Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-05-04 / 574. szám
A hadból visszatérő iparosok részere adandó városi külcsönökről tárgyalt legutóbb a város közgazda- sági bizottsága, mely alkalommal Kreyesi Rezső a kereskedelmi iparkamara főtitkára kifejtette, hogy nálunk nem vált be a szövetkezeti eszme s ily alapon nehéz lesz nálunk valamit tenni. A visszatért iparos elvesztette tájékozottságát és a régi kapcsolatokat. Legnagyobb része be fog állani valami már létező üzembe, mert se műhelye, se szerszáma. Pénzt kell neki adni, hogy modern munkagépeket szerezzen be. Ilyen sok felszabadul a katonai üzemeknél. Kívánja, hogy a bizottság küldjön ki albizottságot, mely állandó gondos figyelemmel készítse elő a kisiparnak békeidőben való reorganizációját. Becsey Antal szerint bármily alakban, de azonnal kell segíteni a kisiparoson, aki az ország ipari termelésének egy harmadát adja. Vissza kell adni szerszámát, műhelyét és megfelelő munka- alkalmakról kell gondoskodni. Legnagyobb része az építőiparral kapcsolatosan keresi boldogulását, s itt kell rendet teremteni. Most csak a fővállalkozónál boldogul, mert a hatóság késedelmes fizető és nehezíti ezt az előzetes óvadékletevés. Százan tesznek kauciót s egy nyeri el a munkát. Az uj fővárosi hitelintézet keretében ezt a kérdést szeretné megoldani valami csoportos kaució letétele formájában. Ezeket a részjegyeket föl kell ruházni az óvadékképességgel és lehetővé kell tenni, hogy a kisiparos a fővállalkozó elkerülésével közvetlenül kaphassa meg a megbízatást. Bóctyné — védnöknő A II. kér., Iparoskor törekvései. Elsők között volt a II. kér. Iparoskör mely a háborús nehézségek leküzdésében a körtagok segítségére sietett. Még a múlt évben létesítette a beszerzési csoportot, mely — ha felsőbb intézkedések miatt nem is tudott kellő fokva fejlődni — mégis sok féle élelmicikknek beszerzésével segített tagjain. Az áruhiány most bénítja a csoport működését, melyet az elnökség átszervezni óhajt, hogy az új termés már készen találja. Ezzel kapcsolatosan kulturbizottságot küldött ki az elnökség, mely hivatva volna úgy az egyes kulturális mint gazdasági kérdéseket megoldani. Ez a kulturbizottság érintkezésbe lépett a Szabad Lyceummal és a Budai Közművelődési Egyesülettel s már is több hangverseny és szórakoztató estét rendezett a kör nagytermében. Mozgalmat indított aziránt, hogy a sorssujtott iparos családók, a segédek, de ezenkívül a II. kerület minden nehézségekkel küzdő köztisztviselője kivehesse részét a népjóléti bizottság által létesített hadikonyha nyújtotta előnyökből és kérelmezte egy polgári konyha létesítését. E bizottság lett megbízva az iparosok aggkori nyugdíjellátásának már évekkel ezelőtt felvetett kérdésének újból való napirendre hozatalával és egyúttal állandóan figyelemmel kiséri az iparosságot érdeklő mozgalmakat. Első sorban a népellátás ügye vezérelte a II. kér. Ipacoskört, amikor e törekvéseihez igyekezett megnyerni védnökül dr. Bódy Tivadarnét, aki Buda szülöttje, a Vízivárosé s akit eziránt írásban is megkeresett. Nem is jöhetett másképen minthogy a méltóságos asszony a II. kerületi Iparoskör elnökéhez Váli Gáborhoz intézett levélben megköszönte a figyelmet azt írva többek között: „Gyermekkorom kedves emlékei fűznek a II. kerülethez és épen azért ha mód és alkalom kínálkozik arra, hogy a kerület polgárainak közérdekű munkájában csekély erőmet rendelkezésre bocsáthatóm, ennek a kellemes kötelességnek a teljesítése elől elzárkózni nem kívánok.“ Bódy Tivadar né. A kör tagjai lelkes hálás örömmel vették tudomásul ezt a közvetlen elhatározást és bizalommal néznek a jövő elé, ha ilyen nagy tekintélyű, arany szivü pártfogó segítségére számíthatnak. Szemérmetlen dolog, amikor egy vállalat a részvényeseinek 30—40 korona osztalékot fizet, — ugyanakkor filléreket koldul a százféleképen kifosztott közönség városi képviseletétől. Hisz ha nem volna okvetlen szükségünk arra a közúti villamosra, — felelhetne erre a közönség maga is. De igy! — előbb tagositani kellene a közönséget foglalkozása szerint, a kenyérkeresete forrásául szolgáló gócpontok körül kellene letelepíteni az embereket, lakásokat cseréltetni, hogy ne keljen naponkint 2—3 órát villamoson tölteni csak azért, hogy eljusson oda, ahol a kenyerét megtalálja. A villamoson való járás kényszere tehát meg van. Ezzel a kényszer helyzettel visszaélni azonban nem szabad. Ezt még a törvény is tiltja. Fizessen a közúti csekélyebb osztalékot hadimilliomos részvényeseinek és hagyja meg a szegény ember fillérjeit. Kalauz, ellenőr, kocsivezető minduntalan azt rivalják a közönség fülébe hogy . . . „ezt nem szabad!“ . . . vagy azt nem szabad, — de a közútinak mindent szabad. Neki még a legszigorúbban tiltott dolgokat is szabad. Keresztet vet magára a kocsivezető, amikor hajnalban elindul azzal a rozoga tákolmánnyal, amelynek se a kereke, se a fékje nem jó, ablaka törött, padja, padlója undorítóan piszkos, kalauza mosdatlan szájú, fáradt, elcsigázott, éhes. Rend, fegyelem, tisztaság regén túl haladott álláspontok. De nem is lehet másként olyan vállalatnál, ahol az irodai teendőket kiérdemesült kalauzok végzik olcsó bérért, ők intézik a végállomások kocsiforgalmát és egyetlen szerencsénk, hogy ezek becsületes észjárású magyarok, akik ezért a nyomorult bérért tulságig feszitik a nagyvárosban kicsiszolt gyakorlati falusi eszüket. Mégis csoda, hogy ebből valami katasztrófa nem lett eddig. A vonalon kint azonban nincsen semmi rend. Még azoknak a hitvány váltó-állitó fiuknak sem tudnak parancsolni. Egész nap egymáson lógnak, dulakodnak, kártyáznak, fütyülnek, trágárkodnak, de mindig a fülüknél kell őket a váltóhoz vonszolnia a kocsivezetőnek, amikor azt már kimozgatta flegmájából a közönség zugolódásaJBolseviki vasút ez s azon mulatna a közönség ha a kalauznők egyszer fülün fognak Sándor Pált, hogy áruljon jegyet. Erről az úrról különben kitűnt, hogy beteg. Valóságos komikum az ő politikai szereplése. Nekünk — a nagy közönségnek — annál tragi- kusabb a szerep, melyet a közútinál tölt be. Másutt még zsákhordásra se használhatnak, — nálunk országos kapacitás. A magyar kereskedők vezére. Siralmas vezérség. Ma már minden kereskedő kacag rajta és a kereskedőknek addig általánosan tisztelt társadalmi osztálya, az ő vezér- sége óta veszített ebből a tiszteletből, veszített súlyából. A kereskedőknek pedig veszedelmes példát mutat a közúti. És ha volna valami öntudat a székesfőváros képviselő testületében és ha ki lehetne kapcsolni azt a kapcsot, mely legtöbb tagját a közútihoz fűzi, akkor hamar végezehetne a közgyűlés az egész közútival. Rá kellene szorítani a szigorúan megállapitottrendre, bírságot birságra kivetni egész a milliókig, egész a fogházig, rendbe hozatni mindent s azután átvenni az egészet és beállítani a községi üzemek közé. A város prókátorai majd találnának paragrafust a Sándor Pál milliós végkielégítése ellen is, sőt ügyesen még ő fizetne rá, hogy kimászhasson a csávából. Bízzák ezt rá valami erős kezű generálisra. Az rájönne hamar, hogy ez az ur hatóságokat akar félrevezetni, árakat akar drágítani, visszaél a közönség kényszerhelyzetével, hathatósan kézremüködik az anarchizmus terjesztésében, élesztősében, a tömegeket a magánvagyon megrongálásáig ingerli épen most a háború idején, tudatósan éhezted alkalmazottjait, ... és sok más ilyen bűne van, amikért igazán szépen kell könyörögnie az embernek statárium idsjén, hogy főbe ne löjjék. * Nekünk lesz módunk elmondhatni mindazt, amit Buda ellen, a budai közönség ellen vétett. Házat vett Budán a Magyar Általános Takarékpénztár, még pedig az ominózus I.-IL kér. Takarék- pénztár házát a Széna-téren. Lehet, hogy a betevők most jobban járnak. Az Általános Takarékpénztár közgyűlésen Poór Jakab udv. tanács elnökölt és dr. Horváti Lipót vezér- igazgató előterjesztette az igazgatóság javaslatát, amelynek értelmében a közgyűlés elhatározta, hogy 37 korona — 7.4 százalék (tavaly 34.— K — 6 százalék) osztalékot fizet, 491.835.— K-t a tartalékba utal, amely az által 19 millió koronára emelkedik, ami az alaptőkével együtt közel 80 millió saját tőkét jelent. A magyar Pamutipar r.-t. a napokban tette közzé múlt évi mérlegét. A mérleg a 4 millió korona alaptőke mellett 1,147.862 K tiszta nyereséggel zárult. A vállalat tartalékai meghaladják az alaptőkét s azok 4,623.452 koronát tesznek ki. Összes tartaléka 1916-ban 3,256.323 korona volt. A mérlegben a telek és épületek 2,194.334 koronára vannak értékelve, 1916. évi mérlegében ugyanilyen összeggel szerepeltek. A vállalat bruttójövedelme 3,987.541 korona volt. Szerkeszti: R. Réw Sándor VILLAMOS TESTIRELE6ITŐ Dr. HELLBRUN rendszer hőmérsekletszabátyozóval. Kapható: tű AGYAR SIEDIERS- SCHUCKERT-mŰVEK BUDAPEST, VII. KÉR., Terész-h6rut 36. szám. baaaaaaaaaaáaaaaaaaáááaaaab ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ MAGYAR HOLLANDI biztosító részvénytársaság lM] BUDAPESTEN. Központi iroda VIII-IK KERÜLET, ÜLLŐI-UT 4-IK SZÁM. íl HOLLANDI ÉLETBIZTOSÍTÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG (Algemeene Maatschapij vanLevensverzekering enLijfrente) o o o SAJÁT HÁZÁBAN UGYANOTT, o o o BS ► ► ► ► ► ► ► Villamos világitási és erőátviteli berendezések BUGflRSZKY ZSI6IR. műszaki és elektrotechnikai vállalat :: :: :: :: :: BUDAPEST, II., FŰ-UTCZfl 68. is GY0RS80U1-DTCZR 23. SZ. Gombolyító műhely. Teljesen berendezett próbaállomás villamos készülékek és gépek kipróbálásához. Villamos gépek, készülékek, dynamók, motorok stb. javítása. Villamos fel- szerelési ozíkkek gyártása, gg §g gg Tolefonszám 175—27. * * + A A A A A A A A A A A A A A A ur.mntntt az Attila kő- és könwnvnmrlai máintézet r.-t. I. kér. Kiadó: Viraág és társa.
