Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-10-13 / 596. szám
hl ; ^iTiii'i ií ‘iummnr-"~ mmmm * ÍN XI?. évi. 596. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 kor. Egy szám: 50 fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Telefon : 24—77. J Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter Felelős szerkesztő: magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Min: p d sír í v den további centiméter 3 korona. NyHttér sora 10 K. . VIKAAu de.LA. Szöveg között 5 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1918. október 13. Százszor került színre egymásután ugyanaz a színdarab a budai színkörben. Ez a tény kell, hogy gondolkodásra késztesse mindazokat, akik eddig Buda szinháziigyével nem foglalkoztak elég komolyan. Az uj magyar kultúra bölcsője Budán állott. Zsigmond király állította itt fel 1389-ben az első magyar egyetemet. Ennél is fontosabb kulturális tényező az első könyvnyomtató műhely felállítása volt Mátyás király idejében. Nem egészen bizonyos, hogy 1472-ben vagy 73-ban állította föl ezt a nyomdát Hess András, de az már bizonyos, hogy a könyvet akkor is nehezen vette be a magyar s igy nem sokáig nyomtatott Budán Hess uram, mert hamarosan leszerelt és elvándorolt innen ; mindahogy a politizáló diákok renitenskedtek addig, amig lázongásukat Zsigmond leverte és az egyetemet bezáratta. így voltunk mindig. A kultúra mint az ősföldből itt nőtt ki, mi magunk tapostuk el vagy elsatynyadt, mert nem ápoltuk. Pesten még azt sem tudták jóformán, hogy mi a theatrum és Budán már építették az arénákat. Csakhogy Pest ügyesebben tudott mindent a maga javára kihasználni s igy a magyar színművészet is ott vert korábban gyökeret. Budán csak a hatvanas évek elején mertek magyar színigazgatók próbálkozni és csaknem hatvan évre volt szükség, amig színházi viszonyaink odafejlődiek, hogy iró magyar darabját százszor adták elő egymás után. Bizonyságot szereztünk ezzel, hogy Buda épen úgy megbecsüli a színpadi irót, mint Pest, — épen olyan szüksége van színházra, mint Pestnek. A kor szavát megértették a hivatottak, de az ő szavukat — ugy- látszik — nem értették meg azok, akik hivatottaknak látszanak és a hatalom az ő kezükbe van letéve. Sebestyén Géza a színkör igazgatója tett ajánlatot a városnak. Átépíti a színkört, ha a bérleti idő kellő meghosszabbításával módot adnak neki az átépítési költség törlesztésére. Rendbe hozná a színkört, esetleg úgy, hogy télen is rendezhessenek benne előadásokat. A magyar kultúrának várát emelné ezzel itt Budán, hacsak ki nem jelenti a tűzrendészed szakosztály, hogy a fából épült színkör tüz- mentes, de ha kőből építik föl, akkor már tűzveszélyes. A tűzoltóságnak különös furfangos észjárása van és jó előre fedi a hátát. Egyszerűen kijelenti, hogy minden tűzveszélyes. A kulturpalánták önmagoktól nőnek, a magyarság napfényes ragyogása keltegeti — nézzük hát, ki gázol rajtuk végig vasszögü csizma- sarokkal. okt. 12. Két pálmáról szerettem volna írni, amely diszne/r került Budára. Az első két pálma Budán. A Szent- Geilért-szálloda főkapuja elé állították a megnyitás nagy ünnepén s a két pálma úgy állott ott, mint a vén Gellért oldalára tervezett pálmaliget előrevetett árnyéka. Nagy szemmel néztük mi budaiak ezt a két pálmát, aminő csak Pest legbelsőbb belvárosának jutott eddig, Verbőczy és Pázmán háta mögé. Nekünk nincsenek fehér márványszobraink, amelyek oly szépen kiválnak a zöld háttérből, nekünk nincs egyebünk, mint egy Szentgellért-fürdőnk, amelynek előtere nincs és épen előtérnek tették oda azt a virányos két pálmát. Most, amikor már elmúlt a három nap és a szentté lett Gellért-fürdő is megszűnt „csoda“ lenni, ne vétessék zokon tőlem, ha elmondom, hogy ennek a szép fürdőpalotának egyik nagy hibája, hogy nem megfordítva csinálták! — elől a parkot, hátul a palotát. Nem látjuk, mert túl közel esik, szinte kikönyököl a legzajosabb utcára és ki kell menni a Duna partjára, hogy meglássuk. Az élet tülekedő zajában, nyikorgó villamosok között, a helyiérdeküt váró, rohamra készülő tömegben csak az óriás combu nymfák intenek búcsút kacér mosollyal a palota frontjáról, akik azért maradtak kint, mert a törpére szabott főkapun át nem fértek a házba, hogy ott meg- fürössz;ék barnára füstölt, vásári bódéknak szánt vaskos végtagjaikat. Húsz öllel hátrább építve, zöld park közepén csodás szép volna ez a drága fürdőépület, mely előtér hiányában úgy fest az eléje erőszakolt parkos kis csíkjával, mintha valami nagyfejü embernek torzpici szája mellé zöld bajuszt festett volna a bolondos piktor. Félünk a fától-fütől itt Budapesten és szívesebben furunk alagutat a fülsiketítőén csikorgó villamos számára a Gellérthegy alá, hogy a sinek fordulója ne legyen oly éles, — minthogy fölvittük volna magát a fürdőt a hegyoldalba, tul- emelve azt a nyikorgáson, utcazaján, olyan távlati képet konstruálva igy, mely kiemelte volna a nagyarányú fürdő minden szépségét és elenyésztette volna apró hibáit. Az igy nyert előteret nem pótolhatja az a két pálma, melyet az első hűvös estén szépen visszavittek a fürdő belső kertjébe és ezzel szertefoszlott az a szép álom, mely ebből a két „volt“ pálmából szőtte színesen, üdén, ragyogóan azt a pálmaligetet, mely az elsikkasztott előteret van hivatva pótolni,— oldalt, a Szent- gellért lejtőjén. Két pálma, — szép álom, — Isten veled ! Sérelem esik azokon a háztulajdonosokon, akik a városmajor nyugati oldalon azzal a tudattal építkeztek, hogy kilátásuk levegős parkra nyílik, mely néhány év múlva modern diszkeríté válik és most egy sor barakk épületet építenek eléjük közhivatalok számára. Nem szolgál sem a háztulajdonosok, sem a lakók vigasztalására, hogy ezek az ideiglenes hivatalok csak 30 évig veszik el a kilátást és parkot tőlük. Ez ellen tiltakozni készülnek minden utón és minden illetékes hatóságnál. Igaz viszont, hogy a Városmajor Budapestnek az a parkja, amellyel igazán nem tud mit elkezdeni. Malá- riás. Fölmerült a terv, hogy feltöltik, de akkor elpusztulnak az öreg fák. így pedig, mélyen fekve mocsaras alapon, nem maradhat. Mert mit ér a legszebb rózsa, a legápoltabb virágágy, ha a föld lehelete gyilkos. Egészséges része egyedül a Retekutca mentén fekvő lejtője. Az szép is, ápolt is, egészséges is. Eleinte az volt a hit, hogy az Ördögárok teszi mocsárlázas hellyé, de amikor ezt beboltozták, továbbra is megtartotta mocsaras jellegét, mint régebben a Pasarét. Azon segített a feltöltés s itt sem marad majd egyéb teendő, mint a részletekben való feltöltés. Egyik oldalát rendezte a város: díszes vasrács került a házak elé és alaposan feltöltötték az ott vezető utat. A háború közbejötté megakadályozta, hogy végleg rendezzék és a Maros- és Bors-utcák folytatásaként uj fasoros utakat építsenek és túl sürü faállományát ritkítsák, amivel levegőt és napsugarat hoznának bele a mélyen fekvő, mocsaras talaj beteg lehelletének ellensúlyozására. Azért beépíteni kár, sőt veszedelmes. A templomjáró gyermekek sorsát tette szóvá a közegészségügyi bizottság ülésén Weimesz Marian, amikor kijelentette, hogy a bizottság tagj.ai az iskolák és mozik bezárásáról beszéltek ugyan, egyet azonban elfelejtettek, ami szintén figyelembe veendő és ez a templomok kérdése. Ez nehéz dolog, mert az intézkedés nem a fővárostól függ. Amennyiben azonban a kérdés az iskolás gyermekek megóvásával ösz- szefíiggésben van : határozottan kéri, hogy ebben az irányban is történjék intézkedés. A gyermekek kötelezve vannak a templomba-járásra, ami helyes is, mert ez az erkölcsi neveléshez hozzátartozik. Távol áll tőle — mondotta — minden vallásellenes allűr, azonban tény, hogy a gyermekeket a templomokban összezsúfolják a nagymisék alkalmával a felnőttek közé, továbbá a csupasz kőre térdeltetik őket és az időjárásra való tekintet nélkül az egész iskolaéven át járatják őket a templomba. Különösen a tavaszi idő veszedelmes e tekintetben, amikor kint már meleg a levegő, bent a templomban azopban még olyan hideg van, mint egy jégveremben. Sürgette a tanácsot, hogy ezt a kérdést az iskolás gyermekek egészsége érdekében most, a tél küszöbén, okvetlenü rendezze. A HABSBURG-HÁZBÓL származott királyaink között az első, aki állandóan Budán lakott, Albert király volt. Székhelyét áttette Bécsből Budára és Ausztriában helytartók kormányoztak. Pedig nem tudott magyarul sem, sőt alatta folyton csökkent a magyarok befolyása és erősbödött a németeké. Állandóan osztrák és német telepesek özönlöttek Budára és elnyomták a rácokat, végül a magyarokat. Utóbb már csak német ember lehetett polgármester Budán és a tanácsban is csak németek ültek. A végleges el- németesedésnek útját állotta egy erőszakos eset. 1438-ban meggyilkolták a németek Ötvös Jánost, az egyik tekintélyes magyar polgárt. A szőlőkből hazatérő magyar polgárságból egyszeribe kitört az elfojtott keserűség és düh. Megrohanták az olaszokat is, a németekgf is, és olyan rendet csináltak, hogy azontúl a
