Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)
1919-11-23 / 621. szám
2 B U # Ál NA P L O 2 Buda, 1919. november 22. Nyaraló központtá kell megtenni Budát, hozzácsatolva az egész környéket, mely a nyaralásra alkalmas, elsősorban a Dunapartot Visegrádig. Régi terv ez, mely gazdaságilag is előmozdítaná Buda érdekeit. Vitázni lehetne felette, hogy a dunamenti nyaralótelepekre j vivő szentendrei vonat végállomása hova épüljön, de nem ez a fontos, j hanem az, hogy kiépüljön ez a helyi érdekű vasút Visegrádig. Erre vonatkozólag arról értesülünk, hogy a vasút kiépitése már elhatározott tény és sietünk ezt örömmel bejelenteni : a Szent-Endre Visegrád ! közötti gyönyörű fekvésű duna- parti nyaralótelepek a közel jövő- ! ben vasutat kapnak. A magyar államvasutak a közúti villamos vas- ut-társasággal karöltve lázasan dolgoznak az uj vasútvonal kiépítésén, mely talán már a legközelebbi fürdőszezonra a közönség rendelkezésére fog állani. Az uj vonal- szakasz Szent-Endréről ágazik ki és a Pálfy-térről induló vasútnak lesz közvetlen folytatása. Az uj vonal előmunkálatai teljesen készek és a kivitel is teljes erővel kezdetét vette. A vasútépítést Fábián József máv. főmérnök, jeles vasútépítő mérnök irányítja, akinek szakértelme elég garanciát nyújt, 1 hogy a reánk, budaiakra nézve oly I nagy horderejű uj vasútvonal kiépítése teljes sikerrel járjon. Végre! erélyes jó kezekbe került az uj Természetrajzi Muzeum j ügye és ezzel végleges megoldás j elé' a Vérmező kérdése. Pékár Gyula, j mint a kultuszminisztérium agilis j államtitkára e napokban magához ! kérette dr. Lendl Adolf egyetemi m. tanárt a világszerte ismert tudóst, aki már a háború alatt megtervezte e muzeum modern beosztását és azután a Károlyi kormány érdeklődése alapján hozzáfogott a részletes kidolgozáshoz, amely ter- vezést a talált akták alapján a zovjet uralom igyekezett kihasz- | ^álni és rendelettel utasította dr. | Lendít a tejvek befejezésére. Pékár Gyula most, hogy képviselőjelöltje egy budai kerületnek és igy közvetlenül foglalkozik Buda sürgőé kérdéseivel, állandóan tárgyal Buda< vezető embereivel a függőben levő' ügyek felől, — ezt a fontos, két határos kerület érdekeit erősen érintő kérdést is megoldás elé akarja vinni és legközelebb meghívja Palóczi Antalt és Neuschloss Kornélt, a Természetrajzi Muzeum tervező építészeit, hogy megtekintse a vázlatosan már elkészült terveket, melyek szerint az épület E alakban, a Mikó-uteára néző főfronítal épülne, nagysaabásu távlatot nyitva a Retek-utca felől. A miniszter elhatározta, hogy a Vérmezőre tervezett botanikus kert építését már a tavasszal elkezdeti, biztosítva ezzel ennek a nagy térnek fenntartását és szemetgyönyörköd- íető kultiválását. Elhordták a Vérmezőről a már fölépített két barakkot s az egész ott lerakott építési anyagot, melyet a kenyérmezői volt fogolytáborból hoztak ide, Buda szivébe. Eltűnt ez az egész gonosz emlékű kép, amitől már a háború alatt megundorodott mindenki. Mikor ez a szörny- szülött terv napvilágot látott, ugyanakkor jelent meg az „Épitö ipar, Építő Művészet“ hasábjain egy nekünk kedves tanulmány Rosinay István volt fővárosi főmérnök budai lakos tollából, mely a „Vérmező sorsa“ felett aggódik és szeJbönél- szebb terveket ajánl, melyek közül különösen az uj budai téli-nyári állandó színház elhelyezése teljesen uj. Ezt a szerző a Vérmező déli végére, a Pauler-utca tengelyébe tervezi. A Pauler-utcára nézve a téli. az északi oldalra a nyári nézőtér, mely utóbbira meg volna a lehetősége annak, hogy a közönség a felvonásközöket a kertben sétálva tölthetné. Sokat terveztek e helyre s elsősorban az uj Terraészeírajzi Múzeumot. Felveti Rozinay polgártársunk azt az általunk is kifejtett praktikus eszmét, hogy mily kézenfekvő és szükséges volna a Batthyány-teret a Déli-Vasúttal egy második alagút által összekötni, mely a tervbe vett uj Duna-hiddal is szerves kapcsolatba hozható lenne. Fábián Gáspár. körülötte és alsó széle pirosodik. | Beleillik e színes háttérbe a Várhegy 1 sötét szilhuettje. Megragadja szemünk figyelmét éles körvonalának minden részlete. Régi házak magas tetői árnyékot : vetnek a Vízivárosra; a templomtor- j nyok az utolsó napsugárban fehérlenek még; de már komolyodik e j fenségesen változatos kép és boldog, aki látja, mert ennek párja nincsen sehol, sehol. Pestről nézve, vagy a hídon hazatérve, minden budainak örvend a a lelke, ha az elpihenő város mögött a távoli hegyek vonalán az utolsó égi világosságot alkonyodó derengésben lassan elhalványodni látja. Ilyenkor a Dunaszélen mindenfelé kigyulladnak egymásután a sötét paloták és utcák csillogó lámpásai. A közelmúlt nagyon szomorú valóságából kiszabadul már a szivek reménykedő vágyakozása s a jobb idők kívánsága lassan-lassan biztatóbbá válik. A mindennapos dolgok sora s a magyarok ősi átka, ami a pártoskodásban nyilvánul, csak a, felszínen van. A lelkek mélyén álmok rejtőznek s ezek kecseg- tetése messze kalandozó sejtelmeket keltenek. Óhajtások néha valóra is válnak. El-elmereng az egyik képzelődő a Kárpátokig, szép országunk elmoz- dithatlan határáig. A Duna hatalmában bízik a másik és számba veszi már a bőséget és gazdagságot, amit a ringó vizen hajók hoznak. Budapest Európa központja lesz, mert a Kelet és a Nyugat itt érintkezik egymással; minden törekvés innen vagy onnan áthalad a mi kapunkon és miközben a győző nemzetek segédkezet nyújtanak a legyőzőiteknek, balsorsunkból fakadó óhajtásunk a hímes jövőbe visz bennünket. Boszorkánypere lset folytat most a város. Nem ió dolog. Tudjuk, a múltból, hogy — amikor valami, csapás érte a,nemzetet; aszály, dög- vész, mindig boszorkányokat éget- j tek. Oly könnyű volt valakire ráfogni, hogy boszorkánymester. Fölszabadult minden emberi szenvedély:, a bosszú, az irigység és kereste áldozatait a legjobbak között. A kiszemelt áldozat azt sem tudta, hogyan került bele. Azzal kezdték, hogy elkerülték, a háta mögött ösz- szesugtak, valaki hátulról rámutatott: ő is! Aztán jött az öreg Patakká, aki rámondta, hogy látta éjfélkor a keresztuton. A vén Vab- roskáné már seprőnyélen is látta lovagolni. És igy tovább. A szegény ember mögött már rakták a máglyát. Pedig Vabroskáné a malacát lopta el egyszer, Paíakiné pedig nap- számba járt hozzá és nem dolgozott, I csak szundikált egész nap a pad- i kán. igy dagadtak meg a boszorkány perek, mert valaki megkívánta másnak a tisztségét, néha a vagyo- í nát. Más a tudását irigyelte. Néme- : lyik csak a hintóját, de volt olyan is, aki a jól költő tyúkjáért vitte volna máglyára. így ezt mégsem lehet csinálni és még azok is rossz szemmel nézik a dolgok ilyetén folyását, akik szemet hunytak a nagyon is alantas nivó felett, mely- ma a városházán vezet. A megindult bolsevista irtást helyeseljük, d'e piszkos- ügyekért elcsapott kis tisztviselők ezen a címem nem állhatnak bosszút nagynevű puritán főnökeiken. Az egyéni bosszút ezekből az ; eljárásokból ki kell zárni és vannak i egyéniségek, a kiket a tömeges el- j járás sértő, lekicsinyelő kereteibe nem szabad bevonni. Bennünket két derék budai néw érdekelt s ma a városházán már érzelmi momentumokra hivatkoznak csupán, mert más bűnét ezeknek nem tudják. Elszakadtak tőlünk — érzéseikben. — mondják fejvakarva most, a mikor ezeket az ügyeket sehogysem tudják becsületesen befejezni. Elszakadtak, mint a hogy sokan elszakadtak 3) főváros boszorkányüstjétől, a hol olyan világszerte ismert tudósok ellen is tudnak személyes gyűlölködésből fakadó- pereket indítani;, a mely tudósok írásait még akkor is gyönyörűséggel fogják olvasni, a mikor már réges-régeia elfeledték azoknak dózséknak és podeszták- nak a neveit, a kik most mindenáron boszorkány-mestereket akarnak égetni. Uj népvándorlás lesz a világháború béketárgyalásainak valószínű eredménye és mi magyarok nyitjuk | sort. Véreink az elvesztett területe- I ken nem tudnak majd beletörődni az idegen igába; a megmaradt föld ; pedig nem lesz elégséges a vissza- vándorlók befogadására. Nem állhatunk szembe az egész világgal, de még a szomszédjainkkal sem s ha nem akarunk más nemzetekbe olvadni, követnünk kell őseink rendszerét. Háromezer évre viss-zamenő- : leg van rá példánk elégszer, hogy [ hatalmassá lett szomszédjai élői kitért a magyar, ha vereséget szenvedett függetlenségért vívott harcában. Mindig voltak bölcs vezéreink, a kik a biztos pusztulás elől nyugalmat ; adó területekre, pihenni vezérelték a leromlót népet ősfoglalkozásokhoz, amelyek edzik a testet és nemesítik J a- lelket. ! Kisázsiában, Palesztina felett éltünk 3000 : év előtt és oly- magas volt a kultúránk ; hogy a büszke egyiptomi nép mással nem : is barátkozott csak velünk. Tiglad Palisszar | asszír király túlerővel tört ránk s a nagy í harcban elvéreztünk, — mint most. A szabadságszerető magyarság két részre oszlott ; az egyik megmaradt városaiban és falvaiban, ott várva a felszabadulást, a mi nagy későb be is következett s Kária néven még a római birodalom- is számolt velünk. A másik rész útra keit,, uj hazát própált alapítani a fekete tenger déli partján, de újabb harcok még inkább meg- gyöngitették s igy elvonult a turkesztáni pusztákra,, hogy a nagy vérvészteséget kiheverje. Századok múltán ... megkísérelte a visszatérést, még gyönge volt, uj vereségek érték s tovább kellett vonulnia a Gobbi sivatag szélére, Kínáig. Ott egy ezredévet pihent s nagy erővel jött vissza, ám utat tévesztve a Kaspitó és Fekete tenger északi partjára került ahol hatalmas birodalmat alkotott, a mit újabb ezer év után a tatárok dúltak fel végleg. Időközben különféle népekkel, főleg a bolgárokkal voltak nehéz harcai s előbb a hunok aztán az avarok s végül a magyarok is kénytelenek voltak tovább vonulni. Véres- tusak után a hunok Erdélyben pihentek meg, a mai székelyek, — az avarok a Duna és Száva közötti saocsáraíí közé vo- siultak vesztett csaták után s csak a Látjuk a pesti oldalt nőni, gazdagodni s a Rákos homokmezőin terjeszkedni*. Lüktető forgalom duz- I zasztja a várost; dolgozik az ipar,, a gyárak kéményei füstölögnek; kereskedőik járnak-kelnek, hoznak- visznek és mert nem elég hosszú a nappal,, kivilágosodik a méretlen háztenger éjjel is. A nagyváros szebbik fele pedig nyugalomra hívja a munkában efíáradtakat; kedvesen kínál mindent, otthonos házat, kertet, saját fiainak és idegennek egyaránt. Lakótelepek keletkeznek a dombok és völgyek vonalán szerte a budai részeken; kirándulókat üdit az erdő levegője, betegeket gyógyit a páratlan fürdők melege. Vonzó a nyugalom és hangulatos élet áramlik az ósdi sikátorokból az újkeletű fővonalak felé. Más a színe, más a kedélye, de meg a lakónépe is a budai oldalnak. Felfrissül nemsokára a mi városrészünk isí ha gyarapodik az élet odaát, Buda sem maradhat el a régi módon. Fényesebb lesz és szebb, mint amilyen eddig volt. Álmodik erről minden budai lélek ! s mintha ezzel be sem telnék: királyt is óhajt! Királyt, aki itt lakjék köztünk; itt a Várban, díszes palotában. Mátyás király idejét, magyarok dicsőségét, hogy újból lássa az idesereglő ezernyi nép. — Ezt álmodják most túl a Dunán, a nyugati határtól — Budáig. Erről dalol rimbe csengő hegedüszóval még a poétája is. És álmok is valóra válnak néha; azonban csak úgy vezetnek boldogságra, ha a valóságban a milliónyi népnek üdvöt adnak, szeretettel övezve az egész nemzetet és ha beleilleszkednek az uj kor kívánságaiba. Dr. Lendl Adolf.
