Budai Napló, 1920 (18. évfolyam, 631-654. szám)

1920-01-11 / 631. szám

hogy a törvényhozás és a végre­hajtó hatalom központját az egyes államok hagyományos történelmi fővárosaiban meghagyták, bár ezek a nagy forgalmi útvonalaktól félre­esvén, közgazdasági fejlődésben többnyire elmaradt szinte holt vá­roskák. Az országgyűlés és az ad­minisztráció csak addig marad meg higgadt, tárgyilagos, hozzáférhetet­len bölcseségében, amig hivatott munkásai is ilyen életmódot követ­hetnek és nincsenek kitéve a nagy­ipari város tőmegmozgalmas dina­mikai hatásainak. Az augusztusi lázbeteg napokban itt-otí felszínre vetődött az az eszme, hogy az „elvete­mültmagyartalan “Budapest helyett a fővárost nyugalmasabb helyre, eset­leg a Dunántúl ősi koronázó városába kellene áthelyezni. Miért oda ? Hi­szen Buda e?ég messze van Pest­től és erkölcseiben és házasságá­ban kifogástalan. Csak; inaktiv. Vezetteti magát, — noha vezetnie kellene. Minthogy a parlament gyönyörű épülete Pestnek jutott, a törvény- hozás lokális elhelyezésén már nem lehet segíteni. Az adminisztrációt, a köz- igazgatást azonban lehető» leg Budára kell áthelyezni. A minisztériumok és a hatóságok nagyrásze már úgyis itt van. Föl­tétlenül itt, még pedig a Vérmező Környékén kelletne az a?i ■ kaHüszíaMlsziéfmmQi is elhelyezni. Buda elsősorban hivatalnok és hivatali város. A tudósok, kutatók, természetvizsgálók és művészek, a népbarátok és pedagógusok városa, Lelki diszpozíciója kitünően alkal­mas iskolák számára ; a Műegyetem mellé telepítendő az aj Közgazdasági Egyetem, a Csalogány-utcai Mmtónőfeépző pedig nagyszabású, országos nő- nevelő intézetté volna fejlesztendő, a környező házak összevonásával és átépítésével. A tanuló fiatalság, az egyetemi polgárság is ebben a környezetben sokkal komolyabban készül hivatására, életfelfogását, céljait és eszközeit magasabb ethi- kai színvonalra,helyezi, H Képzem üvsszefi Főiskola a Pasarétre volna kihelyezendő, a festői szépségű természet kapujába. íl Természefrc’iZf M?mmm, akvárium és botanikus-kert tervei, a Vérmezőn szándékolt elhelyezéssel már részletes előkészítés alatt ál­lanak. A krisztinavárosi fabódés színkör kőszínházzd volna átépítendő, a pesti Nemzeti Operaház és Nemzeti Színház budai testvérintézetévé, a budai közönség magasfejlettségü ízlésének meg­felelő műsorral. Hogy ezt a budaiak komoly életfelfogása mennyire meg­kívánja, azt sokszor tapaszt altam,ami­kor jóíeső érzéssel összetalálkoztam a pesti nagy kőszinházak ilyen elő­adásain a jólelkü budaiakkal. A pesti ember Budáról rendsze­rint csak annyit tud, hogy jobb a levegője, jobb az ivóvize és csön ­desebb. Azért szokás ide nyuga­lomba visszavonulni, akárcsak Gráczba, az ismert Pensionopo- íisba. Meg a nagyszerű gyógy- fürdők kedvéért. Buda egyúttal fürdőváros, mér a rómaiak óta. A békásme­gyeri Csillaghegytől elkezdve a vá­ros határától le egészen délen a Római-fürdő, a Császár-, Lukács-, Király-, Rudas-, Rác- és Gellért- fürdők, megfelelő szállodai, közle­kedési és élelmezési viszonyokkal, a vízi, hegyi és erdei levegő vál­tozatosságává! Budát és vidékét egyúttal kitűnő szanatóriumi gyógy­hellyé tehetné. Ennek azonban alapvető élőtől- tétele a város közlekedési és élel­mezési viszonyainak megjavítása. Helyesen átgondolt városszabályo­zás, az utak, hidak ás közlekedési eszközök hathatós fejlesztése. Ami e tekintetben eddig Budával történt, az ugyancsak nem örvendetes. Az aivó Buda lomha tehetetlenségén urn. leit egyesek magánérdeke, a szemfüles haszonlesés, a tudat iát; dilettantizmus. E tekintetben a leg­nagyobb botrány a gyönyörű nagy duna-hidak tengelyvonalának kije­lölésénél történt. Minthogy a Ma,> git-hid és a Lánc-híd már hegy­nek vezettettek, — ami nem volt elkerülhető, — az Erzsébet- és a Ferenc József-hidat is a Gellért­hegynek vezették ás hogy a hídfők levegőhöz jussanak, a hegy lábá­ból alapos karajt lehordták. Ez pe­dig könnyen elkerülhető lett volna, ha a Kossuth Lajos-utcát nem balra kanyarintják, - hanem jobbra, a Kötő-utca és a DobrenteMér felé, amivel a budai belső Nagy­körút kérdése és Tabán szabályo­zása ideális megoldáshoz jutóit volna, a Ferenc József-hidat pe­dig nem ily kisméretűvé, hanem szélesebb úttestekkel a Calvin-tér— Vásárcsarnok-tér—Műegyetem irá­nyába tervezik. Tiszta szerencse, hogy a Hungária-kör at—Margit­sziget—Óbudai, továbbá a Boráros- ten—Kelenföldi hidakkal hasonló baleset már; nem történhet. Kereskedelmi államtitkári mű­ködésem idején mindenekelőtt e két híd terveinek és anyagszükség- leíi megrendeléseinek előkészítését sürgettem. Az óbudai hídnál már a hídfők szabályozási és főldmunká- latait is sikerült megkezdetnem. A Krisztinaváros indokolt vágya­kozással tekint a Déli»Msut fcibetye&ése felé, amely ékszerben kétfelé ha­sítja és levegőjét füstjével megfer­tőzi. A Déli-vasút vonatai a Kelen­földi állomásról villamos üzemmel volnának a pesti nagy pályaudva- \ rokkal összekapcsolandók, még pe­dig: vagy magasva suti alapon a Margit-hid—Nagykörúton át, vagy földalatti vasúiként a Batihyány-tér—- Báíhory-utca irányában, amivel egy­úttal a BfltthgdRx-íéri Dnm~iiid kérdése is legcélszerűbb megoldá­sát nyerné. Mindez azonban a távoli jövő zenéje. Egyelőre a legsürgősebb közlekedési igényeink a régi om­nibusz- vagy autóbusz forgalom visszaállítására, a rózsadombi és a Viílányi-uti villamos vasúti vonalak kiépítésére szorítkoznak. Az Országos Munkaügyi Tanács működésének keretében Buda élelmezési viszonyainak megjavítása érdekében a környék közelebbi bekapcsolását forszíroztam. Északi irányban a Pálííy-tér-—Szentendrei villamosnak Leányfalu—Tahitótfalu—Visegrádig való meghosszabbítását, nyugat felé a hűvösvölgyi vonalnak Hidegkutíg és Mária-Remetéig való kiépítését, a Gell ért- h egy—Svá b h e gv—János- hegy---Budakeszi—Nagykovácsi vil­lamosvonalnak és a farkasréti má­sodik. vágánynak kiépítését forszí­roztam, végűi déli irányiban a Té- tény c-Érdi vonaléi. Ezek kozüémar többet épiíés alá is sikerült he­lyeznem. Ezek az uj vonalak nemcsak arra szolgálnak, hogy a falut a városhoz hozzuk közelebb és így az élelmicikkek behozatalát meg­könnyítsük, hanem arra is, hogy, a városi lakosság számára a földhöz- jutást, a kerti gazdálkodást tehetővé tegyük, ami nemcsak egészséges, hanem a konyha számára is hasz­nos. Ugyanez a célja a Déli-vasut bekapcsolásának a főváros gyors­vasúti hálózatába, ami a Dunán­túlt és a Balatont hozza közelebb Pesthez és javítaná és erősítené ennek magyar jellegét. Egyáltalá­ban a közlekedés a legnagyobb reformer, a legnagyobb átalakító, a leghatalmasabb forradalmár, k mozdony erősebb, mint a nyaktiló. Meg kell még említenem az „Égisz“ vállalat részéről szintén már a megvalósítás stádiumáig előrehaladt közérdekű terveket, a vezetendő siklói, mely a mai Rác-fürdő mellő! föl­vezetne a Nemzeti Panteonná és történelmi arckép és szoborcsar­nokká átépítendő citadelláig, to­vábbá a fogaskerekű vasút kettős vágánya villamosítását, mely a Széna-téri hurokvágánytól a Sváb­hegy-tető fensikjára tervezett üdülő­hely kertvárosig vezetne. Buda és Pest kapcsolatának leg­fontosabb ütőere a Lánchid. Ami­lyen botrány, hogy ennek útteste őrökké rossz, úgy, hogy e hid jóformán hónapokig használaton kívül áll, épp oly tűrhetetlen az alagútnak őrökké nyirkos, penészes állapot­ban való tartása. Jól emlékszem / azokra a nagy mérnöki vitákra, amelyek az alagút viztelenitése kö­rül folytak; ezeknek eredményét azonban nem látjuk- Talán azért hagyták ily ocsmány, sőt egész­ségileg veszélyes állapotban, hogy rajta keresztül vergődve a szabad tájék.élvezése iránt nagyobb fogé­konysággal legyünk? Az Alagút kicsempézése, ivlámpás megvilágí­tása és úttestének gondos.jókarban. tartása mondhatni egyik legsürgő­sebb követelményünk. A végére hagytam, mintegy be­tetőzésül, a nemzet hálájának nagy adósságát, örök emlékezetű, bol­dogtalan nagy Erzsébet királyiéul? szobrát. Ennek elhelyezése tekintetében is már a kombinációk minden lehető­ségét kimentették, a János-hegy ormától elkezdve a főváros minden díszesebb helyén keresztül egészen a Városliget keleti határáig. Véle­ményem szerint az emlékmű a leg­megfelelőbb elhelyezést kapná a Várkertnek a Várbazár fölötti domb­oldalán o — ori rr>, ■ •-K ír. A ~ *—“—***» ci»i u j<w.\aOiUii v»S azon csöndes sétányoktól övezve, amelyek bánatos lelkének oly sok enyhülést nyújtottak. kz orvosnak szeretnie kell a be­teget, a szociálpolitikusnak a tár­sadalmat, hogy a diagnózist helye­sen megállapíthassa és eredmé­nyesen gyógyíthasson. Szeretni kell városunkat, hogy megérthessük fej­lődésének igényeit és megtalálhas­suk és megállapíthassuk a fejlesz­tés irányait és eszközeit. Csák az adhat a város fejlesztésére helyes Programmot, aki gyermekkorától benne él, vek együtt fejlődik, aki a saját bőrén átszenvedi hátrányait és tökéletlenségeit és kifőprengi a javítás módszereit. Csak az, aki szülőhazájaként szereti, előnyeivel és hátrányaival és áldozatkészen hajlandó annak érdekeit gondozni és szolgálni. Meleg szív, hideg fej, vas marok az egyes polgároknál ; szolidaritás és kooperáció a pol­gárság összességénél, —- ez az, ami a programmok álmait való­sággá válthatja át. Ezért és ehhez kell Buda társa­dalmának minden pártkülönbséget félretéve közős munkában egye­sülni. Azért nem lépek semmiféle páríkőtelékbe, hogy ezt az egye­sülési munkát minél hathatósabban és különleges pártérdekektől füg­getlenül szolgálhassa.... Ehhez a munkához kérem a kerület szives támogatását.

Next

/
Thumbnails
Contents