Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)
1919-03-16 / 617. szám
3 BUDAI NAPLÓ 3 s mindenki újabb előnyeit tudja ennek. Eddig nehezen ment a kertészkedés a hegyvidéken, mert e célra nem hálás a talaj és a ker- tészkedők nem jutottak kellő trágyához. Ezen a bajon is segít a sok tehén s a régi jó időkből nagyrészt meg vannak még az istállók. Eddig aiig 2000 tehén volt egész Budapesten s ez a szám most hirtelen meg fog növekedni, ha illetékes helyen komolyan veszik ezt a nagyon komoly kérdést és megfelelő intézkedésekkel elő is segítik. Budára a déli vasúton nem lehetett hasított csülkü állatot s igy tehenet sem behozni. Ha azonban a déli vasútnál, vagy Kelenföldön állatorvosi állomást rendeznek be, ez lehetségessé válik s nagyszabású tehénvásárt lehetne mellette létesíteni. Fokozná a tehenészet iránt való kedvet,H ha a város az eddig bérbe adott hegyi rétek és kaszálók szénáját házilag kezelné és nem engedné elvitetni s ha azok a tehéntartó villatulajdonosok, akik a köznek tejet adnak le, abban a kedvezményben részesülnének, hogy villáikat nem lehet elrekvirálni. Egyszerű dolgok ezek és nagy a horderejűk. Szekula Gyula, a mi illustris munkatársunk neheztelhet reánk most, hogy apró szerkesztőségi bűnöket követtünk el ellene. Először is azt, hogy aláírtuk a nevét, holott ezt ő nem kívánta. Lerövidítettük a bácskulai predikátumot b. betűvel s ebből dr. szedtek. Ő maga azt írja, hogy az első mondatban egy a rósz helyre tévedt, ami egy kissé megzavarta ezt a mondatot. Hiba az is, hogy «dó-alanyok helyett csak alanyokat irtunk, de van-e hát más fajta alany, mint adóalany ? Mea culpa, bevalljuk bűneinket és kérjük az elnézését. Azt írja, hogy az írása rósz, de ez csak a betűvetésre vonatkozik, mert a tolla, az nagyon jó. Uj anyakönyvi hivatali állítanak az I. kerületben, amennyiben megosztják az eddig együttműködő I. és II. kerületi anyakönyvi hivatalt. Amilyen kedves dolog, hogy az I. kerület mátkapárjai nem lesznek kénytelenek a szomszédba járni a házassági szerződés kötéséhez, — olyan kellemetlen a hírnek az a része, hogy ezt a hivatalt a Várban óhajtják elhelyezni, mert ez a mátkapárok turisztitkáját jelentené. A túlzsúfolt elöljáróságon aligha tudják ezt a hivatalt elhelyezni, ahogy azt lapunk más helyén részletesen megírtuk s igy alighanem a régi leánygimnázium helyiségeibe fog beköltözni, ahonnan az iskola az uj baraképületbe költözik át. Különös maliciája a sorsnak, hogy a hivatalos ész ha Budára jön, fordítva jár és egy uj hivatal elhelyezését a legalkalmatlanabb helyre tervezi első sorban. A Várhegy nem a Jungfrau, nem kirándulási hely és nem szívesen mássza meg azt, sem a vőlegény, sem a menyasszonya. Szüts Gábor lelkészt vasárnap délelőtt iktatja be a kelenföldi evang. lelkészi kör, a várbeli evangélikus templomban. A műkedvelő szamár, a mi Budának volt a specialitása és amelyik — pardon — aki Erdész leánya cimü operet egyik kedvelt szereplője volt a színkörnek, — fölvette a néhai nevet, rajta többet a közönség nem nevet. Ha e szomorú sorok eljutnak Temesvárra, az ott busuló színészeink bizonyára könyet ejtenek „Miska“ elhunyta felett, aki mint műkedvelő lépett csak a rivalda elé, mert hétköznapokon becsületes szamár volt a Szultz- berger-íé\e lakatosárugyárban. A j háboru óta nem szerepelt, mert | ngm a babért kívánta, hanem a ! szénát. A íakarmányhiány miatt j kiadta a gazdája olyan helyre, ahol ! fü termett számára, de ott sem táplálkozhatott eléggé s igy végleg elgyötörve került vissza régi gazdájához. A viszontlátás örömére jóllakatták s ez megártott a vén csacsinak. Nem bírta már a gyomra és beadta a kulcsot. Utolérte a művészsors : — éhen halt, amikor már lett volna ennivalója. Garancsy Mihály sírjánál állottunk meg- j illetődve a farkasréti temetőben és liall- ! gattuk Seidl Ambrus szomorú szavait, aki a Budai Polgári Kaszinó elnökét siratta benne, — majd ZubrtcZky József miniszteri tanácsosnak a bánat mély akkordjait pendítő beszédét, aki hivatali főnökét búcsúztatta. A gyászon kívül valami különös levertség vett ott erőt mindenkin és ráfeküdt a lelkekre az a tragikus kapcsolat, hogy egy hosszú szorgalmas élet minden alkotásának hirtelen összeomlása, temette romjai alá és vitte sírba ezt az erősfejü, i kemény magyart. — Melles Emil apát- ; plébános temette. Nász. Dr. hennyei Hennyey Vilmos miniszteri tanácsos, postaföigazgató és neje Forster Irén leányát Palikát eljegyezte Erb Gusztáv, a külügyminisztériumhoz beosztott vezérkari százados. — Biharábrányi Buday Elzát Sashalmon eljegyezte Reischl-Réw Sáneor iró és pedagógus, akinek nevét előnyösen ismeri a Budai Napló olvasóközönsége. Budai sóhaj 1919-ben. De hitvány egy esztendő e?! Az egyik fele tizenkilenc, a másik fele — egy híján húsz ! Segély nélkül maradtak most azok, akiknek hozzátartozója a háboru idején eltűnt. Nehogy azonban vigasz nélkül is legyenek, a főváros régebben előterjesztette ezek névsorát a hadügyminisztériumnak, ahol úgynevezett katonai ellátást állapítottak meg számukra rangfokozat szerint és valami évi segélyt is. — Csak azoknak folyósítják továbbra is az állam segélyt, akiknek hozzátartozója hadifogoly vagy gyógykezelésre visszatartott katona. A budai kerületekben most állították össze ezek- lajstromát s e szerint az I. kerületben a volt 5000 államsegélyes közül 600, — a II. kerületben 3000 államsegélyes közül 300, — a III. kerületben pedig 4000 közül 500 kapja tovább is a segélyt. Sijabb sikereket ért el a Budai Dalárda, mely 62 taggal vett részt a Gázgyári Alkalmazottak Kultur- egylete javára, a Városi színházban e hó 9-én délelőtt rendezett matinén. A dalárda zajos sikerében nagy része volt kitűnő karnagyának Hoppe Rezsőnek. Olyannyira, hogy még ráadásokat is kellett énekelni. Lehetetlenség tovább tűrni a budai Duna- part nyomorúságos villamos közlekedését. Miért kell nekünk óra hosszág ázni, fázni, várni — igy mondja egy panaszos levél.— arra az egy zsúfolt kocsira ? amely félórás, sőt nagyobb időközben jár. Túlzsúfoltan érkezik, hiába vártunk rá, — felszállni nem lehet s ázunk, várunk tovább, mig ismét, nagy keservesen megjön egy uj kocsi. Boldogok vagyunk, ha itt-ott ruháinkat összetépve, de végre is feljuthatunk reá. S mindezt miért? Talán azért, mert nincs kocsi ? Mert kocsi volna, csak úgy kell a járatokat beosztani és irányítani, hogy a Dunapart igénye is ki- elégittessék némileg. Az mégis tűrhetetlen, hogy a Margit-hidtól a dunaparti részen a Szarvas-térig éppen csak a 3-as, 53-as és 9-es kocsi jár többnyire egymást követve, aztán Istenviláguntig semmi. Legkönnyebben lehet megoldani e kérdést a I4-es kocsikkal, ahogy ezt már e helyen szóvá is tettük. A Szarvas-térről ezek ne a Déli-vasut felé haladjanak a Fogaskerekűig, hanem a Szarvas-téren forduljanak a Duna-partra s a Pálffy-téren keresztül (ahogy a 35-ös kocsi járt) menjenek a Fogaskerekűig. Minek kell annak a sok kocsinak mindnek a Szarvas-térről a Déli-vasut irányába menni ? amikor ott mégis csak bevárható egyik-másik villamos, a Duna-paríi oldalon pedig megunja a közönség az életét, tönkre teszi a ruháját, agvonhüti magát és pazarolja a drága idejét. A 14-es kocsi ilyetén irányítása már csak azért is célszerű volna, mert ezzel nemcsak a budai dunaparti lakosoknak s igy az egész Vízivárosnak tenne jó szolgálatot, hanem átszállóval tehermentesítené a Krisztina-köruti közlekedést. Mert ha a Duna- parton is szaporítanák a kocsik számát, könnyebben jutna a közönség a nyugati felé a Margit-hidon át és a Fogaskerekü-vasut- hoz. És igy, mi vízivárosiak is jól járunk. Petneházy Lajos. A Krisztinavárosi Kaszinó ez évi közgyűlése e hó 25-én este 6 órakor lesz. Helikon. E cinien uj lap indult Budán Kerecseny János poétatársunk szerkesztésében és a tiszta pacifizmus fehér zászlaja jegyében. A tiszta közéletért küzd minden téren s igy az irodalom, a színművészet s a zenekultúra megtisztítását is követeli, mely ma az ügyes sajtóreklámok által felfújt nagyságok terhét nyögi. És itt találta meg jövendő hivatását Réw Sándor, a Budai Napló munkatársa, aki ezentúl e lapnak szenteli tollát és a színházi rovat szerkesztését vette át. A szép jövő előtt álló uj lap szerkesztősége: II., Székely-utca 2. sz. a. van. A kenyérevö lélek frázisát is a közúti vasútnál eszelték ki és ki is nyomattak abban a lelkes felhívásban, ahol egy koronára akarták fölemelni a késő estig dolgozó szellemi proletárok számára a villamos vasút viteldiját. A hires plakát igy végződött: „ . . . Akik pedig kenyér után járva utaznak a villamos vasúton, gondoljanak arra a drága kenyérre, amit 40.000 emberi lélek számára kell biztositanunk.“ Nem a száj. nem a torok, nem a bendő számára, hanem a léleknek. A kenyérre éhes léleknek. így aztán — valószínűleg — nem is lesz abból semmi, ami előre látható volt, mert a tarifaemelést valahogy csak bevette volna a közönség, simán frázis nélkül. De ezzel s rettenetes közúti frázissal, nem, ezt a kettőt együtt nem bírjuk el. Kabaré a Farkasvölgyben. A „Farkasvölgy és vidéke egyesület“ a múlt héten szombaton kabaré estét rendeztek, amelyen a sok ügyesen összeálütőit zene-, szavalat- és monologszámok között kedvesen kitűnt dr. Dencz Ákosné pompás zongora játéka volt és Krajna János festőművész, aki gitár kísérettel dalokat énekelt. Azonkívül egy festményt is ajott a tombola céljaira. — A nagy kezdeményezések előtt álló egyesület hetenkint szombaton taggyűlést tart, melyeken mindenki felszólalhat. Gyász. Derék érdemes polgárát temette Buda, amikor nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra Péchy János doktort, a III. kerület volt tiszti orvosát, aki hosszas szenvedés után, 60 éves korában elhunyt. Joviális kedves ember volt, akit a budai társaság őszinte gyásza kisért utolsó utján . . . — Petz István, pénzügyi tanácsos, a Budai Dalárda tiszteletbeli alelnöke, 49 év óta tagja, első tenoristája, a Budai polgári Lövészegylet tisztb. főlövészmes- mestere, a Budai Zeneakadémia alelnöke, hosszas szenvedés után 71 éves korában e hó 11-én elhunyt és nagy részyét mel- ett temették. A temetésen a beszentelés után Clauser Mihály beszélt, azután Demény Károly posta főigazgató és végül a Budai Dalárda énekelt gyászdalokat és ennek nevében Baranski Gyula búcsúztatta el. H SióSa adójáról beszélt egy alkalommal a t. Házban Justh Gyula megválasztott elnök, mit leróni kíván az előlegezett bizalomért, mikor harsogó derültséget keltve szólt közbe valamelyik honatya (Sipulusz volt), hogy: „már megint egy uj adó?!“ Amilyen mértékben humoros volt ez a közbekiáltás, époly mértékben igaz és őszinte karak- terisztikonja a mi magyar népünknek, mely erős és energikus tartózkodással irtózik minden adótól. Az adófizetési kötelezettség alóli menekülést nem tekinti a nép bűnnek az állam iránt és a köztudat nemcsak megbocsátani hajlandó az adózás alól bujkálónak, de népdalba foglalja az ügyes adóalap- elvonót, mint ahogy régen a betyár a nép szimpátiáját a maga részére lekötni képes volt. Ily jelenségek között pénzügy- miniszternek lenni — nem irigylésre méltó helyzet. A múltban ezt az állást nem is mágnás-politikusok, hanem leginkább szakhivatalnokok vállalták, a hivatalnoki létra legmagasabb fokára lépvén. Már a háború alatt ijedt ábrázattal jártak- keltek a jövedelem-, hadinyereség- és vagyonadó alá eső polgártársaink, pedig akkor még vigabban — hatósági segédkezés mellett — folyt az árdrágítás és lánckereskedelem, mely az adóért bőséges kárpótlást nyújtott és nem is volt olyan túlságosan magas az adókulcs. Az eltitkolásért sem akasztották fel az embert. De most?! Az adóeltitkolásban végtelen az élelmesség. Néhány példával szolgálok : Amig az volt a hit, hogy a vagyonadó egy bizonyos minimumon tu! lesz csak fizetendő, a betétkönyvecskére elhelyezett összegeket felaprózták a minimumon alul maradó kisebb takarékbetétekre. A mily csökönyös a védekezés a progressiv vagyonadóval szemben, épugy viaskodik a naiv lélek az esetieges devalváció rémével szemben is. Adósok sietnek visszafizetni tartozásaikat, tőkések igyekeznek hosszúlejáratú hiteleket nyújtani, életbiztosítási üzleteket és életjáradéki szerződéseket kötni, időnkint visszatérően esedékessé váló tartozásaikat (házbér, tariásdij stb.) hosszú időre előre lefizetni stb., hogy mire a devalváción túl leszünk, az értékesebb, a „jó“ pénzben kapják vissza a „rossz“ pénzzel eszközölt befizetéseiket. Van olyan eset is, hogy kamat nélküli kölcsönöket adnak, sőt őrzést dijat fizetnek adósaiknak. A pénzügyi kormány figyelmét ily jelenségek el nem kerülhetik : ha netán devalvációra kerülne a sor, a papirbankó lebélyegzésével egyidejűleg lebélyegzés alá kell kerülnie minden pénzértékről szóló adóslevélnek, nyugtának és kötelezvénynek is. Spekulánsok összevásárolnak mindenféle kincstári értékcikkeket: levelezőlapot, posta- és okmánybélyeget. Ügy mondják, hogy Budapesten nem egy ember fektetett félmillió koronát okmánybélyegbe, mert úgy számit, hogy a devalváció után ennek értéke mégis félmillió korona lesz, de a kifizetett pénz
