Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)

1918-07-21 / 584. szám

2

2

\

és ez épületek pincéit, meg ezek környezetét is el fogja önteni és megfertőzni. A vízvezeték főcsövei ezen a részen alig bírják azt a vízmennyiséget szállítani, amire a környékbeli mostani lakosságnak szüksége van s ha most még egy mélyebben fekvő területet csak néhány nagy házzal kapcsolunk hozzá, akkor a kissé magasabban fekvő, ugyanehhez a főcsőrendszerhez tartozó házaknak a földszintjén se fog csurogni a vízvezetéki csap.

Az a két száraz esztendő, amelv a fővárosi vízművek elégtelenségét igazolja, az a két forró nyár, amelyen az utcák s a közterek tömlővel való locsolását megtiltották, valóságos tuberkulózis fejlesztő korszakként fog a jövőben szomorú emlékül megmaradni. Ha a Vérmező környékét szintén át akarjuk engedni a tuberkulózis veszélyeztetett területeként a romlásnak, akkor csak a locsoló készséget kell csökkentenünk, ami pedig bekövetkezik, mihelyt uj fogyasztók kedvéért újabb vezetékeket illesztünk a különben rs gyenge főcsövekbe.

A Vérmező talaja az ördögároknak évezredes alluviuma, régi kiöntéseinek maradványa, üledéke; mint ilyen alul nyirkos, maláriás, éppen ilyen a Horváth-kert vagy a Városmajor talaja. Kerti művelésben kitűnő ez a föld, de városépítésre nem ajánlható. Lendl Adói dr. már két évtizeddel ezelőtt a tönkremenő Egyetemi Botanikus Kert céljaira ajánlotta a Vérmezőt; ez lett volna a természetszerű felhasználása e szép területnek.

Ne keressük a pesti oldal már sokszor elitéit és valóban helytelen rendszerét, mely nem hagy szabad területeket, köztereket. Elismerjük, hogy a lakásínségen segíteni kell s ha már építkezni kell Budán, akkor ott van a Víziváros, az Országút, a Fejérvári-ut környéke; mindenütt van még elegendő s e célra felhasználható terjedelmes, üres, vagy kiépítetlen terület a legforgalmasabb közlekedési vonalak mentén.

A terjedelmes és jól megokolt felebbezéshez dr. Lendl Adolf szolgáltatta az adatokat s a polgárság gyűlése egyhangúlag elfogadta azt.

Még nem volt példa rá a székes- főváros történetében, hogy a költség- vetés ily későn kerüljön tárgyalásra a városházán, de elvégre különböző technikai és adminisztratív okok, a háborús viszonyok és az ezek nyomása alatt jelentkező újabb és újabb nem várt költségek, — amelyeket a folyó évi költségvetésbe okvetlenül bele kellett illeszteni, — többé- kevésbé indokolják e késedelmet. A késői nyár befolyása a közgyűlés erősen ritkult padsorain nagyon is meglátszott; a tanácsbeliekkel együtt összesen 127 törvényhatósági bizottsági tag volt jelen, akik úgy a főváros folyó évi költségelőirányzatát, valamint' a 25 millió korona újabb / bevételt jelentő közlekedési adóemelést egyhangúlag megszavazták; érezvén, hogy a főváros háztartásának egyensúlyát annyira, amennyire biztosítani a kormány erélyes támogatása nélkül még Így is alig lehet. — A polgármester kijelentése szerint egyébként a kormány részéről Ígéretet nyert a székesfőváros közönsége arra nézve, hogy a 101 millió koronás

eddigi háborús költségvetési hiány fedezéséhez a kormány a maga részéről 60 millió korona segítséggel fog hozzájárulni. — Ehhez a támogatáshoz a székesfővárosnak kétségtelen jogot ad az a körülmény, hogy az idegen illetőségű kórházi ápoltak hátraléka egymagában kb. 30 millió korona; a katonai beszállásolások és egyéb hadi kiadások szintén ugyanannyit tesznek ki; végeredményben tehát a 60 millió korona tulajdonképpen főváros által előlegezett országos költségek megtérítését jelenti.

Kincsek a vízben.

— Buda mint világfürdő. — írfa: Dr. Lendl Adolf.

Ebben a hőségben már a szó is hüsit, amit fürdőről leír a toll. Igaz, hogy még a hideg viz is fölmelegszik attól a szeretettől, amivel dr. Lendl Adolf kezeli az ő dédelgetett budai fürdőit. Mi szívesen segítjük őt a dédelgetésben és folytatjuk a múlt számban bevezetett cikkét:

II.

A Gellért-fürdő

előtt fekszik a Szt. Gellérthegy elég meredek oldala; csak a Kelenhegyi- ut választja el tőle. Az eredeti terv szerint átjárót akartak építeni e fürdőből az ut áthidalásával a parkszerűen beültetendő hegyoldalba s ez helyes megoldás lett volna (bizonyára még pótolható), mert a fürdő ennek folytán mintegy hozzátartozó terjedelmes, jó fekvésű sétáló kertet nyert volna f enélkül a fürdő, mint sok bennlakó idegenre számitó intézmény, hiányos és feleértékü. Különösen, ha a Gellérthegy oldalát és lapos hátát rendezik és beépítik, akár az én tervem szerint, akár másképen, mutatkozni fog annak szüksége, hogy ezt az összeköttetést a fürdő kedvéért létesítsék; csak nem fognak a fürdővendégek a száraz utcákon a palota körül sétálgatni; a hegyoldalba, az üde növényzet közé kívánkoznak majd. Előkelő és gyönyörűnek ígérkezik ez a világhírre törekvő fürdő és szálló belül; kertet kell melléje teremteni, sétálóhelyeket hozzá kapcsolni feltétlenül s ezt közvetíti leghelyesebben az az áthidalás.

A Rudas-fürdőnek

a sétáló kertje az ősz Gellérthegy sziklafala alatt a Dunapart mentén húzódik el; keskeny ugyan, de elég hosszú és változatosan kialakítható. E fürdőhöz kapcsolódik a Szt. Gel- lért-szobor mellett felhuzódó gyalogút is, amely a Tabán fölé visz és minden fordulójáról szép kilátást enged a Dunára és a pesti oldalra.

Ha ezt a fürdőépületet újból építik, — úgy tudom, nemsokára sorra kerül — azt ajánlom, keressenek a tervezők valamilyen művészi kapcsolatot az épület és a mögötte vonuló meredek sziklafal között. Hiszen maga a természet adja a mintát hozzá. Belül és a Dunára néző homlokzata lehet törökös, emlékeztetőül a fürdő

NAPLÓ

régf fénykorára, amelyből egyes szép és eredeti belső részletei elmúlt évszázadokból reánk maradtak. Ezt láthatóan értékesíteni és kiviil is jelezni kell a Duna felé mutatkozó részén. Azonban a hátsó oldala, amely a szikla felé fordul, az se legyen közönséges budapesti stílusban tartott épületfal. Én mindig furcsán nézem a dolgot, ha az épület és a sziklafal között a szűk szoroson átmegyek; olyan felemás az egyébként érdekes kis szoros kialakulása. Az egyik oldalán óriás sziklatömbök, amik egyszerű természetességükben nagyszerűen hatnak — s a másik oldala hámlott vakolatu téglafal. Sehogyan se illik egymáshoz a kettő. Ezt a szorost, amely elég hosszan nyúlik el, át kellene boltozni, mint egy alagutat, amivel maga a fürdő terjedelmes terraszt nyerne a sziklafaltól védett helyen s ezt egyrészt a Szent Gellért-szobor felé a hegyoldallal, másrészt a kocsiút mellett a Gellért- fürdő felé húzódó keskeny sétánynyal lehetne összekapcsolni. Ezen a terraszon kellene a

Hungária-forrás

vizének árusításáról és megfelelő ivócsarnokáról gondoskodni. A nagyközönség nem sejti, milyen kincset bir e forrásban. Az orvosok nem rendelhetik a vizét, mert nem kapható ; pedig bőven folyik veszendőbe most. Karlsbadi sóval felér magával az eredeti karlsbadi vizekkel; egyébként is kitűnő hatású. Rendszeres karlsbadi kúrák bevezetésére adna alkalmat ez a forrás, csak terjedelmet nyerjünk hozzá és a hegyoldalak sétálóhelyeit kapcsoljuk bele. Vétek az, hogy e forrás vize használatlanul elfolyik. Boldogult dr. Korányi Frigyes báró a vesebajban szenvedőknek mindig ezt a vizet rendelte. Naponta 400 hektoliter bu- gyog ki a forrásból.

A Gellérthegy meredek sziklafala alján, ha nem is a keskeny sétány egész hosszán, de legalább helyen- kint folytatni lehetne mintegy a Rudasfürdő terraszát, közbeeső megszakításokkal, s ez néhol olyan széles lehetne, hogy kávéház, tejcsarnok, vagy más üdülő- és nyugvóhely elférne rajta gyönyörű kilátással az alatta elvonuló kocsiuton túl a hatalmas Dunára. Világhírű a drezdai Brühl’sche Terasse, pedig ehhez, amit itt megalkotnánk, nem is volna hasonlítható ; és egy kis élet élénkítené ennek révén ezt az egyébként holt és üres, pedig igazán szép útvonalat.

A Rácz-fürdőnek

szintén meg kell könnyíteni a helyzetet — ami a Tabán kiépítésével bizonyára magától következik be — hiszen néhány lépéssel ugyancsak a Gellérthegyre lehet jutni e fürdőből. Erre a környékre, a szerb templom közelében bárhol egy-két előkelőbb vendégfogadó és talán egy-két modern szálló is kívánkozik, mert az egyetlen szálló (Fiume) a Várkertrakparton kissé messze esik és nem elég nagy.

A Tabánban elszórt régi, kisebb korcsmák — amelyeket pedig a pesti kiránduló közönség és a budai polgárság szívesen látogat még ma is, mert néhány évtizeddel azelőtt megalapozták jó hírüket egyszerűségűkkel és annak idején saját termésű kitűnő borukkal — kijebb húzódnak majd, amint romjaiból kiemelkedik az uj városrész. Kívánatosak az ilyen kisebbszerü nyári vendéglők is, de a város zöld részében van a helyük.

Legelhanyagoltabb valamennyi budai fürdő között az óbudai

Római-fürdő;

parlagon hever a környéke és az odavezető közlekedése mizerábilis. ("Újabban javult már, mert a M. F. T. R. igazgatósága és a fürdőtulajdonos áldozatkészsége révén a helyi hajó itt is kiköt. A tulajdonos Rin- ger-család nagyobb szabású építkezést is tervez itt. A szerk.) Pedig ez volna a közelében fekvő aquincumi teleppel együtt, az idegenek tekintetéből a székesfővárosnak egyik érdemes nevezetessége. Mind a kettőt lehet és kell is az idegeneknek megközelíthető látványossággá emelni. Amphiteatrumot ezen kívül — azt hiszem — legközelebb csak Polában lehet látni.

A nagyobb arányokban kialakítandó Római-fürdő érdemes kirándulóhelyként fejlesztendő. Az óbudai gázgyár a közelben és az odatervezett terjedelmes halastavak idegenek részéről talán szintén meg lesznek tekinthetők, ami ugyancsak érdekes néznivalót nyújtana nekik. Azonban ennek első feltétele az útvonal rendezése volna, mert a Lajos-utcán és a Szt. Endrei-uton — eltekintve az életveszélyes kanyarulatoktól — csak restelkedve jár az ember külföldiek társaságában.

Az ut eleje a Margit-körut felől rendeződik már és néhány bérpalota, sőt egy modern szálló emelkedik a Szent Lukács-fürdő közelében. A Török-utcára rákerül a sor, ha ott a törökök templomát építeni fogják. A hegy oldalalja néhány érdekeltséget rejt magában éppen a nagy fürdővel szemben; egy kis tó meleg vizében tenyészik a pompás keleti lotusz-virágok egyik faja, a Nymphaea thermalis, Kitaibel Pál tudós botanikus óta, aki jó száz évvel azelőtt a nagyváradi meleg forrásokból hozta és ide elültette ezt a vizi rózsát. Azután dr. Schilberszky Károly gondozta. Senki se tudja, senki se látja, mert el van rejtve, pedig Európában sehol sem találni a párját. (Csak Balaton-Hévizben ültette be újabban dr. Lovassy Sándor.)

A tó fölött elég terjedelmes

barlang,

részben csinos cseppkőképződményekkel ; ezt még József nádorunk idején, még pedig éppen az ő pártfogásával fel akarták tárni a kirán-