Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)

1918-08-11 / 587. szám

XV. évi. 587. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 korona. Egy szám: 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors­utca 24. szám. J Felelős szerkesztő: . VIRAÁG BÉLA. Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter 1918. magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Min­den további centiméter 3 korona. Nyilttér sora 10 K. augusztus Szöveg között if korona. A hirdetések dija a meg- . . rendeléskor előre fizetendő. 11. Fázunk gyakran, pedig nyár volna. Borzon­gat minket sok máson kívül az őszre való gondolás is, mert minden tót­ágast áll nálunk és minden bukfencet hány. Mindenünk van és nincsen semmink. A lét sötét árnyai közül, fényes sávok rikitanak ki. Nem is kell búvár módon elme­rülni az élet tengerébe — csak éppen az újságokat kell jól elolvasni a kávé­házban. Egy brassói újság hirdetést közöl, melyben kecskepásztort keres­nek 300 korona havi fizetés mellett s egy pesti urinő azt panaszolja, hogy pólyás babáját ujságpapirosba kell pólyáznia, mert nem tud vásznat venni, — a napilapok hirdetik, hogy Mohácsra kádár mestereket keresnek napi 100 korona fizetésért, ami éven- kint 30 ezer koronát tesz ki, s a birói székből üti rá a pecsétet min­denre egy biró azzal, hogy 3—400 koronából a hivatalnokleány nem élhet meg s igy senki sem Ítélheti el, ha szeretőt tart. Ezek mind valóságos tények, nem pedig valamelyes operett hatáskeltő elszólásai. Nem is oly régen még megkötözték volna azt az embert, mint a bolondot, aki azt merte volna mondani, hogy Magyarországon nem lesz kapható — paprika. Mintha azt mondaná, hogy a Tiszából nem lehet halat ki­fogni. Hogy itt ez áldott dohány- termő földön — fekete kávéval per­metezett falevelet pipáznak, — hogy fent a tótságban krumpli nélkül teng a tót és lent a Balaton mentén — margarinban rántják a halat. Ki hitte volna, hogy Budán minden második bormérést be kell zárni, mert bőter­més idején 20 korona lesz a bor literje s Budán már szőllő sem terem. Mindenünket odaadtuk, s most hogy magunknak sincsen semmink, meggyülöl bennünket minden szom­széd, aki tőlünk élt. Rólunk pedig lemállik a ruha, a cipő, csupa fót a fehérneműnk, amit csak hallatlan uzsorára ad a szomszéd és az igy szerzett pénzzel fizeti nagylelkűen a tőlünk kicsikart élelmet. *Mi tőlünk a világ megtagad mindent, de tőlünk mégis mindent követel. Itthon egymást szidjuk, egymást okoljuk és egymás bőrét igyekezünk lenyúzni s a bajunkon még a béke sem segíthet. Lesz áru akkor bőven. A semlegesek és az entent felhal­mozott áruit reánk zúdítják, hogy igy szerezzék vissza a háború költségeit s mi fizetni fogjuk aztokét is, de a magunkét is, mi szegény magyarok, és ha rá gondolunk erre, mindjárt hej! de — kimelegszünk ! «Tin« Az utolsó szó az utolsó közgyű­lésen a nyári szünet előtt is memento volt a közgyűlésnek egy rideg elhatá­rozása ellen, mely megfosztott egy sűrűn lakott városrészt egy olyan közlekedéstől, melyet már megszokott s amelynek fentartásálioz nem kell más, mint 3 ló és néhány 16 éves fiú. — Szekula Gyula dörögte oda még egyszer — bevor wir gehn — hogy 15 év óta jár már ez az om­nibusz, mely ha eddig nem hozott hasznot, csak azért volt, mert a Pes­ten váltott jeggyel ment a Széna­térről mindenki a Marczibányi-térre. Ma külön szakasz lesz s a 33 fillé­res jegy megtérít minden kiadást. — Elmondotta azt is, hogy a Lövőház­ban százötven rokkant katonát ápol­nak, akik napközben fürdőbe járnak. Lefelé még megy a járás, de fölfelé azt a kilencszáz métert rossz lábak­kal nem igen tudják megtenni. Még a Svábheggyel is bizonyított Szekula. Tudjuk jól, hogy a Svábhegy lakos­sága nagyobbrészt csak átmeneti nyári lakosokból áll. Ezek részére mégis tartunk fen közlekedési esz­közt : a fogaskerekű vasutat. De akkor a télen-nyáron lakott belső Ró­zsadomb lakossága is megérdemli azt a 3 lovat és 4 fiút. A leggyönyörűbb gyógy-sétány valósítható meg a Margit rakparton, mely a Császár fürdőt összekötné a Szent Gellért fürdővel. Ez az útvonal ma ijesztően sivár útvonal. Nyáron, télen kibirhatlan. A forró, nyári nap izzóvá melegíti aszfaltját, hogy még éjfélkor is meleg és sugározza a tik­kasztó hőséget, — télen végig sivit rajta a Duna mentén járó hideg szél. Közlekedése pedig abszolúte nincs. Ma még jár néhány szekér a malom­hoz, de az sem marad ott örökké s akkor ez a forgalom is elmarad. A pesti oldalon a kereskedelem valódi áldása volna, nekünk itt Budán — igy, ahogy van — teher. Fentartása pénzt emészt és senkinek nincs se hasznára, se örömére. Ha komolyan vennék a város fürdőügyi program­ját, ide hatalmas séta-utat építenének. A mai széles útnak egyik fele a há­zak mentén megmaradna a közleke­désnek, — a másik felét parkírozni kellene. A mostani széles ut közepére még egy sor fát s azontúl a Dunapar- tig parkot virágágyakkal, gyeppel, kö­zépen széles sétauttal, ivlámpákkal pompásan világítva. Pihenő helyek­kel, szökő kutakkal, ízléssel épített apró tejcsarnokokkal,'cukorka bódék­kal, gyümölcsárusitó helyekkel. Az egész Víziváros idejárna, sőt még a pestiek is. Ott kezdődnék a dolog, hogy a Pálffy teret rendeznék, mint ahogy a Forgó-féle Várkert-kioszk mutatja. A szentendrei helyi érdekű­nek rendezzenek be pályaudvart a Margit-hid túlsó oldalán, ahonnan előbb-utóbb el kell tenni a kockakő­központot, mert elrontja az egész képet. A Margit-rakpart ilyen elren­dezése olyan csodaszép sétautat te­remtene, amelynek nem volna párja a világon és nem állana másból, mint egy sínpár áthelyezéséről. A többi már a kertész dolga. Kevés költség­gel a paradicsomot varázsolhatná ide a város, mely a fürdőknek mérhetlen hasznára volna. Sérelem esik azokon, akik abban a hitben szereztek telket a Városmajor nyugati oldala mentén, az ördögárkon túl, hogy terre-parkra nyílik házaik ablakából a kilátás, onnan kapnak levegőt, napsugaras világosságot és illatot. Most pedig odaépitik a keres­kedelmi minisztérium ideiglenes ba­rakkpalotáit. Épen a házak elé, el­zárva előlük a napot, a parkot és a levegőt. Az egyik érdekelt háztulaj­donos keserves levele irányítja erre a figyelmünket. Azt Írja, hogy pró­bálnák ezt a Széchenyi-téren, micsoda felhördülés támadna, — pedig azok nem villák, nem modern paloták, hanem ócska bérkaszárnyák. „Ilyen sérelem csak a budai polgárt érheti!“ — A panasznak van alapja és ha az érdekeltek ez irányban előterjesztéssel élnének illetékes helyeken, lehetet­lennek tartjuk, hogy méltányos kíván­ságaikat ne hallgatnák meg. Ma még kellő időben szólalhatnak fel és min­den tervezet megváltoztatható. Hol a hiba, hogy a Szent Gellért- fürdő megnyitását előbb négy hétre, utóbb három hónapra elhalasztották? A közönség itt sehogysem lát tisztán és izgalmas hírek kelnek szárnyra. Egy őszinte nyi'atkozat sokat segít­hetne ezen. Szociális érzelmű egyé­niségek előtt érthetetlen, hogy a mai nagy lakásínség idején ez az óriási szálloda üresen áll, habár minden szobája teljesen be van rendezve. Avagy féltik a gyógyfürdő jövendő renoméját, melyet már csirájában sikerült agyonütni? Mit árthat a für­dőnek a szálloda megnyitása? Ha máson nem, segít a vendéglősön, aki egy világszálloda számára rendezke­dett be s most csak a söntésből él, mert természetes utón nem jut ele­gendő vendéghez. — Nem ártana az őszinteség más irányban sem, mert megzavarja a közönséget az a látható tény, hogy a szálloda elé nap-nap után nagy halom agyagot és más törmeléket hordanak a házból. Abnor- misan sokat. Honnan? Mi történik ott titokban? Mit túrnak a föld alatt? Lehet, hogy igen természetes dolgot végeznek, de az építési vezetőség, a szállodai intézőség titokzatos elzár­kózása minden felvilágosítás elől — csak olaj a közönség fantáziájára. Mit kell itt titkolni ? Es tudnia kel­lene a közönségnek, hogy mi az, ami nincs befejezve és miért? így aztán tisztán látna, hogy — hol a hiba ?! B UDA ŐSI NEVÉT keresem én is, mint tették annyian. Évtizedek óta bebizonyoso­dott tény, hogy Óbudát nem rómaiak alapították, tehát a neve sem lehet római eredetű. Thuróczy krónikája szerint Priamus unokája Franko, Trója eleste után sok néppel bujdosásnak indult és az Ister-folyó mentén, Sycan-hegy tövében népes várost építtetett Ó- buda helyén és azt Sycambriá-nak nevezte el. Utóbb nyugat felé vonult népével és ott telepedett le végleg. Az országot Frankóniá-nak, az uj várost atyja után Páris-nak nevezik ma is. Frankóval együtt bujdosott el Aeneas, Róma megalapítója s igy Óbuda egy idős volna Rómával. Ezzel szemben Bonfin olasz tudós, Mátyás király unszolására megálla­pította, hogy az ősi Buda nevét az ide őrségül elhelyezett sicamberek légiójától vette, mely itt várost épí­tett. A germán származású sicam­berek adtak volna latin nevet a vá­rosnak? Állítólag Bonfin feliratos követ talált, mely ezt bizonyította. Lazius katonaorvos I. Ferdinánd alatt Óbudát „ad Herculem“ római castrumnak teszi meg és egy szom­szédos falut Sicambriának, melyet már barbár hangzással Schambry- nak ir s a vele egykorú Verantius Antal Sámborja nevén nevezi azt. Ptolomeus 1540-ben Buda helyére teszi Curta városát, és az 1575-ben megjelent Antonius „Itinerariumá"- ban már szerepel az Acincum- név. Bél Mátyás legjobb tudásával bizo­nyítja, hogy Aquincum volt, de Se.

Next

/
Thumbnails
Contents