Budai Napló, 1917 (14. évfolyam, 96/564-102/570. szám)
1917-03-18 / 97. szám
2 B LI D A I NAPLÓ 2 keltő a születésekben jelentkező visszafejlődés, amelyet nyilván a nyugat kultúrája hozott magával egyéb mindenféle dekadens kinövéseivel együtt. Nem kívánok e helyen sem a tanulmány oknyomozó fejtegetéseivel, sem következtetéseivel behatóan foglalkozni. Aki szereti magyar faját és annak gyönyörű fővárosát és szeret elmélyedni fajunk és fővárosunk fejlődésének mélyenszántó problémáiba, az olvassa el Madzsar cikkét. Én folytatni kívánom a kérdés taglalását ott, ahol a szerző 1913-iki statisztikája abbahagyta; amikor a fejlődés és visszafejlődés törvényszerűségeit a maguk csapásaiból a világháború kizökkentette. Mert e néhány esztendős keretben lényegesen megváltozott ennek a nagyhorderejű kérdésnek nemcsak külső képe, hanem törvényszerűsége és az elméleti, valamint gyakorlati konzekvenciák egész sorozata is. A háboruelőtti utolsó évben, 1913-ban 23.000 volt Budapesten az élveszületések és 14 százalék az elhalt csecsemők száma. 1916- ban a születések száma 15.000-re csökkent, a csecsemőhalandóság arányszáma pedig csaknem 20 százalékra emelkedett. A születések számában tehát 3 év alatt több mint 20 százalékos csökkenés, a pusztulásban pedig csaknem 50 százalékos emelkedés állott be. Ma a fővárosban átlag minden ötödik csecsemő elpusztul. Igaz, háborúban vagyunk. A szörnyű háború nemcsak a csatamezőkön szedi a kultúra nevében, a kultúra pokolian tökéletesített eszközeivel a maga áldozatait, hanem idehaza gyökerében is fojtogatja fajunk életerejét; elpusztítva a háborús nélkülözések, a megnehezedett életviszonyok és elhanyagolt közegészségügyünk miatt a jövendő generáció gyengéd palántáit. Nem tudom, hogy a humanizmus magasabb nézőpontjából Ítélve meg a háborús pusztulást, a küzdelem melyik része iszonyúbb: a lövészárkok harca-e, avagy a bölcsőkben folyó pusztulás? Egyet azonban szorongó érzéssel meg kell állapítanom. Azt, hogy amig ott künn a csatamezőkön egy jobb jövendőért folyik a gyilkoló küzdelem, — azalatt ez a jövendő a léttel folytatott nehéz harcokban itthon pusztul el. Nem tudok a jelen háborús problémái között sürgősebb, az emberiség szempontjából méltóbb és fajunk létérdekei szempontjából nagyobb horderejű feladatot, mint a csecsemők és gyermekek védtelen seregének: a jövendő Magyarországnak megmentését. Fogjon össze a hatóság ereje és a társadalom segítő keze a mentésnek ebben a nagy filantropikns munkájában, amíg nem késő. Állítsunk bölcsődéket, gyermek-gondozókat, amelyekben a munkára siető szegénysorsu anya csecsemője napközi ellátást, .hivatott és szerető ápolást talál. Adja a hivatott szakerőket a hatóság erre a nagy célra; a szeretet melegéről majd a társadalom gondoskodik. Az a magyar társadalom, amely a megpróbáltatások nehéz idejében a nemeslelkiiségnek, áldozatkészségnek és a közönség iránti kötelességek magasabb megértésének már annyi tündöklő jelét adta. És vegye ki ebből a munkából a maga részét a példaadás és kezdeményezés lendületével elsősorban a budai társadalom, amely a háború alatt már annyi szép és nagyarányú szociális munkának volt a forrása. — Tetőzze be ezt a munkásságot az emberszeretetnek, az életmentésnek ezzel az újabb munkájával. Minden csöppnyi élet, amelyet a pusztulástól elragadunk, a humanizmusnak és fajunk szeretetének diadalát fogja hirdetni. —y —1. Buda, márc. 17. Végre a halottak is helyet adnak az eleveneknek. Nekik igazán mindegy, hogy hol alusszák az örök álmot és sírjuk felett a hűvös szellő jár-e, vagy a Németvölgy pacsirtája zeng-e dalt. Nekünk élőknek pedig nagyon fontos, hogy megszabaduljunk a halottak fojtogató ölelésétől. Buda fejlődésére talán a legnagyobb kihatással lesz a régi budai temetők beszüntetése, mert minden természetes terjeszkedésnek ezek állották az útját. A Németvölgyet elzárták a várostól kezet fogva a tabánival. A vízivárosi temető lehetetlenné tette a romantikus Hü- vösvölgyet, ahol az este kirobogó villamos felcikázó villanyfénye kísértetiesen világított le a diile- dező sirkövek közé. Óbudán, mint boltsziv feküdt a város közepén. A pesti Riviérát zárta el hosszú évtizedekre a farkasréti, mert meg kell a derék budainak előbb halnia, hogy kikerüljön a Farkasrét idegzsongitó, tiidőgyógyitó, leiket gyönyörködtető vidékére. — Érezte mindenki, hogy Budát a temetői fojtogatják, de valamely álkegyeletes érzés nem engedte, hogy a régi Buda és a régi Pest emberei a kérdéshez nyúljanak. Azután jöttek a fiatalok és követelték, hogy a holtak csináljanak helyet az élőknek. Évek óta tartja felszínen ezt a kérdést dr. Kozma Jenő és minden alkalommal rámutatott a temetők zsarnokságára. Adatokat gyűjtött, statisztikákat állított össze és bebizonyította, hogy ezekbe a régi vízivárosi, tabáni és németvölgyi temetőkbe 10 év alatt összesen 124 embert teHÁZIüAG készített női FÉRFI ÉS GYERMEK FEHÉRNEMŰT KEZESSÉG MEL LETT RENDKÍVÜL JUTÁNYOS ÁRPREISflCH JÓZSEF BUDAPEST, KRISZTINA-TÉR 3. mettek. Lindenbach jobbparti temető-igazgató szakvéleménye szerint* is ezeknek a temetőknek nincsen se céljuk, se hivatásuk. Végre Márkus tanácsnok mert a kérdéssel foglalkozni, napirendre hozta és a köztemető-bizottságban dr. Kozma Jenő végre is keresztülvitte, hogy 1895-re anteda- talva mondja ki a bizottság a temetők megszüntetését, ami érthető terminus, hisz a vízivárosi temető már 1885-ben megtelt, a tabáni pedig 1886-ban. Csakhogy a jogügyi bizottság visszatért a tanács javaslatára, mely 1906-ik évet mondotta ki, s ezt követte a pénzügyi bizottság is. Azonban a közgyűlés — az egy tanácsnok szavazatát leszámítva,' egyhangúlag Kozma javaslata mellett döntött, s igy 1926-ban Buda fölszabadul halottainak fojtogató ölelése alól, — ha csak valami álszenteskedő okokból meg nem íelebbezik a közgyűlés határozatát. HÍREK Vidám katonák sziircsölik a párolgó teát és majszolnak hozzá szép fehér kalácsot. Azután bodor füstök között ragyogó szemmel nézik az angyaljóságu, szelíd magyar asszonyokat, akiknek egyik oldalon simogató, balzsamos szavuk van a sebesültek, a rokkantak — biztató mosolyuk a harcbain- dulók számára. Ilyen a kép az I. kér. közjótékonysági egyesület által fentartott katona-otthonban, I., Attila-körut 4L, amelyre a német bajtársak kedvéért kiírták azt is: „Soldatenheim“. Délben megnyitják a népkonyhát, ahol 30 fillérért jóizü eledelt kapnak a katonák és délután nyitva áll számukra az otthon, ingyen ozsonná- val, újsággal, cigarettával, biztató, édes asszonyi szóval. A vezetőbizottság hölgytagjain kivül mindennap más hoz rendkívüli anyagi áldozatot, amikor ellátja ozsonná- val, szivarral a hadfiakat és ösz- szegyiitjtött tombolatárgyakkal szerez nekik apró örömöket. Hosz- szu asztal fején marcona hadfiak között, mint a béke angyala, ír részvéttől bánatos mosollyal Szántó Jenőné és csendes áhítattal nézik, lesik szelid szavát a vért látott katonák. Kedvesen siirög körülöttük Hanzély Matild. A másik asztalnál Schey Ernőné talál számukra alkalmas vidító szót és mosolyog jósággal reájuk Becsey Baby. Mint gondos háziasszonyok, kutatják mindenki baját, apró kívánságát a napos hölgyek: Jauernik Nándorné, Osz- tian Antalné, özv. Weiszberger Miklósná, Lindenbach Károlyné, Steiner Józsefné, Várnai Alajos- né, Baderlitz Ida és számon tartja minden apró bajukat, intézi levelezésüket a fáradhatlan titkár: Kál- lay Jenőné. A sziveket melegíti, amikor zavartan feláll egy német katona, aki otthon néptanító és egy percre megállítja a íőnök-asz- szonyt, Becsey Antalnét, hogy bocsánatot kérjen tőle, a magyarokról eddig táplált téves fogalmáért. A három éves háborúban itt töltötte legboldogabb napjait és otthon Nagynémetországban, ezentúl ő lesz az első, aki más véleményre tanítja a nemes magyar nép felől az uj generációt. Köny ül az ő Elsőrendű angol bői rúnát FÜLES JÓZSEF készít IV. kér., Váci-utca 49. szám. Előnyös fizetési feltételek mellett! és az önfeláldozó buzgalommal a szegény katonákért fáradó főnöknő szemében is. Azután folyik tovább a tombola és boldogan szorítják magukhoz a nyert pipát, zsebkést, tárcát, s más szükséges apróságot ezek a szegény — vidám katonák. Messziről nézik ezt Badál Ede h. elöljáró, alelnök és a szakosztály elnöke, Hosszú István, mert jobban esik azoknak ott az asszonyi szó és a leánymosoly. Az idegenforgalmat bármilyen vonatkozásban befolyásoló jelenségek gyors és gyökeres orvoslására Idegenforgalmi Hivatalt létesített a székesfőváros, amelynek helyiségei a Belvárosban, Harisbazár 1. sz., félemelet 2. szám alatt megnyíltak, feladata teljesítésére megfelelően felszerelve és csínnal berendezve átadattak a forgalomnak és személyzete, élén Zilahy Dezső igazgatóval, immáron a közönség rendelkezésére áll. Zöld zsalugáteres, virágos ablaksor, szépen tagolt, összefüggő házon, árnyas kert közepén — látszik a hűvösvölgyi villamosról az átellenes domboldalon, öszhaju matrónák sétálnak a park széles, gondozott utjain, a fiatalabbak kedvesen sürögnek körülöttük, amig megszólal az étkezésre hivó kis harang. Fehér kötényes leányok kávét hoznak a lugasokba, s a pruszlis majorosné közvetlenül a tehén alól hozza a frissen fejt tejet . . . Így képzeli, ilyennek akarja megteremteni az urinők otthonát a Budán székelő Magyar urinők egyesülete, mely 10 év alatt kiheverte és elszenvedte mindazt a bajt, amely rendesen megölője a női egyesületeknek. A túlhajtott érzékenység, a megsértett hiúságok és a túlságos jóhiszeműség rendesen csőd elé viszik a női egyleteket, amiken rágódik a pletyka és az irigység. A magyar urinők egyesülete sok keserű meg- próbátatáson ment keresztül, sok üdvös közhasznú alkotása ebbe fulladt bele. Hatóságok nem támogatták, mert hát — urinőkről van szó. A háború megtisztította ezt az egyesületet is. Ami tartozása volt, a vezetőség vállalta és fizeti. Ma az egyesület tisztán áll: — nincs vagyona, de nincs tartozása sem. Ma alig van 300 tagja, de nagy jövő előtt áll. Az uj elnöknő, gróf Wickenburg Istvánná, a fiumei kormányzó köztiszteletben álló neje és a régi vezetőség, élén özv. Vargyas Endréné, az elhunyt kir. tanácsos nejével, akit rendkívüli ügybuzgalmáért életfogytiglan főtitkárává választott az egyesület, nagyszabású terveket dolgozott ki az úri nők és hozzátartozóik számára. Az egyesület helyiségében II., Albrecht-út 10. sz. minden hétfőn d. u. 5—7-ig jön össze az egyesület vezetősége és ugyanott kaphatnak az érdeklődők felvilágosítást. Ma egyedüli működési köre a konyhakertészet, Albrecht-út 35. szám alatt, ahol úri leányok tanulják ezt a kedves és hasznos mesterséget, amihez Esterházy Miklós herceg, Tisza István gróf és a közmunkák ta___
