Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-05-29 / 2. szám
Budapest, 1892. Május 29. BUDAI HÍRLAP. 2 mindazon kérdéseket, melyek ez ügvgyel kapcsolatban felmerülhetnek, és világosan tünteti fel azon szellemi és anyagi előnyöket, a melyek a kúriának a várban való áthelyezéséből egyrészt magának a felsőbíróságnak, — másrészt pedig Budának és illetőleg a várnak jutnának osztályrészül. A ki ezen kérvényben felhozottakat fontolóra veszi, a ki elfogulatlanul Ítél e kérdésben, annak okvetlenül felmerül lelkében a kérdés: hát, ha az áthelyezés ennyi előnnyel jár, és ha azzal mindenki nyer: a kúria is, — Buda is, — miért nem tesznek eleget a budaiak kérésének? Mi gátolja e minden tekintetben célszerű terv keresztülvitelét ? Bizony, bizony ezen a kérdésen mi budaiak gondolkozunk és gondolkoztunk legtöbbet. Elfogadható feleletet pedig nem birunk erre találni... Talán nincs is? Hogy a kormánynak valami különös oka volna, a kúriát odaát Pesten tartani, az alig hihető. Hiszen egyik félhivatalos lapja, a „Pester Lloyd“ csak nem régiben elég melegen karolta fel e kérdést a mi javunkra. Az első kerület jelenlegi képviselője, Fáik Miksa dr, pedig annak idején megtartott programmbe- szédjóben szintén ily irányú nyilatkozatot. sőt Ígéretet is tett. Fáik oly közel áll a kormányhoz, hogy az esetben, ha a kormánynak e kérdésben valami határozott ellentétes nézete volna, ő bizonyára nem nyilatkozhatott volna úgy, a hogy azt tette. Az ügyvédeknek memoranduma pedig e kérdésnél alig jöhet szóba komolyan. A főváros közgyűlése tudvalevőleg a budaiak javára nyilatkozott, a közmunkák tanácsa pedig a múlt hó 15-dikén tartott ülésében a legmelegebben ajánlotta ez ügyet a kormány figyelmébe. A kérdés még nincsen eldöntve. Hisszük, hogy a döntésre hivatott tagjai a kormánynak megfogyják hallgatni ezen, igy minden kompetens oldalról támogatót kívánságot, melynek teljesítését a józan, számitó ész és a méltányosság egyformán parancsolják. A budai evangélikusok magyarsága. Lapunk múltkori számában a fővárosi közgyűlésről szóló tudósításunkban közöltük azt, bogy a főváros közgyűlése a budai és illetőleg ó-budai evangélikus egyháznak 1500 frtnyi segélyét Kossuthányi Géza törvényszéki bíró és Heltai Ferenc főv. bizottsági tagok felszólalása után azon óhajtás kifejezése mellett szavazta csak meg, hogy ezentúl a hitközség iskoláiban a magyar nyelvet használja, mert ellenkező esetben a jövőben nem kap segélyt a fővárostól. Tudósításunk ide vonatkozó része szószerint volt ez: „A budai és ó-b udai evangélikus egyházközségnek lőOO forint segélye kérdésénél Kossuthányi Géza utal arra, bogy a budai és ó-budai ágostai evangélikus egyházközség nemcsak német nyelven végezteti az összes egyházi funkciókat és a hitszónokiátokat, a mi még menthető, mert a hívők talán csak a német nyelvet értik, hanem az iskolában a tanítást is német nyelven eszközölteti. Szóló indítványozza, hogy a közgyűlés csak azon esetben szavazza meg a segélyt, ha e hitközségnél az iskolai nyelv ezentúl a magyar lesz. Dr. Heltai Ferenc teljesen egyetért az előtte szóló intencióival, de azt javasolja, hogy még ezúttal feltétlenül adja meg a közgyűlés a segélyt, de fejezze ki óhajtásként, hogy ezentúl a hitközség oktatási nyelv gyanánt a magyart használja, és a jövő évben csak akkor adja meg ismét a segélyt, ha a hitközség ezt az óhajtást már teljesítette. A közgyűlés az előterjesztést dr Heltai indítványa értelmében fogadta el. Számtalan felszólalás érkezett lapunkhoz ez ügyben, mely felszólalások a legelkeseredettebb hangon Ítélik el Kossuthányi Géza felszólalását, mint a mely minden alapot nélkülöz. Kitűzött programmunknak megfelelően nemcsak örömest vesszük a felszólalásokat tudomásul, de az ügy fontosságát tekintve a közönség tájékoztatása végett kötelességünknek ösmerjük úgy az evangélikus egyházi hatóság, mint a budapasti királyi tanfelügyelőségtöl beszerzett adatok alapján is konstatálni, hogy 1888 óta az ev&ngclilms iskolákban csakis magyar nyelven tanítanak Az egyház hazafias vezetőinek néhai H u n- f a 1 v y János dr. felügyelőnek és Scholz Gusztáv lelkésznek, ki a 60-as években mind segédlel kész működött e hitközségnél, az akkori németi házba jártak, vagy pláne még vendéglőben is megfordúltak kicsapongó lumpoknak festettem, a melyik meg épen hangosan mert beszélni azt krakéler sziliében tüntettem fel. Az a nő, kivel én foglalkoztam, és unatkozott — feltétlenül ostoba volt; a. ki pedig végig hallgatott, talán még el is mosolyodott — az bizonyosan belém szeretett, s ebbeli gyanúmat siettem is menten kifejezni barátaim előtt . . . . csakhogy erre ritkán volt eset. Mint telivér budai gavallér ugyanis nem jártam nők társaságába. Miért nem ? kérdi talán valaki. Azért nem, mert az igen bajos. Vannak ugyanis lányos házak, a hol fiatal embereket szívesen látnak, és van olyan, a hol fiatal embereket egyáltalán nem látnak. Ezen utolsó helyről nincs mit mondani, nem inehetünk el. De oda sem mentünk el, a hol szívesen láttak volna, mert mi tudjuk ám, hogy miért hívnak meg I Megakarják az embert házasítani. Igen! Igen! Igaz ugyan, hogy esetleg még csak 22— 24 évesek vagyunk, sem állásunk, sem jövedelmünk, sem semmink, de azért ösmerjük mi már íx mamákat: vadásznak, horgásznak reánk! Csak is azért hívhatnak meg bennünket lányos házhoz. Az olyan naiv gólyát, a ki azt hiszi hogy azért is meg lehet valakit hívni társaságba, hogy ott mulasson és másokat mulattasson, — hogy egy fiatal ember tulajdonképen csak szerencséjének tarthatja, ha tisztességes nők társaságába meghívják, — az olyast mi mosolyogva lenézzük. így történt, hogy én és a magamfajtája nem igen került nöktársaságába. Ez volt főleg az ok, a miért lemondtam a budai gavallérig előkelő pozíciójáról és inkább nem voltam budai gavallér, inkább nem utánoztam a mintát, csakhogy nők társaságába juthassak. Igaz, hogy azóta a budai gavallérok megvetésükkel sújtanak, ha nem találkoznak velem, — az is igaz, hogy méltó haragjukban, ha találkoznak velem, a zsebükben fügét mutogatnak felém — de én mindezt kiállóm, mert belátom, hogy nem születtem annak a mi szerettem volna lenni: budai gavallér. Szkijen. világban meg is gyűlt a bajuk a „Stadthalterei- ráth“-al, mely ismételten megcitálta őket és be-' zárással fenyegette az esetre, ha nem törlik el iskolájukban a magyar nyelvet. De a fenyegetés nem rettentette vissza a derék hazfiakat és ők megtartották a haza nyelvét tanitási nyelvül. Es most a főváros közgyűlése egy sértő határozatával akarja arra szorítani a budai evangélikusokat, a mit azok már 26 esztendő óta a saját hazafiságukból kötelességüknek ösmernek. A főváros közgyűlését nem érheti szemrehányás, mert az Kossuthányi felszólalása után, ki évek hosszú során át nemcsak budai lakos, de az iskolaszéknek is tagja is volt, nem is gondolhatott arra, bogy a biró úr ily súlyos váddal merjen fellépni anélkül, hogy ez ügyben helyesen informálva, vagy csak távolról is tájékozva lett volna. Egyedül őt terheli a felelőség. Hisszük és reméljük, hogy a főváros közgyűlése múltkori határozatát, mely a budai evangélikusok hazafiságát oly mélyen sérti, megfogja változtatni. Epen úgy elvárjuk, hogy Kossuthányi Géza könnyelmű felületességével elkövetett hibáját jóvá teendi és a közgyűlésnek új határozat hozatalára maga fog alkalmat szolgáltatni. Ugyanez ügyben felkérettünk a következő levél közlésére: Nvilt levél Kossuthányi Géza törvényszéki biró űrhoz! Kedves barátom! A „Budai Hírlap“ f. évi 1-ső számában, a főváros közgyűléséről szóló tudósításban azt olvastam, hogy Te tisztelt barátom, a budai ágostai evangélikus egyháztól a szubvenciót azért tagadod meg, mert egyrészről az isteni tisztelet kizárólag német nyelven végeztetik, főkepen azonban azért, mert iskoláiban a német tannyelv használt.a tik. A mi az első vádat illeti erre megfelelni nem az én hivatásom; de már a mi a másodikat illeti, arra nekem is van egy pár szavam, nem csak, mint az egyház jegyzőjén e k, de mint boldog últ édes a t y j a emlékét kegyelettel őrző fiúnak is. Kedves barátom! Abban az iskolában a tannyelv egyese gyedül a magyar, s ha Te ennek dacára jónak látod ezt tagadni, ekkor egyszersmind boldogült atyám dr. Hunfalvy Jánosnak, az egyház majdnem 25 éven át volt felügyelőjének szeplőtlen hazafiságát sérted, mert feltételezed, hogy a német tannyelv használatát tűrte volt. De mert ez nem volt, és nincs igy. a nyilvánosság előtt emelt vádadra hivatkozva, itta nyilvánosság előtt felhívlak, hogy állításodat határozott tagadásommal szemben bizonyítsd be: — mert ez a fő ; ráfogni nagyon könnyű! Budapest, 1892. május 27-én. Hunfalvy Géza. Irodalom és művészet. Mit ir Országh Sándor. Dr. Ország h Sándor, miniszteri tanácsos, a fővárosi közmunkák tanácsának és a fővárosi törvényhatósági bizottságnak tagja egy füzete került ki a sajtó alól. A füzet czime: „A f ő- város jobbparti r é s z é r ő 1“ célja az, hogy Budán a jelenlegi állapot tarthatlansagát kimutassa, annak előidéző okait elősorolja és végül a szerző nézeteit előadja, miként lehetne a jobbparti városrészek felvirágzását előmozdítani :
