Budai Napló, 1914 (10. évfolyam, 1-30. szám)

1914-03-08 / 10. szám

Megjelenik: hetenkint kétszer. Szerkesztőség: II., Krisztina-krt. 33. Értekezni lehet d. u. 2—3 óráig. Kiadóhivatal: I , Szent János-tér 1/a. „ATTILA“ könyvnyomtató műintézet. Minden levél a szerkesztőségnek dttizendö. Telefon: 108—29. Előfizetése: Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Egyes szám ára: ......................10 fill. 19 14. március 8. 10. szám. X. évfolyam. Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy centiméter magas terület egyszeri közlésnél . 2 K Minden további centiméter ... 1 „ Negyedéves hirdetőknek 5" o kedvezmény. Nyílttéri közlés dija soronkint . . 1 kor Szöveg közötti közlés „ . . 2 „ Kis hirdetések ára: Minden szó ........ 6 fill. Vastag betűvel.....................................10 „ A hirdetések dija előre fizetendő. Erről-arről. Nincs haszna a köznek abból a marakodásból, amit egyes közérdekű kérdéseknél az I. kerületben sajtója utján végez a két szemben álló párt. Ha valami nem történt meg, amire szükség volna, azért valamely pártot s annak vezérembereit okolni nem lehet. Nem is képzelhető, hogy valamely városi párt mindazt kivi- hesse, amit at polgárság kiván, — és legkevésbbé sikerülhet az akkor, amikor az egyik párt törekvését kontrakarirozza a másik. így meg­fordul a közmondás is és a két civakodó felett sir a harmadik. Ez a harmadik pedig a polgárság, amelynek érdekei maradnak alól. * No, no! Arról ne feledkezzünk meg, hogy ebben a városban min­den felett szabad sopánkodni, a ta­nácsot sok minden hibáért lehet támadni, de kulturális törekvései és alkotásai előtt kalapot kell, hogy emeljen az egész világ. — A pol­gármester lemondásáról írott hírében a „Szabadpolgár“ azt írja, hogy Bárczy polgármester „aki Europa legnagyobb terv kovácsa“ azért ked­vetlen, mert egyetlen nagy tervét sem tudja tető alá hozni. És föl is sorolja e terveket azzal kezdve: „Nagy iskola építési programúi és bérházakban sínylődő iskolák“ stb. De maradjunk ennél. A Budai Napló a tagadás jegyében született, a hí­zelgés nem a kenyerünk, ezer gán­csolni valót találtunk eddig, de a tanács hazafias, magyar kulturális törekvései előtt tisztelettel hajiunk meg. Ha ötven évvel ezelőtt bárhol olyan egyetemet építettek volna, mint a Marczibányi-térenjépült elemi iskola, hát világhíre kelt volna. De itt van az uj iskolák egész sora, egyik szebb, jobb és impozánsabb, mint a másik. Budapest tanácsa nagyon jól tudta, hogy ezt a sok nemzetiségű ősnémet várost először magyarrá kell tennie s aztán jöhet a többi. Be is váltotta e téren mind­azt, ami tőle tellett s épen ezért az egy ponton a tanácsra lövelt nyilak elé mi tartjuk pajzsnak a Budai Naplót. •fi A lánchidi csapás, az egyiptomi hét csapássá kezd bővülni. A köz­lekedés javítását a dunaparton, kür- tölteti ki a közért mindenrekész (ha a pénzeszsákkal van egybekötve) Közúti, pedig csak a normális rend követelte járatokat indítja. A propel­ler? Az életével játszik, aki ezt veszi igénybe átkelésre. A százszo­ros haszon sem puhítja meg a csa­vargőzös társaságot, hogy a túlzsú­foltságot, a drágaságát, az utasok kényelmét, a gyors forgalom lebonyo­lítást lehetővé tenné. Budának min­den jó, mert nem kényszerítik rá őket az illetékesek, a legalább tűr­hető állapot elérésére. fl demokráciának avatott derék harcosokat március negyedikén pártvezérünk dr. Vázsonyi Vilmos a második kerületben. Mi eddig még kis számú, de erősen szaporodó tábor, áthatva a tömörülés helyességétől, mely arra törekszik, hogy születésre .és vagyonra való tekintet nélkül magának az értelmi és erkölcsi egyéni értéknek lehető legjobb érvényesülését tegye a szer­vezett társadalomban lehetővé: mi, a demokrácia eszméinek hívei, oly célból egyesültünk, hogy a Budapest II. kerületi Demokrata Kör megala­kításával szolgáljuk magát az esz­mét és ennek szolgálatában polgár­társaink anyagi és erkölcsi jólétét is. Bízva az elvek erejében és pol­gártársaink tömeges csatlakozását remélve, kibontottuk a demokratis- mus zászlaját azzal a szilárd elhatá­rozással, hogy szeretettel körünkbe fogadjuk azokat a társadalmi osztá­lyokat is, melyek a fennálló egyesü­leti keretekben mellőzve vannak. Testvéregyesületeinkkel karöltve és nagyérdemű pártvezérünk irányítását követve a főváros egész területére kiható egységes községi párt meg­alakítását óhajtjuk, melyben minden kerület jogos igénye kielégítést nyer. Egy a szavunk s az előre! dr. Herman Gyula a 11. kér Demokrata Kör ügyv. elnöke. * Vázsonyi Vilmos dr. beszedő. (El­mondta március negyedikén a máso­dik kerületi demokratakörben.) Igen tisztelt Uraim! Elsősorban hálásan köszönöm a szives üdvözlést, amelyben az előttem szólott t. elv­társaim részesítettek. Nem lehet na­gyobb öröm számomra, mintáz, hogy jelen lehetek akkor, amikor a II. kerületi demokrata körnek tagjait e kör tagjaivá avatják s amikor e kör megalakulását ünnepük meg. Itt va­gyunk t. uraim, különböző fővárosi kerületeknek polgárai, és ami minket összehozott, az nem valamely magán­érdek, hanem egy közös elvnek, kö­zös eszméknek, közös programmnak szolgálata. Nem szokásos Pesten, hogy különböző kerületek polgárai egymással egyesüljenek s ime, mi együtt vagyunk, összetartozóknak valljuk magunkat, örvendünk egymás látásának, elvtársak vagyunk, érezzük mindannyian, hogy minket egy közös irány, egy közös eszme hevit. (Lel­kes éljenzés.) Uraim! A mi alakulásunknak Buda­pest kommunális életében s az or­szágos politikában egyaránt jelentő­sége van. A kommunális politikában az a jelentősége, hogy a rövidlátó, rövideszü kerületi politikának köré­ből a főváros polgársága csak úgy emeikedhetik ki, ha az embereknek elve és esze nem áll meg egy kerü­let határainál. Mert az nem tehet egy főváros lakosai között különb­séget, hogy a felvégen, vagy az al­végen laknak, hogy a Duna jobb­partján, vagy balpartján laknak-e s hogy milyen számmal ellátott kerü­letnek lakosai. Közöttük különbséget csak az tehet, hogy ennek a főváros­nak kommunális politikájában és közigazgatásában azt az irányt szol­gálják-e, amely egyfelől jelenti a közéleti tisztességet és tisztaságot, másfelől jelenti a közérdek kérlel­hetetlen érvényesítését, végül jelenti, ezen város dolgozó polgárságának azt a jogos igényét, hogy a város a megélhetéssel való nehéz küzdelmé­ben a polgárságot, annak minden rétegét ne hátráltassa és ne sebezze, hanem teljes erejével támogassa; jelenti azt, hogy ennek az országnak fővárosa kell, hogy e főváros polgár­ságáé legyen ! (Igaz ! Úgy van !) Eb­ben kerületi szempontok nem választ­hatnak el minket; az a szokásos Bezirksmayerei — hála istennek csak német szó van erre, mert maradványa annak a korszaknak, amikor még Pest-Buda nagyobbrészt német pol- | gárság által lakott volt és a régi patriciusi zárkózottsággal, külső és ! belső tanácsokkal igazgatták a váro­sokat — ez a Bezirksmayerei csak ; arra jó, hogy teremtsen oly nagysá­gokat, akik tényleg helyesen teszik, ha a kerületünk határain belül marad­nak, mert ha elcsalják őket az el­választó útnak páros oldaláról a pá­ratlan oldalára, ott e páratlanul ki­váló férfiú jelentőségét elveszti. (Élénk derültség) Ez a zárkózottság — mon­dom — szolgálja az egyéni gyenge­séget, de evvel még meg lehetne békülni, mert végre is a hiúságok nem kerülnek semmibe, de a dolog nem ily ártatlan jelentőségű, mert ez a kerületi elzárkozottság azt jelenti, hogy a főváros életében nem fejlőd­hetik ki az a közszellem, amely egyedül képes arra, hogy abból bátor és becsületes kezdeményezés származzék az egész főváros számára s nem származhatik belőle az a mindenkor ébrenlévő ellenőrzés, a­mely nélkül lehetetlenség akár or­szágos politikát, akár községi politi­kát csinálni, és nem fejlődhetik ki a felelősségnek érzete sem, mert ha kerületek szerint alakulgatnak máról- holnapra pártok, a főváros közgyű­lésén, ha egy-egy felvetett érdek szerint összeverődnek 24 órás több­séggé az emberek, hát kit lehessen megfogni, ki legyen a felelős? S az a többség, amelyet egy kérdés össze­hozott, másnap már perbeszáll egy­mással, egészen uj alakulás van is­mét előttünk s egy valóságos kalai- doskop, vagy hogy modernebb le­gyek, filmszerű gyors elváltozás kö­vetkezik be szakadatlanul és látunk különböző pártokat aszerint, amint ez az érdek, vagy amaz az érdek vetődik felszínre Mert ha eszmék, vagy elvek felvetődése alkal­mával alakulnának ezek a pártok, még azt is meg lehetne bocsátani, de nem erről van szó, hanem arról, hogy különböző napi érdekek szerint alakulnak, amelyek azonban néha nem egy napra, hanem számos évre való ellátást biztositanak annak a bizonyos érdeknek, amely szerint ezek a csoportok alakulnak (Igaz! Úgy van! Élénk derültség!) A kerületi csoportosulás látszólag szolgája a kerület szuverénitásának s azért akik mások korlátoltságából, elmaradottságából táplálkoznak s akik azt vallják, hogy mi, második kerü­letiek, első, hetedik, vagy nem tudom hányadik számú kerületüek tekintsük magunkat külön országnak és min­denkit tekintsünk betörő idegennek, — ezzel a védvámos politikával azt a célt szolgálják, hogy ebben a város­ban ne találják meg egymást azok, akik együvé valók, ne találják meg egymást azok, akik ezt a fővárost igazi nemzeti központtá, igazi polgári központtá, a demokráciának bevehe­tetlen várává akarják fejleszteni, akik azt akarják, hogy ez a főváros az összes magyar városoknak s az egész magyar polgári politikának merész zászlóbontója legyen, s egyúttal baj­vívója is, mert nem elég a zászlót lobogtatni, hanem a másik kézbe kardot kell venni, hogy megvédhes- sük a zászló becsületét, s a zászló győzelmét elősegítsük ! De ők azért megtalálják egymást, mert a vezetők át tudnak ugrálni a kerületi falakon. Úgy hallottam, bessz-arábiai szokás az, hogy közös szamovárból főzik a teát, — hát ők bizony közösen szoktak kerületi teákat főzni. (Derültség.)

Next

/
Thumbnails
Contents