Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-07-21 / 584. szám
3 BUDAI N A P LÓ 3 dúló közönség előtt — és ime : még ma is hozzáférhetetlen majdnem a város közepén! Ha mi az élesztendő idegenforgalomról gyakran tanácskozunk és a fővárosról, mint fürdővárosról beszélünk, az ilyen kicsinységekről se feledkezzünk meg! A forgalomból kirekesztett bozót borítja körülötte, a nagy fürdőkkel szemben, közvetlenül az ut mellett, a jobb sorsra érdemes, sétáló helynek kínálkozó szép hegyoldalt, amely fölött a virágzó Rózsadomb és a kínálkozó Szemlőhegy emelkedik. Utóbbinak feljárója sincs, pedig innét közlekedést kellene nyitni a már sűrűbben lakott Rézmál és Törökvész felé a Pasaréti-utig; nem nagy sor az egész — régen megtörténik vala, ha Budapest a külföldön volna. Karlsbadnak több mint ezer kilométer sétáló útja van a fürdővendégek kedvéért. Első dolgunk legyen, ha fürdőinkbe idegeneket kívánunk, hogy modern szállókról és sétáló helyekről gondoskodjunk a fürdők környékén. A Császárfürdő saját kertjéről, mint sétáló helyről már régen gondoskodott. Öreg platánfái pedig még a múlt évszázad derekán dívott Anna-bálokról országszerte ismeretesek. Nagyon kivánatos ezeknek az árnyékos, szép helyeknek a változatlan fentartása abban az esetben is, ha a fürdőépületek újból nagyítva, terjedelmesebben átépítetnek. A Zsigmond-utca kijebb eső részén találhatnak elégségesen szabad területet, ha majd erre kerül a sor. Régi jó hire e fürdőnek megkívánja az átalakításokat és ha a tulajdonos Irgalmas Rend erre rászánja magát, a székesfőváros segítheti a terveit azzal, hogy jobb rendet teremt köröskörül a modern módon emelkedő fürdő körül. Innét nem messze találjuk a jobb sorsra érdemes Mária-forrást, amely mint gyógyító ivóvíz szintén nagy hírre emelkednék, ha feltárnák és környékét rendeznék, szépítenék. Dr. Reiner Ede érdemesen buzgól- kodik érte, elsőbben azonban rendezni, emelni kell a mellékét. A Királyfürdő teljesen eldugott helyen a Felső- Vizivárosban szintén átalakításra szorul már. Elmúlnak az idők és minden a régiben csak nem maradhat. Igaz, hogy a fürdők tulajdonosaira nem lehet ráparancsolni, hogy mikor és miképen építsenek; a környék rendezése és fejlesztése azonban serkentő, meg kényszerítő hatással volna ő reájuk is. A fürdő tulajdonosa modern, okos szakember, aki az elhanyagolt fürdőt belülről átalakítva, a közönség kedvenczévé tudta tenni. Alkotni kell újat, nevezeteset, magyarosan kiválóat, idegennek hasznosat : s ebben előljárhatnánk az egész világ előtt első sorban fürdőinkkel. Áldozzunk fürdőinkre még bármennyit, javunkra válik majd. ! Kápolnát kérnek a lázárok, az a 128 szegény ember, akit a sorsa a Kamara erdő szegényházába terelt. Angyal Kálmán, Tabán lelkes plébánosa kintjárt köztük és látta, hogy teljesen lelki vigasz nélkül vannak a mai szűk élelmezés mellett. Badál Ede elöljárót is kivitte a szegények közé az égi manna hiánya és ő is elszomorodva konstatálta, hogy kell az öregeknek a kápolna, hisz még a fegyházakban is van. Rup gondnok talált is számára helyet, amelynek átalakítása könnyen megy, csak a berendezése okoz gondot, amin talán az I. kerület jólelkü polgársága tudna segíteni. Innen is, onnan is kerül valami, ahogy mi ismerjük a kerület tisztes templomjáró népét. Nem hagyják dísztelenül a szegények kápolnáját, ahol bóbiskolva dicsérik az urat és szundikálva már abban a mennyországban élnek, mely az övék, mert a szegényeké a mennyek országa: Egyelőre segítsünk berendezni az előszobáját, azt a kis kápolnát, ott a Kamara erdőben. Kis angyalkák írják majd be a mennyei főkönyvbe a földi bűnösök javára. Ne kérjék a szegény öregek hiába. Hennyei Vilmos clr. min. tan., postafőigazgató Rajec-Teplicen tölti szabadságát augusztus hó közepéig. Megmozdult a polgárság az orosz fogságban levő magyar hadifoglyok érdekében és a II. kér. Iparoskor nagytermét zsúfoltan megtöltő közönség előtt számolt be Kollár Lajos orsz. képviselő azokról az eredményekről, amiket a Zafourek Ferenc és társai által összehívott gyűlésen kiküldött bizottság ért el a hadifoglyok ügyében. — Most újabban Kiss J. Jenő mérnök, budai kerületi bizottsági tag, intézett interpellációt a polgármesterhez az Oroszországban levő magyar hadifoglyok érdekében, kiemelve, hogy a békekötés dacára minden emberi és nemzetközi jog ellenére a legnagyobb bizonytalanságban kell tengődniük, és minden védelem nélkül ki vannak szolgáltatva az orosz felfordulásnak. Hónapokon át tisztjeink nem kapnak fizetést; a legénység zsold nélkül a legnagyobb nélkülözéseknek van kitéve. — A polgármester válaszában megígérte, hogy személyesen a legsürgősebben fog ez ügyben a kormánynál eljárni, de megadta reá már előzőleg a választ Kollár képviselő beszámolójában, ahol elmondotta, hogy a magyar állam száz milliókat küldött már ki hadifoglyaink gyámo- litására. LIBflL ARDOR OPTIKUS feÉ SZEHH&0EQEHÉS OPTIKAI LENESEK IllipÄ ÖYmm. :s fllapittatcít IPS. fk :: TELEFON: 11Z-Z6. BUDAPEST, 11., F0-S1TCA 9. SZ. 1 Szekiila Gyula kir. tanácsos és nyugalmazott vasúti igazgató két havi betegség után felgyógyult és ismét elfoglalta helyét a budai társaságban és közmunkában. Felgyógyulása alkalmából számosán üdvözölték. A lezüilött vállalatnak semmit, Budapestnek mindent volt a jelszó, amikor a székesfőváros közgyűlése fölemelte a villamos vasutak és bérkocsik viteldiját, sok előzetes tárgyalás után. Az immár csak belügyminiszteri jóváhagyást igénylő határozat szerint a 14 fill.-es szakaszjegyek ára 20 fillér lesz; a régi 20 filléres vagy ennél magasabb jegyek ára pedig kivétel nélkül 10 fillérrel drágul meg, úgy a közúti-, mint a városi villamos vállalatok, nemkülönben a helyiérdekű villamos vonalakon is. — Bármennyire keserves dolog a közlekedési dijak ez ujabb emelése, a székesfőváros közönsége előtt enyhíteni fogja a beadott pirula keserű izét az a tudat, hogy a dijfelemelés- ből eredő egész különbözeiét a székesfővárosr háztartásának javára fordítják. - Érdekes megemlíteni, hogy az eddigi statisztikai adatok szerint évi 180 millió darab szakaszjegyet és kb. 80 millió darab drágább jegyet adnak el a közlekedési vállalatok. Magának ennek a két tételnek adója már kb. 23—24 millió korona bevételt jelent a székesfőváros részére. Emellett az egyfogatu bérkocsik használatáért minden egyes utazás alkalmával 40 fillér, a kétfogatuaknál 70 fillér, a bérautóknál pedig 1 korona közlekedési adó fizetendő. Keömley Nándor pénzügyi főtanácsos, az I. sz. iskolaszék alelnökét és a várbeli népjóléti körzet elnökét az a kitüntetés érte, hogy miniszteri tanácsossá nevezte ki a király. Ismerősei nagy körével együtt mondjuk, hogy — éljen ! Érdekes fordulat és a legkedvezőbb világításba állítja Zeitiger Vilmos krisztinavárosi plébánost az a törekvése, hogy az egyházi dolgokba belevonja a polgárságot. Eddig az egyház kizárólagosan intézkedett a Szent Antal perselyébe folyt adományok hovávaló fordítása felett, — most pedig a plébános értekezletre hívta a tekintélyes polgárokat, köztük Zubriczky Ferenc min. tanácsost, Badal Ede elöljárót, dr. Ripka Ferenc gázgyári vezérigazgatót és megbeszélte velük, hogy a múlt évben a perselybe leadott 15.000 korona hogy osztassák föl a plébánia szegényei között. A plébános figyelmét dr. Ripka Ferenc köszönte meg a polgárság nevében. Gyász. Súlyos csapás érte Lohr József főigazgatót, akinek szeretett és felejthetetlen édes anyja, özv. Lohr Jánosné, szül. Simanovszky Katalin e hó 11-én, életének 85. évében rövid szenvedés után elhunyt. A megboldogult földi maradványai e hó 13-án délután fél 5 órakor a rk. egyház szertartás szerint a Kerepesi-ut melletti temető halottasházában beszenteltettek és ugyanott örök nyugalomra helyezték nagyszámú rokonság és az ismerősök gyászoló kíséretében. Fedél nélkül maradt kevés hijján a hajléktalanok menhelye : a kamarai erdőben levő szegényház. Kigyulladt a konyhaépület teteje és veszedelem fenyegette az egész telepet, de a mi derék tűzoltóságunk idején elejét vette a bajnak. A helyszínen járt tiizoltófőparancsnok és az 1. kerület elöljárója úgy tapasztalták, hogy nincs nagy baj és főzni is lehet s igy a hajléktalan éhes szegények nem lettek hajléktalanok. Az egész tüzeset igy ismét tető alá jutott. Nyaralók figyelmébe. A m. kir. Folyam- és Tengerhajózási Részvény- társaság igazgatósága közhírré teszi, hogy Budapest—Eötvös-tér, Budapest—Pálffy-tér, Szent-Endre, Duna- bogdány, Nagymaros és Dömös állomásain átköltözködési ingóságokat — a szállítmányok gyorsabb kezelhetősége érdekében — csakis szabályszerűen kiállított fuvarlevéllel — tehát nem fuvarjegygyel — vesz fel szállításra. Érdekes találkozást ir le Jurisz- tovszky Ödön, lapunk munkatársa egy régi budai újság, a „Buda és Vidéke“ volt szerkesztője, amikor 1889-ik nyár közepén 800 más magyarral együtt Párisban járt a világkiállításon. —„Nagy ünnepléssel fogadtak minket és ilyen alkalommal bemutatták Clemenceau urnák, a mai miniszterelnöknek, aki akkor képviselő és a „Justice“ munkatársa volt. Clemenceau szeretett velem elbeszélgetni. Többször járt már Magyarországon. Ausztriában, Karlsbadban érdeklődött a mi viszonyaink iránt és kérdezte, mily benyomást tesz reám és honfitársaimra a kiállítás, Páris és Franciaország egyáltalán. Természetesen elragadtatással nyilatkoztam minden látottakról, de ez a válasz mégsem elégíthette ki Cle- menceaut oly mérvben, mint azt várta. Clemenceau elgondolkozott egy ideig, azután igy szólt: — Nézze kérem, én kettőzött figyelemmel kisérem a kiállításnak és Párisnak az ide ellátogató kisebb népekre gyakorolt hatásait. Az idegeneknek tetszik itt minden. De ez nem az, amit én elvártam; nem az az óriási lelkesedés, mely azt mondja: „Párisban vagyunk, a világ központjában, Franciaországban vagyunk, melynek kultúrája több száz évvel régibb mint minden más európai államé, mely annyi nagy embert adott a világnak minden téren, mint a többi államok együttvéve sem.“ Ez a belátás, ez a lelkesedés hiányzik a külföldben. — Dekadentiáról beszélnek. Ez nem áll! Franciaországban nincs dekadentia. Hát mondja meg kérem, mi az oka e fokozottabb lelkesedés elmaradásának? — Őszinte kérdésre őszinte válasz- szal tartozom, — feleltem én, — mégis csak a hadseregben van a hiba. Nézzen végig képviselő ur ezen az elrongyolódotí katonaságon. I. Napóleon hadserege ez? A lovaskatona mással csutakoltatja még a lovát is. A mi hadseregünkben ilyesmi nem fordulhat elő. — Itt lépten-nyomon azt látjuk, hogy a közkatona nem köszön feljebbvalójának, sőt tüzet kér tőle az utcán. Semmi fegyelem, semmi rend. Persze, önök azt mondják, hogy a francia katona intelligensebb, nincs szüksége vak engedelmességre. Pedig ez nem áll. A fegyelem a fő, a fegyelem minden! Ha Clemenceau ur ismét Karlsbadban lesz, ajánlom, tanulmányozza ott, vagy a közeli német határon az annyira lenézett „boche“-nak rendkívüli kötelességtudását, kitartását és fegyelmét és akkor látni fogja, hogy ezektől a boclie-októl soh’sem .lehet a felületes francia hadsereggel elvenni Elzász-Lotharingiát“. — Úgy látszik, hogy ez a 30 év előtti jóslás beteljesedik. Skultéthy Fer-encz kárpitos s II., Fő-utca 57 megbízható régi mester.
