Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-11-17 / 600. szám
XV. évi. 600. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 kor. Egy szám: 50 fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1., Bors-utca 24. Telefon : 24—77. Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter Felelős szerkesztő: magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Min. :r D + den további centiméter3 korona. Nyilttér sora 10 K. VIkAAu dcLA. Szöveg között 15 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1918. november 17. Rendet! követel a polgárság! A forradalom megtette a maga kötelességét és most annak vívmányait kell biztosítani vállvetett munkával. Magyarország azzá lesz és olyan lesz, aminővé maga teszi önmagát belül-kivül. A békekonferencia nem fog változtatni Európa térképén, már azért sem, mert ezzel ellenkező határozatainak keresztül vitelére nem lesz hadserege. Mire összeülnek a békedelegátusai, már nem lesznek sem harckész hadseregek, sem tábornokok. Minden állam kötelessége a maga külső-belső rendjét fenntartani, szomszédaival viszonyát szabályozni. Konsolidált állam tekintélyével kell ezt megcsinálnunk s ennek első feltétele a belső rend. A nemzet képviseletének pedig gyorsan kell dolgoznia és mindazt a szociális intézkedést megtennie, mely elől ma kitérnie egy nemzetnek sem szabad. A visszatérő katonáknak adjon földet, foglalkozást, keresetet, jutalmat. A munkásság szociális helyzetét tegye szabaddá, jobbá, emberiebbé. Biztosítsa jobb megélhetését és vehesse ki részét az emberi örömökből is. A szellemi munkásokat ne csak jobb kabáttal lássa el, de oldja fel azokat a bürokratizmus megalázó bilincsei alól. A képesség, tudás, szorgalom találjon méltánylást. A kézmüiparosságot védje meg a kintárok ellen, juttassa aoyaghoz, és vén napjaira autonom alapon létesített aggkori ellátáshoz. Egyszerű módon elérheti ezt, ha szervezkedik. Előtte a példa. A munkásság szervezete ma tiszteletre méltó, fegyelme csodálatos. Ha a polgári elem ezzel karöltve tud szervezkedni, akkor minden célját elérheti mind a kettő. A jövendő titkait pedig ne fürkéz- zük ma. Veszélyben az ország, a nemzet, a magyarság és mindnyájunk polgári jóléte, csendje, békéje és jövője, — ezt kell megmenteni a polgárság gyors szervezésével. Minden polgárnak áldozatot kell hoznia pénzel, idővel, munkával. Aki ma sajnálja a keveset, elveszitheti mindenét. Legyen uralmon a tudás és vezesse társadalmi életünket a jóság. Az uj magyar intelligencia legyen tudásban európai, szivében emberi, érzelmeiben magyar. Ez biztosítja a magyar kultúra fejlődését, a magyar ipar felvirágzását, kereskedelmének növekedését. Nem kell hozzá egyébb, mint. 100,000 fegyelmezett, jól felfegyverezett magyar katona és kerüljön bármily összegbe ez a hadsereg, nem drága, — ha csak egy évig megőrzi a magyar határt és helyre állítja sürgősen az ország belső endjét. Napló: nov. 16. A képviselőválasztás mozgalmai már egész Budát talpra állították. Pozitív jelölés még csak itt-ott történt, de a mozgolódás már általános. A Károlyi-párt volt az első, mely a kerületek vezérembereit kijelölte, amit nyomban követett a szociáldemokrata párt fanatikus szervezkedése, mely a régi rendszer emberei ellen fordult. Minden kerületi tekintélyt készülnek lehengerelni és amilyen rendszeresesen szervezkednek,ez sok kerületben sikerülni is fog. A polgári pártok megoszlanak a radikális és a Károlyi-párt között. A volt függetlenségi párt körök már csatlakoztak a Károlyi-párthoz, a demokraták viszont a nemzetközib radikális pártokhoz közeledtek. Egy héten belől kialakul a helyzet, mert akkorra már nyilatkoznak az összes kaszinók, társaskörök és egyesületek, melyek mindegyike e hét folyamán dönt állásfoglalása felől. A déli vasút államosítását aktuálissá tette a forradalom, mely — úgy mint külföldön — okvetlenül kell hogy rátegye kezét e társaság magyar vonalaira. Ezzel előtérbe lép a Déli vasút kihelyezésének fontos kérdése Buda fejlődhető- ségének szempontjából. A déli vasút a „szabadalmazott“: — állam az államban, idegen test Budapest ifjú testében, mely bénítja a jobboldal fejlődését. Gazdaságilag óriási fontosságú, mert a Németvölgy jövője ettől függ. A déli vasúton túl fekvő rész gazdaságilag a legnyomottabb egész Budapesten. A telkek értéke nehezen emelkedett a béke idején, az építkezés pedig teljesen elakadt, mert a lakások nagyrésze az uj bérházakban üresen állt. A hullámzás folytonos volt, a lakók állandóan változtak, mert a baj nem tűnt azonnal szembe s csak a már beköltözött fél jött rá, hogy közlekedése nincsen, minden útja óriási veszteséggel járó kerülőút, ősz-tél- tavaszkor meggyötri a sár, nyáron a por, ablakot nem nyithat, mert betódul a mozdonyok füstje. Abban az illúzióban vette ki a lakást, hogy kertek közt él nyáron, télen pedig öt percnyire a körúttól, — ám ott lakva jön rá, hogy füstre van téve, és télen nem tud hazavergődni se színházból, se máshonnan. Szó volt róla, hogy több helyen kellene áthidalni a pályatestet, csakhogy ez ideiglenes megoldásnál nem egyéb. Buda érdeke végleges rendezést kíván. Ezt a pályaudvart ki kell helyezni Kelenföldre. Itt bent csak raktári jelentősége van. Mint személy-pályaudvar sohasem volt különös szerepe és a hozzávezető utak bizonyítják, hogy mint teherpályaudvarnak sem lehetett jelentősége. Amikor fölépült, használt Budának, ma csak árt neki. A személyforgalom nagy része Kelenföldön bonyolódik le, ahol az utazó közönség még kap üres közúti kocsikat, viszont a Krisztina-köruton üres kocsi soha sincsen. A közúti vasút néhány méternyi sínpárral ugyan létesíthetne végállomást a Déli vasút érkezési oldalán, melyhez a 79. számú kocsi járhatna, közvetlen összeköttetést teremtve- a nyugati pályaudvarral, de ezt a csekélységet sem tette meg a közérdekért a" régi bukott rezsim. A Déli vasút kihelyezése Kelenföldre, ahol uj életet teremt és várost fejleszt, oly fontos érdeke Budának, hogy azt többé a napirendről levétetni nem engedjük. A Marczibányi-rét, mely a Rózsahegy nyugati lejtője, Rézmál és Törökvész által képzett bájos völgykatlan, — a Víziváros kéznél fekvő nyarató helye, melyre a legszebb jövő vár. Ma még két akadálya van e vidék fejlődésének: a budai lövölde és a Ganzgyár. A Lövőház kérdése hamar megoldható, mert csak tovább kell vinni 3—4 kilométerrel a Vérhalom tájékára, itthagyva az egyesület székházát, mely kész nyári vigadó, az ő nagy termeivel és ápolt kertjével. Nehezebb lesz a Ganzgyár kihelyezése, mely most kezd e helyen építkezni. A vele szomszédos gázgyár már csak ideiglenes raktár s ezzel ez a gyönyörű villarész, mely alkalmas a csendes tudományok ápolására, ahogy azt az Intézet-utcában épült csillagvizsgáló, időjelző, magvizsgáló s más ily intézet bizonyitja, — egy darab levegőhöz jut. Egyedül a Ganzgyár az, mely ormótlan épületeivel, füstokádó kéményeivel és búgó kürtjeivel zavarja a völgy idilli csendjét. Otromba nagy telektömb ez a gyártelep, mely elzárja a Marczibányi-teret s az ott épült parkot a Vizivárostól. Ennek kitelepítésével rohamosan fejlődnék ez a táj, az Oszlop-utca kiépülne, s a tervbe vett Vincze-ut, mely a Mar- git-körutról kiindulva ketté szelné a Ganz-gyár telkét, egyike volna Buda legszebb útjainak pompás távlattal, gyönyörű háttérrel. Ma a Ganzgyár bénitólag hat az egész környék fejlődésére. Ez nem milliókat elnyelő szabályozás, csak egy utca megnyitását, egy gyártelep kihelyezését követelő rendezés. A Királyhegy- utca rendezése, fejlődése is megakadt a Ganz-gyár ottani bűzös, füstös, zakatoló gyártelepe miatt s igy két helyen is jótékony hatással volna, ha összeszednék sátorfájukat elvonulnának Albertfalva irányába, a Duna mellé. Az uj munkásnegyedet is oda tervezi a város s ez irányban már kialakult a vélemény, és tervezet van az érdekelt felek nagyrésze és városi biz. tagok között, ez pedig a gyárnak csak előnyére lehetne. De lidércnyomás alól szabadulna fel egy egészséges, nagy- jövőjü vidék s fölépülne hamarosan a város legszebb villanegyede. Jgu9ai o K irályi széknek szinte föikinálkozva, domináló helyen áll Óbudán a Kiscelli hegyen egy hatalmas épületkolosszus. Egymagában, elhagyatottan áll ott barokk fenségében, mintegy hirdetve, hogy az idő romboló munkája rajta mitsem változtatott. Úgy áll ott, amint építették. Még III. Károly idejében, tehát a XVIII. század elején, a Zichy család egyik tagja jámbor szerzeteseknek, a trinitarius rendnek földet adott ajándékba a Király-hegyen, ahol hatalmas romok eléggé ép alapfalakkal szinte ajánlkoztak az újjáépítésre, akik aztán Kis-Cellt virágzó negyeddé tették. Kolostort létesítettek itt és Kis-Cell néven Mária-Cellhez hasonló bucsu- járó helyet nyitottak a vallásos közönségnek. A lakosság kegyelettel nézte a hegyet, mert a nép között élt a hagyomány, hogy e helyen állott évszázadokon átN a világ legkiválóbb uralkodó családjának, az
