Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)

1919-03-09 / 616. szám

2 BUDÁI NAPLÓ 2 E megbeszélések célja voll a két forradalmi polgári pártban való tömörülés s a Budai Blokk törek- j véseinek és intencióinak ismerte­tése, amit a megbízottak tudomásul vettek, saját körükben megvitattak s e hó 6-án este ismét értekezletre gyűltek, hogy a sürgős elhatározást követelő politikai helyzetnek meg­felelően döntsenek. * A központi demokrata párt által megindított választási akcióval kap­csolatosan az óbudai demokrata társaskör választmánya e hó 4-én foglalkozott a Budai Blokk ügyével s azt a határozatot hozta, hogy a központ felhívása dacára politikával nem foglalkozik. Sőt a választmány egy része — a szociáí-demokraták — még azt is perhoreszkálja, hogy a kör elnökségének egy-egy tagja nem csak exponált magatartást tanúsít (ez szólt Szilágyi Károlynak), hanem hírlapi utón is fejt ki poli­tikai agitációt, (ez szólt a Budai Naplóban megjelent cikkének). Az ülés folyamán az ellentétek — az egyéni szabadság mikénti értelme­zése, a kör vezetésének iránya tekintetében — annyira kiélesedtek, hogy végül is egy e hó 16-ikán délelőtt 10 órára összehívott rend­kívüli közgyűlésre kellett bízni a döntést a demokrata kör további sorsa felett, amelynek napirendjén az elnökség iránti bizalom kérdése is szerepel. A kérdést tisztázni kell, mert a kör tagjainak mintegy 15 szálaléka belépett a szociál-demok- rata pártba, de alig kétséges, hogy a kör továbbra is megmarad a progresszív polgári politikának azon az utján, amelyen eddig haladva, jelentős sikereket ért el. Pártmozgalmab. Képviselőjelölés céljából ülést tart e hó 9-én vasárnap délelőtt téltizenegy órakor a Kelenföld-lágy- mányosi függetlenségi Károlyi-párt vezetősége a Kelenföldi Kaszinó hnlyiségében. A Károlyi-párt központi párt­vezetősége sürgeti a kerületi jelö­lését, mert a választási lajstromok összeállítása és nyomatása időt vesz igénybe, az országos választá­sokat pedig nem akarja halogatni. A II. választó kerület független­ségi pártja e hó 3-án tartott érte­kezletén hét tagú direktóriumot i választott, mely a választási moz- ! galmat intézné, kijelölte a Budai Blokk üléseire kiküldendő tagokat és megválasztotta pártjegyzőnek dr. Dénes Aladárt. Az óbudai függetlenségi párt újjá szervezését kívánja a függetlenségi Károlyi-párt központi vezetősége, mert e kerület kevésbbé politizáló polgársága ma teljesen zavart hely­zettel áll szemben. A régi függet­lenségi párt azelőtt erősen anti­szemita színezetű volt és tagjai között nem Is volt zsidó vallásu polgár, akiket ez az excluzivitás a radikálisok táborába terelt. A füg­getlenségi párt a forradalom hatása alatt átfestette cégtábláját és köz- társasági párttá lett. s mint ilyen rövidesen elvesztette létjogosultsá­gát. Az újlakiak külön is váltak, abban a reményben, hogy külön választó kerületet fognak képezni. A radikálisok minden igyekezetük dacára sem tudtak erős pártot szer­vezni, már a vallási szempontok miatt sem és a legtöbb óbudai zsidó polgár is ellenezte a zsidóság pro­vokáló tömörülését. Ebbe a poli­tikai félhomályba gyújt világot, ebben a zűrzavarban teremt rendet a Károlyi párt központi vezetősége, mely a politikailag le nem járt, de a polgárság bizalmát biró, jelentős egyéneket kereste meg, hogy szer­vezzék újból a függetlenségi pártot, de a forradalmi eszméknek meg­felelően, minden elfogultság és val­lási színezet nélkül és országos jelentőségű nagymuítu politikust is ajánlott jelöltül Visontai Soma dr. személyében, akiben megnyugodhat minden vallási felekezet, akinek múltja, radikális szerepe, mint a nyitott könyv fekszik a választók előtt s akivel szemben a szociál­demokrata párt is kénytelen pietás­sál lenni, mert három évtizeden át ő volt a szociálisták szószólója a parlamentben. A párt újjá szerve­zése körül már komoly tárgyalások ! folynak s legközelebb belevonják i ezekbe azt a függetlenségi párt töredéket, mely az elvet es eszmét eddig is fenntartotta, de minden különösebb erő kifejtés nélkül. Visontai jelöltetése azért is szeren­csés, mert az V. kerületi független­ségi párt, mely a budai kerülettel i s igy Óbudával együtt szavaz, a 1 leghatározottabban ragaszkodik Vi- ; sontai jelöltetéséhez, — melyet a Budai Blokk is a legrokonszenve­sebben támogat. A Víziváros választóihoy, de kü­lönösen a Lendl-párí tagjaihoz fel­hívással forduh a függetlenségi i Károlyi-párthoz csatlakozott Lendl- i párt vezetősége, hogy követve a [ párt képviselőjelöltjének dr. Lendl \ Adolfnak példáját tömegesen csat­lakozzanak a II. kerületi független­ségi párthoz. A II. kerületi pártkör e hó 6-án este tartott választmá- j nyi ülésen a párt tagjai közé föl- ! vette a Lendl-párt egész intéző­bizottságát, mely a múlt héten tar­tott ülésén határozta el a belépést. A Lendl-párt ez alapon beszün­tette külön működését és mint a kerület Károlyi-pártja, támogatja Lendl Adolf jelöltségét. * A Lovászy-párt női bizottsága e hó -9-én d. e. 11 órakor szervez­kedő gyűlést tart az Attila-utcai főgimnázium tornatermében, ame­lyen felszólal Bállá Aladár, Áb- rahám Dezső és Kacziányi Géza. * Dobbal nem lehet verebet fogni, ezt az elvet követi a „Szociális Ipar- gazdasági Párt“ és csendben szer­vezkedik a budai kerületekben, — igy írja ezt nekünk röviden Havas .József. Miért o HÉrolyi-pirfhoz? Sok budai polgártársam tépelő- dik azon, hogy a mai viszonyok helyes mérlegelésével miért épen a Károlyi-párthoz csatlakoztak sor­ra a régi ^függetlenségi kerületi szervezetek'és miért nem a Lová- szy-párt mellett maradtak? Hogy a dolgot kellőképen megértessem, rá kell hogy mutassak a központi pártban végbement bomlás okaira. A régi polgári pártkeretek lerom­bolásával sok politikai műkedvelő hontalanná lett és miután a haza szempontjából annyira nélkülözhe­tetlen erejét egy percig sem akarta parlagon heverni hagyni, a forra­dalom által vert hídon beosont a Függetlenségi 48-as pártba, mely igy alig pár hét alatt valóságos Noé bárkájává lett a régi fuldokló világnak. Ezek a befurakodott, köd előttem köd utánam'emberek, akik­től egy egész világ választja el az igazán demokratikusan gondolkodó­kat, egy ideig csendesen meglapul­tak, de alig hogy kissé megmele­gedtek, érvényesülést követeltek és hangos lármájukkal felverték a párt harmonikus csendjét, mérges miazmás leheletükkel megfertőzték annak egész struktúráját. Ezt az állapotot eltűrni nem volt szabad, egy és ugyanazon táborban ezek­kel az urakkal megmaradni bűn és vétek lett volna a tradicionális füg­getlenségi eszmék ellen. Konzer­vatív és radikális, antiszemita és liberális csak a régi korhadt re­zsim alatt haladhatott ugyanazon utón, de nert; a forradalom által megteremtett tisztultabb légkörben! Tűz és víz összeférhetetlen, külön megállhatnak, de összevegyülve elpusztítják egymást. Nincs kifogá­sunk konzervatív alakulatok ellen, éljenek és virágozzanak ha tudnak, de saját külön táborukban, ne buj­káljanak a sötétben, de különösen nem a mások háta mögött, hanem bontsák ki saját zászlójukat és álljanak ki nyíltan .álarc nélkül a porondra. Ne akarják az országot hamis lobogókkal megtéveszteni, TÁRCA. Buda! képeskönyv. Irta: Kárpáti Aurél. (Találtam valakit, aki legalább is annyira szereti Budát, mint én ; — aki ezt a szeretetet színe­sebben, kedvesebben tudja meg­értetni mással, mint én ; és hogy a múltba ringató, szívbe surranó könyvét kellően értékeljük itt Budán, ahol bájos kis történetei úgy feslenek elénk a könyvből, mint a régi falak hasadékaibóí a virág, — közlöm a szerzőnek a könyvhöz Írott bevezető sorait. A szerkesztő.) Egy darab ittfelejtett múlt . . . Agyonnyomott, besüppedt, copfos tetejű házak aprók, tarkák és régiek, amelyek fölött álmokat keltegetve I jár a hold. Olyan az egész, mint egy régi fametszet, csak a kép sar­kából hiányzanak a naiv betűk: BVDA, ANNO 1820. Lenn, a Három Arany Kacsa-utca végén álmosan himbálódzik a falból kikönyöklő vastartóra akasztott olaj­lámpás. Egy kis zöldkapus ház előtt, a kerítésen átliajló fáról halk koppanással esik le olykor egy szem fekete szeder. Az ódon török hárem ablaktalan kőfala komoran mered bele a nyári ég mély kékjébe s va­lahol a harmadik utcában egy kutya ugatja a holdat. Szűk, görbe siká­torok, a legtöbbjére ablak alig nyí­lik, csak alacsony, kőpárkányos kapu, amelyen még ott rozsdásodik a kopogtató karikája, zeg-zugos ut­cák, lefelé futó lépcsősorral s a kerekre koptatott kövek közt barát­ságosan ütöget elő a csalán, a lapátfü és a keserüjapu. Itt-ott egy bástyafal támasztó oszlopa ugrik ki a félöles utca közepére s mögötte, az alacsony deszkapalánkon túl, fehér holdfényben úszik a kert, a vadpiszkebokor, az ereszhez támasz­tott létra és a kutyaház. Itt mindenki alszik most, nyugod­tan, láz nélkül, nem félve a hol­naptól. Egy házból k ihallatszik az éles, csengő óraütés: egy, kettő, három, négy . . . Tizenegy óra. Egy hálósipkás öreg polgár talán most fordul a másik oldalára, mig valamelyik Májer kisasszony szala­gos párnájára' könyökölve nézi a holdvilágos ablak négyszögét, mintha várná, hogy odakinn mikor kezdi rá egy érzelmes, szép, meleg bariton: Álltam ablakid alatt . . . A görögök utcáján már nem ég­nek a lámpák. Apró, öreges léptek­kel jön fölfelé valaki a visszhangos ; macskaköveken. Lassan előrehajolva közeledik, már látszik kezében a gombosvégü sétabot s alacsony, le­hajtott gallérja alatt a fehér ing­mellre boruló papidon. — Kudnám, — mondja csende­sen, miközben előkeresi zsebéből az ijesztő kapukulcsokat s szuszogva lépeget föl az ajtóhoz vezető lép­csőkön. Azután eltűnik és megint csend lesz. Furcsa, szinte érthetetlen világ ez, de szép és álmokat ébresztő. A nagyapáink kora él itt a kovácsolt vaskosaras ablaku házakban, a fió­kos almáriumok, halkhangu spinétek és ovális képek között. S a kont­raszt úgy kínálkozik, mint egy Rembrandt-képen a komor bibimé­ből kicsendülő aranyos fénycsomók, csak egy pillantást kell vetni az utca elejére, a török terrász felé. Alig öt percnyire innen csillog a Duna s benne a pesti oldal szelíd ívben hajló lámpasora: azon túl a legraffináltabb élet folyik. Ott börze­spekulációkkal, esztétikával, deka­dens szerelmekkel, a pénz lázával törődnek az emberek, Rabindranatha Tagoreról és Ady Endréről beszél­nek, Strauss Richárdot hallgatják és az albániai táviratokat olvassák; irók, uzsorások, grófok, stréberek, jóllakottak és éhesek, milliomosok és szocialisták, összevegyülve a nép­séggel és katonasággal, zavaros, nyughatatlan káoszban gomolyog­nak, tülekednek és hullámzanak, itt pedig a Kék ördögben gitár mellett énekli valaki Csokonai ábrándos dalát Tihanynak riadó leányáról s az üvegburás kerti gyertyatartók körűi mosolygó kövér polgárok Jó­zsef, császárról mondanak csintalan anekdotákat, békésen csendítvén össze poharaikat. Följebb, a Csend-utca felé lan­gyos szél kerekedik, illatot hozva egy megkésett hársról. A füves domboldalban tücsök szó! s a hold lenn jár a fák ágai között, mint egy majálisról ittfelejtett sárga lampion. Az egyik sarokházból még vilá­gosság szűrődik ki. Schrammel-zene és vidám ne­vetés. Ez itt a Fekete remete vagy a Három vig szőlő kapás vagy amit akartok, de mindenesetre olyan hely, ahol félliternél több muskotályt még nem ivott halandó egyszerre. Nem ad többet a kocsmáros még Hornyák miniszteri tanácsos urnák sem, aki pedig a tulajdon sógora. — Másnak is keli, — mondja határozottan és csettint egyet a nyelvével. A másik Májer viszont a vacsora rendelésénél szokott szót emelni:

Next

/
Thumbnails
Contents