Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-11-27 / 28. szám
Budapest, 181)2. I. évfolyam 28. sz. Vasárnap, November 27. Elífttzetési árak : Egész évre 4 frt 40 kr., 6 hónapra 2 frt 20 kr., 3 hónapra 1 frt 10 kr. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : Andreánszky Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal ; I. Bécsikajm-tér 7. sz. Hirdetések dij'zabálj szerint. Egyes szám ára 10 kr. A vadházasság. Varinak vidékek, a hol — sajnos! — nagyon is elharapódzott az együttélés. Ezeken a helyeken a nép a vadházasságban élőkre azt mondja: „polgári házasságban vannak“. Tökéletesen igaz! Épen úgy, forditva, az úgynevezett polgári „házasságot“ joggal nevezheti minden ember vadházasságnak, a kinek hite, vallása van: akár római katholikus, akár református, akár görög, akár zsidó templomban vagy zsinagógában imádkozik. Az országgyűlésen tárgyalnak e felett, „egyházpolitikai kérdésnek“ deklarálják, valóságos szónoki csatákat vívnak —• pedig ez a kérdés mindenre alkalmas, csak politikai megvitatásra nem, politikai tőke kovácsolására nem. Ez a szó legszorosabb értelmében társadalmi kérdés. A politikát, az államot érdekli any- nyibau, a mennyiben minden, a mi a társadalomra, a közerkölcsökre jó vagy rósz befolyással lehet: érinti az államot is, előmozdítja vagy fenyegeti annak léteiét. Hogy a vadházasság micsoda hatással van a közerkölcsökre, azt látjuk mindazon államokban, a hol ez a „liberális“ intézmény virágzik. j S ha argumentum a vadházasság j A „BEDAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Záklvás fene — Wekerlének. Az igazat megvallva, nem vagyok barátja a fáklyás-zenéknek ; hanem a mikor arról volt szó, hogy Wekerlének adjunk fáklyás zenét — gondolkozni kezdtem. Wekerle nagy ember. 0 tud egy forintból két koronát csinálni, a krajcárból két fillért. Neki köszönhetem, hogy nyolcszázforintos fizetésemet nem sokára fel fogják emelni ezer- hatszáz — koronára ! De ha nem lennék is számtiszt, a kinek fizetését ilyen fényesen emeli a kitűnő pénzügyminiszter, akkor sem zárkózhattam volna el azon általános áramlattól, mely a demokrácia magasztos eszméjét hirdeté, s a melyek élén az első kerületben Gombár dr. a másodikban Rupp Zsigmond állt. Két igazi „nagyságos úr.“ a ki nemcsak a korcsmában a pincéreknek, hanem mindenütt, mindenkinek az. Meg aztán Emicb Gusztáv nagyságos úr, a ki császári és királyi asztalnok, s a ki élére állt a — demokratikus fáklyás zene rendezésének. 0 bizonyosan a császári és királyi „asztal nál“ szerezte demokratikus hajlamait, ott pedig csak tudják, hogy mi az a demokrácia ! Hát ha ezek az urak készülnek fáklyát „apostolaidnál, hogy azért szükséges annak behozatala nálunk, mert a külföldön már mindenütt behozták — sokkal súlyosabb argumentum ez a vadházasság ellen, mert épen a külföldi államok példáiból kell, hogy a félreösmérhetetlen tanúságot levonjuk. Mit látunk a külföldön mindenfelé? Azt, hogy mindazon államokban, a hol a vadházasságot törvényes intózmény- nyó emelték, az erkölcsöknek rohamos elvadulása következett be. Ezen nincs mit tagadni, nincsen mit csodálkozni! Ott, a hol a hit, a vallás bármilyen legyen is az, — mert minden ösmert vallás a jót kirdeti, arra kötelezi hiveit — az emberekből kivesz, ott üresség támad. A művelt, a tudományos embernek lelkében ezt az űrt betölti úgynevezett tudása, az ezen tudás segitségével igyekszik megfelelni önmagának a hit tárgyát képező nagy és az emberi véges ész által soha meg nem oldható kérdésekre: szóval uj vallást, uj hitet teremt önmagának, melyhez még nagyobb fanatizmussal ragaszkodik, mint egy másik ahhoz a valláshoz, melyben felnevelték. Ez történik a művelt, tudományos embernél, a ki meggyőződésből, akár helyes, akár helytelen) gondolkodás és következtetés után tagadja meg hitét. Ezeknek legfeljebb saját bensőjük sínyli megaz igy örökös lelki tusát, mert azon az utón megállapodás nincsen, az ész mindég újabb kérdéseket támaszt, mindég újabb theoriákkal — újabb vallással — igyekszik megfelelni a problémáknak. De egészen másképen áll a dolog a nagy tömegnél, a félig művelt, vagy műveletlen embereknél. Ha azokból egyszer a hit kivesz, kivész minden nemesebb érzés. A hit az, mely már gyermekkorában megtanítja a jó és rósz közötti külömbségre — s ha e hitet megöljük benne, vagy ha e hitben nem is nevelkedett; akkor reá nézve a legprimitívebb erkölcsi fogalmak is teljesen ösmeretlenek. Mennyiben függ össze a hit, a vallás a felvétetett kérdéssel? A legszorosabban ! Csodálatos, hogy kevés kivétellel még a legprimitívebb vallása embereknél is a házasság akármilyen csekély, de mégis vallási ceremóniával van és volt egybekötve. Hogy e külső ceremóniáknak belső jelentőségük is volt, és van mindég, az magától értetődik. Nem szólva a katholikus vallásról, melynél a házasság tudvalevőleg szentséget képez, akár a református vallások bármelyikét is vesszük, akár a zsidó vallást tekintjük: a vallási funkciónak mindegyiknél kiváló főszerep jut a házasság kötésnél. vinni, nem sajnálják a jó ruházatjukat, minek spórolnék én a szalónkabátommal: igy gondolkoztam. Azután milyen lelkesedés ! A rendező bizottság elnöke kihirdette, hogy a főváros összes társaskörei örömmel Ígérték csatlakozásukat a menethez. Az igaz ugyan, hogy a „Nemzeti kaszinó“ azzal az „üzenettel“ küldte vissza a demokratikus meghívást, hogy tagjai között nincsen olyan, a ki fáklyát vihetne i az is igaz, hogy a „Várbeli casino“ nem is reflektált a meghívásra; az is igaz, hogy az »L kerületi polgári kör“ sajnálattal bár, de azért visszautasította a meghívást hivatkozva alapszabályaira, melyek a politikai szerepléstől eltiltják a kört: azt sem tagadhatom, hogy a „Belvárosi társaskör“ is csiuos kis kosarat adott a rendezőségnek: hogy az „Országos Casino“ is lefújta — a hogy mondani szokás — a dolgot: azt is megtudtam hogy a Józsefvárosban, meg Ferencvárosban is voltak egyletek, melyek nem kívántak hozzájárulni a parádéhoz: de azért mind ez engem nem zsenirozott ! V an még elég társaskör, a melyekről nem tudom ugyan, hogy elfogadták e a meghívást, de a melyekről gondoltam, hogy talán ezek mégis csak elfogadták, mert különben mit h a- zudozott volna a rendező bizottság elnöke az „összes társaskörökről“ .... Denique felhúztam a szalonkabátomat és elmentem a Gizella, térre, a hol a programm szerint a fáklyákat „utalványok ellenében* ki kellett kapnia a — polgárságnak. Az utalvány a kekemben volt, a cilinder a fejemen, a szalónkabát meg rajtam, a mikor oda értem. Megrendültem azon; a mit láttam. A- törökökkel való háhorű óta nem hiszem, hogy lett volna ahhoz fogható véres verekedés, mint a milyen ott volt! Utalványról szó sem volt: a ki bírta — marta. Szóval „Demokratikus“ motívumok szerint ment a fáklyaosztogatásI Mint praktikus ember lehúztam hirtelen a szalónkabátomat, kifordítottam az ujjait s úgy kifordítva újra magamja rántottam. Azzal neki gyürköztem én is, és verekedtem'egy fáklyáért. Nehány oldalba ütés (demokratikus figyelmeztetések). pofon és latba verés után , és miután egy égő szurok i fáklyát a cilinderemhez kentek: nekem is jutott fáklya. Az én képem ekkoráig már megváltozott. T. i. a kezemben nen volt utalvány, ellenben szurtos volt a szuroktól, mert néhány fáklyát úgy csavartak ki a kezemből s még hátba is vertek vele; a cilinderem betörve, szurkos és megperzselt volt, a jkifordított szalonka bátom bélése pedig rongyoi és szurkos az arcom izzad és kormos volt.
