Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-05-11 / 575. szám
4 BUDAI NAPLÓ A iángnyelvek ünnepe volt a budavári koronázó templomban május 10-én és 11-én. Csernoch János hercegprímás Kohl Medárd püspök segédletével a budai kerületek és a szomszédos községek ifjainak és leányainak akkor adta fel a bérmálás szentségét. Az első napon közel kétezren, a második napon pedig 2500-an részesültek benne. Áhitatos lélekkel, sugárzó, boldog arcai hallgatták az ifjak és a nagyok Sagmüller József apátplébános, szívhez férkőző szónoklatát, melyet a szentség felvétele előtt mondott. Nemes Antal c. püspök ügyes, hatásos rendezéssé] emelte az egyházi ünnep lélekemelő fenségét. Bonitz Ferencz lapszerkesztőt, a miniszterelnöki sajtóiroda tagját osztálytanácsossá nevezte ki a király. Bonitz Ferenczet szívesen ünnepelte minden sajtó forum, mint régi kedves kollegát, aki kezdeményezője, első harcosa volt 25 év előtt a katholikus sajtó mozgalomnak és mint első ily irányú lap, a Fehérmegyei Napló jelent meg az ő szerkesztésében. Újjá alakult pénteken a krisztinavárosi iskolaszék is, mely most egybeolvadt a várbeli székkel. Újból megválasztották elnöknek dr. Ripka Ferenczet az iskolaszék eddigi érdemes elnököt, alelnöknek pedig Keömley Nándort és Fodor Istvánt. Gondnok lett Schatz Robert, jegyző Tichy Vilmos. Nemzetközi mérközé3 lesz a svájzi és a magyar válogatott labdarugó csapatok között s itt elsőizben kerül óbudai játékos idegen nemzettel szembe. Hbnic'n Lajos és Stark József a III. kér. Torna és Vívó Egylet tagjai kerültek be a válogatott csapatba és az eddigi beigazolt fényes tehetségű játékukkal bizonyára hozzájárulnak majd a piros-fehér-zöld szinekgyőzelméhez. Az úri nyomor, melyl ma nem bírja külön-külön a vendéglői vacsora és a kávéház költségeit, — fogja föl- virágoztatni a Batthyány kávéházat, ahol esténkint elég olcsó vacsoramenüt kap a vendég öt koronáért — hozzá való újságot, kávét, stb. sőt olcsó, jó cigányzenét is, amennyiben Rácz Gusztit, a Philadelphiából is előnyösen ösmert kisbőgös zenekarát szerződtették az uj tulajdonosok. Ha nem csurog — csepeg a főváros 17 ezer házában minden vízcsap és a legtöbb closet vizelzáró készüléke oly rossz, hogy már nem is csepeg, de valósággal folydogál a viz. Ha ezeket és a konyhák vízcsapjait számítjuk, akkor naponkint legkevesebb 40 ezer köbméter viz vész kárba, ami most, a Duna szokatlan alacsony vízállása mellett, egymaga is képes vízhiányt okozni. A legöregebb emberek sem emlékeznek 25 év óta ilyen alacsony tavaszi vízállásra s a káposztásmegyeri vizmü kutjai nem győzik a vízszolgáltatást. A vizmüigazgatóság most tárgyalásokat folytat a szerelőipartestülettel arra nézve, hogy szerződéses alapon a hatóság által megállapított egységáron a testület itthonlevő 250 tagja hozza rendbe ezeket a csepegőcsurgó vízcsapokat. — A budai szerelő iparosok figyelmét ezzel felhívjuk e tárgyalásokra. Érdeklődjenek. Hajózás. A gyermekekre való tekintettel a m. kir. Folyam és Tengerhajózási r.-t. közli, hogy a közönség körében megnyilvánult óhajra délután 3 óra 30 perckor indít hajót Dömös- ről, mely Budapest Eötvös-térre este félhétkor érkezik. Lassan, de biztosan csúszik Óbuda nyakába a Táborhegy. Feltartóztat- hatlanul jön s a néplegenda ezt a veszedelmet azzal is megtoldotta, hogy a hegy belsejében óriási vízmedence van, mely az eltemetett Óbudából majd kiönti az embereket, mint az ürgéket. Mindennek szomorú bizonysága, hogy a régi Táborhegyi temetőben a földcsuszamlás megrongálta a családi sírboltokat. Azok egy részét tatarozzák s egy részét áthelyezik az uj temetőbe, ami 20 ezer koronába kerül. Az uj temetőben a tanács 47 uj sírboltot építtet 140.000 korona költséggel. A 12 személyes sirbolt 7700 korona, a 6 személyes 3550 korona, annak, aki megváltja s igy a város ezen mégis keres 90.000 kor. Ez az utolsó adó amit a város behajt az emberen, de ez már nem fáj, mert „ . . . odalent már nem fáj semmi!“ A nemzetjavitás érdekes prollemáját fejtegette — a családból kiindulva — május 2-án a III. kér. népszövetségben W/eisz Lajos isk. igazgató. Rámutatott azokra az eltévelyedésekre, amelyek ma a legerősebb burjánzásban vannak és amelyeknek kiküszöbölését nem a gyermekeknél, hanem a család keretein belül, a felnőtteknél kell kezdeni. A nagy elokvenciával elmondott érdekességek, nagy hatást kettettek a nagyszámú hallgatóság körében és erős ovációban részesültek. Ezrekre megyazoknak az árva, vagy félárva gyermekeknek száma, a kiknek az emberi könyörületesség hajlékot adni nem tud. Eltekintve a teljesen szegény, keresetnélküli anyák gyermekeitől, tudunk számos oly esetről, a midőn az anya egész napi munkára jár, hogy gyermekeit nap- hosszant magukra hagyni kénytelen. Az ilyen gyermekek azután legtöbb esetben menthetetlenül züllésnek indulnak testileg és erkölcsileg leromlanak. Egy szociális érzékéről általánosan ismert I. kerületi bizottsági tag azt az érdekes és megszívlelendő gondolatot vetette fel a székesfőváros előtt, hogy rendezzen be a székesfőváros egyes iskolákban a szükséghez mérten egy-két helyiséget ily szegénysorsu iskolaköteles gyermekek elhelyezésére; ahol azok teljes ellátásban részesülnének és állandó, szeretetteljes ápolás alatt állanának. Költséget ez eszme megvalósítása alig igényelne; hiszen sok kereső anya szívesen hozzájárulna az eltartás költségeihez. De elvégre mit jelent néhány ezer korona kiadás ahhoz a nagy eredményhez képest, a melyet az uj generáció megmentése a székesfőváros és az ország számára — a mikor az iskola egyúttal gyermekmenhely is volna. w,:::::::::::sít LIBftL ARDOR tortái í<zs*f OPTIKUS SZEMÜÜESEH ÉS DPTIK8I LENCSÉK GYÄHTßüfl. x lsÉil 55 w Blapítfaíütt 1815. M jp / 55 TELEFON: 11Z-Z6. l SZ. Hz elrontott Budapest. A Dunapartok épitőmüvészeti jelentősége Irta: Fábián Gáspár. Budapestnek természetadta fenséges, pompázó és Európaszerte egyedülálló, világvárosi fekvése ellenére valamiképpen még sincsenek azok a nagyszabású vonásai, melyekkel Bécs, a császárváros dicsekedhetik. Amit ott a természet meg nem adott, megadta a bécsi építő és városrendező művészek elismerésre méltó, monumentális munkája. Igaz, hogy ez magában véve nem lett volna elég. Minta müvészettörténelem igazolja, hogy alkotások mindig csakis nagy Maecenások áldozatkészségből, nagy uralkodók akaratából jöttek létre; Bécset is maga az uralkodóház tette naggyá; 1859-ben I. Ferenc József maga rendezi a pályázatot Bécs belvárosának kibővítésére és szabályozására. A manifestum igy kezdődött: „Es ist mein Wille“ . . . Nálunk Budapesten, sajnos, Mátyás király óta senki sem törődött az ország fővárosával. Hol van nálunk egy oly királyi útvonal, mint a bécsi Ring? Aki a hatalmasan megalkotott bécsi Rin- geken végig megy, lehetetlen le- küzdenie azt az érzést, hogy ez valóban monumentális, világvároshoz méltó útvonal. Ami fővárosunk kör- utai — bizony valljuk meg őszintén — ezekkel a versenyt föl nem vehetik. Mi a titka a bécsi Ringnék? Igen egyszerű; épp az, mit Budapesten hiába keresünk, t. i. az egységes, széles utvonalvezetés és a középületek csoportosulása ennek az egy útvonalnak a mentén. Budapesten ily nagyszabású útvonal nincs; a középületek terv szerinti, monumentális csoportosítását hiába keressük. Milliós, nagyszabású középületeink szét vannak szórva az egész városban. Vagy nem különös-e, hogy egyetlen hatalmas utnonalunkon, az Andrássy-uton, nincsenek középületek, kivévén az Operát, mely szűk utcák közé van szorítva és azonfelül ferdén is áll. Nem szabad annak előfordulnia, hogy mig a parlament terét egy efemer értékű vakolatarchitektura zárja le, addig például szemben, a budai dunaparton, a Számvevőszék többmillisó palotája bérházak közé van szorítva, úgy hogy azok még több emeletsorral dominálnak fölötte. A meglévő rosszon változtatni már alig áll módunkban. De igenis kötelességünk minden eszközt megragadni, hogy az eljövendő Nagy-Buda- pest képe ne a régi, hibás alapokon alakuljon ki, hanem céltudatosan, egy világváros jellegének megfelelő módon terveztessék meg. Budapestnek van egy útvonala, melyet a természet jelölt ki számára, melyhez fogható, nagyszabású, gyö- nyörően iveit vonal nincs a világon, egy fővárosban sem: a Dunavonal! Ez a fenséges viziut adja meg Budapest fővárosi jellegét és nekünk itt csak egy teendőnk van: a természettől lebilincselően megalkotott, széles utat akként határolni, hogy az egyrészt az útvonal nagyságához, másrészt a főváros jellegéhez méltó és fenséges legyen. Hát nincs itt — a bizottságok országában — egy bizottság, melynek feladata az volna, hogy az Ország fővárosában a középületeknek helyét a jövőre verió tekintettel kijelölné? Hogy végre nagyszabású tervszerűség mutatkoznék e téren, ahol eddig csak szánalmas balfogásokat tapasztalhattunk ! ? Hol vannak „Budapest barátai“, e különben tiszteletre méltó egyesület; melynek ténykedési köre azonban, úgy látszik, kimerült^ egy-egy ablakot, erkélyt fölvirágoztató akcióban? Hej, nagyobb, égetőbb, korszakos föladatok állnak itt megoldatlanul, sőt a teljes elpuskázás jegyében; ide férfiak kellenek a gátra ! Megakadályozni a rosszat, előkészíteni a jót! Előkelő Gznkrdszszalon I. Kríszttna-Römí 11. Ravasz László Azt a romboló hatást, melyet az óbudai takarékpénztár bukása idézett elő a betevők bizalmában — nehéz, küzdelmes munkával tudja csak ellensúlyozni Bartók Béla, az Óbuda- Ujlaki takarékpénztár széles látkörü igazgatója és méltán rászolgált arra a köszönetre és elismerésre, a melyet a legutóbbi közgyűlés oly lelkesen megszavazott neki. A közgyűlésen Eggenhoffer József elnökölt és a jegyzőkönyvet dr. Stern József kir. közjegyző vezette. Bartók igazgató által beterjesztett jelentés szerint az intézet az 1917-ik év a normális üzletévben a normális üzletágak fejlesztése révén-megfelelő eredményt ért el. Betétei 700 ezer koronával 3 és fél millió koronára emelkedtek, a váltótárca 2 millió 400 ezer, a lombard 1 millió 100 ezer koronát tett ki. A leírások után kimutatott 48.890 korona tiszta nyereségből az igazgatósági javaslat elfogadásával 6 százalékos osztalékra részvényenként 12 K — 24.000 K-át, rendes tartalékalapra 10.000 K-t, külön tartalékalapra 500 K-t fordítanak, mig a fennmaradó 3.205 K-t uj számlára viszik át. A közgyűlés Strausz Jenő részvényest és Bartók Béla ügyvezető igazgatót az igazgatóság uj tagjaiul választotta meg s az igazgatóságnak, ügyvezető igazgatónak, valamint a tisztikarnak jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. A Magyar Földgáz Részvénytársaság igazgatósága gróf Teleki Artur elnökied alatt tartott ülésén megállapította az 1917. évi mérleget, amely az előző évi 144.610.02 korona hozzászámitásával 546.861.97 korona veszteséggel zárul. E veszteségnek oka, hogy a gyárak, melyeknek építése lényegesen elhúzódott, nem voltak abban a helyezetben, hogy a földgázt oly mértékben átvégyek, mint az várható volt. Az elmúlt évben a. társaság elkészítette és üzembe helyezte a magyarsáros-dicsőszentmár- toni és báznamedgyesi távvezetékeket. Eddig eszköszölt fúrásának teljesitő- képességi napi 1,500,000 köbméter. A gázszolgálatás már megkezdődött. Dicsőszentmárton és Megyes város, valamint több község immár el van látva földgázzal. Márosvásárhely városával a gázszolgálatásra nézve létrejött a megegyezés, Kolozsvárral a tárgyolások folyamatban vannak. Iparvállalatok egész sorával szintén folynak a tárgyalások, ezeknek egy része már be is van fejezve. i> —i .I. i Szerkeszti: Holló Tivadar és Réw Sándor. Kiadó: Vireág és társa. Nyomatott az Attila kő- és könyvnyomdái müintézet r.-t.-uál I. kér., Szt. János-tér 1/a.