Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-10-06 / 595. szám
N>*1 *•»* V XV. és!. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Felelős szerkesztő: Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. MinÍ9Í8. 595. szám. Előfizetése egy évre 24 kor. Egy szám: 50 fiií. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Telefon : 24—77. J. VIRAÁG BÉLA. den további centiméter 3 korona. Nyilttér sora 10 K. Szöveg között 5 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. október 6. deputációba megy hozzá, iparos érdekeket hangoztat az, aki községi választásnál fiskálisra szavaz — és iparosvoksra számit, aki analfabétának mondja a kisiparost. Itt a suba alatt egész köröket, kaszinókat lehet átvinni az egyik táborból a másikba, a lobogókat elcserélni, kijelentéseket letagadni és végül kicsinyes, személyes érdekből eladni a subát magát. Buda magyar jellegének kidomboritása, mintegy Budapest történelmileg magyar magjának külső formákban is történő kiépítése érdekében Írott cikkünk, — több oldalon keltett visszhangot. Az egyik vélemény szerint Budapest nemzeti jellegének megteremtését egy központból kiindulva kell kezdeni s erre legalkalmasabb Buda. A Rózsadombtól a Gellérthegyig terjedő völgykatlant kis eszközökkel és kevés pénzzel nemzeti jellegűvé lehet tenni, csak épen az építési engedélyek kiadásánál kell arra ügyelni, hogy az uj házak magyar stílusban épüljenek. A város pályázat utján szerezzen ilyen stílusban épült ház- tervezeteket, hogy azokat a most meginduló építkezésnél mintául használhassák. De különös jelleget adna Budának, ha a még föl nem épített fürdőit török, illetve arab stílusban építtetné a város, ami különlegesség is volna, megfelelne a történelmi múltnak és biztosítaná számunkra a török nemzet rokonszenvét. A másik vélemény a budai Dunapartnak szól. A budai rakodópart képe olyan, hogy a Spree partján Berlinbe, a Wien folyó partján Bécsbe állítható, de magyar jellege nincs. Az uj palotákon változtatni nem lehet, de a még lebontásra váró viskók helyére már csak úgy adjon építési engedélyt a város, ha történelmi vonatkozású magyar stílusban készült terveket nyújtanak be. Mintegy a központja ennek a Hungária malom helyére tervezett ll-ik kerületi uj elöljáróság épülete volna, szép és komoly magyar motívumokkal. Olyan Vajdahunyad féle épület vagy Thököly kastély, mely egy csapással változtatna az egész látképen. Ha hozzávesszük még a Halászbástya kiépítését a Dunáig, egy magyar bazilikát a Batthyányi téren, akkor a Margithid és a Lánchíd közötti rész már nemzeti karaktert kapna és ébredne benne az ősi Buda képe. I Üzenetben kellett volna tulajdon- j képen válaszolnunk egy hozzánk érkezett levélre, de az igazság kedvéért itt felelünk, a lap első oldalán, mert esetleg sok emberben él a levélben kifejtett nézet, hogy a Kelenföldnek külön kerületté való kiha$i- tása egyúttal vezérszerepet biztosit ez uj városrésznek Budán. Téves a tételnek ilyenképen való fölállítása, mert Kelenföld csak földrajzi fekvésénél fogva Buda, de lényegében Pest. Olyan része Budának, mely ezzel a várossal alig függ össze és az egyetlen kapcsolat mely hozzáfűzi, az a vékony rakodópart a Gellérthegy alatt. Pest óriási fejlődő képességének, expansiv erejének ki- hódiíása ez, a kelenföldi síkságon, túl a Gellérthegyen, beköltözött pesti emberekkel, intézményekkel, gyárakkal és egy-két évtized alatt kiszorul onnan az a kevés benszülött is, aki ma már a változott keretben nem is érzi jól magát. Igaz, hogy ott erősebb, lüktetőbb az élet, mint bárhol Budán, hogy agilisabbak az emberek, mint ahogy a pestiek minden tekintetben azok, és föltétlenül igaz, hogy Kelenföld óriási módon fog fejlődni a Boráros-téri hid fölépülte után. Csakhogy az minden más lesz, csak épen Buda nem lesz. A tulaj- donképeni Buda a Margithidtól az Erzsébet-hidig terjed és félkörben a Várhegy körül terül el a Gellérthegytől a Rózsadombig. Szokás ugyan Budának nevezni az egész jobbparti városrészt, ám soha senki sem mondhatja egynek Óbudát, Újlakot a Kelenfölddel vagy a Vízivárost Óbudával. Itt történelmi fejlődésekkel vagyunk kénytelenek számolni s ez alapon a fiatal Kelenföld az ifjú óriás, aki azonban a vizen túl született. Lehet, hogy elbudaia- sodik idővel, vagy valami tuladunai jelleget ölt, lehet hogy pestibb lesz a pestieknél. Az öreg budai kerületek az élet nagy versenyében nem tudnak vele megküzdeni, de neki nem is ezekkel lesz majd küzdelme, hanem a többi héttel, túl a Dunán, Pesten. Inda veseírő szerepéi az országban a múlt század harmincas éveiben Pest ragadta magához és azontúl minden jelentősebb mozgalom Pesthez fűződött. Ilyen volt a színház és színészet ügye is. Még 1819-ben Budán játszott az első magyar szinésztársaság. 1833- ban Buda nemzeti érzületének kifejezésére és a város régi dicsőségének megóvása végett a színházat magyar színjátszó társaságnak adta haszonbérbe. Nemes igyekezete azonban Buda első rangját nem volt képes e téren visszaszerezni. A közönség jóakaratu véleményével Pest felé fordult s ennek gyarapodását segítette elő, ugyannyira, hogy Budától a magyar szinésztársaságot is a maga részére hódította. Széchenyi 1831-ben egy nemzeti színház és szinész-iskola eszméjét pendítette meg. Indítványát Pestmegye tette magáévá s ez a megvalósításról oly gyorsan gondoskodott, hogy még Széchenyi is megsokallotta. 1834-ben különösen Fáy András és Földváry Gábor ösztönzésére Pestmegye elhatározta, hogy a nemzet adakozásából Pesten állandó magyar színházat fog építeni. Lelkesítő felszólítását nem várt siker koronázta. Még a legutolsó szegény ember is sietett meghozni áldozatát; ha egyebet nem adhatott, néhány napi ingyen munkára kötelezte magát. A színház a Kerepesi-ut elején 1837- ben fölépült. Széchenyi ezt inkább csak előkészületnek tekintette a nemzet méltóságához illő színház építésére, melynek helyét közbenjárására a városi tanács a Dunaparton a Lánchídon felül ki is jelölte. Föld- váryék nem tágítottak. A budai szinésztársaságot szerződtették s velők 1837. évi augusztus 22-én az első magyar állandó színházat megnyitották, melyet három év múltán az országgyűlés „Nemzeti Színház" címen az ország gondviselésére bízott. Buda vezető szerepét a színművészet terén ezzel átvette Pest és Budának azóta nincsen állandó, téli színháza. Voltak ugyan törekvések, hogy itt is verjen állandó tanyát a színészet, de ezek az eszközök elégtelensége miatt ezt a kérdést megfelelő arányokban elintézni nem tudták. A várszínház teljesen családi jelleget öltött. Kicsiny nézőterét nehány család kibérelte és ott találkozott éveken át egy és ugyanazon társaság. Serly Lajos Óbudán épített színházat, de az is oly kicsiny, hogy komolyan szóba sem kerülhet. Eddig pénzkérdés volt az állandó színház ügye és politikai jelszó a kerületek versengésében. Most megszűnt a pénz mint gátló körülmény s igy e kérdést csak mint politikai kortesfogást kell még elintézni. A politikai vezérek belátása talán ezen is tulsegit minket. Suba alatt történik Budán csaknem minden, mert Budán nincsenek nagy, nyílt, őszinte bevallások. Itt a közérdek szolgálata olyannyira összeforrott az egyéni érdek, a személyes hiúság és a szercpelhetés vágyával, hogy a távlatból ítélő, okvetlenül téved. Itt pártok alakultak egyesek kedvéért, — ismert jelszavak alatt. Beléptek a pártba azok, a kiket ezek a jelszavak abszolúte nem is érdekelnek. — Itt a már meglévő párthelyiségekhez keresnek és találnak párthiveket és nem fordítva, a meglévő kaszinók és körök dominálják a helyzetet és egészen más irányt szolgálnak, mint a mely címen annak idején szervezkedtek, megalakultak. Itt, ha defektus éri a vezérembert, azt soha őszintén, nyíltan nem tárgyalják, bent a szükebb körben, hanem élnek tovább meglapulva, a vezérrel együtt. Minden csoda csak három napig csoda s akire az ország előtt rásütik a panama vádját, vagy azt, hogy hazudott, azt tosztokban ünnepük, mint méltatlanul meghurcoltat, de a háta mögött mindenki örül a meghurcoltatásnak és legszűkebb körben igazat ad a vádnak. Itt azért lesz pártvezér valaki, mert igazgatója valamely állami intézménynek és kedves ember, — a pártba azért lép be a tag és azon a napon, a mikor leánya letette a vizsgát a felsőbb kereskedelmiben, vagy a tanítóképzőben és a méltóságos ur protekciójával jut hivatalba. Itt az iparos áhítattal jár a márciusi ünnepekre, a körben a Kossuth nótáját énekli, de a kormányra szavaz, mert Öméltóságának téli kabátot varrt. Itt a tisztviselő szidja a kormányelnököt és mégis MEK FEHÉRNEMŰT KEZESSÉG MELLETT AJÁNL PREISflCH 3ÓZSEF BUDAPEST, 1. HEB., HRISZT1KD-TÉR 3,
