Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-10-06 / 595. szám
O KTOBER 5-ikén este, 1847- ben két délceg fiatal katonatiszt sétált a Ferdinánd-bás- tyán és élénken beszélgettek. Az egyik karcsúbb, magasabb volt: István főherceg, akkor Magyar- országnak újonnan kinevezett helytartója és a hétszemélyes tábla elnöke. Édes atyja, a nagy emlékű József nádor kívánságára ezt a fiát szánta az udvar a nádori székbe. Erdélyi körútjáról tért haza, hogy Pestvármegye főispáni székébe ünnepi módon beiktassák. V. Ferdinánd király személyét az ifjú Ferencz József főherceg (utóbb Magyarország királya) képviselte. Mind a két főherceg fiatal volt, telve lelkesedéssel és rajongással. Másnap óriási lelkesedést szült, amikor a beiktatás ünne- i pén magyarul szólalt föl Ferencz József főherceg. Október 6-án történt, jj Frenetikus tetszés kisérte szavait, jj amikor azt mondotta, hogy boldog- jj nak érzi magát, mert Magyarország | területére abban a percben lép, i amidőn egy boldog korszak küszöbén áll és mindig méltóan fogja megünnepelni ezt a napot, amelyen a magyar nemzet iránti ragaszkodásának nyilvános jelét adhatta. Csodálatos játéka a véletlennek, hogy 1849. október 6-án lőtték agyon és hurcolták bitófára a tizenhárom vértanút. Akkor már István főherceg is kegyvesztetten, száműzetésben bolyongott. A BUDAI SZÍNÉSZET fejlődéséről érdekes tanulmányt lehetne írni, csak az adatokat kellene összegyűjteni. 1836-ból érdekes adatokat találunk Fáy András följegyzései között, amikor a budai társulat „befagyott“ — a szó szoros értelmében — és gyűjtés utján kellett a nyomorultakon segíteni. Azt írja Fáy András, hogy „ ... a dunai közlekedés korai megakadása miatt az idén keresetének nagyrészétől elesett budai nemzeti szinésztársaság- nak bármi csekély ujesztendei ajándékkal való kegyes felsegélése végett ...“ megindított gyűjtésekor alkalma volt érdekes föl jegyzéseket tenni az előkelő embereknél tapasztalt fogadtatásról s különösen a gyűjtőmre irt megjegyzésekről. Például: gróf Károlyi György ezt irta adomány helyett: „Ich zahle nichts!“ Gróf Páiffy Fidél: „En soh’sem járok életemben magyar theátrumba . . .“ Pyrker, egri érsek: „Ich lasz mich bedanken ! ...“ Egy püspök : „Az istennért, dehogy adok én komédiásoknak! . ..“ Jordánszky püspök : „Másnak adok, de komédiásoknak nem !. . .“ Gróf Cziráky igy utasítja el a gyűjtőt: „Fiam, most sok dolgom van!...“ Gróf Károlyi Alajos ad ugyan 2 frtot, de megjegyzi: „Micsoda módi ez? Én itt, — ők Budán és én fizessek?“ — Micsoda változás azóta! Ma 100-szor adnak egy darabot a budai színkörben és az igazgató 70,000 korona tiszteletdijat fizet ki a szerzőnek. ¥ JIRES SZÜRETEK voltak egy- |"f kor Budán sokféle különös Ä ^ tréfával, szokással, amikről itt-ott, nagyobbrészt magánlevelekben találunk érdekes följegyzéseket. Ilyen volt a szüreti koszorú ünnep. Valamely bortermelő gazda udvaráról indult útnak a menet. Elől rendesen fehér és piros zászlót vivő, páncélba öltözött férfi lovagolt, akit az álarcosok és a zenészek követtek. A muzsikusok után zöld bársony sapkás, fehér és piros zászlóval fölcifrázott 6 ifjú és ugyanannyi leány haladt táncolva. A leányok egyik kézben tányéron poharat, másikban borosüveget hordoztak, melyekből olykor-olykor egyet-egyet hörpintet- tek. Ezek nyomában párosával 8 férfi s ugyanannyi leány lépkedett, akik fejőket szőlőlevélből, virág- és cifra szalagokból kötött koszorúkkal övezték, s jobb kezökben aranyos pásztorbotot tartottak. Utánok 4 leány ünneplésen öltözve két rúdon szőlőfürtökből kötött harangalaku koszorút vitt. Ha elfáradtak, más 4—4 leány váltotta tel őket. Útközben temérdek nép csatlakozott hozzájuk s kisérte őket utcáról-utcára, egész a gazda házáig, ahol aztán a koszoruvivők táncra perdültek. A szüreti koszorút a gazda egyik vagy másik jóakarójának ajándékozta. Telefonon értekezhetni a felelős szerkesztővel: d. e. 10—11, d. u. 5—7. Telefonszám *'24—77. Toronyzene. Szép eszmét valósit meg a Krisztinavárosi Kaszinó a Felsőkrisztinavárosi Segítő Bizottsággal karöltve. Folyó hó 12-én a budavári koronázó templom tornyán toronyzenét rendez. Az előadás alatt az I. kerület hölgyei gyűjtenek a szegény gyermekek felruházására a templom előtti téren és a Halászbástyán. A toronyzenét megelőzőleg a Budai Dalárda fog nehány zeneszámot a pénzügyminisztérium balkonjáról énekelni. A zenei részt Sugár Viktor orgonaművész vezeti saját átiratu egyházi dalok előadásával. Legyünk ott mindnyájan ! Morvay Győző dr. a III. kerületi főgimnázium igazgatóját, Óbuda szellemi életének agilis tényezőjét, a fajmagyarság lelkes elő- harcosát a király főigazgatónak nevezte ki. Tizenöt éves már az Erzsébet-hid és október 4-én volt tizenöt esztendeje, hogy az Erzsébet-hidat nagy ünnepségek keretében, Ő Felsége jelenlétében, átadták a közforgalomnak. A király nevenapján volt a hidavatás, miként a Ferencz József-hid megnyitása is pár évvel előbb e napon történt. Visszaemlékezünk, hogy mennyi támadtatásnak voltak kitéve a hid tervezői és építői a part két főpillér alapjainak lefektetésénél. Már-már úgy volt, hogy az elvégzett munkát vissza kell csinálni, amikor, illetékes tényezők felkérték Kossuth Ferencet, az európai hirü hídépítési szaktekintélyt, hogy vizsgálja meg a hibás alapépítményeket. Kossuth Ferenc talált is rá módot, hogy a hiba orvosolható volt, ami több százezer koronával emelte ugyan az előirányzott költségeket, de legalább megmentette a magyar hídépítőinket egy világraszóló blamázstól. Talán ez előzményeknek volt tulajdonítható, hogy a közönség kezdetben oly tartózkodással viseltetett a híddal szemben, különösen a teherszállítást illetőleg. A lefolyt tizenöt esztendő eloszlatta az aggályokat, s mindenki büszkén tekint a két városrészt összekötő legifjabb hidunkra. Meseszámba megyen manapság a „Budai Napló“ egyik hire, melyet közvetlenül a háború előtt közöltünk egy lakodalomról. Az ürömi takarékpénztár derék igazgatója adta férjhez egy napon a két leányát és egy álló hétig egyfolytában állt a lakzi. Jöttek és mentek a vendégek és fél Buda megfordult a lakodalmas háznál, 500-nál is több volt a vendég s igy aztán nem is oly csoda, hogy elfogyott 42 malac, 50 liba, 50 pulyka, 50 kacsa, 100 csirke, egy métermázsa marhahús, 4 borjú és 3 sertés. Fölhasználtak a konyhában 1500 tojást, 49 kiló zsírt, 200 kiló lisztet. Megettek a vendégek 50 kenyeret és megittak 5 hektoliter bort és 50 hordó sört ... És kicsordul az ember nyála ennyi jónak olvasására . . . Fáradt katonák, az olasz front súlyos megpróbáltatásain átvergődve éjjé! 12 órakor érkeznek meg a déli vasúton ide Budára. Legtöbbnyire idegenek, de valamennyien kimerültek, akik a keleti vagy nyugati pályaudvarról utaznak tovább. Gyalog kell megtenniök az utat — testiIeg-lelkileg lerongyolva, az utat tévesztve, káromkodva : szomorú szimbóluma a meg- feledkezésnek. Egy-egy villamos kocsi nem várhatná be a vonat érkezést? Ennyit mégis csak áldozhatna a hadi érdeknek ez a palotákat építő közúti vasút. Bariál Ede első kerületi elöljáró családi örömét, hogy kisleánya született, megzavarta az a szomorú körülmény, hogy nejét, aki alighogy fölépült a gyerekágyból és otthonába tért a szanatóriumból, — valami ragályos kór támadta meg és ismét az Uj Szentjános kórházba kellett szállítani, Általános rokonszenv kíséri a derék elöljárót e nehéz megpróbáltatás idején. A csütörtöki társasesték a „Budai Lövészegyletben“-ben, melyek ma a budai társaság elitestéi, a hol gondosan megválogatott társaság találkozik, az érdeklődés középpontjába helyezik ezt a régi egyesületet, melynek történelmi múltja összefolyt Buda történetével, mintegy 200 esztendőre visszamenőleg. Nem lesz érdektelen, ha az Egyesület múltjáról a következőket mondjuk el: Téves hit, hogy a budai lövészegyletet Mária Therézía királynő telekadományozása hozta létre, mert Budán már 1696- ban létezett s igy ma 222 éves. • Az országút, akkor Sáncz-utcának nevezett mai Margit-köruí és a Szent János-utca, talán a mai Menház-utca és Szegényház-utca sarkán állott és áll ma is, a régi lövölde épülete, a hogy azt egy 1731-ben ketl vízivárosi telekkönyvi kivonat is bizonyítja. Mária Therézia pedig 1740 lépett trónra s igy aligha lehetett befolyással a budai lövölde létesítésére. A tévedés onnan jöhet, hogy a lövölde a XVIII-ik század első felében, éveken át záiva volt a pestis miatt és csak 1743-ban nyílt meg újra s ez alkalommal a királynő valami kiváltságokkal ruházta föl. Budavára visszavétele után, a török uralom megszűnésével bevándorolt németek alapították és a város védelmi szempontok miatt szívesen támogatta a lövészegzletet, mely éveken át volt a közbiztonság őre. Főleg a Napóleoni hadjáratok idején, a mikor Buda katonaság nélkül maradt és minden katonai őrszolgálatot a lövészegylet végzett, mely célra 500 drb lőfegyvert adott kölcsön az egyletnek a Generalcommando. Buda városa mindig támogatta az egyletet. így 1718-ban lődijakra 6 fríot, a golyóöntéshez szükséges ón költségeit, hideg húsra 4 forintot és egy fél akó bort engedélyezett. Hasonló intézkedések történtek 1743., 1744. s a többi számos éveken 'keresztül. Az első alapszabály tervezetet a város 1743- bau hagyta jóvá. 1760-ben az udvari kamara elnöke Grassalkovich gróf 6 darab aranyat, utóbb 12 darabot ad lődijakra, sőt a ki Budán polgárlevelet nyert, 1 drb aranyat fizetett az egyletnek. Viszont az egyesület tagjai a napóleoni hadjáratkor maguk között 350 rénes forintot gyűjtöttek hadi célokra, amit dicsérettel nyugtázott az udvari kamara. Dr. Országh Sándor azt irja a lövöldéről írott tanulmányában, hogy a szabadságharc után 1861-ig szünetelt a lövölde, aminek azonban ellentmondanak a lövölde évkönyvei. A régi lővőház 1827-ben épült Kimnach Lajos építész tervei szerint. Csakhogy a város hamar túlnőtt a lövölde helyén és sok polgár kifogásolta a város belsejében való lövöldözést s igy — 100 esztendős küzdelem után — 1885 év október 4-én átköltözött mostani díszes otthonába. Ezt a vázlatos történelmi ismertetést számos érdekes epizód egészíti ki, amelyekről alkalomadtán emlékezünk meg. Gyönge lábon áll most a háború idején a köztisztaság, még pedig legfőképen itt Budán. Olvasóinkat bizonyára érdekli, hogy Budapesten hogy alakul a köztisztasági hivatal egy havi működése s erre felhasználjuk a most kézhez vett kimutatást augusztus hónapról. Az ebben a hónapban tisztántartott a város 5.230,900 négyzet- méter nagyságú közterületet. Erről a területről eltakarított 7155 köbméter utcai szemetet. A munkát elvégezte 46 altiszt, 4 gépvezető, 90 előmunkás, 974 rendes munkás, 34 járdatisztitó fiú és 1 moíor- üzemü seprőgép. — Pormentesités céljából locsoltak 5.057,931 négyzetmétert kocsival, és ezt 63 locsoló kocsi és 2 mosógép végezte. Kisérleiképen, egyhavi próba időre, egy kocsival és félórás időközökben végre 3 heti vajúdás után megindult az omnibusz-forgalom a Széna-tér és Lövőház között. Jó Szekula Gyula, akinek szívóssága előtt kalapot kell emelni, maga is belefáradt volna e küzdelembe, ha segítőtársul nem áll melléje Kőtár Nándor, a budai lövészegylet elnöke, így aztán ketten mégis kivasalták az omnibusz-üzem újbóli megindítását Bódy polgármester és Déri alpolgármester jóakarata támogatása mellett. Igaz, hogy az a félórás időköz és az a nyomorúságos „egy“ kocsi képes agyonütni az egész közlekedést, mert igazolható lesz, hogy nincs rá nagy szükség. Félóra alatt gyalog is megtehető ez az ut. Egyelőre még tömve van az a kis omnibusz, mintha a környék lakosága öntudatosan bizonyítaná, hogy — igenis, szükség van rá!
