Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)

1918-09-29 / 594. szám

nak kevés köze van hozza s ezért vagyunk szürke város a városok között, amelyet csak szép fekvése, jó fürdői tesznek látogatásra méltóvá. Az utolsó nyugati város kelet felé. Eredetiség kevés van benne. Magyar eredetiség pedig egyáltalában nincs. De hát hogy is legyen ? Az ügyet kiosztják az illetékes osztálynak, ott rágódnak rajta, el is megy külföldi tanulmányutra az illető, aki szorgalmas, becsületes beamter és végül megoldja a kérdést á la Berlin, vagy á la Wien. Nem is lehet ezt másként elképzelni, mert hivatalból senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy valami eredetit — kigondoljon. Hiába is küldenének ki egy kigondoló bizottságot, hiába állítanának kigon- doló-hivatalt, mert határidőre, órára, percre valami újat, eredetit, magyart, — kigondolni nem is lehet. Ide egy kombinált ember kellene, aki először is tákép festő, mert .a városi kérdésekben a távlati szépségek is döntőek, — másodszor poéta, mert uj eszméket, ötleteket a magyar géniusz nevében csak ezek produkálnak, — harmadszor pedig jártas embernek kell lenni a városi ügyekben, mert laikus hamar akadályokba szalad a gondolataival, — végül, negyedszer nem szabad beamternek lennie, mert akkor nem meri hangosan és nyíltan elmondani véleményét.

A reumások Mekkája lehetne Buda az uj Gellertfürdő és más gyógyvizei, — Pest az ártézi fürdő révén, ha ezt a tudatot kellően tudnánk fölébreszlení a világpiacon. A székesfőváros idegenforgalmi hivatala erős kezekbe került és lehet hogy ezentúl szakítunk azzal a régi téves rendszerrel, mely a világ elé mindig az egész Budapest reklámját vitte^— áttekinthetlen nagy tömegben. Ellenkezőleg, — minden speciálitását külön-külön kell propagálni. A gondviselés ennek a városnak rendkívül erős fegyvert adott a kezébe. Hét országra hires hőforásai, üde levegőjű hegyek között, azok alján mégis egy nagy modern városnak szinte kellő közepén, inkább mint bármely fürdővárost a világon feljogosítják arra, hogy a világ reumás és kösz- vényes betegeit — isten a megmondhatója, hogy számuk légió — ide csábítsuk. Budapestből meg kell csinálni a reumások és köszvényesek Mekkáját. Budapestet, mint idegenforgalmi helyet, ki kell ragadnunk a városok sorából és kell belőle csinálni egy bizonyos várost. Egy az életből merített banális hasonlattal akarok élni. Ha valaki elindul hazulról azzal a szándékkal, hogy egy pohár sört igyék, úgy az utcára érve, találomra befordul egy sörcsarnokba; de ha azzal a szándékkal távozik hazulról, hogy egy pohár pilseni sörrel csillapítsa szom- ját, úgy bizonyos, hogy egyenesen a pilseni sörcsarnokba fog elmenni, bármennyire távol is essék a lakásától. Minden nagyobb idegenforgalmi centrumnak megvan a maga speciális publikuma. Rómában nem keressük azt, amit Nápolyban találunk ; Londonban pedig nem várjuk azokat az élvezeteket, amiket Páris, a francia Babylon nyújthat; Bay- reuthban viszont szivésen nélkülözzük Budapest gyönyörű fekvését és fürdőit. A mi idegenforgalmi tömegpublikumunk észszerűen a reumában és köszvényben szenvedő emberiség. Semmi kétség aziránt, hogy ez a közönség kevésbé értékes anyag idegenforgalmi szempontból, mint teszem azt Páris idegenforgalmának elitje; de csaknem egyenértékű idegenforgalmi anyagának átlagával. Semmi okunk sincsen azonban rátartásnak és válogatósnak lenni; annál inkább sem, mert igy is nagy körültekintő és fáradságos munkába fog kerülni a reumások és köszvényesek nagy tömegét idevonzani. Buda érdekei az ily irányú tervez- getést feltétlenül megkövetelik.

Vesszőparipája volt mindazok- , nak, akik a Gellérthegyet rendezni és monumentálisán felhasználni akarták: — a pantheon! Kimondani ezt oly egyszerű, de ha elképzeljük, hogy ezzel Budára, de az egész városra is, valami temeíőszerü, komor, borzongó bélyeget sütünk örök időkre, akkor rögtön lelohad a lelkesedés az eszme iránt, melynek már egész iskolája van.

Az első terv a F^szl-féle pantheon terv volt a múlt század közepén. Középpontos elrendezése igen monumentális hatású.

A magyar mérnök- és építész-egyesület a hetvenes években nagy pályázatot hirdetett a „Magyar Nemzeti Panteon“ terveire, melyen a klasszikus Czigler-ié le terv nyerte el a pálmát. Hatalmas, toronyszerű emlékművet ábrázol a Palóczi-féle terv is, mely az emlékmű köré oszlopsort szán szoborfülkékkel. Utóbb a citadella átadása idejében az annak alapfalain felépítendő nemzeti panteonra újabb pályázatot hirdettek. Ezekben a pályatervekben jeles művészi gondolatok voltak és nagy haladást jelentettek a feladat megoldásában. Egyik utóbbi nagy pályázat magának a hegylejíőnek az Erzsébet-hid tengelyébe eső részét tűzte ki á megoldás céljául; erre a Vűgő-íéle terv érkezett be és nyerte el az aranyérmet. A Francsek-féle terv is erre a részre terjed ki. Legnagyobb kiterjedésű és az egész hegyre vonatkozó volt az a Kolbenheyer-íéle tervezet, amely az ezeréves kiállítást helyezte a hegyre: a parttól felvezető, kanyargó utak mentén épültek volna a kiállítás pavillonjai, fel egészen a hegy tetejére tervezett ünnepélyek csarnokáig, melyet később panteonná alakítottak volna át; a Duna felöli meredek lejtőn a panteon szélességében óriási vízesés zuhogott volna le. A hely fenséges szépsége s a hatalmas művészi feladat lelkesítette Megyaszciy István művész építészt is, aki azután megalkotta azt a tervezetet, amelynek abszolút művészi becsét honorálta a müveit nyugat azzal, hogy elnyerte Párisban a medált. Külön monumentális terve van legújabban Eperjessy Béla műszaki tanácsnoknak is, melynek még a városházán is sok hive van.

Első látásra mind hatalmas, tetszetős tervek ezek, és különös mégis, hogy egyik sem tudta kivívni azt, hogy megvalósításával komolyan foglalkoztak volna illetékes fórumokon.

B

UDA MÚLTJÁT a Krisztus születése előtti első század óta

ismeri közelebbről a történelem. Ekkor szállotta meg a régebben Franciaország földjéről a mai Csehország területére letelepedett, de innen a germánok zaklatása miatt kivándorolt kelta néptörzs hazánk dunántúli vidékét.

A kelták a Duna mellett Ak-ink nevű „bö-vizü“ városukat alapították s evvel Budának első alapját rakták le. A Dunamentén Budától Eszékig nyúló területen araviszk vagy era- viszk nevű kelta törzs telepedett meg, amelynek itt való lakására számos tárgy emlékeztet. Így különösen az Ó-Buda határában eszközölt régészeti ásatások alkalmával napfényre került pénzdarabok, ruhakapocs, kard, faragványos és feliratos kövek.

A kelták már nemcsak földmive- • léssel, hanem iparral és kereskedéssel is foglalkoztak. Leginkább árpát, hajdinát termesztenek; ló-, sertés- és juhtenyésztésök nagyon -kiterjedt volt. Az iparban mint ácsok, kocsigyártók, kőfaragók, szobrászok, szabók, kovácsok és ötvösök tűntek ki. Vert pénzeik forgalma fejlett kereskedelmükről tanúskodik. Faházakban laktak, mivel a mész használatát még nem ismerték. A vagyonosabb férfiak bronzövet-, bronz- vagy arany-karperecet, bronz-nyaktekercset hordtak. Gazdagabb kelta nők fülbevalóval, sodrony melldisszel, hajukba szúrt díszes nagy tűkkel s nyakuk köré csatolt borostyánlánccal ékesítették magukat. A kelenföldi síkon, a Gellérthegy tövében talált urna-sirok, Ó-Budán s másutt kiásott sirleletek, ■ kőemlékek, katonai elbocsátólevelek stb. nagyon tanulságos adatokat nyújtanak a kelták életmódjáról, ruházkodásáról. Az urak mellé néha kocsijokat és kedveit lovukat is odatemették. A polgárember ily szokást nem követhetett ugyan; de legalább síremlékén lovával és kocsijával ábrázolták. A szobrász a síremléken a nőket díszben ábrázolta, miként ez fővárosunk határában lelt sirtáblák, mint e ruházkodás képei bizonyítják.

Krisztus után az első században a rómaiak diadalmas fegyverei előtt hódolt meg hazánk Pannóniának nevezett dunántúli része. A kelta nép megadta magát sorsának s csöndes megnyugvással tűrte az uralomváltozást. Eltanulta a rómaiak nyelvét és szokásait; idővel nemzetiségét elveszítve, beleolvadt a római népbe.

Az Ak-ink nevű kelta eredetű város — mely nemcsak a kormányzat székhelye volt, de egyszersmind erősség (végvár) is a dunai vonal védelmére, különösen a Duna és

Tisza közén tanyázó és kalandozó jászok ellen — Aquincum név alatt, mint római tartományi város Pannónia legfőbb állomása iett.

J

ÓZSEF CSÁSZÁR alatt kezd épülni 1786-ban az óriási Újépület? „a kőből épült rejtvény“, melynek eredeti rendeltetése még ma is ismeretlen, később kaszárnya. Dr. Leclmer Jenő tanár könyve: „Képek Buda és Pest fejlődésének történetéből“ sok adatot hoz fel ez időből s itt adjuk a következőket:

A várban színházat létesít József császár a polgárság szórakoztatására (1794) s erre a célra a karmeliták eltörölt rendjének templomát jelölte meg. Az épületen csak a padláson és a szinpadtérben ismerhetők fel a templom régi alakításai. A nézőtér a hatvanas évek kifejezéstelen architektúrája, homlokzata ellenben tipikusan II. József-korabeli (copf). Mária Terézia budai egyetemét József Pestre' helyezi át s részére palotát emeltet, mely a mai uj palota felépítéséig fennállott. Az ő alapítása a Városmajor is a pozsonyi liget mintájára. 1787-ben tették le a Rókus-kórház alapját a kis kerepesi- uti Rozália-kápoina mellé, mely a pestis-járvány emlékezetére már 1711-ben megépült. Az építést Kar- detter Tamás müépitő 1797-ben fejezte be. Ennek eleven barokformái el is ütnek a kórháznak XVI. Lajos- korabeli copístilü alakításaitól. Az épület Rákóczi-uti tömbje későbbi toldalék. 1797-ben a józsefvárosi templom alapját teszik le; egyik copfos oltára hírmondója még e kornak, mert a templomot a múlt század végén meglehetős ízléstelenül átalakították. Hatalmas főoltára már a XIX. század eleje épitőmiivészeté- nek szép emléke; a teljesen hasonló esztergomi főoltár után Ítélve, Hild József müvének tartja Lechner.

1795-ik- évnek nevezetes eseménye a város utcáinak éjjeli lámpavilágitása a Bel- és Lipótvárosban s talán feljegyzésre érdemes az is, hogy ugyanakkor tiltották el a juhok legeltetését a város területén.

Ezek a századvégi események már József kir. herceg helytartósága idejére esnek, akinek nádori szerepléséhez fűződik a két város és kivált Pest nagyvárossá fejlődése.

Még József nádor kormányhatósága előtt tudomásunk van olyan intézkedésekről, melyek a főváros szabályozásával összefüggésben vannak. 1763 — 70. években tüzrendi szabályzat jött létre. Akkoriban a városban még semminemű gyárüzem nem volt. 1764-ben felsőbb parancs jött a városi határ felmérésére. 1770-ben népszámlálást rendeltekéi és az utcákra éjjeli őröket állítottak. 1783-ban a kalapos király legfelsőbb parancsára a város kapuin kívül is kövezetét raktak. 1790-ben már bérkocsi-árszabás készült. Még az 1712. évi, majd az 1775. évi nagy