Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-05-29 / 2. szám
Vasárnap, május 29. Budapest, 1892. 1. évfolyam 2. sz. Előfizetési árak : Egész évre 4 frt 40 kr., 6 hónapra 2 frt 20 kr., 3 hónapra 1 frt 10 kr. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : Andreánszky Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : I. Bécsikapu-tér 7, sz Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára 10 kr. A Kúria palotája Budán. A koronázási emlékünnepély alkalmából lázasan dolgoznak mindazon utak, terek és utcák díszítésén, melyek a királyi palotához vezetnek. A díszítő bizottság legjobban a palota tőszomszédságában van megakadva. A várbeli Ferenc- József kaputól kezdve a Dísztéren és Szent-György utcán át vezet az az út, a melyen a király palotájába szokott hajt- tatni. És épen ezen a helyen a régi Budavárának —úgy látszik, elpusztítbatlan — viskói éktelenkednek, azon modern módosítással, hogy csaknem minden ilyen viskóban egy pálinkamérés van elhelyezve. A díszitőnak, ha ezen szemet- szúró dísztelenségen változtatni akar, csak egy módja vau erre : az egész házsornak az útcára néző homlokzatát nemzeti színű posztóval bevonni! Persze igv is csak ezen egy ünnepélyes alkalomra lenne el födve a nyomorúság. A bajon gyökeresen csak az fog segíteni, ha e házsort lebontják. A király-útját eléktelenítő vityillók lebontása és azoknak helyére egy megfelelő díszes középület építése már többször szóba került. Legutóbb a felsőbíróságok számára építendő új palota tervezésénél hozták szóba e helyet, mint a palota számára legalkalmasabbat. Valóban illőbb helyet az ország legfelsőbb itélőszókének nem képzelhetünk, mint a királyi lak szomszédságában. A környezet is megfelelő : egyrészt József A „BUDAI HÍRLAP“ TÁItCZAJA. Budai gavallérok, (A „Budai Hírlap“ eredeti tárcája. A sors úgy hozta magával, hogy át kellett jönnöm Budára, a várba lakni. Azelőtt csak egyszer évenként rándúltam át, Szent István napján, a mikor tudtam, hogy sok ember van ide át. Mert én irtóztam attól a csendt’d, mely ide át van, és a melyet az igazi budai ember olyan nagyra becsül. Féltem végig menni a csendes, elhagyott útcákon, a hol lépteim zajára a kis ablakokból fejkötös öregasszonyságok fejcsóválva néznek utánam, vagy hálósipkás öreg bácsik összevont szemöldökkel vetik reám neheztelő tekintetüket. Szentül meg voltam győződve, hogy Budavárában csak akkor van fiatal ember a mikor én megyek végig rajta Ha láttam is néha, hogy egy előttem menő katonatiszt kardcsörtetésére egy-egy ablakfüggöny mögött csinos női fej jelenik meg egy percre, azt hittem, hogy az bizonyosan —- pesti látogató, mint én. Nem is csoda, hogy mikor elkerülhetlen sorsom ide tette át lakbefőherceg palotája, másrészt a honvédelmi minisztérium volnának legközeleb bi szomszédjai. A vár csendje, melyet csak ritkán zavar meg egy egy kocsi robogása, biztosítja a szükséges nyugalmat, melyet a mostani pesti kuriális épület közelében úgy igyekeznek legalább némileg biztosítani, hogy a kúria-utcát a tanácskozási időben — lánccal elzárják. A lánccal elzárt utca olyan speciálitása a fővárosnak, melyet minden idegen, ki azon környékre vetődik, méltán megcsodál! De ha a király és udvara iránti tekintetek, — a melyeket pedig figyelmen kivül hagyni tiszteletlenség és illojálitás volna — nem elegendők, akkor is ezer ok szól a mellett, hogy ezen középületet a várban építsék fel. A „Budai Hirlap“ már a múltkor érintette azon súlyos veszteséget, melyet a főváros első kerülete a kultuszminisztériumnak, a büntető járásbÍróságnak a fenyítő törvényszéknek és a műegyetemnek áthelyezése által szenvedett. Ebbe a lajstromba tartozik a főváros egyesitóse után Pestre áthelyezett egész polgári adminisztráció, a volt budai törvényszék, a statisztikai hivatal és a bányakapitányság is, melyeket mind Budától, és illetve az első kerülettől vettek el minden kárpótlás nélkül. És most, a mikor arról van szó, hogy némi kápótlásban részesüljünk, mit tapasztalunk ? Azt a szűkkeblűséget, mely az intéző köröket mindannyiszor jellemzi, valahányszor Buda emeléséről, mé ltán követelhető jogairól van szó! Mit hozhatnak fel a kúriának a várban való elhelyezése ellen? A pesti fiskálisok egy hosszú és minden komolyabb argumentum nélkül szűkölködő felterjesztésben, amelyet az igazságügyminiszterhez intéztek ez ügyben, igyekeztek ellenvetéseiket megtenni. A tartalmatlanság e pusztaságából, mint egy ürespóznariki ki a legnyomósabb argumentum : „messze van!“ Tehát a pesti ügyvédek kényelme szempontjából nem épülhet a kúria a budai oldalon, a várban. Mintha bizony a t. fiskális urak. nem számitanának fel igy is, úgy is kocsipénzt a feleknek ! Avagy a budai ügyvéd mit szóljon ahhoz, hogy az összes törvényszékek, úgy polgári, mint büntető bíróságok, — a melyeknél pedig bizonyosan több dolga van minden ügyvédnek — oda át Pesten vannak ? Oly argumentum ez, melylyel bővebben foglalkozni azzal a veszólylyel jár, hogy az indok cáfolásával épen oly nevetségesekké leszünk, mint amazok, az indokolással. És az ellenérvek ezen semmiségével szemben a nyomós indokok, egész sora támogatja a budaiak kérését, jogos kívánságát. Lapunk más helyén*) közöljük teljes terjedelmében azon kérvényt, melyet az első kerület bizottsági tagjai ez ügyben annak idején a miniszterelnökhöz intéztek. Ezen érdekes okmány lelkiösmeretes pontossággal felkarolja *) Lásd a 4-dik oldalon._____________ lyemet, ligy éreztem magamat, mint a kit száműztek. Lassanként aztán jobban megösmerkedtem ; új hazámmal. Láttam, hogy bizony van itt igen sok csinos, fiatal lány — sok gyönyörü- 1 séges, szép menyecske — és végre készséggel beösmertem, hogy nem csak a törökök előtti időkben lehetett szó a hires budai szép nőkről. Már most csak az volt még hátra, hogy a budai társaságba is bejussak. Azt hiszem, hogy a nemzeti kaszinó lovasbandériumába sokkal könnyebb bejutni, mint a budai társaságba. Legjobb lesz, gondoltam magamban, ha egy budai gavallért mintának választok és attól megtanulom az itteni bon-tónt. Megpróbáltam. Először is igyekeztem este nyolc órakor aludni menni, reggel nyolc órakor felkelni és azután egész nap lehetőleg álmos arcot vágni, hellyel-közzel ásitani és panaszkodni, hogy milyen rövidek az éjszakák. Ez a szolidság kifejezésére szolgál. Azután naponként bizonyos órában a bástyasétányon végig jártam, a mi lelkiösmeretességemet, pontosságomat volt hivatva szembeötlővé tenni. A bástyán sétaközben a dajkák és olyan szolgálók előtt, a kik i gyerekeket őriztek, meg álltam, velük nyájasan csevegtem és bókoltam. Ezáltal mig egyrészt elment a hirem, hogy kitűnő családapa lesz belőlem, mert a gyereket szeretem, — másrészt a budai szeladonok és Don-Juanok veszedelmes gárdájába sorozott be a zsönesz- doré. Gavallér hajlamaimról úgy adtam anyagot a szóbeszédre, hogy a verkliseknek hatost adtam, a fiakkereseknek köszöngettem, a cigányzenéről lelkesedve nyilatkoztam és előttem teljesen ösmeretlen hölgyek keresztneveit emlegettem. Életrevalóságomról és jókedvemről tanúságot tett az hogy néha átmentem Pestre és olyankor egy afrika-utazónak is becsületére váló rutinnal meséltem kalandjaimról, melyek odaát elmaradhatlanok. Tudományos képzettségemet és műveltségemet előnyösen igazolták azok a hatalmas könyvek, a melyeket délelőttönként a várkertbe cipeltem, a hol külömben aludni szoktam volt, hacsak legyeket nem fog- dostam. Nézeteimet is a benszülött gavallérokhoz alkalmaztam. Minden nőt, a kit egy férfi társaságában láttam, mennyasszonynak deklaráltam: a kit több férfi társaságában láttam, azt veszedelmes kokettnek, — a kivel pedig épenséggel Pesten találkoztam és férfi kíséretében láttam, azt határozottan romlottnak, könnyelműnek bélyegeztem. A fiatal embereket, a kik szin-
