÉLA. Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 25 korona. Min­den további centiméter 20 Korona. Nyilttér sora 25 K. Szöveg között 40 korona. A hirdetések dija a meg­rendeléskor előre fizetendő. 1920. junius 19-én. Beteg a pénz és beleoltja a betegséget mindnyá­junk zsebébe. Nem országos, hanem világjárvány ez. A háború kioktatta a kormányokat, hogy papirospénzt felelőtlenül nyomhatnak vaggon- számra. Itthon kényszer értéke fen- fartható, külföldi forgalom a háború alatt pedig nincs. A háború után pedig' — jöhet az özönvíz. És ránk jött. Szomoruan láttuk itt Budán, a hol csendesen zajtalanul fejlődőit a mi közéletünk fája, keresztény talajból, hazafias érzelmeink mele­gétől, hogy ezt a megművelt talajt tulmélyen felszántotta a forradal- . mák vihara, a proletárdiktatúra könyörtelensége és az ellenforra­dalom ekéje. A mélységből pedig, a kiforduló barázdán sohasem lá­tott hernyók és pondrók, a főid méhének ismeretié:? álőttái férgei kerültek a napvilágfa és mohon kúsztak fel a közélet fájára, mely még alig bimbózott alig rügyezett. Elnéztük a hemzsegésüket és el- ámultunk felette, hogy milyen ügyesen kúsznak a fára egymás hátán, egymást megelőzve. Csak most ijedtünk meg, a mikor lerág­ták a fa lombját, minden virágát és félünk, hogy eűől kivész maga a fa is, mely ez idén gyümölcsöt nem terem. A közélet fája gyümőlcstelenül lombtalanul ál! és nem akad gon­dos gazdája, aki eres kézzel meg­rázta volna, hogy hulljon a íéregje és eltiporta volna acélsarokkal a hernyókat. Még nyúlni sem mert feléjük senki, mert nem ismertük. És min­dén uj szántás uj fajtát vetett föl. A háború szántotta barázdán jöt­tek az éhes nagy pondrók és fől- falták a katonák bakancsát, ruhá­ját, köpönyegét, — az októberi forradalom kancsal hernyói meg­élték magát a katonát, a koronát és az alkotmányt, — a diktatúra még mélyebbre szántott és a sötét mélységekből fölkerült faiánk fér­gek iölfaltak mindent. A merre kúsztak, íü nem nőtt nyomukban. Az ellenforradalom úgy jött mint az egyiptomi árvíz, de a viz- szinén úszott a szemét is. Mindezek után a pénz, az életadó vérkeringés, a beteg pénz, — még betegebbé lett. Vérzápornak kell még jönnie, mely lemossa a közélet kopasz fá­járól a kártékony élősdieket, hogy a gazdálkodó magyar nemzet uj reménnyel tekintsen a jövendőbe, a mikor uj lomb, uj virág, uj gyü­mölcs terem a fán, melynek talaját megforgatta a sok szántás, meg­trágyázta a vér és termékenyen HM magyarok mindannyian, akik ma e porba- sujtott, de mégis szent haza föld­jén élünk, tehát a ma élő magyar nemzedék minden tagja, a törté­nelmi felelősség súlyával, a becsü­let erejével egy mindenek felett álló kötelességgel vagyunk meg­terhelve. Azzal a szent kötelesség­gel, hogy mindenki oft és azon a helyen, ahol őt e nehéz idők ta­lálták, annyi szolgálatot tegyen hazájának, amennyi csak kitelik erejétől. E kötelesség teljesítése nélkül magyar ember nem térhet becsülettel nyugovóra hazája föld­jébe. Igaz magyar ember életének csak ez a fogadalom adhat még célt és tartalmat. h'i. '•* Pitvar, & Klotfld S.zz- retetházban, az a mi kötelességünk, hogy 120 magyar fii? sorsát, ame­lyet a Gondviselés kezünkre bízott, megóvjuk és irányítsuk. Százhúsz magyar fiúból testben és lélekben erős magyar férfiakat kell nevel­nünk, hogy folytassák a haza szol­gálatában azt a munkát, mely a mi kezünkből majdan kihull. A fellángoló magyar érzés e sza­vaival végződik a Klotild Szereteíház Egyesület évi jelentése. Ez a néhány sor vi lágot vet arra a szellemre, arra a nemes, hazafias gondolkodásra, amely ezt az árvaházat vezeti. Évről-évre fokozódva nyert je­lentőségében nemcsak ez az em­berbaráti intézmény, hanem annak évi közgyűlése, mely a múlt évek­ben a társadalmi tevékenység sze­zonzáró ünnepe volt a nyári szü­net előtt. Most, e hó 13-án, vasárnap, is előkelő közönség gyűlt össze, mely az alant iáró napi politika sivár mezejéről menekült ide, ahol a ne­mes magyar színek régi magyar mód szerint a keresztény erkölcs­nek minden piaci lármától ment, valódi megnyilatkozásban van része. A közgyűlést dr Ripka Ferenc elnök ünnepi megnyitó beszéde vezette be és hangja sokszor el­csuklott, amikor beszéde során rá­tért a nehezen ielépitett szereteíház intézmény keserves válságaira. És magasra emelkedett a hangja, mi­kor reményteljesen mondott biza­kodó hálát a Krisztus szavát meg­értő, minden rendű magyar társa­dalomnak, mely eddig is segítette, ezentúl is megsegíti az embersze­retetnek ezt az intézményét. Őszinte, meleg köszönetét mon­J-u — '-äwäij: mplvplf behatóan tanulmányozták a szere- tetházat, megnézték minden zugát és kijelentették, hogy ennél szebb, higienikusabb árvaház még a kül­földön is ritka. Nagy elismerése ez a múltban kifejtett működésnek s ez az elismerés töltötte meg ismét a szeretetház kipusztitott éléstárát. Megilietődve hallgatta mindenki az elnök lelkes, meleg szavait, a melyekből kicsendült az a gondos szeretet az odaadó buzgalom, amellyel — mint az atya a gyer­mekeit — kíséri a 125 árva sor­sát. Beszéde végeztével meleg ün- neDelteté^ben volt része neki is és e nehéz munkában méltó társának, aranyszívű feleségének. Ezután dr. Szabó Árpád titkár olvasta fel szárnyaló szavakkal megírt jelentését az utóbbi két esz­tendőről. A bevezetése: szivekbe markoló történelmi igazságok poé- iHjms hangulatodban-:.« * • • na volt magyar e /öícibn, nem tudta még, mi a haza, az megérzi ezt most, amikor hazája elbukott, — miként a csecsemő megérzi anyja betegségét. . De a beszámoló, — mely rész­letesen ismerteti a szeretetház e két év történetének minden moz­zanatát, buját és sirámát, — min­denhol költői magaslaton szárnyal még ott is, ahol számol és beszá­mol. Az 1918. év volt a 42-ik s akkor még a 15 megüresedett helyre 100 pályázó jelentkezeti és 125 volt az árvák száma, a pénz­tári mérlegben pedig szilárd egyen­súly. Társadalmi adományok címen 40,776 korona gyűlt be. Már az 1919. év szomorú eredményt mutat. Április 25-én átvették a népbizto­sok, „ ... de nem igen tudták, hogy mihez fogjanak vele. Itt a szeretet munkája folyt, ez nem volt az ő terük . . .“ Augusztusban vette át ismét a régi elnökség a szere- tetházat, az üres pénztárt, a kifize­tetlen számlák tömegét, a teljesen kiürített kamrát és raktárakat és 46,000 korona adósságot. Újra kellett kezdeni mindent, mert 120 magyar árvafiu sorsáról volt szó, . egészséges, szakszerűen ne­velt, reményteljes 120 magyar fiú sorsáról és ezek sorsa nem lehet pénzkérdés tárgya ebben a minden csepp magyar vérre rászoruló ha­zában és fővárosban, amig itt mil­liókkal megduzzadt erszények van­nak ezrével . . .“ Sikerült is újabb adományok és alapítványok révén az 1919. évi 220.000 korona fede­zetről gondoskodni és bizonyára sikerülni fog az 1920. év még hiányzó 354.470 korona költség fedezetét is megtalálni a nemesen érző emberbarátok támogatásában. A folyó év első öt hónapjában rend­kívüli pénzadományokban 140.000 korona folyt be. Hálásan emléke­it mper a ipientés minden eeves adakozóról és nagy teret szentel a külföldi államok segitőmisszióinak, melyek első sorban értették meg, „ . . . hogy a világháború legbor­zalmasabb igazságtalanságait a ma­gyar népnek kell elszenvednie, de az egész emberi kultúrának kell szégyelnie . . . “ Végül beszámolt a mesteri jelentés a növendékek oktatásáról, Liptai János igazgató és oktató társainak odaadó műkö­déséről és azzal végződik, hogy ebből merítse mindenki az egyesü­let életképességében való hitét és meggyőződését. Dr. Szabó Árpád titkár, hosszú közéleti szereplésésének talán leg­szebb sikerét e jelentéssel aratta és dr. Baranski Gyula sietett is föl­említeni, hogy a gyönyörű részle­teiben megkapó jelentésnek egy nagy hibája van, az — hogy abból kimaradt a fáradhatatlan elnök dr* Ripka Ferenc és figybuzffó társ? dr. Szabó Árpád titkár emberfeletti munkájának kellő méltatása, a mii úgy vél jóvátéteíni, hogy a köz­gyűlés jegyzőkönyvileg szavazzon nekik köszönetét, a mi zajos éljen­zés közt meg is történt. Dr. Küffer Béla és Devccie Del- Vecchio Ferenc ünneplő felszólalása után a közgyűlés tudomásul vette a pénztári jelentést, — megválasz­totta újból a régi tisztikart, a köz­ponti választmányt, Cser noch János hercegprímást védnökül, az egye­sület tiszteletbeli tagjaiul: Mstr. * C. May Thompson!, Pedlow amerikai kapitányt, Fledderus János buda­pesti hollandi főkonzult és nejét Fledderus Jánosnét. Az ünnepi hangulatban távozó közönséget lent a kertben az árvák énekkara fo­gadta és néhány szép dal előadása után a Szózattal fejezte be az ember­szeretet e magasztos ünnepét, mely egyúttal a tiszta keresztény hazafi- ság ünnepe is. * A választás eredményeképpen az uj tisztikar igy alakult meg : elnök: dr. Ripka Ferenc, másodelnök: özv. Keim Jánosné, főorvos: Pákozdy Károly dr, ügyész: Szabó Imre dr, pénztáros: Koiár Nándor, gondnok : Pakányi Ferenc, ellenőr: Láng József, titkár: < Szabó Árpád dr, jegyző: Krivoss Árpád dr. Buda, 1920 junius 18* Újjászervezik az i. választóke­rületben a volt Keresztény Nem­zeti Pártot és e tárgyban junius; hó 16-én és 16-án szükebbköi# tanácskozások folytak, ahol a vá­lasztókerület teljes átszervezését tárgyalták le és a célnak megfelelő intézkedések történtek.

Next

/
Thumbnails
Contents