Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-10-20 / 597. szám
2 BUDAI NAPLÓ 2 san Laumann azt is kérte, hogy a Csalogány-utcai iskolában, a katonák elfoglalnak negyven termet, ezt nem lehetne-e visszaszerezni, mire dr. Szabó Sándor tiszti orvos megnyugtatta, hogy eziránt már folynak a tárgyalások. Kakukol még egyet-kettőt_a meg- vénhedt, ócska óraszerkezet: Óbuda belső rendszere. Az elkoptatott frázis-kerekek, a rugalmasságukat vesztett név-rugók nyekkennek, de az óra késik, elmarad és vele az egész kerület. Unottan vergődnek ott az ein bérek a körökbe, a polgárság állítólagos egyesitőibe — egy kártyapartira. Álmos, posványos, a semmiből kiinduló célnélküliségbe sülyedő minden; apró kis bosszú- állások, politikai vegyesházasságok, protekciógyakorlás a kerületi programún. Ha valaki tenni is akarna — a régi gárdából való, lebéklyózza a többi semmittevő. A nagy reformációt várják Óbudán s keresik már az uj Luthereket, a friss, izmos tehetségeket, akik a választásokon szólítják majd helycserére a mostani rendszer képviseletét — a kakuk madár egyet se kiált már. A Dunáig kell kiépíteni a Halász- bástyát, mint egykor régen, Mátyás király idejében volt. Ezt Ígérte régebben egyik orsz. képviselője a Vízivárosnak. Hol van ma már ez a szép terv! És hol van ma már ez az ígéret. Még a lehetősége sincs meg. A Corvin-teret hirtelenében, találomra szabályozták az ajándékba kapott kút kedvéért s ezzel bevágták a Halászbástya továbbépítésének az útját. Mire való is volt hát ez az ígéret, amelyet már az igéréskor sem lehetett komolyan venni. Néhány apró házikó tulajdonosa egy ideig a kisajátítás boldog reményének az ölében ringott, de a komoly iparos és kereskedő menekülni igyekezett e helyről. Nézzen körül bárki a bástya alján és mindazt szomorú tapasztalással igazolni kénytelen. Most az eljövendő nagy föllendülés idején tényleg és komolyan meg- kellene oldani ezt a kérdést. Megtervezni, kisajátítani és szabályozni kell a területet 'és megépíteni a Halászbástya monumentális feljáróját a Dunától. Ezzel együtt az egész vároldal szabályozás alá kerülne, ami persze nehéz, mert szabályozási tervünk nincsen. Szaladunk az utcákon és nem vesszük észre, hogy soknak különös szépsége van. Külföldön minden város gondosan megkeresi, hogy mely utcák nyitnak szép perspektívákat és látképes levelezőlapok széthordják azokat az egész világba. A pesti részen csak a Budára néző utcáknak van érdemes hátterük, de Budán minden fordulónál uj kép tárul elénk az utca végén s mindegyik megörökítésre méltó. Nemcsak Azok, amelyek a hegyekbe engednek elragadó kilátásokat, mint a Retekutca, hanem azok is, melyek Pest felé nyílnak. A sétálót gyakran meglepi az ilyen csodás perspektíva és néhányra fel is hívják figyelmünket. A Széna-térről végig nézve a Csalogány-utcán épen a parlament stílszerűen tagolt házteteje látszik a budai oldal templomtornyai között, ami egyrészt azt mutatja, hogy az utca mily magasra emelkedik, de másrészt szokatlanságával hat, mert a Dunát nem látni s hirtelen azt a látszatot kelti a kép, hogy ott Pest összefolyik Budával. — Rendkívül érdekes az a kép, mely a Lánchrd- utcától, a Fiume szálló mellől nyílik a Várkert-rakparton épült házsorra. Érdekes esti képet nyújt a Krisztina- körut és Mikó-utca sarkáról a Vérmező felett áttekintve a Rókushegy vidéke. A Fillér-utca lámpasora látszik a házak felett. Nappal viszont fordítva a Vérmező-utca sarkáról a Naphegyet nézve kedves a kép, amelynek különös bájt kölcsönöz a Fadrusz vilia. A Palota-térről jövet a lebontott Tabán egyik legpito- reszkebb részlete kínálkozik fel festménynek. Mindezeket pedig elmondottuk azért, hogy a nxr szinte unottá vált látképes levelezőlapok helyett, ezekről készíttessen a város felvételeket és ezeket is hozza forgalomba, mert ezek adják meg Budapest intim képét. Ragadós a Gellértfürdő példája és — ugylátszik — amint gyógyvízről van szó, mindig megismétlődik az eset, hogy a már előirányzott, kisebb összegek elkezdenek duzzadni és nőni. Dagadnak mint a kelő tészta a vékából. A városi ásványvíz üzem is emlékezetessé akarja tenni a köz- ségesités nagy elvét s a mire 322 ezer koronát irányoztak elő, ahhoz most még 400 ezer korona pótkiadás kerül. Ez a kis háziüzem eszi a pénzt és még az utcát is megakarja enni, mert beépíteni készülnek azt a kis teret, amely a Rudasfürdőn túl az Arany bárány előtt kétfelé szeli a Gellért-hegy alatti utat. Különben is sok érdekes részlete van ennek az ásvány viziizemnek. Lóvásártér kellene Budának, ahol a dunántúli tenyésztők mutathatnák be lovaikat. Olyan Tattersal-féle. Mert a szegény dunántúli gazda, ha már el is ért Budapestre, még mindig oly rengeteg távol van a lóvásártértől, ahová csak ezer veszedelemmel juthat a városi zajtól riadozó lovaival. Hidvámot is kell fizetnie és legkevesebb egy órát vészit oda, egyet vissza. Ha Nagytétény sertésvásárt kap, akkor Budának adjanak lóvásárl. Az igy kifejlődő konkurrencia is csak előnyére lehet a lóvásárnak. Viszont a Kelenföld nagy síkságán az Erzsébet- fürdőn túl fejlődésnek indulna a város, ha a budai Tattersal ott épülne. S ZEGÉNY Budát valamikor „kincses“ Budának nevezték Mátyás király idején és még utána is egyideig kincses Buda volt a neve. A tatárjárás után ide, a Duna mögé, mégis az ország közepébe húzódott lassan a vagyonos kereskedő és iparos. Zsigmond szívesen látta a külföldieket is, sőt kiváltságokkal ide csalogatta őket, mert szüksége volt rájuk a hatalmas főurakkal szemben, akik szintén a budai várban építették föl palotáikat. És volt kereset is bőven. Zsigmond világraszóló dáridókat, nagy ünnepségeket rendezett s azok között volt egy, melyen — a krónika följegyzése szerint — 40.000 volt csak a vendégek lovainak száma. Ilyenkor nagy volt a forgalom, sok aranypénz maradt Budán és maga a vendéglátó király elköltötte azt a pénzt, amit a zálogba adott 16 szepesi vá- • rosért kapott. Alatta vált rendeletté, hogy az egész országban budai mérték szerint kell mérni. Zsigmond király ugyan ártott némileg a bu- • daiaknak azzal, hogy az í405-ben tartott országgyűlésen módosította a város árumegálliiasi jogát, mely szerint Buda területén minden árut le kellett rakni és annak árusítására külön árusító helyet kellett bérelni. Az országgyűlés ezt a jogot meg- csorbitotta azzal, hogy ezentúl csak is a külföldi árusoknak kellett ezt a szokásjogot követniük. Buda nem sokat vesztett vele, mert hisz épen az volt a cél, hogy főleg a kültöldi áruhoz jusson e kényszer révén olcsóbban a kereskedő es jövedelemhez a város. S ZENT GYÖRGY-tér! Csendes, szinte magasztos nyugalmával el sem árulja, hogy egykoron mily szenvedélyes izgalmak, mily rettenetes tragédiák helye volt. Ahogy Zsigmond fölépítette király palotáját, amelynek egyik homlokzata Szent György-terére nézett, már divattá is tette, hogy a vérpadot itt állítsák fel. Palotája ablakából nézte, amikor a harminc nemes feje a porba hullott. Utosónak maradt Kont, a kemény vitéz. Temetőjük ma is jeltelen, csak a neve őrzi emléküket: — Vérhalom. Az odavaló temetés akkor meg- szégyenités volt még a halálban is. A Czillei grófok azért vitették ki oda Hunyady László holtestét is. Csak utóbb az öreg Szilágyi emeltette ki onnan és vitte el Erdélybe. Akkor az 1457-ik évet Írták. V. László leg- hűbb tanácsosa egy osztrák gróf volt: Czillei, a Hunyady család halálos ellensége. Nálánál undokabb szerepet kevés ember vitt Magyarországon. Végül leütötték a Hunyadyak párthívei és V. László elfogatta a testvérül fogadott Hunyady fiukat. Három nap alatt Ítéltek az idősebb felett Czillei barátai és harmadnapon már a vérpadra hurcolták. De nem hajnalban kezdték ácsolni a vér- padadot, hanem bevárták, amíg a nép elvonul munkára, a hegyek közé. Minden szokás ellenére délután akartak végezni v%le. A Czillei párt a király ablakából nézte, amikor Magyarország legdaliásabb fiát, ajiatal horvát bánt a pribékek a vérpadra tusztolták. A hóhér kezében remegett a bárd és három csapással sem tudott végezni vele. A vér hült el mindenkiben, amikor föltápászkodott és néhány lépést tett a királyi ablak felé. A hóhér legények meglapultak- s ablakából visszalépett a király. A nagy Hunyady fia inogva állt, a vér patakzott a nyakából és lassan csúszott le vállairól lovagló köpönye. Szólni akart, hisz odaát az ablakban csupa régi jó cimborája, gyerek pajtása állott holthalványan. Még egy lépési tett és elbotlott a saját palástjában, mely kicsúszott elgyöngült kezéből. Zűrzavaros lárma keletkezett, s az ijedt bakó, minden törvényes szokás ellenére, a saját vérében hörögve fuldoklónak negyedszer sújtott a nyakához. Ez a csapás megölte Hunyady Lászlót. A vérpadot hamar szétszedték, de a munkából jövő nép megtudta a gyilkos merényletet s a királynak menekülnie kellett. Méreggel ölték meg a csehek. Szomorú szerep jutott a mi történelmünkben az osztráknak és csehnek is. LIBftL ARDOR OPTIKUS SZEmtiflESEK ÉS OPTIKA! LENCSÉK *2 sí« fiiaplttarott 1845. K TELEFON: 11Z-Z8. BUDAPEST, II., FŐ-UTCA V. SZ. REISZMANIi ZONGORA TERME II, ZSIBMOHD UTEA I. SZ. PhLFV-TÉB. REI5ZMANN J Hires külföldi valamint saját gyártmányú zongorák és piani- nok nagy választékú raktára. Átjátszott zongorák becseréltetnek vagy legmagasabb árak mellett megvétetnék. Javítások és hangolások kezesség mellett a legolcsóbban eszközöltetnek. Olcsó bérlet!
