Budai Napló, 1916 (12. évfolyam, 1-44. szám)
1916-02-10 / 3-4. szám
XII. évf. Megjelenik Budapesten, hetenkint kétszer: vasárnap és "csütörtökön. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felelős szerkesztő: Hirdetések ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 2 korona. Minden 1916. 3—4. szám. 1., üreguss-utca lü. Fiók: ü., Corvin-tér 5. Minden levél a szerkesztőségnek cimzendő. Előfizetése egy évre 12 kor. Egyes szám ára: 20 fill. Telefon 58-01. J. Viraág Béla további centiméter 1 korona. Negyedéves hirdetőknek kedvezmény. Nyilttér sora 2 kor. Szöveg között 3 kor. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. február 10. Furcsa képet lát, aki most Óbudára néz, ahol a rozoga propi tömeggyilkolásra adta magát és ezzel Óbudára irányította az egész város figyelmét. Mert ott igazán különleges állapotok vannak. Ott még az ingyenes népkonyhán is burgundi, vörös bort isznak, a hogy azt egy hiteles megrendelés bizonyítja. De nem is lehet másképen egy olyan kerületben, ahol az állatvédelem a képviselőválasztás egyik nélkülözhetetlen kelléke, a szavazó polgártársak pedig végtől végig alkalmi fiakkero- sok és alkalmi zászlógyarosok. De ne kérdezze tőlünk senki, hogy miköze az állatvédelemnek a képviselő- választáshoz ? mert akkor a gyöngébbek kedvéért el kellene mondanunk, hogy választáskor Óbudán mindenki roppantul megszereti a kutyákat — egy-két hónapra. Minden valamire való kortes kutyát keres. Amikor talál valami harapós dögöt, amely miatt százszor volt már baja a gazdájának a rendőrséggel, nyomban megveszi azt 100 koronáért. De mert a kutya harapós, nem viszi haza, hanem otthagyja kosztban a régi gazdájánál havi 100 koronát fizetve a kutya ellátásáért. De csak egy, legfeljebb két hónapra. Mert választás után, mintha elvágnák a kutyabarátságot és annyira nem kell a kutya senkinek, hogy inkább otthagyja a régi gazdájánál. Vesszen a vételár és a drága kosztpénz. Még se merje senki azt mondani, hogy ez vesztegetés. Ez tisztán csak — állatvédelem a politikában. A kutyabarátokkal megszaporodnak az alkalmi fiakkerosok. Mert a választáshoz kell a fiakker. Sok fiakker. Még több fiakker. És ilyen napokon nem olcsó a fiakker. Van ugyan köztük olyan is akinek se lova, se kocsija, de a fuvarbér kijár, ő fuvart ajánlott és az ajánlatot megfizetik. Hogy pedig a háromszinü zászlógyártás milyen virágzó iparággá lesz Óbudán a választások idején, arról idegennek fogalma sincs. Aki nem fiakkeros, vagy akinek kutyája nincsen, az föltétlenül — zászlót gyárt. A zászlót tulajdonképpen nem is kell szállítani, azt Pesten rendeli a jelölt, de nem is lehet szállítani, mert zászló ninssen,, — a fő a zászlókinálat, s a kínálást megfizetik. Hanem azért halálos ellenségünkké válna aki kétségbe merni vonni az óbudaiak reális számitó képességét. Ott mindennek szabott ára van. A képviselőválasztás ára 30.000 korona. Ne értsünk félre egymást, nem a mandátum ára ennyi, mert ily potom pénzért még soha senkit sem választottak meg Óbudán, — hanem a jelölés. Ezt a jelöltnek le kell — ámol — tennie. Kedves potrohú Komjáthy Béla bátyánk regélhetne erről. Akiben van egy kis prókátor észjárás, az egy idő múlva megkérdi, hogy hogyan is állunk tulajdonképen ? Az ilyen jelölt még megmentheti a péze felét, mert a válasz rendesen az, hogy — sehog) ! Elköltöttünk 15 ezer koronát, a többi pedig vagy vissza jut a jelölthöz, vagy nem jut. Legtöbbször nem jut. Valaki föltétlenül elviszi. Eddig még mindig elvitte valaki, legritkábban a jelöt. Legcifrább a szék. főv. biz. tagok választása. A pártnak szüksége van kocsira és nyomtatványra, hogy okvetlenül behozza a listáját. Ez kitesz kereken 30 ezer koronát. Ebből minden jelöltre esik 2000 korona. A biz. tagság az utolsó héten megdrágul és 500 kor. kell még fejenkint. Ezt is befizetik és akkor megindul a paktálás. Az öregeket nehéz kibuktatni, mert azok mindent tudnak, — a fiatalokat nehéz behozni, mert azok semmit sem tudnak. így lesz az uj jelöltből póttag. Akinek igy nem jó, az vissza kéri a 2500 koronáját, amibő azonban lefognak 500 koronát, mint póttagdijat. De megesett az a csúfság is, hogy valaki nem akart póttag lenni — nem éri meg neki az ötszáz koronát sem — és aztán hosszas kérlelésre bennmaradt mégis póttagnak — de ingyen. Épenséggdl lehetetlenség a közlekedés Óbudán, mert a propeller kérdésekben értsük jól: a propeller kérdésekben dönt a — közúti vasút s a közúti dolgaiban pedig szakértő a hajógyár egyik tisztviselője — izé — Ruhe, Ruhe mondják ilyenkor Óbudán, csend legyen. Mivelhogy a városi közgyűlés bátran ülésezhetne a közúti vasút közgyűlési termében és fordítva, — tehát olyan tarifát csinál a közúti, aminő neki, illetve a közgyűlés tagjainak a legkedvesebb. Oh, ezek az urak nem járnak Óbudára, mi a fenének! — oda tehát lehet az utazás drága, a munkás ember hadd fizesse meg, — a nyugatitól a Főtérig 20 fillér. Hasonló távolságra esik a nyugatitól a Lánchíd, de ott van a kereskedelmi minisztérium, meg sok mindenféle minisztérium és a sikló, ott ezeknek 1 az uraknak sok dolguk van, kibejárnak, de inkább talán csak kijárnak és — mit tesz a tarifák istene! — oda csak 12 fillér az ut. Ez a közúti igazság. Olyan kérdést pedig, ahol depu- tációra nincsen szükség, föl sem szabad vetni Óbudán. Mert a depu- táció a fő. Az eredmény nem sürgős, csak a deputáció. Óbudán „panem et deputatienses“ kenyeret és deputációt követel a közügyeknek élő polgár. Évek munkájába került néhány derék embernek, amig kijárták depu- tációk nélkül az Óouda és pesti Margithidfő közt közlekedő propellert, amit a hajógyár azért ellenzett, mert csökkenti a nagyhelyihajókfargalmát, a közúti meg azért, mert lenyomja a tarifát. Most már meg van e vonalra az engedély, de előbb tömegesen kellett pusztulnia a szegény népnek. A rozoga propi gyilkolt, mert nem szeret a Margithidhoz járni, s most pmikor minden ember szeme Óbudára néz, ilyen furcsa képeket lát. Buda, febr. 8. Szomorú dolog, hogy még a tehetséges vezérempereket is meg- őrli Budán a személyes torzsalkodás, a kerületi irigység s a népszerűség lázas hajszolása. Buda fejlesztésének ezért nincs egységes tervezete s hiányzik az öntudatos, nagyobb koncepciókkal biró vezér, aki hozzá szoktatná Buda polgárságát bizonyos vezéreszmékhez, nagyuranyu irányzatokhoz, a melyekből kidomborodnék Buda általános képe. Buda különös tagoltsága, földrajzi és történelmi viszonyai önmaguktól megrajzolják ezt a képet, csak lelket kellene beléje vinni. Városrendező kaptafákkal azonban nem megyünk meszire. Egészen mást kíván az arasznyi széles Újlak, mint a nagy, kerek területre szétfolyó Kelenföld. Más a hivatása Óbudának és más a Várnak. A fürdőkben gazdag Vízivárosnak és Duna-partnak más a törekvése és célja, mint a hegyvidékre támaszkodó Krisztinavárosnak. Ezekben a törekvésekben, e célok megvalósításában egymást kellene segítenie a három kerületnek, mely ma sanda szemmel nézi, hogy milyen előnyhöz jut a másik. Ha megvolna a nagyszabású budai prngramm, mely határozottan kidomborítaná az egyes részek hivatását és fejlődésének irányát, akkor megszűnnék sok meddő harc és féltékeny gáncsoskodas. Buda térképe egyszerűen és határozottan megmond mindent. Buda szive a vár környéke. Az a része a városnak, mely a Margithid és Erzsébeted közé esik s melyet félkörben fog be a Rózsadombtól a Gellérthegyig a budai hegyvidék. Ez a történelmi Buda. Itt ei az udvar, a történelmi nevű tönesség, itt telepszenek meg az ország törvényhatóságai. Itt szigorúan betartandó az építkezésnél a törienelmi stílus.És ebbe a patinas keretoe illeszkedik bele a fürdők eleven lüktető, modern élete. Újlak egyresze villa-varos, olyan mint egy beépített park s csak Oouda ídé eső részé, a Szépvölgy- utcan túl él ismét városi életet Ooudaval kapcsolatosan. Nincs más hivatasa mint kellemes, kedves átmenetet teremteni a történelmi Buda és Óouda között, amelynek hivatasa volna a Dunántúl egyreszet magához kötve, annak népét, igényéit kielégítem, az észak felöl Buuara irányuló forgalmat feltartóztatni, önmagaba szívni, önmaga által feldolgozni. Nagy piacok, nagy es gyakori vásárok, olcsó oeszálio-vendeglök, kevesbbé lukszurios, de annalprahti- kusabb kereskedelemmel, népies mulatókkal.— Delfele elválasztja a történelmi Budát a keientold-tagy- manyosi résztől az öreg Gellérthegy és lábánál az ifjú park. A Kelenföldre nem Buda terjeszkedik, hanem Pest. Armg Óbudán túl észak-felé csupán csendes nyaraló-telepek épültek, — délnek az egyes községek is más természetűek. Budafok borkereskedelme, Tétény sertéspiaca, a téli kikötő, a nagy gyártelepek egészen Pestre vallanak. Az itt fejlődő élet hullámai megtörnek majd a Kamara erdőnél a Sashegy és Gellérthegy déli lejtőin. — Milyen ellentétes három élethivatás, mily határozott és világos tagolása a jövő törekvései és irányzatainak. Olyannyira egyszerű, hogy pártvezérek nélkül is megérti ezt Buda minden polgára. (B.) Rendszertelen össze-visszaság- ban keresztelik Budapesten az utcákat és sokszor a gyakorlati célszerűség ellenére. Pesten a folyók nevei okoznak zűrzavart. A Dráva, Tisza, Vág, Garam, és Ipoly utcák egy rakáson a nem ottlakö számára lehetetlenné teszik a tájékozódást. A kaszárnyák mellé jutottak az Ezredes, Káplár- és Százados-utcák, s a közönség nem tudja, hogy melyik név milyen kaszárnya mellé esik. Pedig ez nagyon fontos, a nagy városban való könnyebb tájékozódás kedvéért. Valami rendszert megkíván a történelmi múlt, s az ország mai tagozódása. Sok megye és székhelye nem szerepel az utca- és tér-nevek között. Annál több csűri, jelentéktelen és OBRAK cipők, férfi, női és gyermek számára nagv választékban kapható 8DDÁN kizárólag I.. K1SZT1NA-TÉR 3. S1, PREISACH JÓZSEF divatáruházában.
