Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)
1919-03-16 / 617. szám
XVL évi. 617. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 kor. Egy szám: 50 fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Telefon : 129—96. és 24—77. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA. Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Minden további centiméter 3 korona. Nyilttér sora 10 K. Szöveg között 15 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1919. március 16. Polgártárs! Jól tudom, hogy Ön a kommunizmus rémétől nem fél. Ez rendben van. Senkit jobban nem izgatnak a tulajdonjog kellemetességei, mint épen azt, aki nem bővelkedik bennük. A tulajdon minden időkben olyan ideál vala, mely a maga le- dönthetlen garanciáit nem a karhatalom erősségén nyugvó törvény betűjében bírja, hanem abban, hogy létének gyökerei az emberi tulajdonságoknak egy olyan talajában fészkelnek, amelyeket minden ember egyforma melegséggel kultivál. Ez a közös tulajdonság nem más, mint az ösztönös önszeretet, az önzés, mely a családosodás kényszerétől és az ösztönös anyai gondok provideáló kényszerétől is hajtatva, ősérzések konzerváló erejével falazta bele a juss, a szerzemény fogalmának szentségét a szív kamrájába, mint valami szentségtartóba, ahonnét azt soha, az idők végéig, semmiféle jogi, vallási, szociológiai, vagy nem tudom én miféle radikális elmélettel kikalapálni nem lehet. Nem hiszem, de megengedem, hogy valamikor egy sülyedő, excentrikus, elfajzott társadalmi alakulat megpróbálkozik majd a kommunizmus rendszerével is, de azt egészen bizonyosan állítom, hogy a mai ember normalitása abszolút értelemben lehetetlenjtalaj az ilyen ideális, szinte isteni tökélyü erkölcsöknek és kulturtulajdonságoknak gyakorlati kivihetőségéhez. A kommunizmus gondolatában — jelenleg és még igen hosszú időre — oly követelmények foglaltatnak, amelyek az egész emberi nem sürgős áttenyésztésének kérdését vetik fel. Nem tudom, hogy egy ilyen áttenyésztéshez szükséges tenyész- matériát honnan a pokolból is lehetne hamarosan előteremteni, eltekintve attól, hogy egy ilyen eget- verően szenzációs bőr-, bél-, gyomor-, szív-, vese- és kobakcseréhez ezer esztendők szükségeltetnek, tehát annyi idő, mely alatt minden kommunista állam 77-szer is likvidált már. Ez a gondolat csupán mint rögeszme számíthat komoly beszámításra a pszihiáterek részéről, tekintettel arra, hogy a kommunista államok gondnokság alá való helyezésének szükségszerűsége minden pillanatban bekövetkezhetik, főleg ha a kapitalizmus egyszer komolyan levenné róluk a kezét. Egy kommunista állam rendjét a mi időnkben csak nerói zsarnokság tarthatná fenn és ennek a rendnek értelme ekvális volna a legőrülete- sebb aszkézissel. Végül pedig nem is igaz, mintha a kapitalizmusnak a kommunizmus volna az ellenszere, vagy mintha a kapitalizmus ellen egyáltalán volna valamiféle panacea, melytől az egy- szersmindenkorra megdermesztethet- nék. Ameddig értékforgalom van a nap alatt, addig tőkék mindig fognak keletkezni, lesorvadni és megszűnni. A kommunizmusnak egyik legabszurdabb folyománya az lenne, hogy a foglalkozások megszámlálhatlan sokfélesége megszűnnék és ezeknek száma mindössze alig, hogy féltucatra zsugorodnék össze, ami azzal járna, hogy egy népes országban a lakosságnak igen nagy tömegei állandóan munkátlanul lebzselnének és a facérkodásnak bizonyos — bizonyára szabályosoknak kigondolt — turnusokban kellene (az igazság jegyében) folydogálnia. Egy ilyen rapsződikus életrend rúgná fel a legtalálóbban azt a bölcs francia mondást: „laisser le monde com me il est“ : A világot olyannak kell hagyni, mint amilyen. Gróf Zay Imre. Nagyon régen, két évvel a világháború kitörése előtt, beadványnyal fordult az akkori Propeller vállalathoz Óbuda-Ujlak néhány jelentős mérvadó egyénisége: köztük dr. Morvay Győző a III. kér. főgimnázium igazgatója, dr. Berényi Sándor ügyvéd, Minder Adolf az Erzsébet gőzmalom igazgatója, amelyben feltárták azt a szomorú helyzetet, hogy a munkások, tisztviselők s más alkalmazottak százai jönnek és mennek gyalog, mert a már akkor is zsúfoltan járó közúti kocsikon nem kaptak helyet. Mindezeken a bajokon segítene egy uj csavargőzős járat a Margithidpesti hídfője és Újlak valamely alkalmas pontja, például a Lukács-utca között, mely Óbudán is kikötne, esetleg oda külön közlekedne. — E beadványra még csak választ sem adott a régi társaság. Azóta méltányos, megértő, áldozatkész vállalat: a M. F. T. R. kezeibe jutott a csavargőzös átkelés s ha ezt az aktát is átvette az igazgatóság a sok régi lim-lom között, nagy hálára kötelezné Újlakot is, • budát is, ha az abban kért megoldást újabb megfontolás tárgyává tenné. Ügyes bitangok kezére fog jutni az a vagyon, mely ma a mágnások, főpapok, az állam és a városok kezén van — mondotta a Kelenföldi Kaszinóban Bacsa András, amikor a Károlyi-párt Becsey Antalt jelölte — mert nem volna baj — mondotta — ha ez a vagyon helyet cserél és a felsőbb rétegekből az alsóbb társadalmi rétegek kezébe kerül, ha ott meg is maradna. De mi fog történni? Élelmes emberek a szórakozásnak oly sok módját, az evés-ivásnak oly különös alkalmait fogják megteremteni, hogy a szórakozásra, ínyencségre éhes emberek, akik könnyű szerrel jutottak vagyonhoz, mohón fogják magukat a szórakozásokra, evésekre és ivásokra rávetni s igy a kezük közé került vagyon átsétál ezeknek az ügyes bitangoknak a kezére, akik bizonyára nem lesznek a nemzetfentartás legbiztosabb oszlopai. A legnagyobb csirkefogók rendesen egyest kaptak hittanból, viszont az ájtatos vallásos fiuk, rósz osztályzatot kaptak — mondotta másfélórás beszédében Hock János, a budavári kerület női választóinak nagygyűlésén. Ő is hitoktató volt s akkor tapasztalta azt, hogy a legelzüllüttebb, de jóeszü gyerekeknek jó osztályzatot kellett adnia, mert betanulta jól a katekizmusnak nehezen érthető tételeit, viszont a fejletlenebb eszü, de erkölcsös, hitbuzgó, vallásos gyerekek fejébe nehezen ment a katekizmus sok nehézkes tétele s igy nekik rossz kalkulus jutott. Ezért kellene eltörölni a hittan osztályzását és csak az erkölcsi magaviseletét osztályozni az iskolában. — E felfogásban sok az igazság, de általánosítani még sem lehet s az iskola elvesztené az egyetlen ma létező és megbízható erkölcsi alapot, a vallásit, ha a hittant törülnék a tanrendről. Azt az alapot, amit az első gagyogó szóval nevel a gyermek lelkében és szivében a legjobb tanító: — az anya. Közpréda lett a Vérmező, Budának ez a 20 holdas, páratlan kincse. Amig a katonai kincstár uzur- pálta: fájó seb gyanánt égette testünket az a virágos rét Buda szivében; most, hogy mienkké lett, nem törődik vele senki. Azzá lesz mihamar, ami volt a katonai megszállás előtt: — átjáró, értéktelen, agyontaposott földdarabbá. Sivár sártengerré válik a gyönyörű vadvirágos himes zöld pázsittakaró. Gyerekek, járókelők tapossák reggeltől estig a katonaság által kitűnő karban tartott értékes mezőt. Hogy mily rengeteg kár ez, legyen szabad rámutatnom, — mint a Vérmező volt katonai felügyelőjének — arra, hogy évenkint 300 mázsa körül termett elsőrangú, illatos szénánk e helyen, itt a város közepén, a nagy takarmányinség- ben. Idén úgy látszik, nem terem itt széna, pedig a takarmányinség még elviselhetetlenebb, mint volt az előző években. Mennyit szidtuk, átkoztuk, pereltük a katonai kincstárt, mely helyre állította, bevetette, megművelte, körülfásitotta ezt az elhagyatott területet. Most barbár módra letiporják, tönkreteszik, nem ügyel fel reá senki, nem törődik vele senki. Pedig évi 50.000 korona — amit az a szénatermés ma megér, — azt hiszem elkelne a budai elhagyatott állapotok helyreállítására, sok nehéz nyavalyánk orvoslására. Ma először élnünk kell, gyűjtenünk kell ember, állat számára, ami gyűjthető és megmenthető, majd ha jobb időket élünk, akkor gondolhatunk pénz és élelempocsékoló játszóterekre. Fábián Gáspár. Szerencsétlenség készül és szeretnénk félre verni Buda minden harangját, hogy annak gátat vessünk. Sok szó eset nálunk már, a mi különleges klimatikus temetőnkről a Farkasréten, mely Buda legszebb legegészségesebb vidékén épült. Budán az a nézet, hogy ezt a temetőt mielőbb a Kamara erdőbe kell kihelyezni. Most pedig azt a lesújtó hirt kapjuk, hogy a temetőt ismét bőviteni akarják, ahelyett hogy fokozatosan beszüntetnék. A tanács is foglalkozott e kérdéssel és utasította a III-ik ügyosztályt,, hogy a kibővítésre szánt területen sürgősen építsen egy uj utat. Ez az ut nem vezet a budai polgárság megelégedéséhez. Mi a leghatározottabban állást foglalunk a temető tervbe vett kibővítése ellen. Nem lehet a várospolitika célja, hogy Buda legszebb vidékét agyonüsse. A németvölgyi telektulajdonosok az egyetlenek, ahol a telek értéke folytonosan csökken, mert senki sem nézi szívesen a folytonos temetéseket. Ezen a vidéken állandó a bánat köde, itt nincs vigság nics élet, csak örökös halál és folytonos temetés. Nem épül a vidék és aki telket vesz, szabadulni akar tőle, holott e hely enyhe kiimája szélmentes, védett fekvése, — egyenesen a beteg Pest gyógyhelyévé predesztinálja. — A városházán álljanak meg az urak ezzel a balkezü tervvel, amit hideg-ridegen, térképen cirkalmaztak ki és ha van létjogosultsága a Budai Blokknak, most fogja fölemelni tiltakozó szavát. Budapest ügyeit most rendezik a polgárság általános óhajtása szerint s a telekspekulánsok régi manőverei többé nem érvényesülhetnek, a polgárság és a szegény, elhagyott, agyonnyo- moritott Buda rovására. Hagxrabecsiitt olvasóinkat arra kérjük, hogy a szétküldött felhívás szerint vagy küldjék be az előfizetés diját egy évre ... 24 korona fél évre .... 12 korona vagy levél utján intézkedjenek a lap további küldése iránt.
