Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)

1919-03-16 / 617. szám

BUDAI NAPLÓ 2 PdrtmozflalmafL — Nehéz baráíkozás. — Uj pártok. — A Budai Blokk legközelebbi értekezlete március hó 17-én este 7 órakor lesz a Krisztinavárosi Kaszinó helyiségeiben : I. Bors-u. 2. * A belvárosi függetlenségi Káro­lyi-párt helyiségeiben találkozott először a három budai kerület a három pesti kerülettel, de már az első megbeszélés is azt bizonyította, hogy Buda nagyon távol esik Pesttől. Nehezen fog menni a ba­ráíkozás, még nehezebben a meg­egyezés. A felfogásokban rejlő nagy különbséget jellemzi az egyik fiatal politikus és pestiből most hirtelen budaivá vedlett uj óbudai korifeus felszólalása, aki egyszerűen leta­gadta a Dunát. Nincs. És ha van, akkor se számit. Nem elválasztó vonal. S igy Óbuda, ha a budai íestvérkerületekkel nem tud meg­egyezni, — a pestiekkel fog haladni és azok javára dönti el a jelölések számát. A Budai Blokk egyik kép­viselője azután megmagyarázta neki, hogy még Párisban is, ahol nemzeteket választottak el most egymástól, gondos figyelemmel van­nak olyan elválasztó vonalakra, mint a Duna, hogy ne volna tehát föltétlenül elválasztó vonal olyan szűk helyen, mint Budapest, amely­nek népei évszázadokon át külön fejlődtek s csak ötven éve kalapál­ták őket eggyé. Vagy talán az óbudai tönkrement kis szőlősgaz­dákat, akik most a hajógyárba, dohánygyárba járnak dolgozni, — egy kalap alá lehet vonni a Lipót­város pénzkirályaival? Talán a tabáni galambnevelő viskótulajdo­nos egyszőrü a belváros bérpalo­táinak uraival ? — Még ha a kelen- föld beszélne igy, érthető volna. Ott folytatódik Pest. De aki átkerül Budára lassan átalakul, mert itt más a levegő, más az erkölcs és egészen más*— a politikai érint­kezés modora. A Kelenföld jelölt! Ünneplő hangulatban jöttek össze vasárnap a kelenföld-lágymányosi függetlenségi Károlyi-párt szervező bizottságának tagjai, a kelenföldi társadalom vezetői, a kaszinó he­lyiségében, hogy az uj és a nagy­arányú fejlődés küszöbén álló ke­rület számára olyan jelöltet állítsa­nak, akit szivesen fogad a kis pol­gár, a munkás és az értelmi osztály egyaránt. Timon Ákos betegsége folytán Bacsa András nyitotta meg mint elnök az értekezletet. A régi táblabirák nyugodtságára és haza­fias bölcsességére emlékeztető je­lenség ez a tipikus magyar ur, aki utalt a politikai helyzetre itthon és a nagyvilágban, a körülöttünk folyó társadalmi átalakulásra, melynek uj kereteibe zökkenések nélkül aligha tud a régi társadalom elhelyezkedni, a polgárság különféle aggályaira és a kerület számos szükségletére, melyek mind egész embert köve­telnek s mint ilyent Becsey Antalt ajánlotta jelöltnek. A jelenlevők fel­állottak és éljenezve üdvözölték Becseyt, akinek lehet a kerületben ellenfele, de ellensége nincsen. A lelkes tüntetés csillapultával Becsey Antal megköszönte a kerületben megnyilatkozó bizalmat, utalt a saját életére, mely mint a nyitott könyv fekszik a kerület polgársága előtt és szivesen fölajánlotta szol­gálatát a közérdeknek. Felszólált még lapunk felelős szerkesztője és történeti visszapil­lantást vetve a magyar nemzet több ezer esztendős történetére, a világkultúrára való befolyására, a jövőben való hivatottságára, ami abban is nyilvánult, hogy kellő időben mindig a megfelelő embert állította a veszélyeztetett helyre a sorsunk, — most is, amikor a gazdasági kérdések egész sora vár megoldásra, ezekben a kérdések­ben európai nívón álló, honszere­lemben izzó, szociális gondolko­dású egyéniséget állított Becsey Antal személyében a politikai küz­dőtérre önállóan most először lépő kelenföldi kerület vezéri helyére. A sois kedvező küldetését látja a jelölésben, mely nemcsak Kelen­földnek, de az országnak is díszére és hasznára lesz. A szervezőbizottság az ünneplő hangulatban történt jelölés után, átalakult intézőbizottsággá és elha­tározta, hogy rövid időn belől nagygyűlésre hívja meg a kerület polgárságát és felkéri Becseyt, hogy programmját ott fejtse ki. A választás kérdése Kelenföldén ezzel szerencsésen el van intézve. * A budavári I. választókerület füg­getlenségi Károlyi-pártjának vá­lasztmánya e héten tartott ülésén a választásokkal kapcsolatos teen­dőket beszélte meg és végleg döntött a pártiroda kérdésében, mely eddig dr. Uhlmann Lajos irodájában volt. A páríiroda uj helyisége ezentúl L, Krisztina-tér 1. alatt az emeleten van és a hivata­los órákat tart a párt délután 4—6 óráig. A női választók szervezése is erősen halad és buzgón látott fel­adatához a legutóbbi nagygyűlésen megválasztott elnökség, amelynek mint társelnöknők tagjai: Bors Istvánná, Bugala Edéné, Dubasie- vicz Nándorné, Eigel Károlyné, Engel Aladárné, Erdősi Jenőné, Gamauf Gézáné, özv. Gamauf Gyuláné, Himpfner Béláné, Janko- vich Jánosné, Jely Jánosné, Ked- vessy Edéné, Keömley Nándorné, Kenézy Zoltánná, Klassohn Gyuláné, dr. Konja Istvánná, Lász Károlyné, Lekky Istvánná, dr. Lőwengard Jánosné, Máté Istvánné, Nagy Mal­vin, Pakányi Ferencné, dr. Papp Vilmosné, Pathó Istvánné, Pejtsik Károlyné, Petrich Mártonné, Radnay Árpádné, dr. Ripka Ferencné, Stark Ferencné, dr. Sümeghi Lászlóné, Szatala Emilné, Szőke Adolfné, Szűcs Istvánné, Vásárhelyi Lajosné. * Vasárnap délelőtt gyűlésre hivta az I. kerület női választóit a Lovászy-párt, ahol többen szólaltak föl, de — mert a nők csekély számban jelentek meg, — elhatá­rozta, J hogy legközelebb újabb gyűlést hiv egybe. Újlakon a megszervezett Lovászy-párt e hó 12-én értekezletet tartott, mely alka­lommal Schubert Sándort jelölték s ezt csütörtökön egy nagyobb számú küldött­ség hozta a központi pártvezetőség tudo­mására. Túlzsúfolt elöljáróság. — A várbeli elöljáróság áthelyezése. — Régi óhaja a tulnagy I. közigaz­gatási kerület polgárainak, hogy a régi budai városházán elhelyezett I. kerületi elöljáróságot hozzák le a várból és helyezzék el hozzá­férhető helyen. A kerület 100.000 polgára közül alig 4000 lakik a Várban és igy méltányos, hogy ne 96 ezer ember járjon föl a hegyre, hanem a 4000 jöjjön le a völgybe. Csakhogy ez a gyakorlati köve­telés nem tudott megküzdeni a tradícióval. A központban hallani sem akartak az áthelyezésről, ho­lott a hely már annyira szűknek bizonyult, hogy ez már a közigaz­gatás rovására ment. Két-három referens egy szobában dolgozik és egymást zavarja. A műszaki osz­tályon is tarthatatlan a helyzet, ahol két szobában öten dolgoznak j s mig az egyik a felekkel tárgyal, a másik tervez és számol. Legutóbb pedig ide helyezték el Bartus Gyula érdemes iskolai igazgatót is mint iskolai előadót, akinek már csak J olyan szoba jutott, amelynek ablaka az illemhelyre nyílik. Terjeszkednie kellene az adóügyi osztálynak is, ahol az uj adókulcsnak bevezetése személyzetszaporiíást kíván, akik számára azonban nincsen hely. A helyzet már tűrhetetlen volt, amikor — mint a színig telt pohár j vizre ráhullott az a csepp, amely- j tői kicsordul — híre jött, hogy az j I. és II. kér. Anyakönyvvezetőséget ! ketté osztják s az uj I. kerületi anyakönyvi hivatalt is a túlzsúfolt elöljáróság házába költöztetik. A helyszíni szemlét a költözés­hez a tanács által kiküldött köz- igazgatási analfabéták végezték, akiknek fogalmuk sincs a kerületi elöljáróságok ügymeneteléről. Csak is igy történhetett meg az az ab­szurdum, hogy a közigazgatással semmiféle kontaktusban nem álló anyakönyvi hivatalnak rendelték a műszaki osztály és az iskolai elő­adó helyiségeit, — e két osztályt pedig utasították, hogy május else­jére külön épületben keressenek lakást. Holott a műszaki osztály állandó, erős érintkezésben van az elöljáróság minden osztályával s működése közvetlen érintkezés nélkül el sem képzelhető. A tisztviselők méltányolják a pol­gárság kívánságát, sőt ők maguk sem járnak szivesen a Várba, de most már lehetetlen a rendszeres munka a túlzsúfolt épületben s a bajon mielőbb segíteni is kell. Memorandummal fordultak a Vá­rosi Alkalmazottak Országos Szö­vetségéhez, amelyben ezeket a le­hetetlen állapotokat ecsetelik és kérik, hogy vigye keresztül a ta­nácsnál e kérdés sürgős megoldá­sát. Kívánságaikat a következőkben foglalták össze: Tegyék át az elöljáróságot a polgárság körébe centrális elhelye­zéssel a kerületben. Legalkalmasabb volna a koronaőr laktanya, amely­nek őrségét feloszlatják. Itt helyet találna az anyakönyvi hivatal is. Ha ez nem volna lehetséges, akkor a szintén feloszlatott darabont testőr­ség egyik Attila-köruti házában helyezzék el. Mind a kettő modern épület és csekély költséggel átala­kítható az elöljáróság céljaira. A tisztviselők számítanak az I. kerület vezérférfiaira, hogy ezt a méltányos és sok ezer polgárt erősen érdeklő ügyet a magukévá teszik és rövidesen dűlőre is vi­szik. A tradíció nem tartható fenn továbbra is a közigazgatás rová­sára. A SZERKESZTŐ TELEFONJA: 129—96. A SZERKESZTŐSÉG NYOMDA! TELEFONJA: 24—77. (csak délután 2 óráig.) 24—77. Szeméthegyekről fertőző port ka­var fel a szél, az utcák sarában elakad a szekér. Uj parkok fáit letördelték és a közkertek korlátáit éjjelenkint lefürészelik kapzsi bitan­gok. Sétányok vaskorlátját elhord­ják és nincs a népköztársaság fő­városának olyan közhasználatban lévő épülete, ahol még a követ is ne mozgatnák ki a helyéből. A kül­ső részeken gyalogutakat taposnak a téli vetés közé, gyümölcsfákat vágnak ki tüzelőnek és rettenetes mértékben pusztul minden. Legfő- képen az erkölcs. Éretlen suhan- cok összefogódzva, utca széliében trágár nótákat dalolnak, apró gyer­mekek úgy káromkodnak, mint az öreg kocsisok, belekötnek minden­kibe, köpködnek, piszkolnak, sival- kodnak, mintha ez volna a demok­rácia és a szocializmus testvéri együttélésnek a legelső föltétele. A bensőbb, bizalmasabb, fesztele­nebb és kedvesebb társadalmi érintkezés hangja eldurvult és szinte csodálkozva kérdjük egymástól, hogy: — Budán vagyunk-e? ami kedves, csendes, udvarias, patriar­chális Budánkon, ahol még a ró­zsabokornak is tompább a tövise és simára, gömbölyűre kopott az utcák éles sarokköve is. Névnapok. A közönséget bizonyára ér­dekük azok a történetek és hagyományok, amelyek az egyes keresztnevekhez fűződ­nek s ezentúl külön hirt szentelünk ennek hetenkint. — Kedden, 11-én volt Konstantin napja. A keletrómai birodalom császárjai között több volt s az utolsó is Konstantin. Legérdekesebb köztük az, akit Koproni- mosz melléknévvel tiszteltek, mert csecsemő létére keresztelésekor a szentelt vizet beszennyezte. Képrombolónak is nevezi a történelem. Üldözte a kolostorokat és arra kényszeritette a barátokat és apácá­kat, hogy egymás közt házasodjanak. Két Konstantin nevű pápája is volt a kath. egyháznak. — Március 14-én, pénteken van Matild emléknapja, aki 1. Henrik né­met király neje volt és több kolostort alapított. — Nála híresebb a tusciai őr­grófnő, a púpos Gottfried neje, akinek várába, Canossába menekült VII. Gergely pápa, aki ellen IV. Henrik német császár vonult, de meg kellett alázkodnia. Matild minden vagyonát a pápákra hagyta s mert ebben német birtokok is voltak, ez 200 esztendős versengésre adott okot a pápák és császárok között. — A zsidó naptár szerint az 5679-ik esztendő e he­tére esik Eszter. Bibliai név és Ahasverus perzsa királynak zsidó származású neje volt. Héberül Hadászának nevezték. Unokahuga volt Mardochai zsidó ember­nek. Ő hiúsította meg az intrikus Hamán- nak áskálódásait a perzsa birodalomban élő zsidók ellen és ez szolgál a purim ünnep alapjául. A budai tej, amit az áldott hegy­vidék fog juttatni nekünk, ma már biztosítva látszik. Az uj „Buda- hegyvidéki Gazdasági Egyesület“ iránt váratlan arányokban nyilat­kozott meg az érdeklődés és nem­csak a gazdák, hanem minden rangú és rendit ember keresi ál­tala a boldogulását. Orvosok, rend­őrök, iparosok jelentkeztek tagokul . JL

Next

/
Thumbnails
Contents