Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)
1919-12-25 / 629. szám
2 BUDAI NAPLÓ 2 szetszerüleg van igen sok közös érdeke (szabályozási, közlekedési, kulurális stb.) és ez tenné indokolttá egy ezeket az egyetemes budai érdekeket szolgáló — főleg várospolitikai jellegű — budaiblokk működését, azonban főleg a III-ik kerületnek vannak a két másiktól merőben eltérő speciális érdekei is. Ugyanis az I. és II. kér. fejlődése, történelmi, dinasztikus tehát politikai és földrajzi okoknál fogva szinte magától adódott (elég ha rámutatok a királyi vár, a Gellérthegy, a bástyák, a Tabán stb. szabályozására, az Erzsébeted, a fürdők építkezéseire stb.) Egyik akció itt maga után vonta a másikat, mig Óbuda megmaradt a maga sötét mozdulatlanságában. Oda kellett tehát fordulnunk, ahonnan ennek orvoslását a legnagyobb valószínűséggel remélhettük. Ez a politika tényleg meg is hozta több nagy horderejű kívánságunk teljesedését (főgyűjtőcsatorna, bécsi-uti villamos, városi építkezések — főleg iskola stb.) és ez hozatta végre junktimba az Óbuda-Hungária-uti hit megépítésének kötelezettségét a Margitsziget megvételével, mely hidnak a megépítése — egy szűk látkörü pénzügyminister makacsságát leszámítva — kizárólag a háborús okok miatt szenvedett halasztást. Amit pedig a demokrata politika — felében virilista — törvényhatóságunkban csinált, arra ennek a pártnak minden tagja csak büszke öntudattal tekinthet vissza. Nehéz viszonyok között végrehajtottunk egy nagyszabású iskolaépitési és ezzel kapcsolatos kulturprogram- mot. A magyar oktatásügynek ebben a városban a legtöbb templomot a mi akaratunk emelte, a bérházak dohos szobái helyett napsugaras, modern iskolákban tanulhatnak gyermekeink és pedig az iskolák legkülönbözőbb fajtáiban. Azt hiszem, ez nem jelentheti senki szemében a magyar szellem leron- gyolódását, sőt! A közhasznú üzemeket mi kezdtük meg kiragadni a külföldi vállalatok (pl. a triesti gázgyár) és a bankok avagy magáncégek makacs karmai közül (pl. Vásárpénztár, Elektromos müvek, Hirdető-vállalat, Fuvar-telep, ülésen vígan bodorult a Cabanos, a Yara, vagy a Brittanika füstje, hogy egy-egy öregebb urnák Latakiával töltött csibukjából szállt az illatos füst, mindenki örült az életnek s az élet apró gyönyöreinek, melyek között a pesti embernél első helyen állott a város-erdei kirándulás s az ezzel kapcsolatos rántott csirke zöld borsóval és Suli-guli vagy Parádi vizes borocskával a Gólyánál, a Herminában vagy a Mexikóban, avagy hölgyekkel megbeszélt találka a Drótszigeten, ahol cukrászda is volt... „Vágtat az omnibusz, azaz lassan halad A városligeti gesztenyefák alatt“, mint ahogy a Rigoletto melódiájára szettében énekelték. Amikor senkinek sem volt sietős útja s nem ült omnibuszra, ha csak nem akart a végállomásig menni, ^'/ony nagy pénz volt akkor szemétszállítás stb. községesitése). vagyis éppen mi igyekeztünk megszüntetni a fővárosnak eladdig divatban volt „kisajátitottságát“ és „elbéreltségét.“ Ezeken kívül hatalmas alkotások jelzik ennek a politikának az útját : templomok, könyvtárak, tisztviselő és munkáslakások, népszálló, fürdők, állat és növénykert stb., stb. Mind positiv munka és ha gyarapodott városunk adóssága, azok az alkotások éppen a változott értékviszonyok folytán sokszorosan képviselik ma az annak idején beléjük fektetett tőkék értékét. Ezek mind positivumok és — ami ma talán legfontosabb, ezek az in- vestált értékek legalább nem kerültek az ebek harmincadj ár a. Ha ezen munkáink folyamán hivatkoztunk is olykor-olykor a nemzetközi szociáldemokrata pártra, ezen joggal senki fenn nem akadhat, mert ez a párt a törvényhatóságban képviselve nem volt, méltánylást érdemlő kívánságai azonban, amelyeket mi magunkévá tettünk, igenis voltak. — Ezalatt az idő alatt tehát a magyar fejlődést munkáló elmék és az eszméket megvalósító munkáskarok nem pihentek, nem „lankadtan“ lógtak, hanem örömmel és felfokozott munkakedvvel dolgoztak. — Ezek az intézmények mind, mind igen sok jó képzett és egyszerűbb magyar embernek nyújtanak munkaalkalmat és megélhetést ; tisztességes városi tisztviselők foglalták el a külföldi, avagy „profitéhes“ alkalmazottak helyét. Hogy ebben hol van a gazdasági és szellemi szolgaságba való rúgás, amint k. barátom magát kifejezi, azt, én képtelen vagyok meglátni. Állítom tehát mindezek alapjány hogy az u. n. demokrata-éra egy európai színvonalú, hatalmas ive- lésü, szép és hasznos alkotásokat életrehivó s városunk jövő fejlődési lehetőségeit megalapozó korszak volt. Ha voltak is hibák — és milyen emberi munkánál nincsenek ? — ezek a munka általános képét nem tudják elhomályosítani. Á III. kér. demokrata párt ebből a munkából kivette a maga részét. Segített építeni, de segített ellenőrizni is ; hogy milyen szigorú kritiz krajcár, amikor 30 krajcárért a Kis pipánál olyan rostélyost lehetett kapni, hogy a tányér szélén köröskörül lelógott,^ellenben cipőt is lehetett első mestereknél méretni 6 forintokért s igy a gyaloglás a cipőkoptatás szempontjából nem volt aggályos. A Pestről Budára irányuló forgalmat a Harmincad-utcában és a Fürdő-utca torkolatánál állomásozó csukott kis omnibuszok bonyolították le, amelyekben csak hat ülés volt s amelyek az ásványvizekben (szerbül rudna voda) vagy a gőzben fürdeni vágyó — vajmi kis számú — közönséget vitték át, hogy meg ne ártson, szép tempósan a Rudna kupely (ásványvizfürdő) után Rudas-fürdőnek nevezett Bruck-bad- ba (ez meg a hid után keletkezett német elnevezés volt). Vagy a hires Rácgőzbe, amelyet sokan azért nem frekventáltak — 26 krajcárban megszabott ára dacára — mert el volt tikával, ezt illetőleg elég ha hivatkozunk a közúti vasutak tarifaemelési kísérleteire, amelyeket éppen alulírott kezdeményezésére — szinte egyhangúlag vetett vissza ez a „kritikátlan“ törvényhatóság! Ezek mind igazságok! Ami már most a mostani helyzetet és ebben az én állásfoglalásomat illeti: Mi megküzdöttünk a demokrata párton belül a hirtelen divatba jött Károlyi imádattal, majd röviddel utóbb a bennünket kisajátítani óhajtó szociáldemokráciával; végigszenvedtük az oroszreceptü kommunizmus elnyomását és épen úgy, mint az illegitim magyar nemzeti tanács megalakulásakor bátran megmondottuk körünkben, hogy Károlyi Mihály gondjaira nem Magyarországot, de egy beteg rucát sem bíznánk, most is hirdetem ugyanolyan bátorsággal — mert igazságnak tudom — hogy hazánknak a mostani komor időkben nem nem belháborura van szüksége. A kommunizmus sok egyéb okon kívül azért bukott meg, mert az erők egyesítése helyett hadat izent a lakosság egyik és pedig komoly, számottevő részének, Hirdetem, hogy az a böícs kormányzat, amely minden rendelkezésére álló erőt — és pedig mindegyiket a maga helyén — hasznosítani tudja. A magyar demokraták Budapesten a magyar fejlődés ügyét eredményesen szolgálták, előbbre vitték, tehát igazság szerint nem érettek a pusztulásra. Levélíró barátom névsort emleget, amelyet figyelmembe ajánl. Nyilván felekezeti célzás ez részéről. Hát igaz; óbudai demokrata körünk tagjainak több mint alfele zsidó, de jó magyar zsidó ! Őslakosság legnagyobb része, hazafiasságának próbáját 1848-ban és azóta is többször derekasan megállotta. (A hires óbudai Kossuth- gyász.) Ez is igazság ! Addig tehát, mig a magyar demokrácia a fokozatos — tehát szükségszerű — fejlődés utján jár, én megmaradok demokratának azért, mert ezidőszerint számomra még mindig ez az öntudatos s a kerület érdekében való polgári politika útja. Ez nem visz el a hatalmasok zengő kertjébe nagy urak terjedve az a riasztó hir, hogy onnét senkit ki nem eresztenek, ha csak néhányszor jól meg nem mártotta magát a kijárat előtt elhelyezett jéghideg vízben s hogy erre a fürdős legények a vendégeket szorítják is, mint ahogy tényleg tették is. Avagy a Sáros-fürdőbe (Bloks- bad), amely egy bácskai szerb család tulajdonát képezte. De ezt a közlekedési eszközt használták azok is, akik nagyobb kirándulást teendő, a mai Döbrentei-tér helyén állott Arany Kacsa korcsma előtt rostokoló társas kocsival szándékoztak tovább utazni Premaduri (Promontor népies neve), Budafok irányában. Ha csak mindezek a rövidség, olcsóbbság s egy kis dunai kéjkirándulás okából nem vették igénybe a pesti plébánia templom előtti partról — Rudasfürdőhöz közlekedő, négy markos „Donau-jáger“-nek nevezett evezős által hajtott vascsónakhoz, melyen az átkelés egy buuszályát hordani, sem a bennünket fojtogatófalu kritikátlan imádatához. Különben is meggyőződésem, hogy azoknak a fontos és csupa gyakorlati kérdésnek a megoldásához, amelyekkel megcsonkított hazánknak - illetve képviselőinek — meg kell birkóznia, semmiféle felekezeti köze nincs. Ellenségeink felekezeti különbség nélkül még mindig arra törekszenek, hogy bennünket tönkre tegyenek. Nekünk ugyancsak felekezeti különbség nélkül egy feladatunk van csupán : minden tudásunkkal, szak- képzettségünkkel, ügyességünkkel, összeköttetéseinkkel, minden megmaradt becsületünkkel, egész ön- feláldozásunkkal rajta lenni, hogy ez nekik minél kevésbé sikerüljön! Aki mást hirdeti — bármennyire jó magyarnak vallja is magát — elvakultan gyengíti a tényleg meglevő — roppant megcsappant — nemzeti erőt; elkeserít avagy parlagon hágy olyan energiákat, amelyeket pedig észszerűen felhasználni, különösen most, haz^ fias kötelesség volna. A haza sorsával egybeforrott Számunkra ennék a nyomorúságában is szeretett városnak a sorsa is. Újabban divat szidni ezt az elcsendesedett, szomorú, korán pihenni térő, hideg, éhes és rongyos Budapestet. Divat lett megfojtására, lefokozására terveket kovácsolni. Bizonyára azért, mert októbertől augusztusig ennek a polgárságnak az idegeire, a bőrére és a zsebére ment minden gyatra kisérletezés. Csodálatos azonban, hogy a susárolók és a hangosan szidalmazok közül egyesek mégis pályáznak ennek az elátkozott városnak egy-egy mandátumára. Nem hiszem, hogy értelmes polgár melléjük álljon. (Peranalogiam. De hol is akadna ügyvéd, ki a fülemüle füttyét, mai napság felvállalja.) Ebben azt hiszem megegyezik véleményem az Önével is kedves Réw ur! De ha véletlenül nem igy volna is, az sem lenne valami nagy baj, mert mindaddig mig a Fridrichek és Henrichek különb magyarokgerbe (garasba) került. De ezt csak az ifjabbak és merészebbek tették, mert a pesti Spiesz szörnyen félt a dunai forgóktól, amelyek, ha elkap- kapják a ladikot, menthetetlenül lehúzzák az örvénybe ... már t. i. az ő hite szerint, no meg a cugtól, ami a Dunán veszedelmes. A pesti lóvasut nem volt összeköttetésben a budaival, amely a Lánchid-főtől indult Óbudára és a Szép Ilona felé a Zugligetbe, mint ahogy semmi közösséget sem kívánt vállalni az egyik város a másikkal, mert a pesti ember átjött ugyan Budára, ha jól fürödni, jó bort inni, jó hegyi levegőt szívni akart, a hires Gellérthegyi búcsún résztvenni, vagy az Ellipszen sétálni kívánt, vagy ezer más okból, de a budai csak akkor ment át Pestre, ha halat akart venni, mert egy Dunának gyermekei ugyan, de a halak mégis csak a pesti Haltéren voltak megnyugvással vásárolhatók. (j. p.) i
