Budai Napló, 1920 (18. évfolyam, 631-654. szám)

1920-01-11 / 631. szám

Melléklet a Budai Napló*f631-ik számához, IRÉHELY KflLIHfln voít kereskedelemügyi államtitkár projjponinibeszéde a vízivárosi (IV-ik) választókerületben. Más helyen emlékezünk meg Méhely Kálmán programm adásának külső lefolyásáról. A jelölt személye, egyénisége, eddigi közéleti műkö­dése és politikai meggyőződése kö­rül sokaknál bizonyos indokolatlan elfogultság kerekedett felül, ami a vasárnapi pártgyülés elején kitö­résre is került. Ennek oka nem­csak egyrészt a tájékozatlanság és rossz Indulat, hanem — másrészt — Méhely Kálmán zárkózott, vissza­vonul? életmódja, mellyel szinte ir­tózó félelemmel menekült minden nyilvános szereplés elől a csöndes, alkotó munka terére, amelynek leg­változatosabb területein, mint álla­mi- és mint magántisztviselő, ala­csony kezdettől, magas állásokig, mindig közcélút és közhasznút produkált. Méhely Kálmán nem mondhatta el azt a programmbeszédét, amelyet általánosan elismert közgazdasági és szociálpolitikai tudásának, elmé­leti Donáti készültségének világánál a mai politikai helyzetről kidolgozott. A gondosan előkészí­tett szónoklatot a vasárnapi gyűlés viharos kezdete és folytonos zavaró közbeszólásokkal tarkított lefolyása miatt ei kellett hagyni és kaptunk helyette egy parlamenti készültségei debatteri jküzdelmet. Méhely Kál­mán, igen helyes politikai érzékkel arra dolgozott, hogy a hallgatóság ellenséges indulatu részéből feléje zudult kérdéseknek és támadások­nak megfeleljen, megértse a kivá nalmakat és a kíváncsiságot ki­elégítse, magát e közvetlen érint­kezés által megismertesse, az ellen­téteket enyhítse és elsimítsa es mindezzel a hangulatot a saját javára megfordítsa. Bravúrosan és sikeresen dolgozott, mert a zajongó ellenfeleket leszerelte sőt megnyerte érvelésének higgadt, meggyőző ereje, abszolút becsületessége, őszin­tesége és szaktudásának szinte polihisztori sokoldalúsága. Tudását és képességét a legélesebb ellen­felei is elismerték; most már csak a személyi bizalom megnyerése van hátra. Megfelelt minden kérdésre és nem programmot, hanem beszá­molót adott. Közéleti pályafutásán keveset beszélt, sohasem Ígért, ha­nem mindég dolgozott és minde­nütt alkotott. Államtitkár műkö­dése egy minden áldozatra kész hazafinak tragikus küzdelme a for­radalom romboló letörése ellen, a nemzet alkotó erőinek egyesítése és termelő munkájának fokozása érdekében. Semmiféle politikai irányhoz vagy párthoz sem tarto­zott, sem szóval, sem írásban soha­sem agitált másra, mint a nyugodt hazafias alkotó munkára. A forra­dalom fergetege azonban kéíizben is elsöpörte nagyszabású koncep­cióit, amelyeknek ha a forradalom csupán pár hónapi időt enged, a lavinát talán megállította volna. Államtitkári működése idején sem­miféle politikai működésben sem vett részt, tisztán adminisztratív szerepkörének elvállalására a mun­kaadók és munkások/ mint közös bizalmi szakértőijüket unszolták sőt egyenesen beleTíényszeritették. Az októberi forradalomtól teljesen tá­vol állott, szeireplőinek egyikével sem érintkezett és államtitkári állá­sába is csak november 21-én emel- 1 ieíett. A március 21-iki kommunista puccs után állásától természetesen rögtön megvált és dacára a kom­munisták részéről szenvedett üldöz­tetésnek, akik három hétre a többi tuszszal a gyüjtőfogházba is zárták és a szokásos ismételt házkutatá­sokkal és rekvirálásokkal zaklatták, semmiféle állást sem vállalt. Az augusztus 1-én megalakult Peidl kormányban, szintén a tőke és munka közös felkérésére ismét el­foglalta államtitkári székét, hogy a kommunizmus alatt félbeszakított országos közmunka akciót és az entente-bizottsággal és különösen az amerikai megbízottakkal elő­készített terveit a legnagyobb sür­gősséggel végrehajthassa és a kommusztikus berendezés elvét a legerélyesebben, de óvatos gondos­sággal visszafejíeszthesse. Az au­gusztus 6-iki ellenforradalom ezt a sikeresen megindított működést ismét meghiúsította. Méhely Kálmán poiitikai pro- grammja a keresztény magyar nemzeti állam, a társadalmi béke és a termelő munka. Huszár Károly miniszterelnök lojálisán tárgyilagos és a bölcs középidőn haladó poli­tikáját mindenben a leghatározot­tabban elfogadja és támogatja és ha a nemzetgyűlés megalakulása után sikerülne a keresztény nem­zeti ujjáébredést közgazdasági és szociálpolitikai tartalommal áthatni, szívesen csatlakoznék egy ilyen középső guvernementális párthoz, amely zászlójára ennek megvalósí­tását tűzné ki. Kifejtette, hogy a jobboldali pártok a felekezeti és osztályharc hamis vágányára el- siklottak, úgy hogy ma már nem alkalmasak arra, hogy a társadalmi egységet önmaguk alapjaira meg­teremtsék és a nemzeti újjáépítés mérhetlenül súlyos feladatainak megvalósítása céljából a dolgozó társadalom minden rétegéi egyesít­sék. Ez okból nem csatlakozik egyik párthoz sem, hanem a többi fővárosi közgazdasági szakember képviselőjelölthöz hasonlóan szintén pártonkivüli alapon kéri a kerület bizalmát, " Ezeket mondta el Méhely Kálmán beszédében. Az idő azonban már annyira előrehaladt volt, hogy nem térhetett át speciális budai pro- grammjának ismertetésére. Beszé­dének ezt a részét szives volt lapunk számára átengedni és teljes szö­vegében közzétéve ezt, meg kell állapítanunk, hogy ez a városi és politikai nyilvános közéletben eddig oly kevéssé ismert, speciális szak­képzettsége, rendkívüli szorgalma és munkássága révén ellenben min­den osztály és párt részéről tisztelt egyéniség, mily szeretettel foglalko­zott Buda ügyeivel és — az eddigi jelöltek közül mint első — mily hig­gadt szakértelemmel jelöli ki Buda fejlesztésének követelményeit. A képviselőjelölt feudal programmja szószerinti szövegében a következő: A nagy vizfolyam a folyása ira­mában egyesit, keresztirányban szétválaszt. A hatalmas Duna nem csupán a hidak hosszméretével választja el a két várost egymástól, hanem szinte kilométerekkel és év­tizedekkel. Buda történelmi, Pest amerikaias jellegű. Buda a hivatalok és iskolák, Pest a kereskedelem, ipar, szállítmányozás és közlekedés, egyszóval az üzleti élet városa. Földrajzi fekvésében: Buda a fő­városnak, az országnak koronája, Pest a forgalmi és közgazdasági gócpontja, A tradíció és a milieu adja meg a lakosság leíkületének jellegét. Buda a csöndes, szemlélődő, józan komolyság, a vallásos, er­kölcsös, tiszta, bensőséges családi élet fészke. Pest a lüktető, válto­zékony, ideges sőt néha hisztérikus utcai életé. Budára menekülünk, ha nyugodtan, csöndesen .akarunk élni. Pesten az életet áthajszoljuk, Budán átéljük. Pest a csillogó fel színes extenzivitás, Buda az el­mélyülés. Együtt adják az ország fővárosát. De ha „bűnös fővárosról“ beszé­lünk, úgy bár e szigorú Ítélet ódiumát a testvéri viszonyból szár­mazó türelemmel viseljük, mégis rá kell mutatnunk arra, hogy leg­feljebb „bűnös Pestről“ lehet szó, „bűnös Buda“ azonban nem létezik, csak szenvedő és elhagyatott, mostoha és lenézett Buda, álmos és alvó Buda. Az alvó Buda ébredjen fel és legyen ezentúl a főváros és az ország egyensúlyának gon­dos és erélyes őrzője, jó lelkiismerete! Mit kell e végből tenni ? Mindenekelőtt át kell érezni Buda különleges jellegét és hivatását, azt a feladatot, amelynek ellátására az ország nagy organikus egysé­gében el kell látnia ás rá kell nevelni Buda lakosságát a városias, önkormányzati életre és a polgári kötelességeknek gazdag kezdemé­nyezésű erélyes teljesítésére. Buda önálló karakterű város, mely­nek egyes alkatrészei, — azoknak történelmi kifejlődése, lakosainak várbeli összetétele, közlekedési fő­útvonalai stb. szerint, — szintén egymástól árnyalatokban eltérő jel­leget mutatnak. Óbuda, Újlak, a Víziváros, a hegyvidék, a Vár, Krisztinaváros, Tabán és Kelenföld mind önálló biológiai egységek. De azért mégsem lehet rnindenikük számára önálló kulturális és köz- gazdasági programmot megállapí­tani. Budát egységes városként kell felfogni, semmi olyat nem csinálni, ami az egyes alkotórészeit egy­mástól Szétválasztja, hanem csakis olyat, ami egyesíti, az életviszo­nyokat megjavítja, lakosságának jólétét és boldogságát fokozza. A forradalom és annak tanul­ságai megtanitottak annak fölisme­résére, mily bölcs gondolat volt az amerikai Egyesült Államoktól az,

Next

/
Thumbnails
Contents