Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)

1918-12-15 / 604. szám

I 4 merítünk és az ifjú magyar nem­zedék szivébe átültetünk. A Klotild Szeretetházban nevelt erős, egész­séges, de szegény és elhagyott 126 magyar árva fiú (köztük 86 hadi­árva) felé forduljatok, magyar szi­vek ! Az egyesület küzd, eltartja, neveli őket. Segitsetek, — pénzzel, természetben nyújtott adománynyal, mindennel, amit árva fiaink szá­mára felhasználhatunk! Karácsony­kor, a szeretet ünnepe alkal­mából intézzük ezt a kérelmet Tag- társainkhoz, minden magyarhoz s minden jó emberhez. A pénzado­mányokat a felhíváshoz csatolt postatakarékpénztári befizetési lap utján, a természetben nyújtott ado­mányokat pedig a szeretetházba kérjük elküldeni. A Klotild-szereíetház választmá­nyi ülése hétfőn e hó 16-án d. u. 4 órakor lesz (I., Budafoki-ut 4.), melynek tárgyai: folyó ügyek és az árvák karácsonya. Dr. Ripka Ferenc elnök, özv. Keinz Jánosné másodelnök, dr. Szabó Árpád titkár. Gazdag programmot, sok jó kedvet, táncot igér karácsony második ünnepére a szo- ciálista munkásnők vigalmi bizottsága. A III.kér. demokratakörben rendezik kedélyes estjüket, melynek sikerét biztosítja a nagy ambícióval dolgozó lelkes gárda. Renesszánsz-áramias emeli Óbu­dának társadalmi életét, mely a háború alatt teljesen lezüllött. A politika abszolút kizárásával, a ke­resztény elemek tömörülése indult meg a Katholikus Körből átalakult keresztény szociális kultur egyesü­letbe. A keresztény felekezetek kö­zötti válaszfalak ledöntésével, elő­adások, viták, müvészesték ren­dezésével a magyarság ősi jogait, a nemzeti szellem fejlődésének le­hetőségeit óhajtják megvédeni. S ezt nem az antiszemitizmus jegyé­ben, hanem a christianizmus nemes jelszava hirdetésével végzik. Erős harcok, belső forrongások előzték meg ennek az alakulásnak a ki­kristályosodását. Két közgyűlés, iz­gatott jelenetek, apró puccsok és több kilépés után december 12-én egy negyventagu előkészítő bizott­ság értekezett a többi keresztény felekezetekkel való érintkezés, a készítendő kulturprogramm és egy megfelelő helyiség megszerzéséről. A Katholikus Kör átalakulását célzó uj irányzat programját ifj. Schaffer István ismertette a közgyűlésen. A nagy alapossággal, szépen felépített és okos konzekvenciával előadott fejtegetés nagy hatást tett. Kívánja, hogy a mostani súlyos viszonyok­ban előforduló bármely keresztény kérdés egy blokkban találja hazánk összes keresztényeit. A lakásínség enyhítése céljából a kormány hosszú rendelkezést adott ki, melynek 7. §-vaí a kerületi la­káshivatalokat utasítja, hogy a had­ból visszatérőknek lakásait, üzlet- helyiségeit, a méltányosság szigorú keresztülvitelével szerezze vissza, esetleges megegyezéssel az uj s régi bérlők között a legsimábban intézze el: lakáshoz juttatva mind­kettőt. A III. kerületi elöljáróságon naponta néhány ilyen természetű ügyet intéznek a rendelkezés szel­lemében Gergelyt Sándor elöljáró és Tompó József fogalmazó. Külö­nösen a visszatérő vendéglősök, akik a borkimérést abbahagyták — követelik nagyszámban a régi helyiségüket. Megélhetést biztosit sok család­nak avmrógép^csakhogy nagy BUDAI tőkebefektetést igényel a szegényebb sorsú aktól. A Kelenföldi Népsegitö Szövetség, mely a háború tartamára létesült s egy millió korona kifize­tett munkabéren felül még 60.000 korona segélyt is osztott ki, — most felszámol s mint utolsó szo­ciális segélyt nyújtja a szegény asz- szonyoknak a varrómühelyében le­vő, teljesen üzemképes varrógépe­ket, — 100 koronáért darabját, holott bolti ára 300 korona ! Ezek családi varrógépek. De csak január 1-ig kaphatók. — Lapunk olvasóit arra kérjük, hogy hívják fel e rend- kivüli alkalomra azok figyelmét, akiknek áldásává leltet egy ilyen olcsó varrógép. Jelentkezzenek : 1., Budafoki-ut 14. Munkásházak épülnek a közel- jö vőbena Filatorigát és Aranyhegyi­árok közötti hatalmas rétségen. Óbuda düledező, nedves lakásaiból, melyek a fertőző koroknak valósá­gos melegágyai — végre kikerül­nek a testileg ronccsá lett embe­rek. Az építkezést gyors tempóban indítja meg az állam, hogy az Óbu­dáról már nagy számban kilakol- tatandók végre megfelelő, higyéni- kus lakásba jussanak. Ellenőrzést követel az élelmicik­kek szétosztásánál a szociáldemok­ratapárt óbudai szervezete. A köz­ségi élelmi-bódék és egyes keres­kedők a jogtalanságok, lelkiisme­retlenségek halmozását még most is folytatja: 100 kg. disznóhusból az órákig ácsorgóknak csak 20 kg. jut — a többi a jobban fizető „stam-kundsaftok“-nak. A pajtásság is nagy előny és biztos óvszer az éhenhalás és ácsorgás ellen. Retor­zió pedig ezekkel szemben eddig nincs. A pártvezetőség hatalmas súlyát fogja most a szervezet igény­be venni, hogy bizalmiférfiak ott­létével s ellenőrzésével győzzön az egyenlő elbánás elve: az igazsá­gosság. ÍRÁSOK. Magasban. — Migray József, Szerettem volna ennek a könyvismertetésnek azt a címet adni : Jó versek — rossz rajzok, de nem akartam ezzel kisebbíteni a poétát. Húsz évvel ezelőtt, talán az első költemé­nyét én adtam ki a Fővárosi Lapok-ban. Akkor tűnt föl különleges írásaival. Valami forrongó, szokatlan világnézetek gomolyog­tak azokban. — Azután vidékre ment, Batthyány Ervin gróf mellé, onnan Bras­sóba került mint szerkesztő. Régi magyar nemes családból származik és e verskö­tetnek minden sorából kiérezni a magyar úr természetimádó filozófiáját. Nem forra­dalmi poéta, ehhez sok benne a rezignáció és szordínó alól csendül föl benne a vas­rácsot zörgető ember. Aki elolvassa ezt a kötetet, sehogy sem látja meg az Íróban a fanatikus forradalmárt, aki az október végi napokban a katonaságot eskette és állan­dóan a hóhérbárd alatt volt a feje. A nagy szabadság őt is elragadja. Szilaj gyönyörrel rohanok előre, A völgy öléből fel a hegytetőre, Hogy ott a napnak ébredését lássam És a magasból hangosan kiáltsam A völgybe le, az alvó embereknek: .Ébredjetek s ujjongjatok a reggnek ! Nem akarom öt összehasonlítani sem Vajda Jánossal, sem Komjáthival, mert egészen önálló. Azt mondja magáról — akit nem ismernek: Fia — napistennek. Anyám : a melegség És apám : a fény ; — Éjszakát elűzni Jöttem ide én ! . . . NAPLÓ Nehéz, küzdelmes életet élt, beleszüle­tett a szociális küzdelmekbe s ennek ál­dozta egész életét. Ennek az eszmének fanatikus apostola. A mellett tanít. Kenye­rét mint tanító keresi. Ez az ő múltja és jelene. Ez a két szélsőség nem adja meg mélységes költeményeinek magyarázatát. A mának él, de az örökkévalóságnak ir. Mentem, vándorbotommal a kezemben, Ki a városból, hegyen, völgyön át. Szerelmet, küzdést, mindent elfeledtem: A sok embert s a sok komédiát. Előttem messze nagy célok ködlének, És hajnalodott lelkem mélyiben. Örültem a pacsirták énekének S szabadságdalban ujjongott hitem ! . . A kötet legtöbb darabját illusztrációk kisérik. Ezt is. A kötet élén az áll: „Nagy Séndorék rajzaival.“ Nagy Sándorék: igy egy fogalom s a rajzok — egy kivételével — karrikaturák. A kötet erejét bizonyítja, hogy ezekkel a rajzokkal agyon nem ver­ték. Ezt a sejtelmes szép költeményt is, amelynek bevezető sorait idéztem, valami csúnyául eltévesztett rajz kiséri. Egy háttal álló meztelen ficsur, a vele való schwal is a karjáról leng el, kificamított karjait hátra téve — fütyül az egész világra. Szeren­csére nem minden gondolathoz tudtak Nagy Sándorék ilyen karrikaturát rajzolni. Néhol csak egy oda nem való virágdísz rontja a Heine-i hangulatot. És akit vártam nem jött. Megállt az óra és a nap : És mindmáig még úgy maradt A hegy, a kert és minden. Egyetlen egy helyen ad szárnyakat a nyomtatott, leragadt betűnek a rajz, a hol maga a sorokba öntött gondolat is mint a kriptaajtó nyomja le az embert. Őszi éjben a kötet egyik legszebb verse : Hiába nyögnek itt a fák, Tavasznak, nyárnak vége: Az álmok és tragédiák így vesznek ködbe, éjbe. Nagy gondot fordít a formára is, a mi tulemeli Vajda Jánoson. Gondolatai csi- szoltan, könnyen gördülnek mind. Csupa subjektiv érzés s még sem az én, hanem a gondolat uralkodik. Ebben erősen eltér a modern lírikusoktól. Ha Nagy Sándorék nem pengálták volna oly sokszor oda, nem is látna az olvasó a sok opálszerü sejtel­mes színekbe burkolt gondolattól magát a poétát. V. B. A rádiumkiráiy címen Ujj Gyula nagy­szabású és minden tekintetben értékes regénye hagyja el a sajtót a jövő héten. A cinre is alkalmas arra, hogy a legszélé- sebb körű érdeklődést keltse. De a mü tartalma messze túlszárnyalja azt. A főhős a rádium csodás hatalmával befurja magát a Bálaton alá, ahol egy egész eltemetett ősvilágot talál. Majd felrepül a levegőbe s onnan parancsol tiszteletet az emberi kul­túra számára a hóditani akaró, háborút szervező népeknek. Az Alagút izgalmas légkörét elénk varázsoló regény át van szőve a puritán jellemek finom, tiszta szerelmének és a természettudományok legújabb, világokat formáló igazságainak könnyed, páratlanul vonzó leírásával. Végül a mai válságos időkben valóságos oázis az a lelkesedés és az a fanatikus hit, amivel a szerző az újjászületett Magyar- ország nagyszerű jövőjét elénk tárja. Buda! diók cimen megemlítette, a Budai Napló, hogy a szén mennyivel drágább Budán mint Pesten. Nemcsak a szénnel vagyunk igy, hanem minden egyébbel a mi Budára csak fuvarral tud el jutni. Buda oly népes varos, hogy an­nak meg kellene lennie a saját teherpálya-udvarának, s nem Pesten múlik az, hogy ilyen teherpálya udvarunk nincsen, írtért az Pestnek nem érdeke, hanem! a saját érde­künk. Szégyene az a budaiaknak és azok vezető köreinek hogy soha senkinek sem jutott eszébe a kor­mányokat vagy a város tanácsát arra ösztökélni, hogy ezt a vitális kérdést napirendre vegyék, és életre való formába öntsék. Az összes országgyűlési és városi kép­viselőink megválasztatásuk után megszűntek közérdekű dolgokkal tö­rődni, s csak a pártkérdést s. a saját énjüket érdeklő dolgokat ápolták. Ma sem változott meg a dolog,, mert mindaz a pártalakulás, a melyekről híreket olvassunk Budán,, egyéni érvényesülésekről tesz tanú­ságot, a miből a köznek egy csep haszna nincsen, s a közérdeknek nincsen ahhoz semmi köze. Nem pártalakulások kellenek ide, hanem egységes gazdasági önnállő politikára van szükség, a melyből mindannyinknak van haszna nem csak annak a néhány embernek a kinek zsebébe összes keresetünk vándorol. Ha a Buda-császárfürdő állomáson egy kereskedő a maga szakálára vaggonból adja a szenet,, s a fetesleget egy szomszédos ud­varba tárolhatja. Mért ne lehetne ott egy hivatalos szénrakadót csi­nálni ? Ezek mellett a gazdasági pro­blémák mellett kell agitálni, a me­lyekhez első sorban közlekedési lehetőségek és rakodók kellenek. A császárfürdői állomás mellett lehet annyi helyet szorítani, ha mindjárt az ápolatlan s csirkefogó tanyát képező park rovására is, hogy onnan egész felső Buda a szenet olcsóbban megkapja. A margitköruíi üres gázgyár te­rületére lehet az egész budai kox leadást koncentrálni s nem kellene sem a távoli Óbudáról, sem Pest­ről szállítani az árut. A budai déli vasúton és a kelen­földi pályudvaron is lehet szénleadó állomásokat létesíteni, s tessék meg­gondolni, hogy mennyi felesleges fuvarköltséget takarítunk meg vele s mennyire tehermentesítjük a hi­dakat a nehéz fuvaroktól. Hasonlóképen miért ne lehetne a budai vásárcsarnokot és a piacokat villanyoserővel vontatott vaggonok- kal ellátni, minek az átrakás és fuvarozás? Ha Debrecen, Arad kereskedőinek betolhatják vaggo- nokban az árut a boltjuk elé, miért ne lehetne azt éppen Budán meg­tenni ? Ebben a sok pártpolitikától meg­fogyott kis Magyarországban Buda oly jelentőségteljes nagy város, hogy annak szabad bizonyos mértékű kereskedelmi és ipari jelleget meg­adni, amit azonban forgalmi be­rendezkedés nélkül nem lehet ke­resztül vinni. Ezt karolják fel azok, a kik a közéletben szerephez jutottak s meg­látják, hogy milyen hálás lesz nekik Buda, tekintet nélkül arra, hogy máról holnapra milyen politikai párthoz tartozandónak valják ma­gukat. Jakab István, mérnök. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA. Telefon: 24-77 d. e. 10-11 d. u. 5—6.. Szerkesztők: Holló Tivadar és Réw Sándor. Nyomatott az Attila R-t. könyvnyomda müintézetében, I. kér., Sztjános-tér 1/a. Kiadó: Viraág és társa.

Next

/
Thumbnails
Contents