Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)

1918-09-29 / 594. szám

XI?. évi. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Felelős szerkesztő: 594. Előfizetése egy évre 24 kor. Egy szám: 30 fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1., Bors-utca 24. j. V-RAÁG BÉLA szám. Telefon : 24—77. Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Min­den további centiméter 3 korona. Nyilttér sora 10 K. Szöveg között 5 korona. A hirdetések dija a meg­rendeléskor előre fizetendő. í 918­szepíember 29. H magyar Stoa. Komoran, mint a természet csodás alkotása, szikla szivéből a gyógyu­lás vizét ontva, fején a citadella töviskoronájával mered elénk a Duna hullámaiból feltörő magyar Sión: szent Gdlért hegye. Csodás ellentét! Alatta, körülötte egy milliós, nyüzsgő város, az em­beri elme és munka modern alko­tásaival ; ő maga, homlokán a tör­ténelmi idők nimbuszával, de a ter­mészet imponálóan egysz-erü köntö­sében áll előttünk. Mintha hullám- törője lett volna a kultúra terjesz­kedésének ; mintha az emberi alkotó zseni, amely nem ismer akadályokat, csak félénken, bátortalanul mert volna közeledni feléje. A szent Gellérthegy ügye a székesfővárosnak és talán a magyarságnak nyílt problémája ma­radt még ma is. Nem tudom, örüljek-e ennek az érintetlenségnek, vagy fájlaljam a mulasztást? Mert őrölni való, hogy a magyar fővárosnak ezt a drága­kövét hívatlan idők epigonjai nem juttatták arra a sorsra, amelyre annyi más kincsünk jntott. De viszont rosszul esik látni, hogy a természet­nek ez a csodás ajándéka még ma is idegenül áll a magyar főváros szivében; s hogy honalapitásunknak ez a szimbóluma a magyarság éle­tébe és jövendőjébe méltóképen bele­kapcsolódni nem tudott. Pedig ideákban, próbálkozásokban nem volt hiány. József nádor 1813- ban a tervbe vett magyar csillag- vizsgáló intézet alapkövét tette le a Gellérthegyen; 1815-ben valóban ide is helyezték az egyetemnek a királyi palotában levő csillagvizsgáló műszereit. Mindez azonban az 1849- iki ostrom idején elpusztult. Az ab- solutizmus építette meg később a- mai fellegvárat. Azóta számtalan mindenféle idea merült fel; volt kö­zöttük tisztán üzleti alapra fektetett, amely mulatóhelyeket akart oda- telepiteni; volt nem egy olyan, amely idegeneket odacsőditő, kuriózum- számba menő látványosságokat akart odatelepiteni; és volt művészi ihlet­től áthatott gondolat, amely Pan- theont akart a Gellérthegy ormán felépíteni. Az utolsó tiz esztendő óta a kérdésre megint a közömbösség méla csendje boruft. Ez a csend az utóbbi hetekben megtörött. Fürge napszámoskezek dolgoznak, kalapálnak a citadella ócska falain, hogy egy részét ismét kaszárnyává alakítsák. Azután meg­nyílt a Szt. Gellért-fürdő, a minek nyomában uj élet és idegenforgalom indult meg a Gellérthegy tövében. És ráterelődöít a nagytőke figyelme is a Gellérthegy parlagon heverő fensikjára és lejtőjére, ahol 10.000 négyszögölszámra vásárolja össze eddig ismeretlen tervek céljaira a Gellérthegy telkeit. És ezzel a nekilendült különféle irányú tevékenységgel teljessé vált az eddigi bizonytalanság. Mi lesz hát a Gellérthegyből ? Kaszárnya, szórakozó vagy üdülőhely, avagy az élelmes spekuláció telekpiaca? Azzal mindenki tisztában van, hogy egyik sem lehet. De megfelelő megoldásunk nincs még a kérdésre. Csak azt érezzük, hogy ennek a kő­palotákat túlszárnyaló csodás szikla­várnak, melynek ormán állva a maga hatalmas kiterjedésében bon­takoznak ki álmodozó szemeink előtt Nagy-Budapesí körvonalai, — kü­lönleges rendeltetést szánt a végzet. És úgy erezzük, hogy a magyar történeti idők ezen megkövült em­lékén egy oly magas szárnyalásu gondolatnak kell testet öltenie, amely I a magyarság történelmi Múltjára alapozott jövendőt jelenti. Történelmi, művészi koncepciójú feladat bontakozik ki előttünk; méltó arra, hogy a legkiválóbbak ambíció­ját sarkalja. Arra gondolok, hogy ezt a fel­adatot most' kellene kibogozni, mi­előtt akár az üzleti spekuláció, akár más egyoldalú nézőpontok megront­hatnák a történelmi és művészi gon­dolat egységességét. Meg is vannak hozzá a szükséges előfeltételek: van elég pihent művészi agy; s a nagy idők légköre is alkalmas arra, hogy nagy alkotásokra megihiesse a ma­gyar művészetet. Hívja fel művészi versenyre a székesfőváros s elsősorban Buda kö­zönsége a magyar művészvilágot. És szerezze meg a hozzá szükséges anyagiakat a közhatóságok és társa­dalom széleskörű bevonásával? Becsey Antal. A Gellérthegy rendezésére eddig két komoly eszme merült fel. Az egyiket dr. Bognár Mátyás vetette föl a turáni világszövetség tervével kapcsolatosan. Túrán várát kel! a Gellérthegyen fölépíteni szerinte. A másik eszmét dr. Lendl Adolf vitte a közönség elé és a közel múltban ismertettük e lap hasábjain. Az ország télképét eddig nem ismert arányokban óhajtja a hegy tetején elhelyezni és melléje egy néprajzi falut. Ez alkalommal igyekszünk meg­világítani Túrán vára gondolatát, mely több ezredévre visszatekintő múltúnk dicsőségét van hivatva szolgálni. Most történik harmadszor kísérlet a turáni népek világszövetségének megalkotására. tszáz milliónál több ember él a világon, akik a turáni népfajhoz tartoznak, mely népfaj négyezer év­vel ezelőtt már virágzó kultúrával birt. Ezek a népek folytatólagos láncot képeznek a Dunától egészen Japánig, a fekete tenger két partján a Kaspi-tó és Aral-tó mentén, a turáni fensikon, Tißeten és Chinán át. Hozzá tartoznak a Varsón túl élő lettek és a finnek. Belenyúlnak Oroszország szivébe a Volga mentén az osztjákok és azok rokonai, Szi­bériában a csunguzok és a velük szomszédos faiok, főleg a mandzsuk. Nyugat felé mi magyarok vagyunk az első és legintelligensebb előőrsei ez óriási népcsaládnak és keleten a lánc utolsó szeme Japán. Ott már van látható szimbóluma a turáni népnek: Porth-Arthur vára, — nyu­gat felé pedig most tervezik a Gellért­hegyre — Túrán várát. ❖ Az első lépés, hogy Ázsiában élő fajrokonainkkal érintkezésbe lépjünk, a nagy politikai látókörrel bíró IV. Béla királyunk idején történt, aki érezte, hogy a magyarságnak, a tu­ráni népek és előretolt őrszemének — hátvédre van szüksége és ösztön- szerüen kelet felé fordult . A mikor még a nagyböicsességü Árpádok uralkodtak Magyarországon, akikhez fogható fejedelmi család ke-_ vés volt a világon. IV. Béla, a ma­gyarok egyik legnagyobb királya el­küldőbe volt Julián barátot Ázsiába, hogy az ősmagyarokat keresse fel — a turáni fensikon. Meg is találta őket. Azzal az üzenettel jött vissza, hogy az ősi Nagy Magyarországon most készülnek döntő háborúra a mongolok ellen és ha a tatárok egy­két éven belül nem jutnak el Ma­gyarországra, akkor jöjjön el újból. De ha eljut a tatár hozzánk, akkor ne jöjjön, mert a régi haza elpusz­tult és elhullott minden magyar!... Isten csapása volt, hogy egy év múlva, már Magyarországon járt a tatár. Ez volt az első kísérlet a turáni világszövetség létesítéséhez. Akkor elpusztult az egyik magyar ország, de megmaradt a többi. Ott van a Teke nép, mely a rómaiak idején Erdélyben lakott és utolsó fejedelme Bál volt, akit leigázott a római kard. Teke Bál, vagy ahogy a latinok tévesen Írják Decebal el­költözött népével vissza Ázsiába, mely török fajokkal keverve ma is ott él, mint teke-turkoman. De él ott még számos néprokonunk, akiket Körösi Csorna Sándor keresett. Keresésközben halt el, — s ez volt a második kísérlet a turáni vi­lágszövetség létesítéshez. Adja Isten, a magyarok Istene, hogy most a harmadik kísérlet si­kerrel járjon. Szivvel-lélekkel szolgáljuk a Gel­lérthegynek ily irányú felhasználásá­nak tervét. A nemzeti nagy világ­kérdéshez méltó e megoldás, de féltjük tőle e város derült képét. Ez a Megyaszay pantheonjának síylu- sában volna csak keresztülvihető, mely a nagy múlt eposzszeríi komor­ságával állana itt a város felett és valami siremlékszerü jelleget adna a városnak. Lehet, hogy tévedünk, nem látjuk tisztán a csak képzeletben fölépített Turáni várat, — de ez a valószínű­ség s ez — gondolkodásra készt. ' Magát a várost, Buda életvidám látképét nem szabad feláldoznunk egy oly terv érdekében, mely más­helyen megalkotva, talán előnyösen szolgálja mind a két kérdést. - * Legközelebb megvilágítjuk az érem másik oldalát. Hiányzanak nálunk a nagykon- cepcióju emberek. Némely részlet- kérdésnél néha sikerül — tévedésből — valami nagyobb szabású meg­oldás, de a kivitellel járó küzde­lembe aztán belefárad, belefásul mindenki. Buda történelmi szerepét, múltját, — királyi székét, — világ­szép fekvését, — gyógyító vizeit felölelő nagyarányú programmunk egyáltalában nincsen. Tapossuk a mindennapi életet és mert haladni muszáj, járjuk a külföldet és tanu­lunk itt is, ott is. így készül Nagy- Budapest, amelyet szeretünk a nem­zet szivének nevezni. A város ren­dezése és szociálpolitikája csaknem minden részében idegen mintára ké­szült, sokszor javítva a külföldi mintán, sokszor rontva rajta. A magyarságnak, a nemszeti géniusz-

Next

/
Thumbnails
Contents