Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)
1919-03-09 / 616. szám
2 BUDÁI NAPLÓ 2 E megbeszélések célja voll a két forradalmi polgári pártban való tömörülés s a Budai Blokk törek- j véseinek és intencióinak ismertetése, amit a megbízottak tudomásul vettek, saját körükben megvitattak s e hó 6-án este ismét értekezletre gyűltek, hogy a sürgős elhatározást követelő politikai helyzetnek megfelelően döntsenek. * A központi demokrata párt által megindított választási akcióval kapcsolatosan az óbudai demokrata társaskör választmánya e hó 4-én foglalkozott a Budai Blokk ügyével s azt a határozatot hozta, hogy a központ felhívása dacára politikával nem foglalkozik. Sőt a választmány egy része — a szociáí-demokraták — még azt is perhoreszkálja, hogy a kör elnökségének egy-egy tagja nem csak exponált magatartást tanúsít (ez szólt Szilágyi Károlynak), hanem hírlapi utón is fejt ki politikai agitációt, (ez szólt a Budai Naplóban megjelent cikkének). Az ülés folyamán az ellentétek — az egyéni szabadság mikénti értelmezése, a kör vezetésének iránya tekintetében — annyira kiélesedtek, hogy végül is egy e hó 16-ikán délelőtt 10 órára összehívott rendkívüli közgyűlésre kellett bízni a döntést a demokrata kör további sorsa felett, amelynek napirendjén az elnökség iránti bizalom kérdése is szerepel. A kérdést tisztázni kell, mert a kör tagjainak mintegy 15 szálaléka belépett a szociál-demok- rata pártba, de alig kétséges, hogy a kör továbbra is megmarad a progresszív polgári politikának azon az utján, amelyen eddig haladva, jelentős sikereket ért el. Pártmozgalmab. Képviselőjelölés céljából ülést tart e hó 9-én vasárnap délelőtt téltizenegy órakor a Kelenföld-lágy- mányosi függetlenségi Károlyi-párt vezetősége a Kelenföldi Kaszinó hnlyiségében. A Károlyi-párt központi pártvezetősége sürgeti a kerületi jelölését, mert a választási lajstromok összeállítása és nyomatása időt vesz igénybe, az országos választásokat pedig nem akarja halogatni. A II. választó kerület függetlenségi pártja e hó 3-án tartott értekezletén hét tagú direktóriumot i választott, mely a választási moz- ! galmat intézné, kijelölte a Budai Blokk üléseire kiküldendő tagokat és megválasztotta pártjegyzőnek dr. Dénes Aladárt. Az óbudai függetlenségi párt újjá szervezését kívánja a függetlenségi Károlyi-párt központi vezetősége, mert e kerület kevésbbé politizáló polgársága ma teljesen zavart helyzettel áll szemben. A régi függetlenségi párt azelőtt erősen antiszemita színezetű volt és tagjai között nem Is volt zsidó vallásu polgár, akiket ez az excluzivitás a radikálisok táborába terelt. A függetlenségi párt a forradalom hatása alatt átfestette cégtábláját és köz- társasági párttá lett. s mint ilyen rövidesen elvesztette létjogosultságát. Az újlakiak külön is váltak, abban a reményben, hogy külön választó kerületet fognak képezni. A radikálisok minden igyekezetük dacára sem tudtak erős pártot szervezni, már a vallási szempontok miatt sem és a legtöbb óbudai zsidó polgár is ellenezte a zsidóság provokáló tömörülését. Ebbe a politikai félhomályba gyújt világot, ebben a zűrzavarban teremt rendet a Károlyi párt központi vezetősége, mely a politikailag le nem járt, de a polgárság bizalmát biró, jelentős egyéneket kereste meg, hogy szervezzék újból a függetlenségi pártot, de a forradalmi eszméknek megfelelően, minden elfogultság és vallási színezet nélkül és országos jelentőségű nagymuítu politikust is ajánlott jelöltül Visontai Soma dr. személyében, akiben megnyugodhat minden vallási felekezet, akinek múltja, radikális szerepe, mint a nyitott könyv fekszik a választók előtt s akivel szemben a szociáldemokrata párt is kénytelen pietássál lenni, mert három évtizeden át ő volt a szociálisták szószólója a parlamentben. A párt újjá szervezése körül már komoly tárgyalások ! folynak s legközelebb belevonják i ezekbe azt a függetlenségi párt töredéket, mely az elvet es eszmét eddig is fenntartotta, de minden különösebb erő kifejtés nélkül. Visontai jelöltetése azért is szerencsés, mert az V. kerületi függetlenségi párt, mely a budai kerülettel i s igy Óbudával együtt szavaz, a 1 leghatározottabban ragaszkodik Vi- ; sontai jelöltetéséhez, — melyet a Budai Blokk is a legrokonszenvesebben támogat. A Víziváros választóihoy, de különösen a Lendl-párí tagjaihoz felhívással forduh a függetlenségi i Károlyi-párthoz csatlakozott Lendl- i párt vezetősége, hogy követve a [ párt képviselőjelöltjének dr. Lendl \ Adolfnak példáját tömegesen csatlakozzanak a II. kerületi függetlenségi párthoz. A II. kerületi pártkör e hó 6-án este tartott választmá- j nyi ülésen a párt tagjai közé föl- ! vette a Lendl-párt egész intézőbizottságát, mely a múlt héten tartott ülésén határozta el a belépést. A Lendl-párt ez alapon beszüntette külön működését és mint a kerület Károlyi-pártja, támogatja Lendl Adolf jelöltségét. * A Lovászy-párt női bizottsága e hó -9-én d. e. 11 órakor szervezkedő gyűlést tart az Attila-utcai főgimnázium tornatermében, amelyen felszólal Bállá Aladár, Áb- rahám Dezső és Kacziányi Géza. * Dobbal nem lehet verebet fogni, ezt az elvet követi a „Szociális Ipar- gazdasági Párt“ és csendben szervezkedik a budai kerületekben, — igy írja ezt nekünk röviden Havas .József. Miért o HÉrolyi-pirfhoz? Sok budai polgártársam tépelő- dik azon, hogy a mai viszonyok helyes mérlegelésével miért épen a Károlyi-párthoz csatlakoztak sorra a régi ^függetlenségi kerületi szervezetek'és miért nem a Lová- szy-párt mellett maradtak? Hogy a dolgot kellőképen megértessem, rá kell hogy mutassak a központi pártban végbement bomlás okaira. A régi polgári pártkeretek lerombolásával sok politikai műkedvelő hontalanná lett és miután a haza szempontjából annyira nélkülözhetetlen erejét egy percig sem akarta parlagon heverni hagyni, a forradalom által vert hídon beosont a Függetlenségi 48-as pártba, mely igy alig pár hét alatt valóságos Noé bárkájává lett a régi fuldokló világnak. Ezek a befurakodott, köd előttem köd utánam'emberek, akiktől egy egész világ választja el az igazán demokratikusan gondolkodókat, egy ideig csendesen meglapultak, de alig hogy kissé megmelegedtek, érvényesülést követeltek és hangos lármájukkal felverték a párt harmonikus csendjét, mérges miazmás leheletükkel megfertőzték annak egész struktúráját. Ezt az állapotot eltűrni nem volt szabad, egy és ugyanazon táborban ezekkel az urakkal megmaradni bűn és vétek lett volna a tradicionális függetlenségi eszmék ellen. Konzervatív és radikális, antiszemita és liberális csak a régi korhadt rezsim alatt haladhatott ugyanazon utón, de nert; a forradalom által megteremtett tisztultabb légkörben! Tűz és víz összeférhetetlen, külön megállhatnak, de összevegyülve elpusztítják egymást. Nincs kifogásunk konzervatív alakulatok ellen, éljenek és virágozzanak ha tudnak, de saját külön táborukban, ne bujkáljanak a sötétben, de különösen nem a mások háta mögött, hanem bontsák ki saját zászlójukat és álljanak ki nyíltan .álarc nélkül a porondra. Ne akarják az országot hamis lobogókkal megtéveszteni, TÁRCA. Buda! képeskönyv. Irta: Kárpáti Aurél. (Találtam valakit, aki legalább is annyira szereti Budát, mint én ; — aki ezt a szeretetet színesebben, kedvesebben tudja megértetni mással, mint én ; és hogy a múltba ringató, szívbe surranó könyvét kellően értékeljük itt Budán, ahol bájos kis történetei úgy feslenek elénk a könyvből, mint a régi falak hasadékaibóí a virág, — közlöm a szerzőnek a könyvhöz Írott bevezető sorait. A szerkesztő.) Egy darab ittfelejtett múlt . . . Agyonnyomott, besüppedt, copfos tetejű házak aprók, tarkák és régiek, amelyek fölött álmokat keltegetve I jár a hold. Olyan az egész, mint egy régi fametszet, csak a kép sarkából hiányzanak a naiv betűk: BVDA, ANNO 1820. Lenn, a Három Arany Kacsa-utca végén álmosan himbálódzik a falból kikönyöklő vastartóra akasztott olajlámpás. Egy kis zöldkapus ház előtt, a kerítésen átliajló fáról halk koppanással esik le olykor egy szem fekete szeder. Az ódon török hárem ablaktalan kőfala komoran mered bele a nyári ég mély kékjébe s valahol a harmadik utcában egy kutya ugatja a holdat. Szűk, görbe sikátorok, a legtöbbjére ablak alig nyílik, csak alacsony, kőpárkányos kapu, amelyen még ott rozsdásodik a kopogtató karikája, zeg-zugos utcák, lefelé futó lépcsősorral s a kerekre koptatott kövek közt barátságosan ütöget elő a csalán, a lapátfü és a keserüjapu. Itt-ott egy bástyafal támasztó oszlopa ugrik ki a félöles utca közepére s mögötte, az alacsony deszkapalánkon túl, fehér holdfényben úszik a kert, a vadpiszkebokor, az ereszhez támasztott létra és a kutyaház. Itt mindenki alszik most, nyugodtan, láz nélkül, nem félve a holnaptól. Egy házból k ihallatszik az éles, csengő óraütés: egy, kettő, három, négy . . . Tizenegy óra. Egy hálósipkás öreg polgár talán most fordul a másik oldalára, mig valamelyik Májer kisasszony szalagos párnájára' könyökölve nézi a holdvilágos ablak négyszögét, mintha várná, hogy odakinn mikor kezdi rá egy érzelmes, szép, meleg bariton: Álltam ablakid alatt . . . A görögök utcáján már nem égnek a lámpák. Apró, öreges léptekkel jön fölfelé valaki a visszhangos ; macskaköveken. Lassan előrehajolva közeledik, már látszik kezében a gombosvégü sétabot s alacsony, lehajtott gallérja alatt a fehér ingmellre boruló papidon. — Kudnám, — mondja csendesen, miközben előkeresi zsebéből az ijesztő kapukulcsokat s szuszogva lépeget föl az ajtóhoz vezető lépcsőkön. Azután eltűnik és megint csend lesz. Furcsa, szinte érthetetlen világ ez, de szép és álmokat ébresztő. A nagyapáink kora él itt a kovácsolt vaskosaras ablaku házakban, a fiókos almáriumok, halkhangu spinétek és ovális képek között. S a kontraszt úgy kínálkozik, mint egy Rembrandt-képen a komor bibiméből kicsendülő aranyos fénycsomók, csak egy pillantást kell vetni az utca elejére, a török terrász felé. Alig öt percnyire innen csillog a Duna s benne a pesti oldal szelíd ívben hajló lámpasora: azon túl a legraffináltabb élet folyik. Ott börzespekulációkkal, esztétikával, dekadens szerelmekkel, a pénz lázával törődnek az emberek, Rabindranatha Tagoreról és Ady Endréről beszélnek, Strauss Richárdot hallgatják és az albániai táviratokat olvassák; irók, uzsorások, grófok, stréberek, jóllakottak és éhesek, milliomosok és szocialisták, összevegyülve a népséggel és katonasággal, zavaros, nyughatatlan káoszban gomolyognak, tülekednek és hullámzanak, itt pedig a Kék ördögben gitár mellett énekli valaki Csokonai ábrándos dalát Tihanynak riadó leányáról s az üvegburás kerti gyertyatartók körűi mosolygó kövér polgárok József, császárról mondanak csintalan anekdotákat, békésen csendítvén össze poharaikat. Följebb, a Csend-utca felé langyos szél kerekedik, illatot hozva egy megkésett hársról. A füves domboldalban tücsök szó! s a hold lenn jár a fák ágai között, mint egy majálisról ittfelejtett sárga lampion. Az egyik sarokházból még világosság szűrődik ki. Schrammel-zene és vidám nevetés. Ez itt a Fekete remete vagy a Három vig szőlő kapás vagy amit akartok, de mindenesetre olyan hely, ahol félliternél több muskotályt még nem ivott halandó egyszerre. Nem ad többet a kocsmáros még Hornyák miniszteri tanácsos urnák sem, aki pedig a tulajdon sógora. — Másnak is keli, — mondja határozottan és csettint egyet a nyelvével. A másik Májer viszont a vacsora rendelésénél szokott szót emelni:
