Budai Napló, 1916 (12. évfolyam, 1-44. szám)
1916-04-22 / 5-6. szám
2 BUDAI NAPLÓ 5—6 szám A Budai Napló felhívást intézett az ország közigazgatásának minden községéhez és figyelmébe ajánlotta a képet, mely főleg üléstermek számára alkalmas. És az ország érdeklődése a Budai Napló e kiadása iránt oly mértékben megindult, hogy az eddig eladott képpéldányok után befizettünk első alkalommal a Vak katonák orsz. biz. pénztárába 400 1916. április 1-ig újabb 211 Összesen 611 koronát, amit a bizottság nevében Simonsits Elemér ügyvezető alelnök, a képviselőház alelnöke a következő levélben nyugtatott: Országos hadsegélyző bizottság A „Budai Napló“ t. Szerkesztőségének, Budapest. A t. Szerkesztőség, mint a magy. kir. felelős minisztérium arcképcsarnokának kiadója által a háborúban megvakult katonák segélyalapja javára a mai napon lefizetett 400 azaz Négyszáz korona hiánytalan kézhezvételét elismerve és nyugtatva, a nagylelkű adományért a „Aáegvakuit Katonák Országos Bizottsága“ nevében legőszintébb köszö- netemet és hazafias elismerésemet nyilvánítani Fogadja a t. Szerkesztőség- igaz tiszteletem kifejezését. Budapest, 1916. március 23. Simonsits s. k. ügyvezető alelnök Az ország és a budai részek érdeklődése azt a kecsegtető kilátást tükrözi elénk, hogy ez az összeg még erősen fog emelkedni s alkalmunk lesz beszámolhatni még nagyobb arányú hozzájárulásról. itt köszönetét mondunk mindazoknak, akik ezt a célt előmozdították. A Remetehegy remetéi. — A beszakadt ut áldozatai. — Pontiustól—Pilátushoz járnak a Remetehegy szánalomraméltó lakói, akik már 2 éve csak nagy kínnal tudnak lakásaikhoz jutni, azok a szerencsétlen háztulajdonosok, akiknek lakói elköltöztek és újak nem jöhettek a helyükbe, azok a tönkrement telektulajdonosok, akik megfizették az építési engedélyeket, de nem építkezhetnek, mert az egyetlen ütjük, amelyen az építési anyagot fölvihetnék a hegyre, leszakadt a szomszédos téglagyár gödreibe. „Teheránnak nincs ilyen elhanyagolt városrésze, — írja egyik érdekelt olvasónk — mint Óbudának ez a része, mely hivatva volna a bécsi-uti villamos révén, hogy Budapest egyik legkeresettebb nyaraló helyevé legyen. A bécsi-úttól a Remetehegyre egyetlen kocsiút vezet a Fényes Elek-utcán át, csakhogy ez még 1914. év végén lecsúszott a Újlaki téglagyár agyagbányáiba s azóta is úgy van, ahogy a mélységbe leszakadt. Körülbelül huszonötén, magántulajdonosok,teljesen ki vagyunk zárva saját házainkból és telkeinkről. Állati módon, mindent a hátunkon kell fölcipelnünk, mert semmiféle járművel ez az elátkozott hely meg nem közelithető. Nincs fórum, mely panaszunkat elintézné, holott már elkoptattuk a város illetékes hatóságainak kilincseit. Ígéretet kaptunk eleget, de Ígéreteken nem gördül a kocsikerék és mi pusztulásnak vagyunk szánva. Egész életünk munkásságának gyümölcse vész oda, mert a telek elértéktelenedik, lakót ide nem kapunk, építeni nem tudunk s a megélhetés lehetetlensége arra kényszerit mindenkit, hogy saját házunk és lakásunk dacára, kénytelenek vagyunk elköltözni innen és drága lakást bérelni. Valami érthetetlen, titkos, nekünk homályos és megfoghatatlan érdek érvényesül itt, mely ellen hiába küzdünk.“ j Láttuk ezt a pusztulást. Ez a kész nyomor és kárhozat. Valaki id nagyon bűnös, valakin ezt az évek óta tartó sanyargatást meg kell torolni. Mélyebbre kell beletekintenünk a Remetehegy titkaiba, hogy azt a valakit megtaláljuk. De megkeressük, ennek a huszonöt hajléktalanná tett, koldusbotra juttatott családnak az érdekében. Názáreti Jézus, aki meghaltál érettünk a keresztfán, hogy megválts bennünket a bűneinktől, — aki azt hirdetted, hogy szeressük a felebarátunkat, mert gyűlöltük egymást, — aki békét hirdettél, mert egymásra törtünk és rabszolgaságra kárhoztattuk a másikat, — názáréti Jézus! jöjj és váltsd meg újból a világot, mert ismét gyűlöljük egymást és ismét rabszolgaságba akarja hajtani egyik a másikat. Vér- özönbe készül fulladni az egész bűnös világ. Mérhetlen a nyomora, végtelen a bánata és nincsen más reménye, mint Te, názáréti Jézus! aki előtt leborulunk most, feltámadásod nagy ünnepén és mindörökké — Ámen! Ör-Buda. Minden budainak megkapja a szivét az a gondolat, hogy az első háborús emlék Buda nevéhez fűződjék. Mindnyájan szívesen csatlakozunk az eszméhez, mely Budát is belekapcsolja a kárpáti falvak újjáépítését szolgáló nagy nemzeti mozgalomba. Mindegyikünk szívesen áldoz, szívesen tesz, hogy a „történelmi“ Buda, mint nemzeti jelkép álljon őrként a Kárpátokban, — mert áll Buda, él magyar! Mi, a Budai Napló szerkesztősége a legnagyobb készséggel szolgáljuk ezt a jő ügyet, ezt a sajátos budai mozgalmat, amelynek élén dr. Hennyey Vilmos postafőigazgató áll s kinek oldalán az I. kerület részéről dr. Szigeti János, a III. kerületből pedig dr. Stem József vállalta a szervezés nagy munkáját. E kezdeményező bizottság majd kiegészíti önmagát, meghiva mindazokat, akik szívesen szolgálják Buda ügyét, Buda érdekét ott is és akkor is, amikor az csak önzetlen áldozatot követel és cserébe nem nyújt mást, mint azt a kedves tudatot, hogy egy szép eszmét segítettünk diadalra. Világhírre méltók a budai ásványvizek, melyek nagy része — sajnos — idegen kézre került. Csakhogy az idegenek értették a viz értékesítésének módját s ma a budai keserii- vizek a világpiac legkeresettebb cikkei közé tartoznak. Mióta a város modern vezetés alá került, a városházán is keresik azokat az értékeket, melyek eddig parlagon hevertek, vagy idegen érdekeket szolgáltak, — s igy került sorra a legértékesebb budai ásványvízforrás, a Hungária I forrás, melyről eddig kevesen tudtak. Kiváló gyógyerejét bizonyítja, hogy nagyemlékű gróf Amlrássv Gyula, a volt külügyminiszter, báró Korányi orvostanár ajánlatára, halála napjáig ezt a vizet itta, — pedig neki igazán módja lett volna megszerezni a világ bármely jobb ásványvizét, ha ilyen létezne vesebajok és gyomorrák ellen. Ez bizonyult legjobbnak, valóságos áldás. A Hungária forrás a Rudasfürdő mellett, az Erzsébetidet feljárója alatt fakad, ahol a hídépítéssel egyidejűleg különfülkét építettek neki. Idejár a székesfőváros gyomorbeteg, vesebajos népe, pohárral, kancsóval és hordják szét ingyen ezt az áldott vizet. Most hogy hire ment, hogy a város palackozni fogja ezt a forrásvizet is, bizonyos ijedelem fogta el a szegénysorsu betegeket, attól való féltükben, hogy az ingyenes használatot eltiltják? Többen levél utján kértek erre nézve megnyugtató választ s mi rögtön utaltunk a Rudasfürdő humánus főorvosa és igazgatója dr. Süss Istvánnak a szenvedő emberiség iránt való meleg szeretetére, aki bizonyára minden módon megvédelmezi az ő szegény betegeinek érdekét, mely feltevésünk beigazolást is nyert azzal, hogy a forrás ingyenes használata továbbra is érvényben marad és csak a fölösleges, Dunába folyó vizet palackozzák és hozzák forgalomba. A viz harminc fok meleg, lithiumot és carbonatot tartalmaz a !égideá 1 isaba vegyü 1 etben. Brutálisan tud viselkedni, velünk magyarokkal szemben néha az az idegen, akinek itt nemcsak kenyeret, de fehér kalácsot adunk. Az exclusiv életet élő idegen családok, beszármazott vállalkozók különösen furcsa érdekköréből tör ránk néha ez a brutalitás és fölháborodik a magyar társadalom minden lovagias úri érzülete. Minduntalan fölüti fejét az az áramlás, mely az emberbaráti célok szolgálatának ürügye alatt alakult „Eintrachtok“ és „Staraffiák“ címén HÁZILAG KÉSZÍTETT NŐI, FÉRFI ÉS GYERMEK FEHÉRNEMŰT KEZESSÉG MELLETT RENDKÍVÜL JUTÁNYOS ÁRBAN AJÁNL PREISACH JÓZSEF BUDAPEST, KRISZTINA-TÉR 3. női ruhát Elsőrendű angol FÜLES JÓZSEF készít IV. kér., Váci-utca 49. szám. Előnyős fizetési feltételek mrllett! tisztán magyarellenes tendenciák üszkeit élesztgeti. Jelentéktelen néha az eset is, az ember is, aki a nyelvét öltögeti ránk, de szó nélkül még sem lehet ezeket eltűrni. Most az I. kér. gyermek felruházó bizottságot érte ilyen meg nem érdemelt inzultus. A bizottság élén Badál Ede h. elöljáró áll, aki valóságos atyja a kerület szegényeinek és árváinak, az irodalmi színvonalat felül szárnyaló, okos, magvas, szép felhívásokkal igyekszik az embereket áldozatkészségre bírni és hozzá igen szép sikerrel, — legutóbb ilyen fölhívással fordult a többek között a „Saxlehner-Quelle, Budapest—Kelenföld“ igazgatójához, Carl Chun úrhoz, arra kérve őt is, mint annyi más ezer polgárát Budának, hogy nyissa meg erszényét a szegény árvák felruházására és küldje el azt, amit e célra szánt, a „Méhkas“ tkpénztári szövetkezethez, mely díjtalanul kezeli ezeket a pénzeket. Herr Carl Chun küldött is — egy német levelet, amelyben a bizottságot kioktatja rettenetes fölényes modorban, hogy aki nála koldul, kolduljon németül. Badál Edéről mindenki tudja, aki ismeri, hogy ő a megtestesült előzékenység és udvariasság s igy a fölhívása is ilyen i lehetett, tehát maga a fölhívás nem | szolgáltathatott okot, Herr von Chun- j nak ez izetlenkedésére, amit bizonyára legjobban elítélnének magában Németországban, ahol* jólelkü és jó- izlésü emberek laknak. Különben is Chun úr csak a láb, a hal pedig a fejétől bűzlik. S a fej Saxlehner úr a sashegyi herceg, a keserüvizek ura. Kedves herceg itt baj van! Ön : elüldözi a magyart az ön ásványvíz | vállalatától, hogy kellő „Eintracht“- ban elhelyezze itt az idegeneket, akik blamálják önt és a német kultúrát. A gyermekfelruházó bizottság magyar urai részvétteljes mosollyal tették ad acta ezt a levelet és csak Badál Ede tűnődik rajta, hogy mi a fenével is bánthatta meg azt a keserű németet. A pellengér. A lebontandó Tabán emlékeire hívják föl figyelmünket, amiket meg kellene menteni, összegyűjteni s aztán beleilleszteni az újra épült terekre, utcákra. Bizonyára történt ez iránt intézkedés, de azért eleget teszünk kedves olvasónk kívánságának és külön is a városi urak figyelmébe ajánljuk a Fehérsas-tér álló és rendkívül érdekes szégyenoszlopot, pellengért, mely ma mint igénytelen kopott kőoszlop alig kelti föl az érdeklődést. Az egyetlen forgalmas keresztutcája a Krisztinavárosnak a Mészáros- utca és folytatása az Alagut-utca. Ezeknek a rendezése sürgős és szükséges teendő ma, mert az erős forgalom mellett itt szinte lehetetlen ina a közlekedés, gyalog is, kocsin is. Ide torkollanak a Naphegy ház- tetőszerüen meredek utcái, amelyek virtouzitást követelnek a kocsistól és gyalogostól. Amellett itt a piac, itt az omnibusz végállomás, bérkocsi és autó állomás és lehetetlenül összezsúfolva minden, ami nehezíti a közlekedést és lehetetlen illatokkal gázol az egészségügybe. A Délivasut teherpályaudvarához igyekvő nehéz fuvaros szekerek gőzölgő lovait kenik
