Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)
1919-02-23 / 614. szám
2 ZBEüaBHfS BUDAI NAPLÓ 2 az, hogy a továbbiak iránt biztos garanciái legyenek. Én ugyanis úgy látom, hogy a munkásosztály jövendő jórétének utjai immár fel vannak mérve s az a jólét, mely a városi nagyipari gócpontokon a munkásság körében szapora ütemben ki fog fejlődni — mihelyt a kereset és a termelt munka értéke között a helyes és jogos arány megteremtetett — egy uj, izmos, frissitően érvényesülő polgárság kialakulásának veti el a magját. Már pedig a mai szociáldemokrata párt zömét épen azok az elemek adják, amelyek a természetes bepolgária- sodás előestéjén állanak anélkül, hogy foglalkozásukat majdan feladnák, ami annyit tesz, hogy a jólét szerzi meg a polgárjogot az ipari termelő munkának. Ez az elem, mely ilyen utón van, nem lehet veszélyes sem a haza iránti hűség, sem a közerkölcsök, sem a jogbiztonság, még kevésbé a gazdasági élet zavartalan működése tekintetében; az ilyen tisztes politikai csoportulatból, tehetségi alapon regrutáit kormány pedig valóban érett a polgári bizalomra. Sőt, ami a polgári elem kisebb existenciáit illeti, — akik közé, velem együtt, a szellemi munkások túlnyomóan nagyobb része tartozik — ezek egy hamisítatlan szociáldemokrata kormányzattól kifejezetten és a leghatározottabban várják azt, hogy a közszolgálatban az igazi tehetségek és buzgóságok honorálását teljes őszinteséggel és becsületes következetességgel gyakorlatban fogja tartani és kérlelhetetlenül kiirtja a könyökkel törtetők orcátlan szektáját, amely szekta épen most, a kormányzatnak jelenlegi felemásállapotos összetétele mellett érti a módját, hogy grandiózus rekordtel- jesitményeket érjen el. T. Polgártársam, legyen szives a saját ötletéből kiváncsi lenni aziránt, hogy a koalíció meg a munkapárt rezsimje után, ugyan hogyan is festene itt, a mi sajátos magyar viszonyaink és népkarakterünk mellett egyszer egy hamisítatlan szociáldemokrata uralom ? Előbb-utóbb úgyis bele kell kóstolnia, akár fél tőle, akár nem. De ne féljen tőle,, mikor boszorkányoktól még akkor is botorság volna a félelem, ha volnának, hát még amikor nincsenek ! Hát nem látja, hogy a szociáldemokrata párt, ime, épen nem boszorkányos érzületü tagjaival ott áll már a kormány rudja mellett? Tehát a valóságban már is kormányzópárt, még pedig, amint azt ma szabad szemmel látni lehet, most már az is marad, ha csak tényleg valami boszorkányság nem történik a választásokon, amelyek általános és titkos jogon fognak már lezajlani. Ez a párt egészen bizonyosan bele fog szólni a kormányzatba a választások után is, még pedig akkor már a legtörvényesebb alapon, nem önmagaadta, hanem a magyar néptől kapott mandátum jogán. Gróf Zay Imre. * Szűk lett Buda és ma már Pestre tart harminc magyar polgár, mert nem talál helyet Budán. Valamikor harminc nemes tartott Budára és Zsigmond király mind a harmincnak leüttette a fejét. Most harminc polgár Pestre tart, hogy leüttesse a kormányzók fejét. És megforgatta már a bárdot fejük fölött Fenyő Miksa, a jó vitéz. Kj hidak a Dunán. — A Víziváros megváltása. — A törvény biztosította már a háború előtt úgy az óbudai, mint a Boráros-téri hid építését. A Lánchíd tatarozása után úgy volt, hogy a kész állványokat egyenesen Óbudára viszik és megkezdik a nélkülözhetlen hid építését. Aztán jött a háború. Most a kormány az ötmilliárdos kölcsönből akarja ezt a két hidat fölépíteni s ez a kormányhatározat általános örömet kelt a budaiak társadalmában, mert régi óhajtások megvalósulására vezet. Teljes megelégedettséget azonban csak akkor váltana ki ez a nagyszabású tervezés, ha ez a fővárosnak nemcsak két, hanem három uj hidat biztosítana; mert szintén régóta lappangó kívánsága a budaiaknak a Batthány- téri hid is. Jó tiz éve már, hogy a Víziváros polgársága figyelemre érdemes mozgalmat indított a harmadikhíd érdekében. Ez tulajdonképen inkább a pestiek hídja volna, mintsem a budaiaké és különösen mostanság volna fontos hivatása a nyomasztó lakáshiány idején ; hiszen kétségtelenül a legegészségesebb, mind a mellett legelhanyagoltabb belső városrész, a Víziváros gyors kiépítésére vezetne és egyúttal belekapcsolná a Szabadság-tér és Vilmos császár-ut forgalmát a széles Báthory-utea vonalán, a budai oldal ezután számos uj lakást kínáló, fejlődésnek induló háztengerébe. A Batthyány-, Csalogány-, Medve-, Iskola-, Horvát-utca stb. legnagyobbrészt földszintes házai a Széna-térig és még ezen túl, csakhamar kivái- íatnának modern, nagy és egészséges lakóházakkal. Néhány, ezer család költözne ide rövidesen a pesti oldalról, miként a Krisztinavárosba két évtizeddel ezelőtt. Kiépülne, felélénkülne az álmatag, ósdi Víziváros, mihelyt közvetlen összeköttetést nyerne a pesti oldallal. A Rózsadomb megnépesedése ugyancsak a Margithidnak köszöni fellendülését; hasonlóképen a Fehér- vári-ut környéke gyors fejlődésnek indult az Ferencz József-hid hatása folytán. Régebben a Batthyány-téri hid érdekében indult mozgalmat Lendl Adolf dr. vezette s ha most újból megindítaná a Vízivárosban megerősödött társadalmi körök támogatásával, talán kivívhatnák a kormány egy újabb elhatározását, amely a budaiak óhajtásának 'teljes kielégítését eredményezné: az óbudai és boráros-téri hídon felül megépülne a Batthyány-tér és Lipótváros összeköttetése is. Budai mondások. Olcsó akcióhusnak híg a leve. * Madarat tolláról, embert barátjáról, hadi- margarint szagáról ismerni meg. * Nem mind nikkel, ami fénylik. * Sok élelmiszerjegy közt elvész az élelem. * Requirált lakásnak ne nézd a kényelmét. Ácsorgás közt jön még az étvágy. * Hátra van még a hadikávé. * Népvagyon: nyomorúság, betegség, elégedetlenség. Járó. Telefonszám 24—77. nagyhatalom volt a sajtó eddig és vesztett csatája volt annak, aki harcba keveredett vele. Most azonban föléje került egy a háborúban született nagyhatalom, amelynek neve: — papirhiány. Jaj, de kicsinyek is lettünk. Minden iv papiros ma kincs. Ez teszi lehetetlenné, hogy márciustól kezdve azoknak is megküldhessük a lapot, akik eddig nem küldték be az előfizetési dijat. A régi jó időkben mi szolgáltuk szívesen a közönség érdekeit, szívesen küldöttünk mutatványszámot, — de most mi kérjük olvasóinkat, hogy a mai nehéz időben fogják a pártunkat és akinek nem túlságos teher — fizessen elő. A felhívásokat most küldjük szét, amelyekben kérjük, hogy a régebben küldött cheque-lap felhasználásával küldjék be az előfizetés diját: egy évre .........24 korona fé l évre...........12 korona ti sztelettel kéri a kiadóhivatal. A dalos testvérekhez fordul meleg szóval Márkus Jenő dr. a Budai Dalárda elnöke, most, hogy reneszánsz előtt áll Budának ez a régi 1864 óta működő dalegyesülete. Körlevelében kifejti a Budai Dalárda régi nimbiszát, öregbíteni első kötelességünk s’ amely nimbusz bizony — fájdalom a múlt zavarai, valamint a testvéregyesületek hatalmas fejlődése miatt már-már elhomályosult. Tervbe vettük oly nagyszabású elsőrangú sikert Ígérő dalestnek a rendezését, amely nemcsak egyesületünket fogja a komoly zenei élet terén is elismert és tudott jelentős tényezővé tenni, hanem anyagilag is képesítené nagy művészi célok elérésére. A tervezett estélyünk a pesti■ Zeneakadémiában folyna le és a tárgya a zeneklasz- szikusok három nagy, komoly, a zenei életben is meglepetést keltő remekművének előadása volna. Ezért kell, hogy a tagok fokozottabb buzgalommal járjanak a próbákra, a nehéz kórusok minél tökéletesebb betanulása végett. Azonkívül pedig jóhangu működő tagokat ajánljanak, mert legalább 100 tagból álló kórusra van szükség, — hogy nagy sikereket aratva, a Budai Dalárda ország-világ előtt büszke zászlóhordozója legyen a magyar Géniusznak. Elkésett ez idén a gyűjtéssel a II. kerületi gyermek Jelruházó bizottság, de nem a saját hibájából, mert minden előkészületet idejében megtett és már 1918. november végén kérte a tanács engedélyét a gyűjtéshez. A bizottság csütörtökön tartott ülésén kimondotta, hogy a gyűjtés az e télen való felruházáshoz még akkcr is el- i késett, ha a tanács engedélye megérkeznék s igy a mostani télre szánt felruházáshoz nem is járulhat hozzá, mert nem rendez gyűjtést. V; Az Attila-park és az abban álló kulturhistoriai muzeum — melyről a lap elején részletes jelentést találnak olvasóink — bizonyára érdeklik Buda közönségét. Az érdeklődők egy csoportban megtekinthetik azt március hó 3-án délelőtt 11 órától, ha erre vonatkozó kívánságukat közük a Budai Napló szerkesztőségével L, Bors-utca 24. Fölkértük Schmidt Miksa urat, a passzionátus műgyűjtőt, hogy ezt a 27.000 darabból álló múzeumot ő mutassa be e napon az érdeklődőknek. Berényi Lászlóné kezdte meg az Általános közjótékonysági egyesület foglalkoztató műhelyében rendezett idei fölolvasások sorát február 16-án a Munkáról tartott előadásával. Erősen állást foglalt a kommunista elvek ellen és kifejtette, hogy mindenki csak annyit ér, amennyit dolgozik. A teljesített munka minősége és terjedelme adja meg a munkabér nagyságát, mert teljes egyenlőség csak az elméletben lehet, az életben azonban nem. A felolvasó meleg ovációban részesült. Gyermekek kálváriája az, ami a rózsadombi iskolával történik. Hat évvel ezelőtt a Rózsadomb végre hozzájutott állandó iskolaépületéhez, melyért oly sokáig harcolt. A főváros egyik legszebb iskolája épült itt, mely célszerűség és egészség- ügyi szempontból mindenben megfelelt. A messze hegyvidék kis emberkéi igy hozzá jutottak iskolájukhoz, nem kellett többé a völgybe járniok. A háború ezt az iskolát is lefoglalta katonai célokra. Először a bosnyák bevonulókat öltöztették, tetütlenitették itt. Majd hadikórház lett. A hadikórházakat azután fokozatosan kiürítették, csak épen az égetően szükséges rózsadombit nem, mert erre egy-egy befolyásos igazgatónak szüksége volt, hogy itt nyugodtan meghúzódhassák. Az októbervégi nagy napokban a sor- katonasággal együtt szerteszéledt ennek a kórháznak csekély beteg- állománya is. Nem volt kit ápolni és igy végre feloszlani kényszerült ez a hadikórház is. Az érdekeltek várták a felszámolást és lesték az f épület kiürülését, — de mi történt: a feloszló kórház helyébe egy másikat helyeztek ide át. így a vidéknek már ötödik esztendeje nincs iskolája, ami most már erélyes fellépésre késztette a szülőket. A Rózsadomb és Vidéke Egyesület legutóbb tartott közgyűlésén úgy a fővárostól, mint a katonai hatóságoktól ennek a visszás állapotnak mielőbbi megszüntetését kérték. Egy városrész fontos életbevágó kérdése ez. Egy helyre szorult két polgári kaszinó Óbudán, a hol a III. kerületi polgári kört rövid utón rekvirálta a kerületi szociáldemokrata párt. A kiszorult polgári körnek ideiglenesen helyet adott a Demokrata kör, ahol a régi antagonisták most együtt kergetik a pagátot — bis gromoboj. Vannak, — együtt vannak és sajnos, hogy erőszakkal kell a polgárságot egy kalap alá hozni. A szociáldemokrata párt pedig erősen használja a rekvirált helyiséget napirendén levő előadásai és gyakori ülései alkalmából. f Uh
