Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)

1918-10-20 / 597. szám

XV. évi.

597. szám.

Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport torcn szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 kor. Egy szám: 50 fül. Szerkesztőség és kiadóhivatal: i., Bors-utca 24, Telefon : 24^-77.

Felelős szerkesztő:

j VíRAÁG BÉLA,

Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Minden további centiméter 3 korona. Nyilttcr sora lü K. Szöveg között 5 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő.

1918.

okíófcer

20.

H napoleon!

világháború és a francia forradalom eltörpül hatásaiban a végét járó világháborúhoz mérten. A politikai alakulások mellett aránytalanul nagyobb szerep jut a gazdasági átalakulásnak s ebben döntő befolyást nyernek a világvárosok.

Budapest is. Csakhogy itt a küszöbön álló nagy kérdések, hiába nyitnak merész perspektívákat, azoknak oda sem néz senki. Itt-ott felbukkan egy ember, egy eszme, egy terv, mint a fuldokló az árból és belekiált a sivár éjszakába. Valahonnan elindul egy csónak, hogy segítségére menjen. Azt lenyomták a viz alá, ezt sodorja az ár. És vége. Nincs, j A parton valaki tüzet gyújtogat, j mintha a világító toronyba tenne lámpást, hogy irányt mutasson. Hosszú fényes esik csap végig a vizen s mire a túlsó partot érné, már küobban a láng és mindeneket folytogat a sötétség.

Hol élnek még itt?

A Halászbástya fokáról széjjel nézve, amig összefut a látóhatáron a föld pereme a menybolttal — a házak végtelen sora látszik, mindig apróbban, mindig homályosabban, amig csak liiaszin ködbe nem borul minden. Ez a végtelen háztenger ma Budapest.

Megnőtt a nemzet erejéből, fejlődött minden mesterséges akadály — dacára. Budának 1780-ban összesen 22 ezer lakosa volt és Pestnek akkor alig 14 ezer. József császár szigorúan meg is hagyta a helytartótanácsnak, hogy Pest város nagyobbodására ne is törekedjenek, mert a földmivelés- tői vonja el a nagy város a munkás kezeket. Ám akkor erélyesebb volt a polgárság és követelte a maga jogait. Nem engedte, hogy a saját zsirjábá fojtsák. A pesti kereskedőtestület röpiratott bocsátott ki, amely- j ben elmondta, hogy „ . .. a magyar kereskedő csak a bécsiek által itt felejtett morzsákból él..Szidta a nemességet, mely mindent a bécsiektől vásárol, mert a külföldi portékát • szereti és mindennek meg volt a foganatja. A helytartó-tanács fölterjesztésére 1781-ben selyemgyárat állítottak Óbudán, hogy a szegény szülők felnőtt -gyermekeinek legyen kenyérkeresetük. Ez volt Budán az első gyár.

Ma a gyárkémények erdejét látjuk Pesten, amint hosszú gyászfatyolként vonul a füstjük Pest felett délnek, ahogy a Duna vize okozta légáramlat viszi magával. Akkor még járatlan -ut vitt Pestről Szegedre és a fiumei útvonalon néha egy napig kínlódott a fuvaros egy mértföldnyi utón. A Dunán csak vontató hajó járt, és ha akartuk és tehettük volna, akkor sem tudtunk volna portékát vinni a külföldre. Mezőgazdasági terményeken kivül mást Becsbe szállítani, tiltotta a császári parancs. És mégis megnőtt ez a város.

Megnőtt fejedelmivé és benne lükteti az ország minden vére. Minden ide térül, — minden innen árad. Itt van á tudás, a pénz, itt van minden-. És ha le is üt minket az ellenfél ökölcsapása, — ennek a városnak csak akarnia kell, és talpra áll újból a nemzet.

okt. 19.

Krisztust keresi Budán Csupor József tanácsnok, azt a Krisztust, melyet az óbudai temető elejére akar fölállittatni SagtnüJLer óbudai apátplébános. Csupor tanácsnok ezelőtt Budán lakott, szívesen jön ide, szereti Budát és ma is élénk összeköttetést tart a Budán élő írókkal és művészekkel. Legutóbb megnézte Istók gyönyörű szép Krisztusait, a mikre Sagmüíler figyelmeztette. Erős eltökélt szándéka sok művészetet vinni a temetők sablonos, vásári síremlékei közé. Mert sivárak a mi temetőink. Pedig van köztük olyan, amely kevés világvárosnak jutott: — ott van a Farkasréten a — klimatikus temető. Véletlenül jutottunk hozzá, nem akarattal készült. És irigylésre méltók azok a boldog elhunytak, akik ide kerültek, Budapest Meránjára, legegészségesebb vidékére. Mi élők irigyeljük tőlük ezt a szép helyet. Az Orbánhegy, Márton- hegy és Sashegy övezte völgyben, ahol szélvihar nem jár, enyhén üde a levegő és még a tél sem oly zordon, mint máshol — temető épült. E vidék hivatva volna meghossza- bitani a betegek életét, a megtámadt tüdő itt uj élethez jutna és mi odahordjuk a halottatokat, akiknek minden mindegy már. Sohsem volt kedves városfejlesztő tényező a temető s a Farkasréten sem fog annak bizonyulni. A Németvölgy nehezen indult fejlődésének mindenesetre gátat szab. Pedig be kár. Ez a városrész, ez a hegyvidék érhető el Pestről, a Lánchid és az Erzsébethid révén a legrövidebb utón. Ez volna hivatott kerti lakóhelye mindazoknak, akik gyengélkedő egészséggel kénytelenek irodai munkát végezni akár Pesten, akár Budán. Csakhogy ezek már késői sirámok! A farkasréti temető már áll s újságcikkek ezen nem változtatnak. S ha már megvan és odaépült a jövő legszebb kiránduló helyére, magát a temetőt is széppé kel! tenni. A kerepesi temetőnek van egy művészeti bizottsága, mely gondosan ügyel arra, hogy bizonyos szembeötlő parcellákon csak abszolút művészi becsű és a keretbe beleülő síremlékek állíthatók fel. Ilyen bizottságnak a felügyelete alá kellene helyezni a farkasréti temetőt is. Ha már van klimatikus temetőnk, legyen művészien szép is. Kulturális célt is szolgálna ez, mert szaporítaná a budai szobrász művészek jövedelmét. Ilyen helyen nem mer a sirkereskedő idegenből hozott emléket állítani, mert tart a bizottságtól, hogy visszautasítja és kénytelen itthon, művészembertől beszerezni azt. Milliókra rúg az összeg, ami síremlékekért külföldre megy nagyobbrészt hitvány másolatokért s magában a farkasréti temetőben egy félmillió korona értékű síremlék áll, nagyon csekély részben hazai termés, holott a mi szobrászaink maradandó becsű s az elhunyttal erős kontaktusban álló emlékeket vésnek ki oly összegért, amit hamar pusztulásnak induló utánzatokért fizet a -közönség. Ha már klimatikus temetővé tettük, tegyük egyúttal művészi temetővé. S ha már a levegőt és teret elvették a holtak, adjunk iegaiább kenyeret az élőknek.

Döbbenetes figyelemmel hallgatták a városatya Becsey Antal mérnök fejtegetését, melyet indítványa révén terjesztett a székesfőváros sorsát intéző közgyűlés elé. Az ország ma ismert szénmennyisége a mostani termelés mellett 65 évre elegendő, behozatalunk 30—40 milliót emészt fel. Az Ausztriától, főleg ! Csehországból -és Németországból j

jövő szén mindig hitványabb minőségű és ma már 265—320 százalékkal drágább is. A csehek tiltakoznak a szenük kivitele ellen. A behozatal arányában függ gazdasági létünk a külföldtől s ezen semmiféle politikai deklaráció nem segít. Csak egy segíthet — a földgáz, amivel bőven el vagyunk látva. Csodálatos, hogy egy embernek éveken át kell rettenetes küzdelmet folytatnia, hogy a kortársaival megértesse: — itt a lábad alatt van a gazdagságod, az ipari függetlenséged, — ingyen kapod ! Csupán néhány mélyfúrásra van szükség, hogy esetleg már itt Budapest alatt megtaláljuk a nagy gázmedencét, mely Kecskemétig,, sőt Szegedig terjed. A megdöbbentő számok, a következtetések kérlelhetvén logikájának hatása alatt a közgyűlés elfogadta Becsey indítványát mely szerint:

Utasítsa a közgyűlés a tanácsot, hogy az alföldi földgázviszonyok tanulmányozása, a szükséges mélyfúrások haladéktalan megindítása és az összes ezzel kapcsolatos előtanulmányok és előmunkálatok biztosítása céljából az illetékes kormányzati és közgazdasági tényezőkkel lépjen érintkezésbe és tegyen az eredményről a megoldásra vonatkozó javaslattal együtt sürgősen előterjesztést.

A Gázmüvek ipartelepeit esetleg egy évtizeden át a legjobb és legtökéletesebb tüzelő anyaggal látnák el, ami egyúttal lehetségessé tenné a gázfogyasztás árának leszállítását, mely most a szénárak emelkedésével évenkint emelkedni fog.

Beteg asszonyok állnak és várnak a lisztbizottságoknál — mondotta a közegészségügyi bizottság ülésén Laumann József bizottsági tag, a II. kerület érdemes városbi- rája — és mert tömeges halálozásról van szó, arra hívja fel a főorvos figyelmét, hogy az élelmiszerjegyek kiosztásánál mindig annyi ember tömörül, hogy rossz nézni. Nem volna-e lehetséges ezeket a jegyeket több napon át kiosztani ?~ Ezt Bódy polgármester rögtön meg is ígérte, hivatkozva arra az igyekezetre, hogy minél több lisztbizottságot létesítsenek. Erre azonban kevés az ember és kevés a hely. Ezzel kapcsolata-