Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)
1919-03-09 / 616. szám
3 BUDAI NAPLÓ 3 mert ez a régi kalózpolitika, amelyet ma többé meg nem tűrünk. Ezért váltunk ki és hagytuk ott azt a pártot, mely nem volt többé vér a jjii vérünkből. Nem igaz, j hogv a régi függetlenségi pártot felrobbantottuk, ellenkezőleg, visz- j szaállitotíuk azt régi, szeplőtlen fényességében ! Mert ma van csak igazán megint együtt a régi, az előrehaladni akaró Károlyi-párt. Ezt érezte ki a polgárság országszerte és Budán is a válságból s ezért csatlakozott ma már minden- j hol a Károlyi-párthoz. Fülöp Sándor. ................... ......................... Po lcnyi és Keltái. Irta: dr. Szekula Gyula. Polonyi Géza e napokban távo- j zott mindnyájunk örömére, senkinek bánatára, a végre is beszün- | letett Közmunkatanács éléről. Mi Budaiak nem siratjuk ezt az idejemúlt intézményt, de nem is sajnálhatjuk Polonyit, nem a kétségkívül nagyeszű politikust és kitűnő jogászt, hanem a városatyát értve, ki hosz- szu kommunális közpályáján megrögzött pesti, belvárosi volt, kit Buda' fejlesztése mindig hidegen hagyott és ki ebben a nagy számú ellenségeinek egyikével Vázsonyi Vilmossal egyetértett: Pest ne áldozzon Budáért! Hiába magyaráztuk mi Budaiak a nagy pesti törzsfőnököknek, hogy vagyunk mi legalább is oly alanyok, mint pesti polgártársaink, ők hajthatatlanok maradtak és Vázsonyira még az sem hatott, midőn ráolvastuk, hogy a mi gyönyörű budai hegyvidékünk hozzáférhetővé tétele az ő szükebb öt-hat kerületbeli hívei javára történik, kik mind sűrűbben telepednek le Budán: annál rosszabb reánk nézve mondták Vázsonyiék, mi 1 nem akarjuk elveszíteni őket! Polonyi Géza egyenes ellensége volt az „extensiv fejlesztésnek.“ Ezt a szót is ő találta ki, a jó Halmos- Haberhauer János,a különben nagyeszű puritán Kun Gyulával együtt híven követték a jelszót: minek a pokolba kimenni lakni a messze budai hegyvidékre, utakra, csatornákra, világításra, vízvezetékre minduntalan pénzt kérni a nemes várostól, midőn mindez már meg van a pesti belső kerületekben! Kun Gyufa haragudott szegény Oetl Ferencre, ha ily kérésekkel alkalmatlankodott: mit akar már megint a „hegyi remete“, mondta ; referenseinek, ha Oetit, mint az egyik hegyvidéki egyesület elnökét bejelentették. Nem is kapta még meg az egyik névtelen hegyi utca az Oetl nevet, mit az egylet évek óta kér, ellenben van ott a vidéken ürge, bogár, hörcsög és más ily kellemes nevű utca. Polonyi egyik legutolsó közmunka tanácsi ténykedése a budapesti utcanevek megváltoztatása iránt indított akció volt. Ekkor történt, hogy többek között a Heltai Ferenc után elnevezett Oszlop-utca régi nevének visszaállítását hozta javaslatba. Ebben az egyben igazat kell adni Polónyinak. De mortius nil, nisi bene . . . Heltai Ferencről azonban a halottnak tartozó minden kegyelet ellenére meg kell mondani, hogy nem érdemelte meg, j hogy utána utcát nevezzenek el. ! Nekünk budaiaknak különösennincs okunk reá, hogy emlékét megőrizzük. Itt lakott közöttünk, de soha felénk nem nézett. Mindig Józsefvárosinak, soha budainak nem vallotta magát. Mikor a közgyűlésben évek előtt az Oszlop-utca rendezését hoztuk szóba, megvetően mondotta, hogy az ő házán túl, még soha se tett egy lépést az ; Oszlop-utcában! Hogy miképp járt el családjával szemben, hogy csapta j be az újságírókat, kiknek nyugdíjalapjára ő, a gyermektelen milliomos, ismételt Ígéretei ellenére, egy fillért sem hagyott, — hogy szerezte millióit, —hogy zsarolta meg a koldus Magyarországot, a deficites állami és magánvasutakat félhivatalos hírlapvállalatai utján, egy ! negyed századon át sok millió ! erejéig, — hogy csapta be előbb, i mint igazgatósági tag a trieszti gáz-gyár részvényeseit, — azután a fővárost, midőn százezrekre menő évi jövedelmeket vasalt ki magának a gázgyári vezérigazgatói állás révén, — miképpen viselkedett rövid .<• főpolgármestersége alatt Bárczyval szemben, aki — akárhogy Ítélkeznek róla mások, — Halmossal ellentétben, minket budaiakat azzal, amit Buda hegyvidékeinek fejlesztéséért tett. örök hálára kötelezett: mindezekről igen sokat lehetne mondani. Ezúttal csak arra szorítkozom, hogy kijelentsem : ebben az egyben Polony inak igaza volt és bár WelliscJi Alfréd és Forbáth Imre talán jóhiszemű, talán felekezeti érzékenységével szemben kisebbségben maradt a közmunkatanácsban : — a Heltai Ferenc-utca névnek el kell tűnni a jó budai Oszlop-utcai házak faláról 1 X -» Ällda, márc. 8. Kaserü panaszok zúdultak a fővárosnak a múltban követeit rövidlátó ^gazdasági politikája ellen azon a népes értekezleten mely e hó 6-án este volt a bhdai hegyvidék három egyesületének felhívására. Célja az volt az értekezletnek,'hogy a tejtermelés érdekében megindított s rendkívüli viszhangot- keltett akcziót oly egységes mederbe terelje, mely megfelelne az érdekeltség, de a szervezettség erejével tudna segíteni Budapest ijesztő tej hiányán is. A kincseket rejtő budai hegyvidéloeddig a város mostoha gyermeke volt, hiába mondotta Vázsonyi, hogy ez a Pest tüdeje, mert ha kellő gonddal ápolták volna érdekeit a városházán, már régen Pest emlője is lehetne. Most azzá lesz, ha város és kormány kellőképen méltatják a megindult mozgalom fontosságát, tulsegitik a kezdet nehézségein és bölcsebb rendeletekkel biztosítják is a megindul. — Három naturszelet ? Mit, elég lesz kettő is hármunknak, — s nem is várva a választ, már elkocog. És egy negyedóra múlva a natur- szeletíe! együtt kisül az is, hogy Herr Májernek csakugyan igaza volt. A szeleteken uj királyságot alapíthatna Nikita. v Néhol lyányok is vannak. Nem leányok, még kevésbé lányok, de lyányok, Májer ur lyányai. Szeplősek, szőkék,§ és szentimentálisak. Igénytelenek, de kedvesek. A ruhájuk tele van szalaggal és lehetetlen csipkével, gyűlölik Pestet, „azt az utálatos bünfészket“ és könnyes szemmel, kipirulva tudják citálni Puskint, a Bérczy Károly gyönyörű antik zengésű nyelvén : * Tavasz, te szerelem idénye, Jöttöd mi bánatos nekem! Mi felhullámzó érzeménybe Szorul el sóvár kebelem . . . A férjhezmenésről úgy beszélnek, mint a rántottcsirke készítéséről s ha nagyon szépen megkéred őket, még koccintanak is. De csak egy kortyot, — mondják elpirulva és akkor is aggodalmasan pillantanak át a másik asztalhoz, ahol apa a báróval ostáblát játszik. Mert a báró is idejár. A báró, aki résztvett a szabadságharcban, — amennyiben azon az éjszakán született, amikor Görgey honvédéi lábtókkai kapaszkodtak fel Budavár bástyáira, — de aki még mindig hóditó jelenség,- kecsegeorru cipőjében, kockás Pod maniczky-nadrágjában és széles zsinórra kötött monoklijával, mikor rosszalólag csóválja meg fejét: — Mavgitka, Mavgitka, maga máv megint kacévkodik velem. Éz a Margiika különben az, aki legjobban gyűlöli azokat a dámákat, ott, odaát. — Micsoda puccot visznek és milyen rafinérozottak, — mondja megbotránkozva és valljuk be: egy kicsit irigykedve. És ilyenkor rendesen egy sóhajtás következik. ^ Éjfélkor azonban már itt is eloltják a lámpákat. Kinn az utcán, az összeboruló fák árnyékában alszanak az apró, tarka házak. Itt-ott egy macska fut végig a kerítés tetején. Mindenki alszik, még az öreg Vendel is, aki télen lámpással szokta lekisérni a vendégeket a Három kádárokbó\ a hídig. S mig csendesen bandukolok lefelé a Hadnagy-utca kongó kövein, kissé elszomorodya- gondolok rá, hogy nemsokára vége lesz itt mindennek, muskotálybornak, romantikának és tücsökmuzsikának. Átjön ide a budapesti barbár, csákányt fog ezekre az apró, csupa stilus házakra és agyonüti Biedermayer urat. Amerikai körutakat épít a Tabánból, beülteti kétoldalt gipszből és hózen- trágerből összekomponált utálatos bérkaszárnyákkal, házmesterekkel, poloskákkal és egyéb kultúrintézménnyel s tiz év múlva itt, ezen a helyen, ahol most majd kitörtem a lábam, rendőr fog állani egy ragyogó ivlámpa alatt és fölirja gyors menésért a 107. számú autótaxit. És én ekkép a jövőbe gyönyöröd- vén, mégsem tudok örülni a nagyszerű perspektívának, bár szeretem a kultúrát, leszámítva a mozit és a fonográfot, mert hát minek ide ké- remszépen rendőr, bérház és villanylámpa, mikor itt nincs se tolvaj, se olyan öngyilkos, aki emeletről kívánja a halált, ellenben van egy olyan kulturhistóriai muzeum, amilyennek párját még a fiumei ó- városban sem találjuk meg. Mert ódon, furcsa ritkaságok gyűjteménye, kedves, szimpátikus emlékek tanyája az egész régi Buda. Egy darab ittfelejtett múlt . . . Budapest, 1914. julius hó. * A 310 oldalas könyvet az „Élet“ irodalmi és nyomdai részv. társaság adta ki 1914-ben. Mintegy 100 budai tájképet rajzolt hozzá Muhits Sándor. — A könyvről le'O'.eljbb részletesen. munka eredményét. A svábhegyi, a zugligeti és a virányos-kútvölgyi egyesületek érdemes vezetősége már régebben foglalkozik azzal a tervvel, — ahogy arról már hirt is adtunk, — hogy a budai hegyvidék rosszul kihasznált kaszálói, rétjei és legelőinek célszerű kihasználásával intenzivebbé tegye e vidékeken a tehenészetet s ezzel kapcsolatosan a kert- gazdaságot és méhészetet. Lelkes hive az eszmének dr. Zerkovitz Imre elnök, a ki fáradhatlanul járta a hivatalos helyek meddő útjait és addig informált, kapacitált, könyör- götí és káromkodott, amig megnyíltak a hivatalos szemek és fiilek s e nagy kérdés meleg megértésre talált, mely a segités különféle módjaiban nyilvánul. Ezen alapon hívták alakuló közgyűlésre az érdekelteket, megalkották a „Budai hegyvidék gazdasági egyesületép. Ugv 'vélték, hogy kicsiben kezdik s idővel gyarapodnak. Csakhogy a szervezkedés hírére jelentkezett a Rózsadomb, a Kelenföld, a távolabbi vidék: Hidegkút, Pilisvörösvár, sőt még az Angyalföld is. Oly nagy az érdeklődés e mozgalom iránt, hogy ma már mint egy hatalmas tényező áll itt az uj egyesület, mely erősen beleszól majd a főváros élelmezési viszonyaiba Az alakuló közgyűlés dr; Zerkovitz Imre tájékoztató^ megnyitója után kimondotta élénk eszmecsere közben a megalakulást. Az uj egyesületnek tagja lehet minden, a budai hegyvidéknek a főváros területére eső részén érdekeltséggel bíró, fedheílen jellemű egyén, - elfogadta a felolvasott alapszabályokat, melyek szerint az alapitó tagság 1000 korona, a rendes tagság évenkint 50 korona és a pártoló tagság évenkint 25 korona, hat évi kötelezettséggel. Megválasztották a tisztikar és választmány egy részét azzal, hogy az első közgyűlés kiegészíti azt. Elnök : dr. Zerkovitz Imre, alelnök : dr. Siklóssy József, titkár; dr. Jónás Géza, az igazgató-választmány tagjai egyelőre: Varga Antal, Balogh Loránd, Hoyer Antal, Rudwig Antal, Schreiber József, Molnár György, Gráfi A. Henrik, Kovácshegyi Kálmán, Verzár Kálmán. Az igy megalakult egyesületnek első teendője, hogy tagjainak segédkezek a tehenek beszerzése körül — megoldja a város és kormány kijelentései alapján a takar- mánykérdést, területeket szerezzen szántásra s megszerezze’ a hozzávaló eszközöket s végül kieszközöljön a főváros tanácsától oly értelmű i rendeletet, mely szerint takarmányt a budai hegyvidékről más vidékre elszállítani szigorúan Ijios. A főváros tanácsa e hó 15-én közli az érdek-képviselettel s ott tömörült vállalkozókkal a fel ‘ételeket, a melyek melleit a kilátásba helyezett támogatást s igy az előleget is, nyújtani hajlandó. Érdeklődők forduljanak (lenül az elnökhöz: V., Rudolf rakpart 7, telefon : 33-28. Utólag rájövünk mindig az igazságra, a mikor már vagy későn van, vagy tenger pénzbe kerül a hiba helyrehozása. A villamos közlekedés érdekében rengeteg kisajátítást kell végeznie a városnak, például az Erzsébetvárosban, amelynek sikátorain csak kínnal tud járni a villamos kocsi. De olt még érthető, mert e szűk utcák házai már régen állanak. Érthetetlen azonban ez a kicsinyes felfogás ma is még ott, ahol meg volt a szabad terület és csak egy kis előrelátás kellett volna,
